Bár ember nem lépett még a Mars felszínére, de a Marslander készlettel megpróbálta elképzelni, milyen lenne, ha..
Éjszakai műszak egy fiktív rakétaállomáson
Bal oldalon az eredeti archív képet láthatjátok, jobbra pedig a LEGO változatot
Így készültek a képek:
Egressy Mátyás eltűnése kapcsán a 24.hu Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredessel, az ORFK „döglött ügyek” osztályának volt vezetőjével beszélgetett a nyomozás menetéről és a hasonló esetekben alkalmazott protokollokról.
„Út-idő grafikont kell csinálni, hogy hány órakor és hol látták. Ezt össze kell hasonlítani a kamerafelvételekkel és azoknak a tanúknak a vallomásaival, akikről a legvalószínűbb, hogy valóban látták őt, és személyesen is ismerik” – fejtette ki.
Hozzátette, hogy az eljárás során beérkező összes információt komplexitásában kell értékelni, és az objektív hitelesség alapján kell fontossági sorrendet felállítani. „Ha a kulcs tényleg Mátyásé, és azt a szülők, vagy a rendőrök belepróbálták a fiú lakásának, vagy szobájának a zárjába, akkor tényként kell elkönyvelni, hogy járt a hídon” – magyarázta a bizonyítékok súlyozását.
A volt nyomozó elmondta, hogy amint valaki eltűnik, elrendelik a körözését, és bekerül egy országos nyilvántartásba, amit minden rendőr lát igazoltatáskor. „Van egy belső körözési hírlánc is. A körözési mutató pedig rajta van a számítógépes rendszereken. Ez azt jelenti, hogy minden rendőr számítógépén ott lesz a kép a fiúról” – részletezte a belső rendszerek működését. A nagy erőkkel való keresés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a rendőrök sűrűbben járőröznek azokon a területeken, ahol az eltűnt személy megfordulhatott.
Kovács Lajos szerint van egy rutineljárás, amit minden eltűnési ügynél elvégeznek: leellenőrzik a kórházakat, hátha az illetőt ismeretlen személyként szállították be a mentők.
A nyomozás során a rendőrség meghallgatja azokat is, akikkel az eltűnt utoljára együtt volt. „Biztos, hogy meghallgatta a rendőrség azokat, akikkel egy társaságban volt Mátyás. És kikérdezték őket arról: hogyan viselkedett, mennyit ivott, zavart volt-e, milyen volt az egészségügyi állapota, panaszkodott-e, csalódott volt–e, és volt-e konfliktusa bárkivel is?” – sorolta a kulcsfontosságú kérdéseket. A szakértő szerint a fiú másfél napos bolyongása számos kérdést felvet, különösen a hideg időjárás miatt. Felmerülhet, hogy egy esetleges telefontolvajlás vagy a tárgy elvesztése okozott-e benne olyan érzelmi vihart, ami befolyásolta a mozgását.
A Lánchídról készült felvétellel és a megtalált kulcscsomóval kapcsolatban Kovács Lajos úgy véli, a véletlen egybeesés szinte kizárható. „Ha a család ezt elfogadja és elhiszi, akkor valószínűleg ez igaz is.
Ilyen véletlen nem nagyon van, amit ráadásul rögzít egy hajó kamerája is” – állította. Arra a kérdésre, hogy ilyenkor megmutatják-e a felvételt a családnak, azt válaszolta, ez a felvétel minőségétől függ. „Ha felismerhető rajta az, aki beleesett a Dunába, akkor én valószínűleg megmutatnám. Ha viszont rosszabb minőségű a kép, akkor nem. Nagyon fontos, hogy a család méltóságát, érzelmi életét és érzékenységét messzemenően figyelembe kell venni.”
A holttest azonosításáról elmondta, hogy az sokszor a hozzátartozók bevonása nélkül is lehetséges a ruházat, tetoválások, műtéti hegek vagy egyéb különös ismertetőjegyek alapján. A bejelentéseket, miszerint valahol látni vélték a fiút, fenntartásokkal kell kezelni, de mindegyiket le kell ellenőrizni, elsősorban a térfigyelő kamerák felvételei segítségével.
Az aktív keresés harminc napig tart, de meghosszabbítható, a körözés pedig egészen addig érvényben marad, amíg az eltűnt személy elő nem kerül. Kovács szerint, ha Mátyás valóban a Dunába zuhant, a víz messzire elvihette. „Elképzelhető, hogy csak hetek, hónapok múlva kerül elő, vagy talán soha.”
A körözési eljárás mindaddig nyitva marad, amíg a fiút meg nem találják. „A halál ténye ugyanis csak akkor állapítható meg, ha előkerül a holttest” – szögezte le a szakértő, hozzátéve, hogy a törvény öt év után lehetővé teszi a holttá nyilvánítás kezdeményezését.
A Pest Vármegyei Kutató-Mentő Szolgálat – HUNGO egy Facebook-posztban ismertette a dunai keresési műveletek körülményeit, miután kiderült, hogy a szombat hajnalban eltűnt 18 éves Egressy Mátyás feltehetőleg a folyóba esett. Bár a jelenleg is zajló kutatásban nem vesznek részt, szakmai felelősségüknek érezték, hogy tárgyilagos tájékoztatást adjanak a kihívásokról.
Mint írják, a becsapódás élettani hatásai rendkívül súlyosak.„A jelenlegi alacsony vízállás miatt a hidak pályaszintje és a vízfelszín közötti távolság meghaladja a 15–20 métert. Ebben a magasságban a szabadesés ideje mindössze 1,5–1,7 másodperc, ami alatt a test irányíthatatlanul gyorsul fel közel 60 km/h-s sebességre.
A szolgálat szerint a környezeti tényezők és a folyó dinamikája is a keresés ellen dolgozik. A Duna vízhozama Budapestnél jelenleg körülbelül 1070 m³/másodperc, a sodrás sebessége pedig 2–3 km/óra, ami azt jelenti, hogy a keresési terület percről percre nő, és a keresett személy órákkal az esemény után már kilométerekre lehet a beesési ponttól. Emellett a víz hőmérséklete is extrém alacsony.
A látótávolság szintén minimális, a szolgálat állítása szerint a folyó vize nem áttetsző, 20–30 centiméteres mélység alatt a felszínről már semmi nem látható. Mivel a tüdő vízzel telítődik, a test általában a meder közelében sodródik, ami a technikai eszközök alkalmazását is megnehezíti.
Összegzésükben kiemelik, hogy a keresési műveletek hatékonysága nagyban függ az információszerzés gyorsaságától. Amikor egy felvétel vagy tanúvallomás csak órákkal később válik elérhetővé, a kutatási terület mérete már több tíz kilométeres szakaszra duzzadhat. Hozzáteszik, hogy sajnos
A 18 éves Egressy Mátyást január 17-e, szombat hajnal óta keresi a rendőrség. A fiú egy V. kerületi szórakozóhelyről indult haza 2:15 körül a XI. kerületbe, de nem érkezett meg. A BRFK hivatalos felhívást adott ki, majd január 20-tól a Dunán is megkezdték a kutatást, a munkát a jégzajlás nehezíti. Hivatalosan továbbra is eltűnt személyként tartják nyilván.
Sajtóértesülések szerint egy dunai hajó kamerája rögzítette, amint vasárnap reggel 6:37-kor egy személy a Lánchídról a vízbe esik. A rendőrség vizsgálja az összefüggést az eltűnéssel. A család és az MTK Park Teniszklub közös közleményben jelezte, hogy nagy valószínűséggel Mátyás látható a felvételen, ugyanakkor a hatóságok a megtalálásig eltűntként kezelik az ügyet. Korábban egy kulcscsomót is találtak a hídon, amelyet az édesapa azonosított. Az Ötkert nevű szórakozóhely belső vizsgálata szerint Mátyás önállóan, külső beavatkozás nélkül hagyta el a helyet, a hatóságokkal együttműködnek.
Ugyanabból a felhőből érkeznek, mégis gyökeresen más veszélyt jelentenek.
Az egyik üvegjéggé dermeszti a világot, a másik pedig pattogva koppan a járdán.
A kulcs a halmazállapotban rejlik:
Hogy a légkör melyik forgatókönyvet választja, az egyetlen tényezőn múlik: a talajközeli, fagyos légréteg vastagságán.
A dolog ebben az alsó hideg rétegben dől el.
Szuperhűtött állapotban, folyékony vízcseppként csapódik be, és abban a pillanatban dermed rá mindenre, amivel érintkezik – legyen az úttest, faág vagy elektromos vezeték.
És mi a helyzet a fagyott esővel?
Fontos, hogy
Ez a „tükörjég” vagy „fekete jég” rendkívül alattomos, mert nehéz észrevenni.
12–13 milliméteres jegesedés tömeges károkat és hosszan tartó áramkimaradásokat okozhat.
A gyakorlatban a két jelenséget a hangjuk és a viselkedésük alapján lehet megkülönböztetni.
A magyarországi veszélyjelző rendszer is megkülönböztetett figyelmet fordít az ónos esőre: a HungaroMet már 1 millimétert meghaladó jegesedés esetén narancs, míg 5 milliméter felett piros riasztást ad ki.
Az amerikai angol „sleet” szava a fagyott esőt (jégszemet) jelöli, míg a „freezing rain” az ónos eső pontos megfelelője. „A fagyott esőnél már jégszemcsék esnek a földre… Az ónos eső viszont folyékony, és amikor földet ér, abban a pillanatban fagy meg, és ezzel jégpáncél képződik az úton” – magyarázta Török László, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa az Infostartnak. „Van esély ónos esőre…, ami… rendkívül veszélyes” – nyilatkozta Jason Kelly, a brit Met Office vezető előrejelzője egy januári figyelmeztetés kapcsán.
A világ távoli zugaiban, nehezen megközelíthető területeken ma is több száz olyan elszigetelt, úgynevezett „érintetlen” törzs él, amelyek soha nem találkoztak a modern világgal – és nem is kérnek belőle.
A Lex Fridman Podcast legutóbbi adásában Paul Rosolie természetvédő – a frissen megjelent Junglekeeper: What it Takes to Change the World című könyv szerzője – eddig soha nem látott felvételeket mutatott be az amazóniai Mashco Piro törzsről. A képeken meztelen férfiak állnak egy folyóparton a perui esőerdő mélyén, máshol csónakban ülnek, banánnal és kötelekkel megrakodva.
Az első találkozás még békésnek tűnt.
Énekeltek és kíváncsian méregették a dzsungel mélyéről előbukkanó törzs tagjai Paul Rosolie természetvédőt és csapatát. Aztán majdnem megölték az egyik társukat az Amazonas perui vidékén:
– mesélte a természetvédő. A békés találkozó azonban másnap rémálommá vált. A banánt osztogató férfit egy nyílvessző terítette le. „A nyíl a lapockájánál hatolt be, a köldökénél jött ki, és majdnem megölte” – mondta Rosolie. A Junglekeepers csapata – akik hangsúlyozzák, hogy nem ők keresték a kapcsolatot, hanem a törzs közelítette meg őket – közben fontos részleteket tudott meg a Mashco Pirókról.
Nincsenek főzőedényeik, ezért nem forralják fel a vizet. Elképzelhető, hogy nem is tudják, hogy a víz forrhat vagy megfagyhat, hiszen trópusi környezetben élnek. Valószínűleg azt sem tudják, hogy a világ egyes részei nem dzsungelnek néznek ki.
Bármennyire brutális is egy lapockán áthatoló nyílvessző, Rosolie szerint akár rosszabbul is végződhetett volna a történet. Az eset, amelyről a New York Post is beszámolt, ráirányítja a figyelmet a világ eldugott zugaiban élő több száz, a modern civilizációval soha nem érintkező törzsre.
– magyarázta Fiona Watson, a Survival International kutatási és érdekvédelmi igazgatója. „Ezt többféleképpen jelzik. Keresztbe tett nyilakat hagyhatnak a vadászösvényeiken, vagy rálőnek a felettük elszálló helikopterekre és repülőgépekre.”
Az előzőnél is tragikusabban végződött John Chau amerikai misszionárius próbálkozása 2018-ban. A férfi a vallását akarta elterjeszteni az Északi-Szentinel-szigeten élő szentinelézek között, akik azonban megölték.
Soha többé nem hallottak róla. „Úgy véljük, ők a legelszigeteltebb nép a bolygón” – mondta Watson, aki szerint a törzs tagjai a fotók alapján rendkívül egészségesnek tűnnek, halon és erdei állatokon élnek.
Brazíliában a Kawahiva törzsről valamivel többet tudni. A nagyjából 50 fős csoport folyamatosan vándorol, ideiglenes táborokat ver, és liánokból készít függőágyakat. „Hihetetlenül önellátóak. Amíg az erdő védett és áll, addig mindent megtermelnek maguknak” – állítja Watson. Egy másik brazil törzs, a Moxihatetema életmódjára pedig egy aranybányászati művelethez kapcsolódó légi fotózás derített fényt: egyetlen hatalmas, közös házban él a körülbelül 100 fős közösség.
A kapcsolatfelvétel veszélyeit a paraguayi és bolíviai Gran Chaco régióban élő Ayoreo törzs sorsa mutatja. A '60-as és '80-as években hittérítők hurcoltak be betegségeket, amelyekkel szemben a törzs tagjainak nem volt védettsége, és a járványok több halálos áldozatot követeltek.
Hasonló veszély fenyegeti az indonéziai Hongana Manyawa törzset is, akiknek erdejét a föld alatt rejlő nikkel miatt bányásszák, egyre beljebb szorítva őket a területükről.
A pápuai térségben a Korowai törzs tagjai a fák fölé épített házaikban élnek, és bár korlátozottan érintkeznek a külvilággal, volt már példa békés kapcsolatfelvételre a kormányzat részéről egy egészségügyi program kapcsán. Megőrizték hagyományaikat, köztük sajátos gyógyítási módszereiket, valamint azt a rendszert, amelyben a férfiak és a nők elkülönülten élnek. Volt ugyan némi békés együttműködés, de ez inkább kivétel.
Nem ez a helyzet a szintén Pápua Új-Guineában élő Yaifo törzzsel. Benedict Allen brit felfedező mintegy 40 évvel ezelőtt az első nyugati emberként találkozhatott velük, és arról számolt be, hogy a törzs valószínűleg a fejvadászatot is gyakorolta.
Watson hangsúlyozza, hogy ezek a törzsek, a Yaifótól a Mashco Piróig, mindennel rendelkeznek, amire szükségük van az általuk választott elszigeteltségben. „Amíg az erdő védett és áll, ezek az emberek képesek önállóan és függetlenül, teljes mértékben a földből megélni.” Watson hangsúlyozza: a Yaifók – csakúgy, mint a többi érintetlen törzs – mindazzal rendelkeznek, amire szükségük van. Pontosan ott, ahol élnek. És pontosan úgy, ahogy élni szeretnének: elszigetelten.
Via NewYorkPost
Ne maradj le a legfrissebb, legérdekesebb hírekről! Töltsd le a mobil alkalmazásunkat!
