Kétkilós szörnnyel támad a Meki hazai ellenfele
Az utóbbi évek itthoni burgerforradalmának egyik legrégibb szereplője a Burger House, amely idén már a negyedik éve van a piacon, és immár hat étteremmel küzd a párszáz forintos álhamburgerek és a furcsa dolgokból készült egyéb gyorsételek ellen. Egyúttal versenyre kel a nemzetközi gyorsétteremláncokkal is, noha lényegesen nehezebb dolga van.
A magyar hamburgerhálózat – mert a rövidesen a hetedik egységét nyitó céget talán már lehet így nevezni – két dolgot tart szem előtt: a minőséget (az alapanyagban és a szolgáltatásban), illetve azt, hogy nem sokkal több pénzért lényegesen többet nyújtsanak. Lázár Péter, az étteremlánc franchise-tulajdonosa elmondta nekünk, hogy minden alapanyagot igyekeznek saját beszállítótól, jó minőségben beszerezni, és nem csak mennyiségben adni többet a vendégeknek. Fontosnak tartják az alacsony árat, de minőségben csak a legszükségesebb kompromisszumokat kívánják megkötni.
Péter talán a legjobban az innovatív hozzáállásukra büszke, arra, hogy nem másolták a piacot, hanem szinte mindent az elsők között fejlesztenek vagy találnak ki. Példaként említette az édes, lekváros hamburgert, a házi hamburgerszószt, de akár a saját food truckjukat is, vagy a privát hamburgerezők között elsőként behozott klubkártyarendszert.
Fontosnak tartja, hogy három év után is ugyanolyan lelkesedéssel, vendégbarát mentalitással irányítja az üzletet. Mi sem jellemzőbb erre a mentalitásra, mint ami a BH-ban ki van írva a konyhában dolgozók számára: „Csak olyan ételt adj ki, amit te magad is szívesen megennél.” A felszolgálóknak pedig: „Bánj úgy a vendéggel, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.”
Péter búcsúzóul rábíz minket Majtényi Enikőre, az óbudai étterem franchise-üzemeltetőjére, aki javasolt is néhány fogást. Persze nem a kétkilós szörnyburgernek estünk neki, annak a mi esetünkben nem sok értelme lett volna, ellenben megkóstoltunk pár olyan ételt, amelyek tapasztalataink szerint gyakorta nem szoktak jól sikerülni. Ha viszont igen, akkor a többivel sem lehet gond.
Elsőként egy baconös-sajtos hamburger érkezett, amelynek az volt a legfontosabb tulajdonsága, hogy igen gyorsan elfogyott. A marhahúspogácsa jó minőségű, szaftos húsból készült, a buci friss, a hamburgerszósz saját kreáció, de egyik sem uralkodik a többin, az ízek összhangban vannak.
A mennyiséggel sincs gond, 18 deka hús az legyen elég mindenkinek, tudunk olyan burgert, ahol az egész cucc nyom ennyit kábé, ám akinek mégis kevés lenne, azokra vár az óriásburger, és utána nem lehet egy szava sem, sokáig pihenni fog.
Így készülnek
A kétkilós brutalitás
Gyereket azért jó vinni ilyen helyre, mert kipróbál olyat, amit mi sose mernénk, illetve biztos átlapoznánk az étlapon. A csirkemellfalatok sült krumplival szintén komoly választóvonal, igazi, jó minőségű hús, friss, ropogós, nem zsíros panírban, megfelelő hőfokon kell hogy érkezzen. A sült burgonya a legritkábban szokott sikerülni ebben az országban, biztosan mindannyian belefutottunk már a túlsózott vagy gumiszerűen megpuhult vagy túlsütött vagy ízetlen rémségekbe, (illetve ezek kombinációjába) én mindig rettegek ezektől, de egy 5 éves kisfiú még bátor, és bevállalja...
És milyen jól tette! Mind a hús, mind a sült krumpli kiváló, ropog a panír, bent a hús nem túlsütött, puha, omlós, és a mellé adott saláta is friss, kellemes. A majonéz is tűrhető, bár én nem vagyok oda érte, nekem ebből nagyon nehéz jót keverni, de ez legyen az én problémám.
A tálalás is ügyes, a gyerek is mindent jól tud enni, és viszonylag kevéssé kentük össze magunkat, ámbár megjegyezném, hogy egy hamburgert NEM LEHET kulturáltan és elegánsan enni, azt be kell nyomni, és akkor szószos lesz a kezünk, zsíros, kipotyog belőle ez-az, felkapjuk, mindenünk eszik már, és akkor egyszer csak vége. (Aki feltalálja a nem szétpotyogó, egyben megfelelő méretű hamburgert, az valószínűleg komoly helyen szerepel majd az emberiség történetének lapjain.)
Nos, a szervírozás külön erénye a sok szalvéta, és – ezért nem győzök hálálkodni – a nedves törlőkendő, amely csodákat tesz az előbbi folyamat után, mert azért még ennénk...
Így tehát kíváncsi lettem a camembert-re, áfonyaszósszal, de burgerben már nem tudtam volna bevállalni, tehát falatkákban kértem, és imádkoztam, hogy ne a kommersz, ízetlen sajt legyen, és nem is lett. Az áfonya pedig szintén valóságos, benne a kis gyümölcsökkel, ennek ilyennek kell lenni.
És akkor lassan elérkeztünk a desszertekhez, amelyektől már sok meglepetést nem vártam, a kakaós palacsintát elvittük, mert a gyermek azt már nem tudta bevállalni, ugyanis szemet vetett az én brownie-mra, amely mellé vaníliafagyi is érkezett. No, hát ez lett a fénypontja az ebédnek, a brownie a fagyival egyszerűen tökéletes, és még jól is néz ki, úgyhogy feleztünk, mindketten nehéz szívvel...
Az árfekvés megfelel a jó hamburgerezőkének, az utcai szemét fölött pont annyival, hogy elhiggyük: ebben az ételben tényleg lesz anyag, és ebben az étteremben tényleg többet kapunk, mint sejtenénk. Akinek fontos: van gluténmentes burger is, ami eléggé ritka ma Budapesten, és a Duna Plázában található éttermükben próbálható ki.
A bútorok jó minőségűek, a kiszolgálás gyors és kedves, minden időben érkezik, se túl hamar, hogy gyanús legyen, se túl későn, hogy még gyanúsabb... Minden helyiségben van tévéképernyő, az egyikben egy elég nívós X-box is, a gyerekeknek játékok, kinn a terasz mellett mini játszótér, mert tudják, hogy a gyerekek nem szeretnek hosszan ücsörögni egy asztalnál. Én a beltéri zenét kicsit hangosnak ítéltem, de ez legyen a legnagyobb probléma, azt gondolom.
Az ember persze okoskodó újságíró, és ha javasolhat valamit, akkor két dologban lehetne előrelépni a hálózatnak, mindkettő illeszkedne is a franchise-tulajdonos elképzeléseihez: a hazai kézműves sörök bevonása az itallapra, tökéletesen passzolnának egy kitűnő hamburgerhez, quesadillához vagy csülöktálhoz (mert ilyen is van). A másik pedig a tapas-szerűen szervírozott vegyestálak, friss kenyérrel vagy baguette-el. Itt lehetne saját kreációkat fejleszteni, jó, tudom, ehhez tehetséges, kreatív szakácsok kellenek...
Cím: Szentendrei út 95. (a Szentendrei és a Reményi Ede út sarkánál, a szentendrei HÉV Kaszásdűlő-megállójánál)
Nyitva tartás:
Hétfő-csütörtök és vasárnap 10-22 óra
Péntek-szombat 10-24 óra
