Nagyobb, hosszabb és véresebb – A Mosolyogj 2 alapban ott folytatja, ahol az első rész abbahagyta
Nem viccelek, kevés az a horrorfilm, ami a zsáneren szocializálódott lelkemet megérinti. Már szinte átfolynak az átlaghorrorok rajtam. Ám az első epizódot nagyon szerettem. Egyszerre volt pszicho-thriller és testhorror. Jöttek a jumpscare-ek, de könnyen lehetett magyarázni a főszereplőnk megbomló elméjével.
Nos két évvel az első rész elsöprő sikere után érkezett is a második rész. Általában nem jelent jót, ha egy filmet rövid időn belül folytatnak, ezért kellő szkepticizmussal ültem be a moziterembe. Hatalmas pozitív csalódás lett a vége… a Mosolyogj 2. minden várakozásomat felülmúlta.
Nagyobb, hosszabb és sokkal véresebb. Már az első jelenetből érezni, hogy nem fognak minket sokat váratni, hamar a vérengzésekhez érünk. Itt már bizony tocsogunk a vérben, szinte folyamatosan kapjuk az undorítóbbnál-undorítóbb képeket az arcunkba és azt kell mondjam a film végére sem tudtam hozzászokni a sokkoló képekhez.
egyedül az első jelenetnél érdekes ez a kérdéskör, hogy tudjuk éppen kit követünk, de amúgy egyáltalán nem számít láttuk-e az előző epizódot.
Kezdjük is a legnagyobb negatívummal: a történet semmit nem változott, semmit nem tett hozzá az eredetihez, minden ugyanúgy játszódik le, csak más környezetben és szereplőkkel.
Ez persze szükséges volt, mert főszereplőnk egy épp visszatérésére készülő popsztár, Skye Riley (Naomi Scott). Egy évvel a történet előtt egy hatalmas balesete volt, ami miatt elveszítette párját, (Ray Nicholson) és ő is maradandó gerincsérülést szenvedett. Mivel főhősünk alkohol és drogproblémákkal küzd, így az orvosok a rehabilitáció alatt nem írtak fel neki keményebb fájdalomcsillapítókat, ezért kénytelen megoldani illegális úton. A nagy visszatérő turné akkora nyomást helyez Skye-ra, hogy nem bírja a krónikus hátfájását fájdalomcsillapítók nélkül elviselni, ezért felkeresi régi dílerét. Lewis (Lukas Gage), Skye középiskolai osztálytársa volt, de már drogdílerként tevékenykedik.
Amint Lewis végez magával Skye szeme láttára, a lány megkapja a „halálos kórt”. Innentől szépen lassan megőrül, és Lewishez hasonló sorsra juthatna. De Skye megpróbál túljárni a gonosz entitás eszén, és saját kezébe veszi a sorsát. Ismerős? Azért lehet, mert ez az első rész forgatókönyve, csak ott pszichológus volt a főszereplő, nem popsztár.
Igen, ilyen téren nem fejlődött a film egy másodpercnyit sem. Van azonban pozitív változás, Naomi Scott számomra sokkal megnyerőbb, mint az első epizód főszereplője. Itt a tempó is sokkal jobb volt, pörögtek az események, nem igazán volt üresjárat.
Itt folyamatosan arcunkba kapjuk a zavarba ejtő képeket és a véres jeleneteket. Volt egy-két momentum, aminél még én is összerezzentem, pedig eléggé kiégette az érzékenységemet már ez a zsáner.
Egyértelműen az egész filmet Naomi Scott viszi a hátán. Az első jelenet kivételével nincs olyan szcéna, amiben ne szerepelne a brit színésznő. Mindenki csak aládolgozik az ő őrületének, mégpedig nagyon jól.
milyen mimika coach volt a forgatáson, de amikor Lukas Gage, vagy Ray Nicholson ránk mosolygott, abban nem volt köszönet. Apropó, Ray Nicholson nem csak névrokon, Jack Nicholson fia örökölte édesapja érdekes fizimiskáját és amikor közeledett Skyehoz, tisztára A ragyogásban éreztem magam.
Parker Finn, az első rész író/rendezője visszatér, és megint lerakott egy korrekt horrort az asztalra. Ugyan érezni apró fáradtságot a forgatókönyvben és a filmes eszközeiben, de még nem érzem annyira rókabőrnek, hogy zavaró lenne.
Mindenesetre a második eresztés kellően feszült, ügyesen adagolják a zsigeri félelmet, ugyan sok a jumpscare, és túlzásba viszik vért, de Finn megoldja, hogy ez ne legyen zavaró. Nem mondanám, hogy az alkotók visszafogták volna magukat.
A Mosolyogjban volt néhány üres járat, ami a második epizódra teljesen eltűnt. Itt bizony folyamatos rohanás van, még akkor is, ha pontosan tudjuk mi fog történni. Naomi Scott nagyon tehetséges, elviszi hátán az egész filmet. Bármiben látom ezt a színésznőt, mindenben ő kedvenc karakterem, legyen az 2019-es Charlie angyalai, Aladdin vagy 2017-es Power Rangers. Remélem sikeres lesz a Mosolyogj 2, és többet fogják a jövőben foglalkoztatni a stúdiók. Amit még fel lehet róni a filmnek, hogy kicsit hosszú. De nem érzem különösen nagy problémának, mert
Akinek bejött az első Mosolyogj, a Satoshi Kon-féle Perfect Blue vagy a Denzel Washingtonos Letaszítva, az bizony ezt is szeretni fogja. Erősebb idegzetű nézőknek ajánlott, mert van benne bőséggel jumpscare és belsőség, nem is értem, hogy nem lett X-es korhatárú. Egy biztos, horrorrajongók! Irány a mozi!
