Bod Péter Ákos szerint Nagy Márton inkább tudományos cikket írjon a bankrendszerről pár hónap múlva, ha leközlik
Csak öt bank maradhat Magyarországon Nagy Márton miniszter szerint. A bejelentés nem sokkal azután hangzott el, hogy Orbán Viktor „a halál vámszedőjének” nevezte az Erste Bankot, a Shellel együtt. A héten a gazdasági miniszter már meg is nevezte azt a négy bankot, melyek szerinte maradhatnak, hozzátéve, hogy „az ötödik hely még kiadó”. Nagy Márton szavaira több, a listájából kimaradt bank is reagált, mindannyian azt közölték, hosszú távra terveznek Magyarországon. A leginkább célkeresztbe került Erste pedig azt is hozzátette közleményében, „hiszünk abban, hogy a bankpiacon az ügyfelek érdekét szolgálja a verseny.”
Lehet-e a miniszteri mondatok mögött valódi kormányzati szándék? Milyen károkat okozhat egy ilyen nyilatkozat? Bod Péter Ákost, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökét kérdeztük ezzel kapcsolatban.
— Nagy Márton szerint csak öt bank maradhat Magyarországon. Mi ennek a rációja?
— 40 évvel ezelőtt működött utoljára így a politika, mert akkor a semmiből teremtettek újra bankrendszert. Akkor a pártállam megszabta, hogy hány banknak kell lennie. Azóta a piacgazdasági szabályok szerint a bankok száma a piaci bővülés méretétől és a banki stratégiáktól függ. A bankok száma évek óta változik, mégpedig csökken összeolvadással, felvásárlással, megszűnéssel. Ez a folyamat nyilván zajlani fog. Ebben semmi teendője nincsen a magyar nemzetgazdasági miniszternek. A jegybanknak bankfelügyeleti, piacfelügyeleti minőségében van dolga, egyebek között azt ellenőrizi, hogy a bankoknak megvan-e a kellő tőkéjük. Egyébként szerencsére megvan.
— Nagy Márton azzal indokolta az ötletét, hogy kevesebb szereplővel a rendszer sokkal költséghatékonyabb lehetne, vagyis olcsóbbak lehetnének a banki szolgáltatások. Van ennek igazságalapja?
— Ha egy szakcikkben írná meg, akkor erről a kérdésről lehetne beszélni. A rövid válasz az, hogy igen, a hitelintézeti piac szerkezetének optimalizálása nagyon szép kutatási, publikálási feladat. A miniszternek viszont nem ez a dolga.
De egy miniszternek Magyarországon nincs, és ne is legyen beleszólása abba, hogy a piac hány bankot bír el. Ez a tulajdonosok dolga, a klienseken, az ügyfeleken múlik. A bankok vagy más vállalkozások megfelelő száma sok mindentől függ, de attól nem szabad függnie, hogy mit gondol arról egy miniszter. Abban pedig látok aggasztót, ha a bankok túlzott nyereségéről meg magas költségszintjéről beszél a választás előtt. Ilyen hangulatkeltésre egy másik miniszternél is hajlamos, ő a kereskedőket szokta a szájára venni: miért kerül annyiba a tej a hűtőpultban, amikor a tehén tőgyénél még sokkal olcsóbb.
A bankok esetében különösen, mert a bankrendszer bizalmon nyugszik, és a bankokba vetett bizalom roppant fontos, amikor a világ olyan sok módon változik körülöttünk.
— Most viszonylag jól áll a forint és az infláció is alacsony. Egy ilyen, a nemzetközi sajtót is elérő megnyilatkozás mennyire veszélyezteti ezt a kedvező helyzetet?
— Remélem, hogy a magyar nagyközönség nem nagyon ügyel arra, amit Nagy miniszter úr mond, van az embereknek más dolga. Mert
A miniszter által megmaradásra érdemesnek nevezett, valamint a meg nem nevezett bankok egy piaci térben működnek, százezer számra vannak ügyfeleik. És vannak tulajdonosaik, feltételezem, hogy a bankcsoport-központokban az igazgatótanács most próbálja megérteni, mi is a baja velük az egyik magyar kormánytagnak. Azt gondolom, hogy ebben formában ez felesleges gondolatkísérlet, már ha szakcikk formájában megírja, leadja lektorálásra, és fél év múlva megjelenik egy folyóiratban, akkor az akár hasznos is lehetne.
— Lehet, hogy ez csupán egy választási lózung, mint amikor Lázár János a kiskereskedelmi láncokat fenyegeti már ciklusok óta?
— Közgazdászként sem a kereskedelmi, sem a hitelintézeti cégek kipécézésben nem látok szakmai értelmet. Amikor amúgy is felfokozott hangulat van, a kormánypropaganda háborúval fenyegeti az embereket, mindenfajta bizonytalanság van a levegőben, akkor ügyet csinálni ágazatokból, amelyek minden körülményt figyelembe véve tisztességesen működnek, számomra értelmetlen. Talán valamiről el akarják terelni a figyelmet? Vagy elő akarnak készíteni valami intézkedést? Vagy csak egyszerűen egy önjáró személyiség megnyilatkozásáról van szó, nem tudom. De
Bizonyára van a tőkellenes hangokra valamilyen kereslet, máskülönben nem lenne visszatérő toposz a Fidesznél, Mi Hazánknál, hogy a kereskedők túl sokat keresnek, a bankárok túl jól élnek. Hogy ez boldogabbá teszi-e a szavazókat, azt kétlem; az viszont biztos, hogy kárt okoz az országnak.
— És ha komolyan gondolják? Nagy Márton már meg is nevezett négy bankot, az OTP-t, az MBH-t, a K&H-t és az UniCreditet. Az ötödik helyre pedig aligha pályázhatna az Erste. Felmerül a Gránit Bank neve is. Lehet, hogy a valódi cél a NER-hegemónia megteremtése a bankszektorban is?
— Én ezt az egészet nem vagyok hajlandó közgazdászként kommentálni. Ez a piac dolga, minimális jogállami körülmények között. Én azt várom, hogy tavasszal helyreálljon a jogállamiság, és ezért az egész kérdés, amit feltett, maradjon akadémikus kérdés. Cikket lehet róla írni, és az élet pedig haladjon a maga közgazdasági logikája szerint.


