Gerdesits Ferenc: Az emberek nagy részét csak a tartalmatlan, tömény baromság érdekli
Zene süketeknek címmel a közelmúltban jelent meg a Marlboro Man új nagylemeze, ami továbbviszi a zenekarra jellemző társadalomkritikus, kíméletlen őszinteséggel odamondó vonalat. Megkapják a magukét a diktátorok, a szervilis rendőrök, a vallás álarca mögé bújt képmutatók, az "elnyomásban önként és szívesen élő emberek", és még sokan mások.
Ennek kapcsán kérdeztük a dalszerző-frontember Gerdesits Ferencet, aki nem mellesleg 25 éve a Quimby dobosa is. Így természetesen szóba került a nemrég bemutatott Plusz-Mínusz koncertfilm fogadtatása, valamint az is, kitűzték-e már a következő nagyobb projektjüket.
– Miért szabadultál meg az emblematikus szakálladtól és váltottál bajuszra?
– Tulajdonképpen ez is emiatt a hülye járvány miatt történt. A feleségem mondta, hogy nagy szakáll esetén nem elég biztonságos a maszk, úgyhogy tavasszal levágtam. A következő kliphez, a Csúcsonhoz amúgy is "úriember" bajuszt terveztünk, olyan félig leborotváltat, mint amilyen annak a büdös tapló Lukasenkónak is van.
Aztán a Seggnyaló című szám videójában már Escobar-bajusz volt az image, de azt nem vállaltam a forgatás után, úgyhogy megborotválkoztam és rájöttem, hogy 11 éve nem láttam az arcomat. De megnyugodtam, nem vészes a változás, hogy mi lesz, az meg eldől majd. Most épp csemegebajusz. Szerintem jó szórakozás váltogatni az arcszőrzeteket, nem is értem, hogy mások miért nem teszik, némely ember jól tenné, ha inkább eltakarná a pofáját.
– Közel 30 éves zenekar a Marlboro Man. Milyen szakaszokra bontanád ezt, mik voltak a legjobb pillanatok és a legnagyobb hullámvölgyek?
– Valóban, idén szilveszterkor leszünk 30 évesek, és talán ezért, talán a kényszerű tétlenség miatt elég sokat gondolkodom a múlton. A járvány miatt kaptam egy ízelítőt, hogy milyen a nyugdíjas élet és nem mondhatom, hogy készen állok rá. Az első néhány évünk nagyon jó volt, nemcsak azért, mert fiatalok voltunk, hanem mert akkor még azon zenekarok közé tartoztunk, akik számítanak. Felléptünk a legtöbb fesztiválon, rendszeresen játszottunk budapesti klubokban, az FMK volt a törzshelyünk, egyszóval benne voltunk a sűrűjében. Jártunk vidékre is, de ott valamiért az egyértelműbb, "vonalasabb" rockzenét szerették, nem nagyon voltak vevők a szövegekre sem. Szántó Faszi szerint inkább csak féltek tőlem, de bevallom, nem gondoltam rá, hogy egy hadonászó, ugráló, lóhajú, szakállas, félrészeg ember, beszólós szövegekkel ijesztő lehet. Bár ki tudja?
Néhány év múlva a fő zeneszerző, Selmeci Basstard Péter kilépett, így az első két album után sokáig nem írtunk dalokat, nem készítettünk felvételeket. Tulajdonképpen csak jól akartuk érezni magunkat és ez sikerült is, sajnos nemigen voltak józan koncertjeink. 1995-ben pedig beszálltam a Quimbybe, és úgy gondoltam, hogy nekem inkább a dobolásra kéne koncentrálnom, minthogy ordítozzak a színpadon, ezért sajnos a Marlboro Man másodlagos lett.
Új anyag csak 2003-ban jött ki, majd folytatódott az önpusztítós, whiskygőzös időszak, úgy 2012-ig. Akkor megjelent az általam nagyon szeretett Kakasütés album, ezen ismét a Basstarddal dolgoztunk, de főleg ketten. Volt, aki el sem jött a próbákra, felvételekre és olyan is, aki meg sem hallgatta a kész anyagot. Így a felállás átalakult, olyan zenészek kerültek a zenekarba, akit el tudták és el is akarták játszani az új műsort, valamint nem az önpusztítás volt az elsődleges céljuk. Az újabb, progresszív számok viszont nem annyira jöttek be a rajongóknak, akik inkább továbbra is a régi, "mocskostrógeres" dalokra vágytak, úgyhogy azóta visszatértünk a suttyórock vonalhoz.
A teljes új album és az egyik friss klip róla:
– "A szövegek jól tükrözik azokat a dolgokat, eseményeket a közelebbi és távolabbi világból, amik felbasznak" – nyilatkoztad az új lemezről. Mondhatjuk, hogy gőzkieresztő szelep számodra a dalszerzés?
– Akár felfoghatjuk annak is, tényleg az inspirál, ha valami nagyon zavar vagy dühít. Kifejezetten jól esik a szövegek éneklése közben azokra gondolni, akik ezt kiváltották belőlem. Természetesen nem szeretném megnevezni ezeket az embereket, mert a hallgatók is nyilván rendelkeznek ilyen tapasztalatokkal és meg kall adni nekik azt az örömöt, hogy a saját antihőseiket, "kövér patkányaikat" gyalázzák. A jelenlegi világ bőven tartogat témákat, a már-már idiótaságig elmenő politikai korrektségtől az életünkbe számomra teljesen elfogadhatatlan mértékben beleavatkozni kívánó vallásig. Eleve a korrektség és a politika összeférhetetlen, politikában nincs korrektség, mint ahogy korrekt politikus sem létezik. Ha egy politikus korrekt lenne, akkor fejbe lőné magát, tehát nem létezne. Tudom persze, hogy ez a kifejezés nem pont ezt jelenti, de akkor is irreális.
Mindezt lehetőleg a vallás zászlaja alatt, mert az szent, felsőbbrendű, ajánlatos és a hagyományainkhoz tartozik. De meg ne merészeljük sérteni mások vallásos meggyőződését, hiszen a vallása előírásait megszegni, megsérteni és igazán szarházi emberként viselkedni, lopni, csalni, lenézni vagy elpusztítani a másikat csak neki van joga. A természet elpusztítása pedig valahogy elkerüli az egyházak figyelmét, pedig az ő logikájuk alapján Isten tökéletesen kivitelezett alkotásait tesszük tönkre. Majd meggyónjuk, ugye, és akkor már rendben van? Ártalmas ez, nagyon ártalmas.
– Nem érzed öncélúnak a dalokban megjelenő káromkodásokat és polgárpukkasztást?
– Nem érzem annak, mert a káromkodás nálam voltaképpen hangsúly. Olyankor azt gondolom, hogy egyszerűen semmi más nem illik a szöveg adott pontjára. Persze ha akarom, ezt el is tudom kerülni, például az Egyre lejjebb című előző lemezen összesen egyetlen káromkodás szerepel, az azt megelőző Kakasütésen se sokkal több. Most viszont úgy éreztem, nem kell elkerülni: azokon a pontokon, ahová káromkodás került, mindenhol helye is van.
A Marlboro Mannek valóban olyan a híre, hogy mennyire mocskos szájú, trágár zenekar, de szerintem ezt sokkal inkább a témák miatt gondolják, amikről énekelünk. Ezek olyan dolgok, amiket amúgy nyugodtan csinálhatsz, senki nem fog megbotránkozni, csak épp beszélni nem szabad róluk. Lehetsz egoista, bunkó, seggnyaló, kihasználhatsz másokat, de ezt ki is mondani, na az azért mégse járja!
– Hogy látod, veszik a lapot az emberek az ilyen témájú daloknál?
– Úgy látom, hogy már egyáltalán nem veszik a lapot. Az emberek nagy részét csak a teljesen színvonaltalan, tartalmatlan tömény baromság érdekli, bármi olyat mondasz, amihez tájékozottság, olvasottság, műveltség kellhet, azt már nem értik.
Amíg például olyan videókat imád a nép, ahol valaki zabál mindenféle kajákat („jajj, hát nem tök jó, megeszi, nézd, megeszi ezt is, jajjdejó, nézzük meg a következőt is, ott meg azt eszi meg, váááá!”), vagy a képernyő elé lehet kötni országokat és ezáltal bitang lóvét keresni azzal, hogy néhány otromba bunkót összezárnak és hónapokig nézik, mit is művelnek ezek a primitív szerencsétlenek egymással, akik persze marha büszkék magukra. A nép meg örül, hiszen közülünk való, azt' milyen sokra vitte. A jelenlegi szinten akár miniszterelnök is lehetne bármelyikből, a léc nincs túl magasan. Hát valahogy így látom.
– Az egyik fiad (Gerdesits Pál) klipet rendezett a Marlboro Mannek, a másik (Gerdesits Máté) pedig basszusgitárosként zenél veled időnként. Milyen a közös munka?
– A gyerekkel vagy általában családtagokkal mindig könnyebb dolgozni, legalábbis én így tapasztalom. Sokkal jobban értjük egymást, valószínűleg genetikailag egymásra vagyunk hangolódva, a gondolkodásunk is hasonló. Nagyjából ugyanazokat a dolgokat kedveljük vagy épp nem kedveljük, ezáltal nem kell annyit magyarázni, mintha egy nem családtaggal dolgoznál.
Mindketten nagyon tehetségesek és nagyon komolyan is veszik, amit csinálnak, emellett alaposak is, tele vannak ötletekkel. Pali gitározik is, az 50. születésnapi koncerten játszottunk néhány dalt együtt, igazán remek és felemelő érzés volt! Egyébként Máté is gitározik a basszus mellett, hamarosan alakíthatunk egy gitártriót, ideje nekem is komolyabban gyakorolni. És van egy lányom is, rá is nagyon büszke vagyok. Vele sajnos nem lesz közös projektünk, hacsak el nem kezd valamilyen művészeti tevékenységet, ő ugyanis gyógypedagógus, én pedig irtózom a gyagyáktól – csak hogy polkorrekt legyek.
– Mennyiben más neked, amikor a dobok mögül előlépve frontemberként szerepelsz?
