SZEMPONT
A Rovatból

Mi van akkor, ha Trumpot elítélik, de közben megválasztják? – egyre nagyobb bajban az amerikai demokrácia

A vietnámi háború óta nem volt ilyen megosztottság az Egyesült Államokban. A Trump elleni bűnvádi eljárás és az ezzel egyidőben folytatott elnökválasztási kampány olyan kérdéseket vet fel, amelyek példátlanok.
Fotó: Wikimedia Commons - szmo.hu
2023. július 05.



A Fehér Házból kicsempészett bizalmas dokumentumok miatt immár elkerülhetetlennek látszik Donald Trump bíróság elé állítása. Mindez azonban nem zavarja a volt elnököt abban, hogy 2024-ben ismét megcélozza a legmagasabb amerikai hivatalt. Sőt, a körülötte zajló botránysorozat még lovat is ad alá. Ráadásul az Egyesült Államok törvényei szerint akár a börtönből is jelöltetheti magát elnöknek.

A Washington Post által megszólaltatott szakértők szerint ebben az esetben az amerikai demokratikus elvek és intézmények iránti bizalom az eddiginél is jobban meginoghat.

A lap emlékeztet arra, hogy az elmúlt hat évben ezek az intézmények folyamatos támadás alatt álltak, elsősorban Trump viselkedése és cselekedetei miatt, és ez a helyzet a következő 18 hónapban tovább romolhat. A vietnami háború óta nem volt ilyen megosztottság az ország kormányzását illetően.

Még nem volt példa arra, hogy egy volt elnök ellen szövetségi bűnvádi eljárást indítsanak, és mindezt még súlyosbítja, hogy annak a demokrata párti elnöknek az igazságügy-minisztériuma vonja Trumpot felelősségre, aki őt legyőzte 2020-ban, és aki 2024-ben a dolgok jelenlegi állása szerint az ellenfele lesz.

Politológusok, jogászok, politikai stratégák egyetértenek abban, hogy ez a folyamat kiszámíthatatlan.

„Egy alkotmányos demokrácia annak a rendszernek a hatékonyságán és hitelességén múlik, amelyen keresztül törvényeket hoznak és azokat végrehajtják. Ha alapvető kételyek merülnek fel eme intézményekkel szemben, akkor az egész alkotmányos demokrácia, mint olyan, bajban van” – jelentette ki William Galston közíró, akadémikus, Bill Clinton elnök egykori belpolitikai tanácsadója.

Több súlyos jogi kérdés is felmerül: mi van akkor, ha Trumpot elítélik, de közben megválasztják? Adhat-e kegyelmet önmagának? Betöltheti-e az elnöki hivatalt elítélése után? És akkor még folyik a vizsgálat Trumpnak a washingtoni Capitolium elleni 2021. január 6-i támadásban betöltött szerepéről, a választók megtévesztéséről, és a Georgia állambeli eredmények megfordítására tett kísérleteiről is. Ezek az ügyek még tovább rongálhatják a demokratikus intézményeket, mostantól egészen az új elnök 2025 januári beiktatásáig. Jack Goldsmith, a Harvard jogászprofesszora, aki George W. Bush idején az igazságügyben és a hadügyben egyaránt szolgált, azt mondta a Washington Postnak, hogy akár elítélik Trumpot, akár nem, akár elnyeri az elnökjelöltséget, akár nem, mindenképpen maximálisan fel fogja használni ezt a helyzetet, és ezzel a végsőkig feltüzeli híveit is.

Trump az elmúlt három évben mindent megtett azért, hogy lejárassa az amerikai választási rendszert, azt állítva, hogy a 2020-as választásokat elcsalták. Bár ezt semmivel nem tudta bizonyítani, a közvélemény-kutatások mégis azt mutatják, hogy ennek ellenére több millió republikánus szavazót győzött meg arról, hogy Joe Biden elnököt nem legitim módon választották meg.

És ez a tagadás a lap szerint a Republikánus Párt nagy részét is megfertőzte. A vádemeléssel Trump ismét támadást intéz a hatóságok, az igazságügyi rendszer ellen, és nem utolsósorban a jogállamiságba vetett hitet is próbálja megrendíteni. Ugyanezt tette elnökként is, és most, hogy 37 vádpontra kell felelnie a dokumentum-ügyben, fokozta támadásait, azt állítva, hogy „politikai boszorkányüldözés áldozata.”

A Washington Post felidézi, hogy már korábban is voltak olyan helyzetek, amelyek együtt tették próbára a politikai és a jogrendszert. Emlékeztet George W.Bush és Al Gore 2000-es floridai küzdelmére, amelyet végül 5-4 arányban a Legfelsőbb Bíróság döntött el Bush javára, aki egy szűk többséget kapott az elektori testülettől, szemben Gore-ral, aki a választóknál élvezett némi előnyt. Gore ugyan nem értett egyet a bíróság döntésével, de az ország és intézményei érdekeit saját ambíciói fölé tudta helyezni. Benjamin Ginsberg republikánus jogász, aki 2000-ben Bush csapatában dolgozott, megerősítette: mindkét jelölt elfogadta az eredményt, ellentétben a 20 évvel későbbi helyzettel.

A másik példa a Watergate-ügy, amely Richard M. Nixon lemondásához vezetett 1974 augusztusában. Akkor azonban az ügyészek széles körben élvezték a közvélemény bizalmát, és Nixon nem kockáztatta, hogy ujjat húzzon velük. Goldsmith szerint éppen ez a konszenzus hiányzik a mai politikából. Nixon végül kegyelmet kapott utódától, Gerald R. Fordtól, ilyenben egyetlen más elnök sem részesült.

Az amerikai alkotmány az elnök önmagának adható kegyelemről külön nem rendelkezik, nem is volt rá eddig példa, miként azt sem tesztelték bíróság előtt, hogy egy elnök rendelkezik-e ilyen hatalommal.

Michael Gerhardt, az észak-karolinai egyetem jogász professzora szerint az alkotmány szövege nem értelmezhető így, az elnök csak másnak adhat kegyelmet, önmagának nem. Nixon a Watergate-ügyben szintén feltette e kérdést az igazságügy-minisztériumnak, és azt a választ kapta, hogy „senki sem lehet önmaga bírája.”

Mary C. Lawton, az akkori igazságügy-miniszterhelyettes memorandumában ugyanakkor azt írta, hogy az alkotmány 25. módosító cikkelye lehetővé teszi, hogy az elnök magát hivatala ellátására képtelennek nyilvánítsa. Ebben az esetben az alelnök ügyvezető elnök lesz, és joga van megkegyelmezni az elnöknek, aki ezután lemondhat, de újra át is veheti hivatalát. Gerhardt szerint viszont a 25. módosító cikkely fizikai vagy mentális alkalmatlanságra vonatkozik, nem pedig jogi problémára. Mindezek a jogi kérdések azonban soha nem képezték per tárgyát, és ha Trump kegyelmet akarna adni magának, vagy ráhagyná ezt az alelnökére, az ügy minden bizonnyal a Legfelsőbb Bíróság elé kerülne.

Ezzel szemben, bár az alkotmány szerint nem kampányolhat senki, vagy nem gyakorolhatja az elnöki funkciót olyan, aki ellen eljárás indult vagy már elítélték, van precedens a börtönből való jelöltségre: 1920-ban Eugene V. Debs, szocialista párt jelöltje még börtönbüntetését töltötte, miután az első világháború idején a kötelező sorozás ellen lépett fel, és közel egymillió szavazatot kapott.

Egy másik kérdés: melyek azok a bűntettek, amelyek kizárják a hivatalviselést? Trumpot ugyancsak érinti az a szövetségi törvény, amely szerint legalább 3 évi börtönnel és az országban bármiféle hivatal viselésétől való eltiltással büntethető az, aki szándékosan ellop vagy megsemmisít valamilyen kormánydokumentumot.

Amikor a hatóságok házkutatást végeztek a volt elnök Mar-a-Lago-i villájában 2022 augusztusában, a parancs három olyan bűntettet említett, amelyek igazolták a rendőrségi intézkedést. Az egyik éppen a fent említett volt. Mindazonáltal a vádemelésben a szövetségi ügyészek ezt nem említik, miként semmi olyan bűntettet, amelynek elkövetése miatt nem lehetne elnök.

Számos jogi szakértő úgy látja, hogy ha nem állítanák bíróság elé Trumpot, tekintettel a bűnvádi eljárásban szereplő számos bizonyítékra, azt az üzenetet közvetítené a volt elnökök felé, hogy ők a törvények felett állnak. Ugyanakkor a vádemelés Trumpnak újabb lehetőséget adott a szövetségi törvénykezés elleni támadásra, és hogy politikai támogatói még kevésbé bízzanak az intézményekben.

További kockázatot jelent a 2021. január 6-i események ügyében egy vádemelés lehetősége. Goldsmith szerint ez jogilag még bonyolultabb, mint a dokumentumok ügye, és potenciálisan nehezebb az ügyészeknek győzni. Ráadásul további politikai következményei lehetnek a két ügy összevonásával.

Közben Biden elnök ellen is vizsgálatot folytat egy különleges tanács annak gyanújával, hogy titkos dokumentumok vannak a birtokában. Az ügy egészen másképpen fest, mint Trumpé, már csak azért is, mert Biden és csapata úgy tűnik, teljességgel együttműködik a szövetségi illetékesekkel. Ugyanígy tett Mike Pence volt alelnök, akinél szintén voltak titkos dokumentumok, miután elhagyta hivatalát. A Pence-ügyet minden vádemelés nélkül lezárták, Biden ügyében azonban a vizsgálat folytatódik. Ha Biden ellen nem indul eljárás, Trump valószínűleg azt fogja állítani számos hívével egyetértésben, hogy kettős mérce működik az igazságszolgáltatásban, annak ellenére, hogy két különböző tényállásról van szó.

A politikai kedélyeket Hunter Bidennek, az elnök fiának ügye is borzolhatja, akit az adó és a fegyvertörvények megsértésével gyanúsítanak. Szövetségi nyomozók szerint közel a vádemelés. Vajon egy ilyen döntés meggyőzheti-e Trumpot és követőit, hogy tisztességes az amerikai igazságszolgáltatási rendszer?

A kormányzat legitimitása elleni támadások leginkább a Trump által vezetett politikai jobboldalon erősek. De sokaknak a baloldalon is vannak kételyeik, elsősorban a Legfelsőbb Bírósággal kapcsolatban, amelynek szilárd konzervatív többsége van, és amelynek egyes döntései, például az abortusz alkotmányos jogának megszüntetése, nagy viharokat kavartak.

Mindezek a körülmények arra utalnak, hogy a 2024-es választási év nem lesz fordulópont a virágzó amerikai demokrácia helyreállításában. Néhány szakértő azért lát némi reménysugarat. Például azt, hogy az amerikai intézményrendszer elég jól tűrte a Trump elnöksége alatti támadásokat, bár Goldsmith aggódik, hogy mi lesz, ha Trumpot még egyszer megválasztják. A volt elnök ugyanis megígérte, hogy leszámol ellenfeleivel, és ha újra bekerül a Fehér Házba, vélhetően olyanokkal veszi magát körül, akik segítik végrehajtani tervét. Mások arra hivatkoznak, hogy helyi szinten vannak olyan jelek, amelyek arra utalnak: különböző politikai nézeteket valló állampolgárok igyekeznek megakadályozni saját közösségükön belül az olyan cselekedeteket, amelyek elmérgesítik a helyzetet.

Trump számos kritikusa abban bízik, hogy a bírósági eljárás által valahogy sikerül kitiltani a volt elnököt az újraválasztásból. Ezzel szemben áll az az érv, hogy jobb lenne, ha Trump sorsa és az ország jövője nem a tárgyalóteremben dőlne el, hanem a szavazóurnákon keresztül

Egy ítélet és egy döntő vereség a választásokon arra kényszerítheti Trumpot, hogy lelépjen a politika színpadáról és a Republikánus Pártot pedig arra, hogy új irányt vegyen. Bár az utóbbi időben inkább a szoros választások korát éljük és egy választási földrengés sem tisztítaná meg szükségszerűen a rendszert – írja a Post.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Mehringer Marci: Van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg
Mehringer Marci rengeteg támadást kapott kormánykritikus dalszövege miatt, de szerinte generációjának többsége hozzá hasonló dühöt érez. A 23 éves énekesbe Nagy Feró is beleállt, akiről azt mondja, csak egy megvezetett idős ember.


Mehringer Marcit az X-Faktor 10. évadában ismerhette meg az ország. A fiatal énekes akkor a negyedik helyen végzett. A műsor után zenekart alapított, több dalukkal is szép eredményeket értek el, az igazi sikert számára a 2025-ben megjelent Szar az élet című száma hozta meg. A 23 éves zenész ebben a saját magát és a kortársait érintő problémákról, érzésekről énekel.

A dallal hamar a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került, és a közösségi oldalakon is sokan kritizálták részben a szöveg, részben pedig amiatt, hogy egy előadó miért foglalkozik politikai kérdésekkel. De Nagy Feró is többször beszólt neki. Marcival most arról beszélgettünk, hogyan élte meg a negatív kritikákat, és számított-e egyáltalán ekkora visszhangra. De a fiatal zenész azt is elárulta, hogyan látja ma Magyarországot és a saját generációját.

– A Szar az élet című számotok eléggé megosztó, hozzád milyen visszajelzések jutottak el?

– Ennek a dalnak valóban olyan ereje van, ami korábban más számunknak nem volt. Sokkal inkább a figyelem középpontjába kerültünk.

A propagandát leszámítva összességében inkább pozitívak a visszajelzések.

Sokan elmondják, hogy ők is ugyanígy gondolják a dolgokat. De azért van sok Marika néni meg Pista bácsi, aki Facebookon leírja, hogy dögöljek meg.

– Ilyeneket is írnak neked?

– Persze. A Facebookon mostanra azért már az idősebb korosztály van jelen, és talán ez az a platform, ahová leginkább beférkőzött a politika. Sőt, a Facebook kb. már csak politika... tele van a hírportálok cikkeivel. Egyébként a hírekkel többnyire én is ott találkozom, ott olvasok politikai, közéleti tartalmakról. Illetve Facebookon van talán a legtöbb negatív komment is. Az már természetes, hogy mondjuk másfél-kétmillióan megnéznek egy videót, van alatt 3-4 ezer komment, aminek a fele az biztos, hogy ilyen.

– Hogyan kezeled ezeket a negatív kommenteket?

– Őszintén szólva engem ezek nem érintenek meg. Nem tudok most már ezeken izgulni, nem húzom fel magam rajtuk. Az az igazság, hogy az ilyenekhez az ember egy idő után hozzászokik. Másfelől mindenkinek szabad véleményt nyilvánítani: ha valakinek nem tetszik az, amit csinálok, az is teljesen rendben van.

– Mennyire számítottál arra, hogy ekkorát fog menni ez a dal, és hogy ilyen megosztó lesz?

- Nyilván reméltem, hogy nagyot fog menni, de arra nem számítottam, hogy ekkorát. A hatását illetően abszolút nem számoltam azzal, hogy gyakorlatilag mindenhová el fog jutni, és hogy ekkora port kavar majd. Azt gondoltam, hogy azért lesz sok-sok fiatal, aki ezzel rezonálni fog. És abszolút beigazolódott számomra, hogy ami ebben a dalban van, ez a fajta düh, az nem kizárólag bennem él, hanem ez tényleg egy valid érzés a fiatalok többségében. Az az igazság, hogy

nemcsak én, de a legtöbb barátom is ugyanazt éli át: nincs hol laknia, nagyon drága az albi, rossz az oktatás, szar az egészségügy... Igazából ez a dal kigurult belőlem, szóval nem kellett sokat gondolkoznom rajta, könnyen jöttek a szavak.

A legnehezebb része inkább az volt, hogy mi az, amit kiveszünk belőle, merthogy van legalább 50 sor, ami nem került bele, hiszen túl hosszú lett volna. De ezek megvannak, és talán majd egy másik dalban még előveszem. De egyébként most úgy érzem, hogy nem feltétlen szeretnék több hasonló jellegű, kimondottan politika tartalmú dalt.

– Miért?

– Elsősorban azért, mert nem akarom, hogy ez öncélúvá váljon.

Én nem pénzt akarok ezen keresni. A zene számomra a művészetről szól, meg arról, hogy elmondjam, amit érzek, és nem arról, hogy felüljek erre a hype-vonatra.

Egyszer elmondtam, amit akartam, meg ami bennem volt, de számomra egy kicsit furcsa lenne, ha innentől újra és újra arról írnék dalt, ami szar az életben.

– Mondtad ezt a hype-vonatot, és az tény, hogy az utóbbi időben egyre több olyan előadó van, akik akár a zenéikben, akár a színpadi megnyilvánulásaikban foglalkoznak a politikával. A propaganda ezekre művészekre rendre reagál. Te is így jártál. Sőt, téged a nyíltan fideszes Nagy Feró is bekóstolt. Benned hogyan csapódott ez le?

– Az ő esete elég érdekes...

Nem akarom megbántani sem őt, sem a korosztályát, de ő végső soron egy idős ember, akinek a korát szépen kihasználják. Kicsit olyan, mint egy báb, és rossz ezt látni.

Én találkoztam vele, és ő egyáltalán nem egy rosszindulatú figura, csak egy megvezetett idős ember, aki ráadásul valószínűleg még pénzt is kap azért, hogy hülyeségeket beszéljen a tévében. Egy eseményen előttük léptünk fel, és mondtam neki, hogy nyugodtan nézze végig a koncertünket. Ott állt a színpad szélén végig, láttam rajta, hogy amúgy meg élvezi a zenéinket... és közben a médiában meg tök mást kell mondjon, vagy csináljon. Persze ettől még nem akarom az ő felelősségét tompítani ebben az ügyben, de baromi szomorú ezt látni. És

az a legrosszabb az egészben, hogy ő olyan ember, aki egy időben szép dolgokért és nemes célokért lázadt, és most egy nagyon hasonló rendszernek a katonája.

– Egyébként szerinted egy zenésznek mennyire dolga az, hogy politikával foglalkozzon?

– Szerintem egy alkotó embernek mindig kritikusnak kell lenni, hogy képezzünk valamilyen fajta ellenpólust. Én azt gondolom, hogy egy jó zenész örök ellenzéki, akkor is, hogyha egy olyan kormány van éppen hatalmon, akiknek az irányítása alatt jól működik az ország.

Szerintem Magyarországon egy kicsit el vannak csúszva a dolgok, mert azt gondolják az emberek, hogy a politikusok a mi főnökeink. Holott ez pont fordítva van, mert a politikusokat az emberek választják meg, tehát ők vannak értünk, és az volna a feladatuk, hogy azokat a dolgokat, amiket a társadalom szeretne, vagy ami a társadalom számára jó, megtegyék.

A politikusok nem azért vannak ott, hogy majd ők megmondják, mi legyen, ők az átlagembert kellene, hogy képviseljék. De az a probléma, hogy mi magyarok nem ebben szocializálódtunk, és szerintem nekünk, fiataloknak az az egyik fontos feladatunk, hogy ezen a gondolkodásmódon változtassunk.

– Milyennek látod a saját generációdat?

– Alapvetően nagyon fekete-fehérnek. Van az egyik oldal, a teljes nihil, akiknél azt látom, hogy amit érzékelnek a világból, az arra sarkallja őket, hogy semminek semmi értelme, és belecsúsznak ebbe a minden szar állapotba. Ezzel ők elvannak. Emellett pedig ott a másik oldal, akik nagyon ambíciózusak, céljaik vannak, amikor meg akarnak valósítani. Tenni akarnak, jobb emberekké válni és egy jobb helyet csinálni az országból, a világból. Szóval szerintem a mi generációnk ilyen, két véglet, és nem igazán van átmenet. De azt gondolom, hogy az ambíciózus fiatalokból, az akaraterőből szerintem sokkal több van. Illetve

mi fiatalok talán sokkal inkább abba az irányba húzunk, hogy valamiféle kollektív egyetértésben tudjunk majd együtt létezni. Szerintem sokkal kevésbé vagyunk önzőek már, kevesebb az egyén, és sokkal több a kollektíva a fiataloknak a fejében.

Szerintem többet törődünk egymással, szociálisan érzékenyebbek vagyunk, elfogadóbbak és, sokkal jobban érdekel minket környezetük.

– Te, mint Mehringer Marci, egy 23 éves zenész, milyen országban szeretnél élni, milyen Magyarország lenne számodra az ideális?

– Elég egyszerűen meg tudom fogalmazni: egy olyan országban, ahol mindenki embernek érezheti magát, teljesen mindegy, hogy honnan jön, hogy milyen a bőrszíne, milyen a vallása, milyen a szexualitása. Egy olyan szép és szabad Magyarországon szeretnék élni, ahol mind egymásért vagyunk. Ez egy nagyon egyszerű, meg nagyon klisés gondolat, de közben azt gondolom, hogy ennél tényleg semmi sem fontosabb.

Mostanra magyar ember lett, magyar embernek farkasa, ez így nem járja.

Mi nem fideszesek, meg tiszások, meg mi hazánkosok, meg nem tudom, kik vagyunk, hanem a hogy egytől egyig mind magyarok vagyunk. Mindannyian ugyanabban az országban élünk, és bárki is van kormányon, mindenkiért felel. Szomorú, hogy ennyire szét lett szakítva ez a kis ország, ez a kis nép. Szóval egy olyan országban szeretnék élni, ahol ez nincs jelen. Egy szabad Magyarországot szeretnék, ahol mindannyian embernek számítunk.

– Mik a terveid a következő időszakra, várhatóak például új dalok?

– Idén még biztosan kiadunk két dalt, és tervezünk egy nagykoncertet is, de erről egyelőre nem szeretnék többet elárulni. Jövő tavasszal pedig tervben van egy fullos nagylemez is, amit télen fogok tudni befejezni, mert akkor lesz rá időm. Számomra az a legfontosabb, hogy ezzel a lemezzel össze tudjam foglalni az elmúlt időszakot, meg mindent, ami bennem van, az érzéseimet. Hogy ez pontosan mit takar, vagy, hogy lesz-e benne még társadalmi kérdésekkel, problémákkal kapcsolatos gondolat is, az egyelőre maradjon titok.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” - Civil demonstráció volt a Parlament előtt
A rendezvényt Felföldi József és Tóth-Beeri Szilvia szervezte, felhívásukban jelezve, hogy nem pártpolitikai eseményről van szó.


Nagyjából 60-80 érdeklődő gyűlhetett össze a parlament előtt a szombaton 15 órára meghirdetett demonstrációra. A rendezvényt Felföldi József, a néhány éve még a Fidesszel országos szinten is szimpatizáló debreceni nagyvállalkozó és Tóth-Beeri Szilvia operaénekes, civil aktivista szervezte.

Felhívásukban leírták, hogy az esemény nem pártpolitikai rendezvény, hanem közös kiállás azok mellett az ügyek mellett, amelyek minden magyar embert érintenek.

A tiltakozók többek között a gyermekek jövőjének veszélyeztetését, az iskolák rossz higiéniai állapotát, az állam által ki nem fizetett devizahiteles kártérítéseket, a földmutyikat, az akkumulátorgyárak terjeszkedését és a hazai vállalkozások háttérbe szorítását kifogásolták. A rendezvényen több közéleti szereplő is felszólalt.

A demonstrálók között akadt olyan, aki egy

„Aki embernek hitvány, az politikusnak is” feliratú papírlapot lobogtatott.

Másvalaki azt írta a pólójára, hogy „Tüneti helyett HOLISZTIKUS OKI kezelést!”. A legkarcosabban talán az a férfi fogalmazott, aki egy jókora táblára írva üzent: „Inkább vagyok balsors a Himnuszban, mint balfasz a PEDOFIDESS-ben!”

A rendezvényről fotósunk több képet is készített, amiket itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Egy kicsit bolondos, de kedves srác volt” – Templomba járó, Trump-rajongó mormon család kiválóan tanuló gyereke Charlie Kirk merénylője
A 22 éves Tyler gyerekkora óta templomba járt, okos volt, kedves és csendes az ismerősei szerint. Most egész Amerika róla beszél – és a különös üzenetekről, amiket a golyókra vésett.


Egészen más jövő várt volna Tyler Robinsonra, ha minden a tervei szerint alakul. Charlie Kirk 22 éves merénylője Utah államban, St. George közelében nőtt fel, és már középiskolásként is kitűnt tanulmányi eredményeivel: a közösségi médiában megosztott posztok szerint nagyon jó tanulmányi átlaggal zárt. A Pine View középiskola elvégzése után a Utah Állami Egyetem négyéves ösztöndíjat ajánlott neki, amit egy videóban büszkén fel is olvasott.

Azonban csak egyetlen félévet töltött az egyetemen. A tanulmányi szünet után már nem tért vissza, ehelyett a Dixie Műszaki Főiskolán tanult tovább, ahol az elektronikai képzés harmadéves hallgatója lett. 2022-ben megszerezte a villanyszerelői engedélyt is. Legutóbb egy st. george-i lakóparkban lakott, ahol szomszédai szerint visszahúzódó, csendes fiatalemberként élt, és nem igazán beszélt politikáról.

Robinson korábban a Utah Technológiai Egyetemen is szerzett kreditpontokat középiskolás évei alatt, 2019 és 2021 között. A Utah Valley Egyetemre, ahol a lövöldözés történt, nem járt.

A nyilvántartások alapján pártonkívüliként regisztrált szavazó volt, de soha nem élt szavazati jogával. Szülei, Matthew és Amber Robinson a Republikánus Párt tagjai, és a helyiek barátságos, segítőkész családként ismerték őket. Az apa konyhapultokat és szekrényeket szerel be, az anya szociális munkás. A család aktív tagja a mormon egyháznak.

Egykori ismerősei szerint Robinson mindig csendes volt, de jó fej, aki főleg a videojátékok világában érezte otthon magát.

Egy volt osztálytársa így emlékezett rá: „Nagyon-nagyon benne volt a videojátékokban”, és érdekelte is a játéktervezés. Elmondása szerint ebédidőben kártyázni szoktak az iskolában, és Robinson „egy kicsit bolondos, de kedves srác volt”.

A szomszédságában élő Kristin Schwiermann – aki iskolai takarítóként és egyházi tagként is ismerte a fiút – így emlékezett vissza: „Azt tudom, hogy [Tyler] mindig rendesen viselkedett. Nagyon kedves volt. Okos volt. Úgy hallottam, teljes ösztöndíjat kapott a főiskolára… Teljesen megdöbbentem, hogy ezt tényleg ő tette.”

A rendőrség szerint Robinson szeptember 11-én lőtte le Charlie Kirket a Utah Valley Egyetem egyik rendezvényén. A konzervatív aktivista épp a mormon egyházról beszélt, amikor a tragédia történt. A rendezvényen többek között ezt mondta: „Imádom, hogy a mormonok misszionáriusokat küldenek a világ minden tájára, imádom, hogy milyen udvariasak... a csapatom fele mormon.” Hozzátette: „A mormonok nagyszerű emberek. Hadd mondjam el, hogy én evangéliumi keresztény vagyok, de nem vagyok olyan, aki gyűlöli a mormonokat.” Tyler Robinson és családja az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza mormon közösség tagjai.

A lövöldözés után a rendőrök egy csavarzáras puskát találtak az egyetem közelében, egy erdős területen. A fegyverben lévő lőszerhüvelyeken több felirat is szerepelt. Az egyiken ez állt: „Hé, fasiszta! Kapd el!” Egy másikon az olasz antifasiszta dal sora: „Oh bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao ciao.” Egy harmadik hüvelyen ez volt olvasható: „Ha ezt olvasod, meleg vagy LOL.” A hatóságok szerint a feliratok videojátékokra és mémekre is utaltak, köztük a Helldivers 2 és a Far Cry 6 játékokra, valamint egy Netflix-sorozatra.

Spencer Cox, Utah kormányzója elmondta, hogy a nyomozók egy családtagot is kihallgattak, aki szerint Robinson az utóbbi években egyre inkább a politika felé fordult. Egy nemrég tartott családi vacsorán szóba hozta Charlie Kirk közelgő rendezvényét, és a családtag elmondása szerint azt is kifejtette, miért nem ért egyet az aktivista nézeteivel. A hozzátartozó szerint „Kirk tele van gyűlölettel, és gyűlöletet terjeszt”.

Robinson egykori iskolatársa arról számolt be, hogy korábban ő és a családja is Donald Trump támogatója volt: „Amikor ismertem őt és a családját, igazi Trump-rajongók voltak. Amikor ez történt, azt se tudtam, mi változott meg.”

Pénteken az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyházának vezetői közleményt adtak ki: „Elítélünk minden borzalmas erőszakos cselekedetet világszerte, beleértve a mostani gyilkosságot is Utah államban. Ismételten arra kérünk mindenkit, hogy a különbségek ellenére is a békét és az egységet keressék.” A közlemény zárása így szólt: „Arra buzdítunk mindenkit, hogy utasítsa el az erőszakot, és inkább a megértésre törekedjen. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – ennek tudatában több méltósággal, együttérzéssel és tisztelettel kell bánnunk egymással.”

(via BBC, CNN, New York Post)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina a Charlie Kirk elleni merényletről: Ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is
A humoristát nagyon megrázta a konzervatív aktivista szerdai halála. Kirköt egy egyetemi közönségtalálkozó közben lőtték nyakon, esélye sem volt a túlélésre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. szeptember 12.



„Végtelenül megrázott Charlie Kirk halála” – írja péntek reggeli posztja elején Pottyondy Edina. A jobboldali influenszert szerdán lőtte le egy eddig ismeretlen merénylő. Kirk éppen a Utah Valley Egyetemen tartott közönségtalálkozót, amikor nem sokkal dél után nyakon lőtték. A 31 éves konzervatív aktivista nem élte túl a merényletet.

„Talán azért, mert politikai tartalmakat gyártó influenszer volt. Talán azért, mert miközben nagyjából semmiben sem értettem vele egyet, a gondolatait kifejezetten kulturált módon adta elő. Talán azért, mert kétgyermekes apuka volt. Talán azért, mert alig 31 éves. Vagy azért, mert az infernális gonoszság, ami a halálát okozta, valószínűleg liberális irányból érkezett” - olvasható a humorista bejegyzésében.

„Az, hogy a közélet hova süllyedt az elmúlt évtizedekben, nyilván sokak felelőssége. Lehet joggal mutogatni a szélsőjobbra, a szélsőbalra, Finkelsteinre, a woke radikalizmusra. Lehet hibáztatni a hagyományos médiát, az algoritmusokat, az influenszereket, a társadalom mentális állapotát, a szociális igazságtalanságokat. Lehet vádolni a korszellemet, a kapitalizmust, a Covid-lezárásokat, a jogrendszert. És mindegyikben akad is némi igazság” - tette hozzá az influenszer, aki ezután a megosztottságról ír.

„Ez a szélsőséges megosztottság, amit a politika és a kultúra közösen zúdít az emberre, az az elképesztő indulat, ami világszerte forrong, számtalan tényezőből ered. Aki tényleg szembe akar nézni a valósággal, felteszi magának a kérdést, hogy a felelősség mennyire terheli a saját politikai közösségét”

– írja Pottyondy Edina, aki ezután a közelmúlt eseményeit is felidézi.

„Az elmúlt években egyre több politikai merényletet követtek el Amerikában. Meglőtték Trumpot. Minnesotában két demokrata törvényhozót és feleségeiket lőttek le, az egyik házaspár meghalt. A Képviselőház elnökének férjét kalapáccsal próbálták szétverni, megöltek egy vállalatigazgatót, és most Charlie Kirköt is.”

Pottondy szerint a Kirk halálához vezető indulat hazánkban is jelen van.

„Ne legyen kétségünk: ez az indulat, ez a gyűlölet itt van Magyarországon is, és egész Európában.

A Ficot megtámadó elmebeteg, a Budapesten garázdálkodó antifák, a Budah*ázy-galeri, vagy éppen az ellenzéki kritikust megtámadó propagandista mind ugyanannak a forrongó erőszaknak a jelei. Nem az a megoldás, hogy egyre hangosabban üvöltjük, hogy a másik a hibás. Ha egyáltalán lehetséges a változás, az csak úgy valósulhat meg, ha jobbak, türelmesebbek, nagyvonalúbbak leszünk, mint a tegnapi önmagunk. Különben a pokolra fogunk jutni mindannyian, még mielőtt meghalnánk.”

„Nyugodjon békében Charlie Kirk! És szégyellje magát mindenki, aki a halálán örömködik. És azok is, akik ezt a tragédiát is arra használják, hogy még több gyűlöletet, még több indulatot öntsenek a világra” – zárja a posztot Pottyondy Edina.


Link másolása
KÖVESS MINKET: