KULT
A Rovatból

Nem fértünk el a házibulikban, kellettek az új helyek – Romkocsma-történelem a YouTube-on

A Romokból című dokumentumfilm-sorozat a budapesti romkocsmák és a bulinegyed kialakulásának történetét mutatja be.

Link másolása

Nemzedékek történetét, életérzéseit lehet megírni szórakozásai szokásaik és kultikus helyeik felidézésével. Budapest bőségesen rendelkezik ilyen múlttal és jelennel. Hihetetlen, hogy már az ezredfordulón bekövetkezett romkocsma-robbanásra is lassan nosztalgiával tekintünk vissza.

Mondd meg, hol buliztál, megmondom, hanyas vagy…

Nem titkolom, hogy én magam 56-os vagyok, alig három hónappal a nagy „felfordulás” előtt születtem. Koromnál fogva nem volt részem a Cseh Tamás által is megénekelt zenés eszpresszókban, sőt, „Mambo magnós házibulikban” sem, a 70-es éveket viszont az e téren fénykorukat élő klubok, mindenekelőtt a Bem-rockpart, az FMH, a Lágymányosi jelentették, no és az Ifipark, ahol akkorra már nem volt kötelező sem a fehér ing, sem a nyakkendő. A következő nagy élménycsokorra már a „szabadságba forduló világban” tettem szert: nagy élvezettel merültem bele a Fekete Lyuk néha lázálomszerű korlátlanságába, megmerítkeztem a Tilos az Á…-ból kiáradó új zenében és édeskés füstjében: a semmiből előtűnt amerikai művészbarátaimat elbűvölte a hely, ahol Frank Zappa is megfordult és amely egy időben a feltörekvő új politikai osztály egyik törzshelye volt, bár ezzel régóta nem dicsekszenek. Sűrűn megfordultam a konszolidáltabb, de azért nem kevésbé alternatív fazonokkal és hangokkal teli Almássy téren is. Ez volt az az idő is, amikor Budapesten szinte mindenütt fel lehetett lelni néhány szó szerint büdös lábú blues-kocsmát, mert akkor ennek a műfajnak volt a reneszánsza.

Aztán jött valami más, miután a jó élő zenéket elnyomta a rave és a techno, megszűnt, átalakult a régi ikonikus helyek többsége, de a bulizásra való igény megmaradt, és voltak, akik elég bátrak és kreatívak voltak ahhoz, hogy megteremtsenek egy új közeget.

Ezt a pillanatot ragadja meg a Romokból című dokumentumfilm-sorozat, amelynek beharangozóját a Toldi moziban tartották. A Korda Filmstúdió produkcióját Csizmadia Attila rendezte.

A helyszín önmagában is tekinthető szimbolikusnak, hiszen azon kevés mozik egyikéről van szó, amely – a lassan avíttnak számító multiplexek és a streaming korában – képes megtartani azt az „art-cinema” jellegét és színvonalát, amellyel évtizedek óta vonzza a mozibarátokat. Ugyanakkor két világ találkozott a bemutatón, amelynek első része az előzményekről és a romkocsmák születéséről szólt, hiszen az öt epizódból álló sorozat keddenként egy Youtube-csatornán látható, és nyilván egészen más vizuális élményt jelent majd azoknak, akik így nézik meg, mint akik most nagy mozivásznon láthatták. Már csak azért is, mert homályos, rosszul szóló amatőrfelvételek, túlpörgött klipre hajazó képek és darabokra vágott interjúk váltakoznak, és ez talán jobban élvezhető online formában.

A genézisnél, mondja Döbrösi Laura, „az volt a koncepció, hogy ne legyen koncepció”, mások azt idézik fel, hogy abból hozták létre a helyeket, amit találtak, a lényeg az volt, hogy „nem újítanak fel”. Megint mások hasonló gondolkodású emberek és modern alkotók találkahelyeinek tekintik őket, vannak, akik a spontán betérés lehetőségét élvezik, vagy azt, hogy kívülről semmi sem látszik, miközben odabent több százan buliznak. Elgondolkodtató Bauxit, a Bëlga együttes frontemberének a véleménye:

„A Kádár-korszak romjain épültek fel, tárgyi kultúráját és eszmeiségét tekintve egyaránt.”

Miután Péterfy Bori hol prózai, hol énekelt narrációjával nosztalgiázunk a 90-es éveken – emlékszünk még Torgyán József „patakvéres” felszólalásaira a Parlamentben és az első Népstadion-beli Rolling Stones-koncertre – a Tilostól, a Lyuktól eljutunk az átmenetet képező Zöld Pardonig és a Ráckertig, majd átnavigálunk a VII. kerületbe.

Oda, ahol sok volt a „foghíjtelek” és a bizonytalan tulajdonú vagy elhagyott ingatlan. (Az is megérne egy misét, hogy miért?) És erre csaptak le a legkülönbözőbb indíttatású fiatalok: volt néhány vendéglátós végzettségű, de mérnököt, magyar-angol-drámaszakos tanárt, fotóst, kulturális antropológust, jogászt is találunk az „alapító atyák” között, akik tudták, hogy melyik ajtót kellett kinyitni a negyedben, amelyek mögött néha még sötét pincében vagy szükséglakásban is megtalálták, amit kerestek. Egyikük azt sem tagadja, hogy „volt egy jó korrupt önkormányzat”, amelynek nem volt ellenére e szabad, szerteágazó, sokszor spontán kulturális programot kínáló egységek megnyitása. A Szimpla Kert volt az úttörő, majd jött a Szóda, Mumus, Kuplung, Gettó Gulyás, Zsákutca, Kőleves, Ellátó és még lehetne a sorolni a ma is létező, vagy már megszűnt kedvelt helyeket, amelyeket rendszerint baráti körök és a hozzájuk csapódók, hoztak használható állapotba, még a vendégek is beszálltak.

„Közösségi móka-kacagás volt” – mondják.

Aztán eltelt néhány év, és ahogyan korábban a Lyuknak, vagy a Sziget fesztiválnak, híre ment a világban, és a médiában, már az előbbieknél megszokott hangnemnek megfelelően, legtöbbször arról lehetett hallani, hogy angolok, németek, hollandok, franciák idejárnak orbitális legénybúcsúkat tartani…

Az első részben Szabó Győző nagy szeretettel emlékezik a hőskorra, amikor csaposként került a Tilosba és itt kezdte színészi karrierjét a hely performance színházában. Ónodi Eszter pedig azt idézi fel, amikor retro bőrfotelek után kutattak az egyik romkocsmához és két kezükkel tették otthonossá a helyet.

Ha tőlem kérdeznének ilyen emléket, valószínűleg bajban lennék. Volt néhány, ahová betértem: egyszer az egyikben volt egy régi kedves szerkesztőség tagjainak összejövetele, éjjel, szabad ég alatt, ahol kiderült, hogy húsz évvel korábban ki kibe volt szerelmes, egy másikba egy nagy bloggertalálkozót hívtak össze, hogy e netes műfajjal megváltsák a világot és művelői meggazdagodjanak belőle – természetesen az egészből semmi nem lett – egy-két alkalommal izgalmas zenék csalogattak be. Már csak ezért is érdemes lesz nekem keddenként megnézni a többi részt, hogy tudjam, miről maradtam le – alighanem most már véglegesen.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Így tovább nem lehet élni” – Újabb zseniális Bödőcs-kisfilm készült, Csákányi Eszter és Znamenák István is remek benne
Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással. Egy kis Örkény, egy kis Wes Anderson négy és fél percben.

Link másolása

Új kisfilm került fel Bödőcs Tibor YouTube-oldalára: a mintegy 4 és fél perces alkotás két főszereplője Znamenák István és Csákányi Eszter.

A kérvény című opus egy Wes Anderson-szerű miliőben játszódik, és lényegében egy kérvény felolvasásából áll, na meg a hangos csattanóból. De az egészben benne van az „elmúthatvanév” Magyarországa, persze a megfelelően vicces, ironikus körítéssel. A kérvény című kispróza egyébként Bödőcs Prímszámok hóesésben című kötetének egyik fejezete.

Amolyan igazi Bödőcs-humor, két lazán odapakolt nagyszerű színészi alakítással.

De felesleges is ennél több, nézzük a kisfilmet:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tordy Géza a halála előtt intézetbe akart költözni, memóriazavarai miatt hagyott fel a színészettel
Ezt mondta el barátja, a Jászai-díjas Körtvélyessy Zsolt. Két hónappal halála előtt találkozott utoljára a művésszel.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. április 30.


Link másolása

Május 1-jén ünnepelné a 86. születésnapját Tordy Géza. Halála előtt tíz évvel már visszavonult a színpadtól, az okokról azonban soha nem beszélt. Most az egyik legjobb barátja, Körtvélyessy Zsolt árulta el a Blikknek, hogy a Nemzet Színésze a memóriazavarai miatt kényszerült felhagyni a munkával, majd elvonulni a nyilvánosság elől.

„Géza volt az egyik legjobb és legrégebbi barátom, hetven éve ismertük egymást. Nagyon megrázott a távozása. Szegény az évek során egyre több betegséggel küzdött. Bár egyedül élt, sokat volt kórházban, és szó volt arról is, hogy állandó jelleggel bevonul egy intézetbe, mert nem akar senki terhére lenni.”

– mondta Körtvélyessy. Úgy látta, Tordy elszánt volt elhatározásában, arra azonban már nem került sor. A színművész úgy emlékszik, az egészségügyi problémák közül Tordyt leginkább memóriazavara viselte meg, emiatt hagyta abba a színészetet is.

Nagyjából tíz évvel ezelőtt kényszerült a visszavonulásra, mert a memóriaproblémái miatt már nem tudta megtanulni a szöveget.

Ez nagyon megviselte, és a korábban mókamesterként ismert Gézából zárkózott, megkeseredett embert lett.

Ez volt az oka annak is, hogy ennyire kizárt az életéből mindenfajta szereplést. Ő egy nagyon elkötelezett színész volt, aki szinte mindent képes volt alárendelni a munkájának, és nagy törést okozott, hogy ennek vége. Emlékszem, bár a Hadik-filmben mind a kettőnknek csak egy kis szerepe volt, azt mennyire élvezte.” – mondta Körtvélyessy. A Jászai-díjas színész rendszeresen tartotta a kapcsolatot Tordyval. Két hónappal a halála előtt találkoztak is. „Szerveztük már a következőt, valami közös főzést, ami már nem jöhetett létre”. – zárta gondolatait Körtvélyessy Zsolt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Itt a magyar Harry Potter: gulyással, hagyományos reggelivel, metróval és egy sikeretlen vizsga utáni búfelejtővel
Hári Gábor egy családi étkezésben megfáradva döntött úgy, hogy elkészíti a kultikus figurák magyar verzióját. A mesterséges intelligencia segítségével kerültek a szereplők kocsmába, pályaudvarra, lakótelepre...

Link másolása

Harry Potterből sosem elég. A könyvek és filmek, a különféle játékok után a mesterséges intelligencia segítségével most Magyarországra érkeztek a szereplők.

A kalandról különleges képeket osztott meg a Facebook-on Hári Gábor. Az alkotó elmesélte a Szeretlek Magyarországnak, hogyan született az ötlet, hogy magyar környezetbe helyezze a varázsló-tanoncok világát.

"Az inspirációm onnan jött, hogy külföldön élek, és a családom látogatóba jött nemrég. Magyar ételeket ettünk, elég tetemes mennyiségben. Egy ponton, amikor már kifáradtam az evésben, leültem a YouTube elé és eszembe jutott a "nemzeti Harry Potteres" mesterséges intelligencia mémformátum. Magyar verziót még nem láttam belöle, ezért úgy döntöttem elkészítem én".

A képeket pedig megosztotta ITT. És az alkotásokhoz némi magyarázatot is adott.

"Hágrid" gulyást főzött a harmadik ebédjére
"Dámböldór" a méreggel, ami miatt kirúgták
"Sznép" a megvakulása előtt
"MekGonagál" hagyományos magyar reggelivel
"Heri, Ron és Hermióne" egy sikertelen vizsga után, iskolai egyenruhában
"Dobbi" túl sokat szívott, most a pályaudvaron lakik
"Voldemort", aki rossz hírekkel szórakoztat

A képeket Hári Gábor engedélyével közöltük.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!” – Zendaya a gyerekkori sztársággal járó szorongásairól mesélt
Zendaya jelenleg a Z-generáció legnagyobb sztárja, aki már tinédzserként példakép volt kortársai számára, hiszen óriási sikerrel énekelt, táncol, színészkedett, producerkedett, sőt, könyvet is írt. A sztársághoz vezető út azonban egyáltalán nem volt könnyű a számára.

Link másolása

Zendaya nem a showbizniszből érkező szülők gyermeke (tanárként dolgoztak mindketten), vegyes etnikumú előadóként szintén nem nyílt meg előtte rögtön minden ajtó, a tehetsége azonban végül teret nyert. A most 27 éves színésznő egyébként többször is megnyílt a stresszről és a szorongásáról, amit azért érzett gyerekszínészként, mert folyamatosan teljesítenie kell, hiszen attól félt, hogy ha nem hozza ki magából a maximumot, az emberek elveszítik az érdeklődésüket iránta.

A kétszeres Emmy-díjas sorozat- és filmsztár, aki óriási sikereket ért el a Pókember- és a Dűne-filmekkel, az Eufória című szériával (jelenleg pedig a Challengers című teniszes drámában láthatjuk, amiért már most Oscar-jelölést jósolnak neki), azon kevés hírességek egyike, akik valaha a Vogue és a brit Vogue címlapján szerepeltek ugyanabban a hónapban.

„Bonyolult érzéseim vannak a gyerekléttel, a hírnévvel és a nyilvánossággal kapcsolatban. Rengeteg olyan esetet láttunk, amikor ez a kombó eléggé káros volt" – mesélte Zendaya a korai előadói karrierjéről, ami 13 éves korában kezdődött a Disney Channel Indul a risza című sorozatával:

„Csak most, felnőttként kezdek rájönni, hogy ó, oké, várj egy percet: mindig csak azt csináltam, amit ismertem, és ez minden, amit tudtam.”

Nem tud örülni a sikereinek

Zendaya azt is kifejtette, hogy úgy érzi, csak most, közelebb a harminchoz éli át a „szorongótinédzser-fázisát", mivel fiatalabb korában erre nem igazán volt lehetősége. „Úgy éreztem, hogy egy nagyon felnőtt helyzetbe kerültem. Korán lettem a családom kenyérkeresője, szóval rengeteg szerepcsere történt nálunk, miközben én hirtelen felnőtté váltam.”

A fiatalon felnőttkorba taszított tapasztalatai miatt elmondása szerint nem élvezheti annyira a sikereit, amennyire szeretné: „Úgy érzem, hogy összezsugorodom, és nem tudok felhőtlenül örülni mindannak, ami történik velem.

Nagyon feszült vagyok, és azt hiszem, ezt azért hordozom magammal, mert gyerekkoromban nem igazán volt lehetőségem arra, hogy csak úgy kipróbáljak minden hülyeséget, amit egy gyereknek, tinédzsernek ki kéne próbálnia. Bárcsak egy sima iskolába járhattam volna!”

Bár Zendaya sosem járt középiskolába, a felnőtt karrierje nagy részét azzal töltötte, hogy ilyen korú karaktereket alakított, mint például az Eufóriában, vagy a Pókember-filmekben, ez utóbbiakban jelenlegi szerelme, Tom Holland oldalán játszott.

Fél, hogy megunják

A Challengers az egyik első olyan filmje Zendayának, amelyben a tényleges korának megfelelő korú ember alakít, ezt pedig saját bevallása szerint üdítőnek, ugyanakkor egy kicsit ijesztőnek is találta: „Úgy voltam vele, hogy remélem, a nézők elhiszik a karakteremről, hogy ugyanannyi idős, mint én, vagy talán egy kicsit idősebbnek is gondolnak, hiszen vannak barátaim, akik már szülők, vagy akiknél épp úton van a gyerek" – magyarázta Luca Guadagnino (Vakító napfény, Szólíts a neveden, Sóhajok, Csontok meg minden) filmjéről, amelyben egy fiatal anyukát alakít.

Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy egy nap szeretne családot alapítani, de nem akarja elsietni a dolgot, mivel aggódik amiatt, hogy a nyilvánosság előtti élete mit jelentene a gyerekei számára. „Azt hiszem, mindig is szorongtam a gondolattól, hogy az emberek egyszer csak azt mondják: »Már 14 éves korod óta figyelemmel követlek, de már nem érdekelsz, mert unalmas lettél.«”

Az attól való aggodalma, hogy cserbenhagyja az embereket, egyben azt is eredményezi, hogy gyakran bénító nyomást helyez magára, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Challengers-beli karaktere, Tashi teszi.

A párja, Tom Holland, a barátai és a munkatársai szerint egyébként Zendaya eddig tökéletesen kezelte a sztárságával együtt járó cirkuszt, és nem féltik őt a jövőben sem, mert a sikerei ellenére nem szállt el, két lábbal áll a földön, és határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen irányba vigye a karrierjét.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk