Ilyen csodás a napnyugta az ország tetején

Eger lelkes fotósa Vámossy Béla rendszeresen készít ilyen volt-ilyen lett fotókat a településről. Érdekes megnézni, hogy milyen volt több évtizede a történelmi város.

Eger egyik ismert fotósa szinte naponta örökíti meg kedvenc városa hétköznapjait, ünnepeit. Ugyanakkor szívesen tesz időutazást is: régi képek, képeslapok nyomába ered, hogy a sok évtizede készült képeket újrafotózza és megmutassa, mennyit őrizett meg, vagy alakított át a város napjainkra.

Íme egy újabb válogatás:

Eger az egyik legnaposabb városunk, és ezt a koraőszi időben meg is mutatta. A történelmi falak között szinte tapintható a napsugarak melege, amelyek egy kiadós sétára hívnak. Íme pár kedvcsináló fotó hozzá:

Megújulva várja a látogatott Egerben a Lenkey-ház - közölte a működtető Dobó István Vármúzeum. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik tragikus sorsú tábornoka, Lenkey János egri szülőháza és az ott kialakított tárlat a város híres szülöttének állít emléket.

A kiállítás Lenkey János életútját mutatja be történeti és irodalmi dokumentumok, relikviák segítségével. De látható bátyjához, Lenkey Károly ezredeshez, valamint más, az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban részt vett neves egri személyiségekhez köthető tárgyak másolatai is.

Az iskolás gyerekeknek játékos, interaktív elemek és a kézzelfogható műtárgymásolatok, felpróbálható ruharekonstrukciók teszik élménnyé a látogatást.

Az 1807. szeptember 7-én született Lenkey János osztrák katonaiskolákban eltöltött hosszú évek után előbb a 33. gyalogezredben, majd a 6. Württemberg huszárezrednél teljesített szolgálatot, 1845-től mint századparancsok. A márciusi események híre 1848-ban Galíciában érte, ahonnan a forradalom hívó szavára májusban szökött haza századával, tettükkel példát mutatva más külföldön állomásozó magyar katonáknak. Ezt követően a délvidéki harcokban, majd Komárom ostrománál tüntette ki magát. Kossuth Lajos 1849. márciusában nevezte ki tábornokká. A világosi fegyverletételt követően a többi aradi vértanúval együtt hadbíróság elé állították, a kivégzést csupán megbomlott elméje miatt kerülte el. Az aradi várbörtönben 1850 februárjában halt meg, hamvait 1936-ban hozták haza szülővárosába, és temették el ünnepélyes keretek között bátyja és édesanyja mellé az egri Kisasszony temetőben.

Bővebb információk: ITT