Menekülők és önkéntes segítők – szívszorító képriport a magyar–ukrán határról

Szombat délután tartották a Digitális Polgári Körök első offline gyűlését a Papp László Budapest Sportarénában. A helyszínre érkező vendégeket többek között arról kérdeztük, hogy mit várnak az eseménytől.

- felelte egy idős férfi.

De volt, aki összetartást, iránymutatást várt, vagy éppen azért jött, hogy több muníciót szerezzen.

- mondta Balog Géza, a Fidelitas budapesti elnöke.

Az érkezőktől azt is megkérdeztük, hogy szerintük mit lehet tenni a politikai erőszak ellen.

- fogalmazott Menczer Tamás, aki azt is hozzátette:

De többen is ugyanígy vélekedtek az érkezők közül.

- mondta Nagy Feró.

De Orbán Viktor poloskázásáról, és arról is megkérdeztük az embereket, hogy az egészségügy rossz állapota, vagy éppen Hatvanpuszta mennyire nehezíti a Fidesz helyzetét.

- fogalmazott egy férfi, akinek az álláspontjával mindenki egyetértett a megkérdezettek közül.

„Egy ország, amely egykor a rendről és a biztonságról volt ismert, jelenleg éppen összeomlik: több mint 280 kiskorú lányt vettek őrizetbe gyilkosságért, családok élnek félelemben. Szívszaggató a helyzet, a svédek jobbat érdemelnek” - írta Orbán Viktor nemrég az X-en. A csatolt videóban pedig arról beszélt, hogy a maffia a gyerekekkel löveti fejbe az áldozatait, mert őket nem lehet elítélni. „Így mennek tönkre, minden szabály, minden rend felbomlik, és marad helyette a barbarizmus.”

Ez kiverte a biztosítékot a svéd miniszterelnöknél, aki szerint Orbán Viktor „felháborító hazugságokat” állít. Szerinte nem meglepő, hogy mindez „épp egy olyan ember szájából hangzott el, aki a saját országában rombolja szét a jogállamiságot”, és hozzátette: Orbán Viktor kétségbeesett a közelgő magyarországi választások miatt. A svéd sajtó szerint tavaly összesen 92 gyilkosság történt, ami 2014 óta a legalacsonyabb szám. Mindössze négy 15 és 17 év közötti lányt vádoltak meg gyilkossággal, 277-et pedig testi sértéssel.

Ugyanakkor az tény, hogy az Orbán Viktor által hivatkozott Die Welt cikk szerint a szervezett bűnözés egyre gyakrabban használ fiatalkorú lányokat gyilkosságokhoz és robbantásokhoz, épp ezért büntethetőségi korhatárt 13 évre szállítanák le, és már 15 év alattiakat is lehallgathatnának, hogy eljussanak a megbízókhoz. Svédországi magyarokkal beszélgettünk arról, milyennek érzik a közbiztonságot, a bevándorlás okozta problémákat, és mit gondolnak, valóban „kijelentkeztek-e a civilizációból.”

Hegedűs Zsuzsa a családjával több mint két éve él ott.

„Jól érezzük magunkat, persze vannak nehézségek, nyilván” - fogalmaz arról, most hogyan élnek. Az iskola szempontjából szerinte mindenképp megérte a váltás. „Nagyon jó az iskola, nagyon jó az oktatás, most már azért van két önkormányzattól, két iskolától is tapasztalatunk.”

Az iskolában „az osztály fele körülbelül svéd, a másik fele a világ minden tájáról jött, tehát van mongol, bolgár, kínai, japán, szomáliai, szíriai és magyar.” A sokszínűség hétköznapi tapasztalata szerinte pozitív. „Ez a multikulti lét mindenféleképpen ad az emberhez. A svédek rendkívül elfogadóak, nincsen semmiféle megkülönböztetés.” Ugyanakkor elismeri, hogy a kultúrák befogadása és keveredése „nyilván okoz nehézséget is” hiszen a jövevények másként szocializálódtak, és idő kell a körülmények megszokásához. Ennek ellenére a fia „a saját bőrén tapasztalja a különbségeket, nem menne ő sem vissza.”

A közbiztonságról Zsuzsa így fogalmaz:

„Az elmúlt 10–15 évben ugyanakkor valóban megnőtt a bűnözés, ami jellemzően a bevándorlók körében van, bandaháborúk, drog.” Az is létező probléma szerinte, hogy ezek a bandák a kiskorúak büntethetetlenségét használják ki, amikor különböző cselekményekre bírják rá őket. Emiatt elkezdődött egy társadalmi vita a büntethetőségi korhatár leszállításáról. „Svédországban a büntethető korhatár az 15 év,” és „erőteljes diskurzus” zajlik a 13–12 évre csökkentésről.

Orbán Viktor állításaira reagálva ezt mondja:

A hétköznapi közbiztonsági állapotokról egy képpel él: „Svédország alapvetése a bizalom. Tehát itt kint hagyod a biciklidet, nyitva hagyod az autódat, és nem viszik el. Itt nincsen félelemérzésem, bármikor megyek, jövök.”

Juhász Ágnes a miniszterelnök szavaira elsőre csak ennyit mond: „ez egy baromság.” A 2015-ös menekülthullámot azért sokknak nevezi, mivel akkor hirtelen az addigi becándorlók mennyiségének többszöröse érkezett. „Befogadó állomások voltak, a kongresszusi központot megnyitották,” és az állam jelentős pénzt költött arra, hogy magánemberek albérletbe fogadjanak menekülteket.

A kulturális sokk persze nemcsak a többségi társadalmat érte. Ismer egy szír házaspárt, ahol a férj bármilyen munkát elvállalt, míg a nő „depressziója olyan mértékű volt, hogy az egész szituációt nagyon megalázónak érezte.” De akik elfogadták a helyzetet, szerinte kevés nyelvtudással is el tudtak helyezkedni, például idősgondozásban, takarításban.

A társadalmi légkörről Ágnes így beszél: „A svédek roppant fegyelmezettek, tehát nem mondanak semmit sem, félnek a konfliktusoktól.” Munkahelyi helyzetekben „sablon válaszok” jönnek, és hosszas egyeztetések után születnek döntések, még olyan ügyekben is, mint egy malmői sátortábor felszámolása.

„A dánok sokkal gyorsabban döntöttek, hogy maradhatsz, vagy menj vissza,” míg Svédországban a kivizsgálásokat „elhúzták évekig.”

Kulturális feszültségekről is beszél: a svéd lányok tinédzser korban kihívó megjelenése „egy muszlim ember számára eléggé sokkos lehet,” és előfordul generációs ütközés is, amikor egy muszlim családban felnövő lány már „a svédekhez akar hasonlítani”, miközben „a papa a szigort képviseli.”

Elmondása szerint „volt olyan, hogy kidobták az erkélyen a saját gyereküket,” illetve a fiú családtagok „őrmesteri szerepet” töltöttek be. Egy másik példája az egykori Jugoszláviából menekült bosnyákok esete, akik fegyverkereskedéssel, fegyvercsempészéssel foglalkoztak.

Ágnes szerint a svéd szélsőjobb „főleg göteborgi svédekből áll”, akik megteremtették a svéd jóléti államot, és keményebb fellépést várnak a politikusoktól. Arra a kérdésre, hogy a szélsőségeseket leszámítva mi az oka a svédek türelmének, Juhász a „svéd kollektív bűntudatról” beszél. A II. világháborúban ugyanis az elvileg semleges Svédország remek üzletet csinált, hogy sárgarezet exportált a náci Németországnak, ahol azt fegyverek gyártására használták fel.

A korábban emlegetett problémák ellenére azt mondja, ő soha nem érezte magát fenyegetve, bár „éjszaka nem vagyok olyan bátor, hogy egyedül mászkáljak.”

Cséti Attiláéknak Svédországban van egy házuk, és a tavaszi, nyári, őszi szezont többnyire ott töltik, a téli szezonban pedig Magyarországon élnek. A költözés motivációja az esetükben szakmai volt.

„Én építészmérnök vagyok, és szerettem volna megtanulni a svéd építési technológiát. Vettem egy lakókocsit, és kiköltöztem Svédországba, és felépítettem a házunkat.” Attila azt mondja, Magyarországon van egy jól prosperáló építészirodája, Svédországban is „próbálkozok vállalkozóként,” főként épületenergetikában. „Teljesen mindegy, hogy hol vagyok, tudok dolgozni”, online egyeztet amerikai és svájci ügyfelekkel is.

A hétköznapi közbiztonságot egy mozzanattal ragadja meg:

A „no-go zónák” kapcsán hozzáteszi: „Ezt egy magyar újság írta. Mi direkt kimentünk oda, megnéztük, és semmi attrocitás nem ér bennünket. Baromi jó a kaja, úgyhogy mindig oda járunk.” Erről videót is forgatott.

Közösségi szerepvállalásukról elmondja, a házukat „migránssimogatónak” nevezte el, mert egyik felét 1–3 hónapra olyanoknak adják ki, „akik Svédországba akarnak jönni, és nehézségbe ütköznek” (a szállás–munka–adószám „22-es csapdája”), majd amikor „találnak munkát, akkor költöznek tovább.”

„Az utcánkban a fele az migráns külföldi, USA-ból, Lengyelországból, Szíriából, Szaúd-Arábiából, Litvániából, Erdélyből”, mégsem tapasztalt problémát. Orbán Viktor állításaira röviden reagál: „Jót mosolyogtam rajta.”

„Trump médiát támadó hadjárata, ami Jimmy Kimmel műsorának felfüggesztéséhez vezetett, egy európai erős ember kézikönyvéből származik” - írja például a CNN. Az amerikai hírcsatorna szerint Orbán Viktor pártpolitikai célokra használja a hatalom eszözeit, nyomást gyakorol magántulajdonban lévő médiacégre, hogy a párt irányvonalát kövessék, megbünteti azokat a tulajdonosokat, akik ellenállnak, és megjutalmazza azokat, akik engedelmeskednek. A magyar miniszterelnök így szerezte meg a teljes médiakontrollt Magyarországon, miközben az ország fokozatosan leépítette a demokráciát.

A Charlie Kirk elleni merénylet után Amerikában bírálni kezdtek mindenkit, aki bármilyen kritikát fogalmazott meg a jobboldali influenszer munkásságával kapcsolatban. Voltak, aki emiatt az állásukat is elveszítették.

A vihat közepébe hamar Jimmy Kimmel, az ABC egyik legnagyobb sztárja került, aki a múlt hétfő esti műsorában azt mondta: „A MAGA-banda mindent megtesz, hogy a merénylőt, Tyler Robinsont ne közülük valónak állítsák be.”

A jobboldaliak szerint Kimmel szándékosan félremagyarázta a merénylő politikai nézeteit, akinek semm köze nem volt a Trump támogatóihoz köthető MAGA („Make America Great Again”) mozgalomhoz. Sőt, anyja szerint konzervatív családból származó fia az utóbbi időben politikailag balra tolódott. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter egyenesen arra hivatkozva kezdeményezte a héten az Antifa nevű szélsőbalos antifasiszta mozgalom terrorcsoporttá nyilvánítását az Európai Unióban, mert Kirk merénylője szerinte hozzájuk tartozhatott. Bár hasonló utalást Trump is tett, erre egyelőre nincs bizonyíték.

Az amerikai hírközlési hatóság, az FCC elnöke, Brendan Carr szerda este „nagyon komoly ügynek” nevezte Kimmel kijelentését. Az ABC-t súlyos következményekkel fenyegette: „Megoldhatjuk ezt könnyen is, vagy nehezen” - mondta.

Amerikában a nagy hálózatok műsorait helyi csatornák százai továbbítják. Ezeknek a tulajdonosai jellemzően nem szólnak bele a központból érkező tartalomba. Csakhogy most az egyik nagy csatorna-tulajdonos, a Nexstar éppen egy 6,2 milliárd dolláros fúzióra készül a Tegna nevű céggel, amihez az FCC jóváhagyása is kell.

Talán nem véletlen, hogy Carr szavai után elsőként ők jelezték, leveszik csatornáik műsoráról a „Jimmy Kimmel Live”-ot, mert „határozottan elutasítják Kimmel legutóbbi kijelentéseit”. Néhány órával később a Sinclair, egy másik nagy helyi tévé-tulajdonos cég is ugyanígy tett.

A New York Times szerint Robert A. Iger, a Disney vezérigazgatója és az ABC vezetői emiatt nagy nyomás alá kerültek. Ha ugyanis a helyi csatornák nem továbbítják valamelyik műsorukat, azzal üzletileg is fenntarthatlanná tehetik az adott produkciót. Emellett a dolgozók is egyre több fenyegetést kaptak, néhány hirdető pedig bojkottal fenyegetőzött. Ráadásul Jimmy Kimmel úgy döntött, hogy szerda este visszavág az őt kritizálóknak. A Disney vezetői úgy látták, ez csak olajat öntene a tűzre, így végül úgy döntöttek, a „Jimmy Kimmel Live” ideiglenesen lekerül a műsorról.

A felfüggesztés pillanatokon belül a szólásszabadságról szóló viták középpontjába helyezte Kimmel műsorát. A demokraták tiltakoztak. Legalább öt hollywoodi szakszervezet – összesen több mint 400 ezer dolgozó képviseletében – nyilvánosan elítélte a Disney-t. Trump azonban még nagyobb fokozatra kapcsolt.

„Hívhatod ezt szólásszabadságnak vagy sem” – fogalmazott Trump. – „Kirúgták, mert nincs tehetsége.”

Két hónappal korábban a CBS leállította Stephen Colbert késő esti show-ját is, ami hasonló felháborodást váltott ki. Akkor Kimmel így kezdte a monológját: „Örülök, hogy nekünk még van műsorunk.” Ezután felolvasott egy Trump-bejegyzést a közösségi médiából „Jimmy Kimmel a következő, aki kiesik a tehetségtelen Late Night-versenyből.” Majd hozzátette: „Ez elég riasztó, mert nem tudom, tudjátok-e, de Jimmy Kimmel én vagyok.”

Most pedig Trump megjelölte az újabb célpontokat is. Egy posztban azt követelte, hogy Jimmy Fallon és Seth Meyers is járjon ugyanúgy, mint Kimmel. „Már csak Jimmy és Seth maradt, két igazi lúzer a Kamuhír NBC-n” – írta. „A nézettségük is borzalmas. Gyerünk NBC!!!”

Bírálta az országos híradók Charlie Kirk meggyilkolásáról szóló tudósításait is. „Fogják a remek történetet, és rossznak állítják be” – mondta az Ovális Irodában az országos híradókra utalva. „Szerintem ez tényleg törvénytelen.”

De azt is javasolta, hogy maffia elleni törvények alapján ítéljék el azokat a tüntetőket, akik egy étteremben bekiabáltak neki.

A New York Times szerint az elmúlt egy hétben világossá vált, hogy Trumpot nem a gyűlöletbeszéd zavarja, hanem az a beszéd, amelyet ő gyűlöl.

Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Szövetsége, az ACLU is úgy látja, hogy Kimmel felfüggesztése egy szélesebb körű, Trump vezette törekvés része, amely célja a kritikusok elhallgattatása. „Ez túlmegy a McCarthy-korszakon. A Trump-tisztviselők folyamatosan visszaélnek a hatalmukkal, hogy elfojtsák a számukra nem tetsző gondolatokat, és eldöntsék, ki beszélhet, írhat, vagy akár viccelhet” – írták. „A Trump-adminisztráció lépései, párosulva az ABC megadásával, súlyos fenyegetést jelentenek az Első Alkotmánykiegészítésben biztosított szabadságjogainkra.”

Mindez egyáltalán nem előzmények nélküli. Trump korábban már beperelte az ABC-t, a CBS-t és a Wall Street Journalt is, megvonta a PBS és az NPR állami támogatását, megpróbálta szétverni a Voice of America-t és a Szabad Európát, az Associated Press tudósítóját pedig kidobatta a Fehér Házból, mert nem volt hajlandó a Mexikói-öblöt „Amerikai-öbölnek” nevezni.

Scheiring Gábor, volt Párbeszédes képviselő, aki ma egy amerikai egyetemen tanít, azt mondta a CNN-nek, „ez a történet nagyon ismerős.” Szerinte mind az ABC Kimmelről szóló döntése, mind a CBS júliusi lépése, amikor törölte Stephen Colbert műsorát, az „orbanizmus” jeleire utal.

A volt magyar képviselőnek az is nagyon ismerős, amit az FCC tesz. „A médiahatóság erejét arra használni, hogy az orgánumokat öncenzúrára kényszerítse, klasszikus Orbán-taktika” – mondta. Szerinte „a személyre szabott kampányok és karaktergyilkosságok is Orbán rendszerének létfontosságú elemei: demonstratívan megemelik a megszólalás árát.”

Megszólalt David Pressman, az Egyesült Államok volt magyarországi nagykövete is. A New York Timesban megjelent vendégcikkében arról írt, hogy az amerikai vállalatok abba az „illúzióba kapaszkodnak, hogy megőrizhetik függetlenségüket és integritásukat, miközben üzletelnek egy erős emberrel – ugyanúgy, ahogy a magyar elit is elhitte, hogy ők is sértetlenül kerülhetnek ki belőle.”

Majd még hozzátette: „egy magyar mondást sokszor hallottam: van az a pénz – vagyis mindig van ára.”

Talán hiba volt az ország legnagyobb terére szervezni a futárok tüntetését. A körülbelül 40-50 ember elveszett ugyanis a hatalmas téren. Hogy hova kell menni, onnan ismertem fel, hogy két zászló jelezte: ez a csoport nem egy szokásos turistacsoport. És persze a néhány rendőr, akik odébb húzódva biztosították a Futárok Ligája által szervezett demonstrációt.

Holott komoly dologról van szó. Mára a futárok beépültek sokak életébe. Mindennapjaink része lett, hogy akár munkahelyekre, de családokhoz is napi szinten ők szállítják az ebédet, vacsorát. Ám ami a Covid idején, de előtte is tisztes megélhetést adó szakma volt, az mára, az ott dolgozók elmondása szerint éhbérért végzett küszködéssé vált. Holott egy futár nap mint nap az utcán van, időre kell szállítania az élelt, bármilyen forgalmi helyzetben fel kell találnia magát. Ehhez képest a KATA kivezetésével a költségeik az égbe szálltak, nominálisan a fizetésük viszont állításuk szerint kevesebb, mint öt éve volt. Találomra szólítok meg embereket, a nagy többség szívesen válaszol.

– mondta Énzsöl Tamás, akivel társa, Ládi Gyula együtt állt ki a térre.

Szerintük a fordulópontot az adórendszer változásai hozták. „Ugye a KATA az egy nagy érvágás volt. 140–150 százalékkal ugrott az adónk egyik napról a másikra év közben.”

Arra a kérdésemre, mennyi lenne szerinte a méltó fizetés, nagyjából a jelenlegi mediánbérnél húzza meg a határt. Ez azt is jelenti, hogy bizony, kevesebbet keresnek a futárok ma, mint a hazai munkavállalók többsége. „400 nettóval boldog lennék. Jelenleg ugyanis már a minimálbért sem keressük meg.”

A terhek alakulását nemcsak az adózás, hanem a költségoldal is húzza. Az üzemanyagárak ugyanis nagyjábül a kétszeresükre emelkedtek 2019 óta. Az akkori 290–300 forint literenkénti benzinár helyett most közel 600 forintot kell fizetni. Egyre többen tartoznak.

Azt mondják, el kell dönteni, hogy adót fizetnek vagy esznek.

Az autója mellett áll egy harmincas férfi. Ő inkább név nélkül nyilatkozik, viszont készségesen sorolja a problémákat. „Körülbelül ami fix, 100 ezer forint a szocho és a NAV. Erre jön az szja, körülbelül 10 százalék. Tehát, ha 600 ezer forint a bevételem, ebből körülbelül 150 ezer forintot azonnal levonnak. Erre jön még körülbelül 150–200 ezer forint üzemanyag, iparűzési adó, autófenntartás, esetleges parkolási bírságok.” A futár ugyanis bármennyire igyekszik, időnként belefut ebbe is. A napi műszakról így beszélt.

Szabadságra nem tud elmenni, mert akkor nincsen jövedelme, ahogy 13. havi fizetése sincsen, természetesen. A demonstráció okát röviden így foglalta össze: „Olyanok a terhek, hogy muszáj itt lenni. A szakmát szeretjük, de ki vagyunk zsákmányolva.” Szerinte a KATA visszaállítása lenne a megoldás. Gyorsan hozzáteszi, hogy nem olyan alacsony mértékben, mint volt, mert a havi 50 ezer Ft átalányadó tényleg a ló másik oldala.

A platformok működése és a díjazási szabályok több megszólalónál előkerültek. Énzsöl és Ládi szerint „amíg nem jött be ez a két globális cég Magyarországra, az elején nagyon jó volt. Voltak órabérek is, kompenzálva voltunk a benzinnel”, ám 2021 óta semmilyen változás nem történt.

István, aki 2020 óta futárkodik, ő is a kiadások aránytalan növekedésére panaszkodott: „a kiadásaink elviszik a bevételünk 40 százalékát bőven, és mellette még az adó is ott van”

De ha a járművel bármi balaeset történik, szervizbe kell vinni, arra az időre kiesik a munkából. A díjak ingadozásáról konkrét példát hozott: „Volt olyan eset, amikor az egyik cégnél egyik hétről a másikra 20–30%-kal kevesebbért vitted meg ugyanazt a címet ugyanakkora távra, mint előző héten.”

Hogy mitől ilyen alacsonak a bérek? Erről eltérő vélemények is elhangzottak. Volt, aki a bevándorlók jelenlétét okolta. „Ők ugye sokkal alacsonyabb bérért dolgoznak.”

Ezzel szemben István szerint a külföldi és a magyar futárokis ugyanazokat az összegeket kapják. Szerinte ami a legjobban lenyomja a béreket, azok a „flották”, ahol a flottavezető a futárokat olyan szinten „megfeji”, hogy szerintük előfordult olyan eset is, hogy a futár végül nem is kapott fizetést a levonások után.

Ilyen flottákba azok kényszerülnek, akik valamilyen okból nem tudnak saját vállalkozásban dolgozni. A flotta elvileg bejelentett munkahelyet és fix fizetést kínál, a valóságban azonban a flottamenedzserek a töredékét kínálják a címpénznek, és a többit „benyelik maguknak”.

Van ellenpélda is. István szerint

Ugyanakkor más optikát kap a bevándorlók kérdése, amikor Dániel a létszám kérdéséről beszél.

„Egyre több a futár, nem korlátozzák a létszámot, és ezért sajnos kevesebb rendelés jut egy főre”. Szerinte fontos lenne, hogy a futárok létszámánál húzzanak egy határt.

Bár a csütörtöki tüntetésen valóban nem voltak sokan, még így is bíznak benne, hogy a közvélemény felfigyel a futárok helyzetére. A tiltakozás folytatására többeknél is elszántság mutatkozott. „Szerintem szigorodni fog a helyzet, keményedik. Nincs mit veszítenünk.”

Hogy most miért voltak ilyen kevesen? Csak találgatják az okokat, de bizakodnak. „Tart a demonstráció. Ráadásul vannak párhuzamos rendezvények Kecskeméten, holnap Nyíregyházán.” Dániel így zárta a gondolatait: „Hát akkor tovább, tovább folytatjuk. Igyekszünk. Igen. Egyre többen vagyunk.”