Ördögi kör: a gyerek beteg a rossz szigetelés miatt, az orvos kiírja, a tanár hazaküldi
Az alaphír a következő: módosítani szeretné az iskolai orvosi igazolásokra vonatkozó szabályokat a Házi Gyermekorvosok Egyesülete. Póta György, a szervezet elnöke szerint az orvoshoz fordulók nagy része nem betegség, hanem igazolás miatt keresi fel kezelőorvosát - olvasható a HáziPatika.com weboldalán.
Szülőként abszolút azt gondolom, ezt a rendszert át kell gondolni, ugyanis ez egy olyan ördögi kör, amiben mindenki rosszul jár: a szülő is, a gyerek is, a házi gyermekorvos is és a tanár is.
A saját példámmal tudom szemléltetni, mennyire semmi értelme ennek az egésznek.
A gyermekeim általános iskolába járnak. Pár éve, amikor még óvodások voltak, ahol annyira nem számított, ha néha nem mentek, a társasházunkat panelprogram keretén belül felújították. Kapott ilyen hőszigetelő "habtapit", és kívülről le lett vakolva piszkosfehér színűre. Ebből a szempontból mondjuk 50%-ban teljesített, mert piszkosnak piszkos, de fehéret még nyomokban sem tartalmaz.
Nagyon örültünk neki, ám annak még jobban, hogy a több hónapon át tartó kopácsolásnak vége lett. Aztán eljött a hidegebb idő, többet csuktuk az ablakokat és ezzel egyidejűleg elkezdtünk köhögni. Főleg éjjel. Fulladozva, hangosan, szárazan.
Azon nyomban vittem is a két gyereket a házi gyerekorvoshoz, aki egyiknél sem állapított meg semmit: nem voltak szottyosak, a tüdejük tiszta volt és nem is köhögtek a rendelőben. Ekkor a dokinéni agyában szikra lobbant és megkérdezte: netán panelprogramos a ház?
Bingó.
A megoldás a sokkal több szellőztetésben rejlik, sajnos ez a habtapis megoldás az esetek legtöbbjében azt is jelenti, hogy a házak szellőzése minimálisra csökkent, szinte be vagyunk dunsztolva az otthonainkba, így jobb híján hobbiból köhögünk a portól.
Onnantól persze nagyon figyeltünk erre, és évek teltek el. Mígnem tavaly nyáron az iskolánk is új ruhát kapott: régi, szocreál stílusú panelépület, ráfért már a felújítás - de ugye ugyanaz a rendszer, mint a saját társasházunk.
És el is érkeztem a cikk fő témájához, ugyanis ősszel
végigjártuk ennek az orvosi rendszernek az összes létező buktatóját, hála a bevakolt iskola okozta köhögésrohamoknak.
Bemegy a gyerekem hétfő reggel az iskolába. Hétfő délelőtt jön a telefon az iskolatitkártól, hogy miért engedtem el a gyereket betegen, ugyanis köhög és beteg. Mondom, köhög, de nem beteg. Nem baj, most azonnal menjen a gyerek a gyermekorvoshoz, hozzon igazolást és akkor jöjjön vissza, ha már nem köhög.
Mondom, nem feltétlenül szeretném, hogy a gyerek március végéig itthon tartózkodjon, de az iskolatitkár nem egy humorérzékkel megáldott nőszemély, lecsapta a telefont.
A házi gyerekorvos megállapítja, a lánynak semmi baja, de azért leigazolja a hétfőt, és kiírja a gyereket szerdáig. A kislány csütörtökön iskolába megy, ahonnan hazazavarják, hogy köhög. Vissza a házi gyerekorvoshoz, aki leigazolja a csütörtököt, és kiírja a pénteket.
Nem akarom ragozni a sztorit, négy héten keresztül játszottuk ezt a szappanoperát. Négy héten át. A gyerek - bár örült, hogy nem jár suliba - iszonyatosan lemaradt az anyaggal, miközben vagy három tanárral is összefutottunk egy-egy bevásárláskor, aki látta, hogy a lánynak semmi baja, ergo még azt is rásütötték, hogy "kislányom, neked nem feküdnöd kéne, ha már beteg vagy?".
A vége az lett, hiszen a köhögés nem múlt, hogy leírattam a házi gyermekorvossal, hogy a "lány egészséges, a köhögése nem fertőző".
Ebben a történetben az a szörnyű, hogy mindenkinek meg van kötve a keze:
- a tanárnak, akinek kutya kötelessége haza (illetve orvoshoz) zavarni egy köhögési rohamtól szenvedő gyereket
- a szülőnek, aki egy tanév alatt mindösszesen három napot igazolhat le arról, ha a gyereke nem volt iskolában
- a gyermekorvosnak, aki szerencsétlen képtelen az idejét úgy beosztani, hogy ténylegesen beteg kicsikkel foglalkozzon, helyette arra tapsolja el a rendelési órákat, hogy orvosi igazolásokat állít ki
- a gyerek pedig csak szív attól, hogy x hét kimaradás után győzzön pótolni.
Szerintetek mi a megfelelő megoldás?
Képek: Pixabay
