A Disney legsötétebb titka: egy sorozat, ami néha teljesen vállalhatatlan – Itt a Felhőtlen Philadelphia 17. évada
2005 óta dübörög a televíziózás egyik legszemtelenebb és leggonoszabb vígjátéksorozata, a Felhőtlen Philadelphia. Ha valaki még nem találkozott vele: képzeljünk el egy sit-comot, ahol minden erkölcsi szabály, minden társadalmi tabu és minden józan ész a kukában landol – majd rá is gyújtják a kukát, biztos, ami biztos. Glenn Howerton, Rob McElhenney (mostanság csak Rob Mac néven szerepel) és Charlie Day munkanélküli időszaka termelte ki a sorozatot, amikor is
A csapat indulásakor kiegészült Kaitlin Olsonnel – aki azóta Rob Mac felesége lett – majd a második szezonjában csatlakozott a „ganghez” Danny DeVito, akinek a sorozatba belépése olyan, mintha a Jóbarátok második évadjában váratlanul megjelenne Robin Williams. Azóta is ő a csapat legjobb része.
A széria receptje évek óta változatlan: minden epizód egy teljesen random időpont kiírással indul („Kedd, 11:40”), aminek soha semmi köze nincs semmihez. Senki se tudja miért, de ezt a gag-et már 20 éve tartják. Majd a „banda” talál egy problémát – vagy okoz egyet –, amit aztán a lehető legostobább és legönzőbb módon próbálnak megoldani. Az eredmény mindig ugyanaz: káosz, még nagyobb baj és egy újabb csodás alkalom arra, hogy a néző egyszerre elborzadjon és röhögjön egy jót. Ha röviden kellene jellemezni: minden rész ugyanarról szól, csak a probléma más és mégis mindegyik imádnivalóan egyedi. A 17. évad sem hazudtolja meg a hagyományt.
Nem gondoltam volna, hogy az amúgy jószándékú Abbott-csapatot hallom majd keményen káromkodni így 2025-ben. A bíróság közmunkára ítéli a Philly-bandát, akik az iskola falai között kötnek ki, a két sorozat stílusa pedig egymásnak feszül. A kamu-dokumentarista stílusban forgatott Abbott világában elképzelhetetlen látvány Dee erőszakoskodása, Frank gusztustalansága, vagy Dennis kiborulásai és mégis hihetetlenül jól működik a kontraszt. Ez az epizód önmagában is bizonyítja, mennyire önreflexív és meta tud lenni a széria.
Aki azonban csak most kapcsolódna be, annak van egy rossz hírem: a Felhőtlen Philadelphia tele van visszatérő poénokkal, karakterekkel és finom utalásokkal. A hatodik rész például visszahozza az első évad harmadik részének fontosabb szereplőit, immáron 20 évvel idősebben, és nem, nem lettek normálisabbak ők sem az elmúlt időben. A hetedik epizód pedig a tizedik évadra kacsintgat folyamatosan, így aki nem követte eddig, az bizony lemarad pár ínyencségről. Persze, ettől függetlenül teljesen élvezhető a sorozat, csak a visszatérő nézőknek extra adag nevetés jut. Nem is kevés.
A harmadik rész például erősen A mackó (szintén Disney+ sorozat) hangulatát idézi, míg a negyedik az Utódlás (Succession) szatirikus struktúráját követi. A készítők mindig is mesteri módon csaptak le a friss témákra, és most sincs ez másképp. Az utolsó két részben például A nagy Ő kapja meg a maga paródiáját: a banda ott mutatja meg legjobban, mennyire felszínes, szánalmas és önpusztító. A karakterek olyan borzalmasok, hogy szinte kísértésbe esik az ember, hogy megsajnálja őket – aztán emlékeztetik rá, hogy szó szerint a saját sírjukat ássák minden másodpercben és inkább nevetünk. Szomorú apróság, hogy a forgatás után nem sokkal elhunyt Lynne Marie Stewart, aki Charlie anyját alakította 2005 óta. Ugyan csak visszatérő karakter volt, akinek bár csak 19 epizód jutott az évek alatt, mégis szomorú látni egy ilyen kedves színészt távozni.
És persze ott van Danny DeVito. Nincs még egy veterán hollywoodi színész, aki ilyen örömmel vetné bele magát abba, hogy macska kaját zabáltassanak vele, meztelenül kergetőzőn csajokkal vagy nyálasan, izzadtan fetrengjen órákon át a szemétben. A többiek színészi játéka is fantasztikus, de DeVito mindig ellopja a show-t.
Rob Mac például Ryan Reynoldsszal közösen vett meg egy walesi focicsapatot, a Wrexhamet (van is sorozat róluk a Disney+-on). Glenn Howerton kollégái szerint tündéri ember, Charlie Day pedig egy igazi szeretnivaló balfék. Ezzel szemben a képernyőn olyan undorítóan viselkednek, hogy a néző néha elgondolkodik: „Miért nevetek ezen?” – aztán rájön, hogy az egész mégis mennyire vicces és innen nincs megállás.
Az viszont tény: aki érzékenyebb, annak a Felhőtlen Philadelphia sok lesz. A sorozat ugyanis könyörtelenül röhög ki mindent és mindenkit: rasszizmus, szexizmus, vallás, politika, drogok és alkoholizmus – nincs tabutéma, nincs kímélet. És bár a Disney+ katalógusában nem is érhető el minden rész (pár epizód túl „merésznek” bizonyult még a streamingóriás számára is), az, hogy egyáltalán ott van, maga a csoda. Ez hogyan fér bele a családbarát egeres birodalom imázsába? Talán a Disney-nek is kell néha egy kis sötét humor, hogy levezesse a Jégvarázs legújabb részének alkotási stresszét.
Ha úgy vesszük, még a gyengébb epizódok is kilométerekkel lepipálják a mai sitcom felhozatalt. A „gang” továbbra is vállalhatatlan, de imádnivaló. A poénok egyre szélsőségesebbek, a popkulturális utalások pedig folyamatosan frissen tartják a történetet. És a legjobb hír: az FX már berendelte a 18. évadot is, így 2026-ban újra visszatérhetünk a világ legszörnyűbb, de valahogy mégis legszórakoztatóbb társaságához. Röviden: a Felhőtlen Philadelphia 17. évada olyan, mint egy pohár langyos sör hajnali kettőkor egy lepusztult romkocsmában a haverokkal – gusztustalan, de valamiért mégis az egyik legjobb dolog a világon.
