A Rovatból

Ezeket a problémákat nem oldja meg egy doboz bonbon

A nők sok területen ma is jelentős hátrányokkal küzdenek. Kevesebbet keresnek, kevésbé jutnak vezetői pozíciókba, őket terheli a házimunka nagy része, és alig kapnak segítséget, ha bántalmazzák őket.
Szurovecz Illés, Abcúg - szmo.hu
2019. március 08.



Pénteken 162 éve, 1857. március 8-án lépett sztrájkba 40 ezer New York-i munkásnő az egyenlő bérért és a munkaidő-csökkentésért. Egyes források szerint emiatt tartjuk ma is március 8-án a nőnapot, amelynek ma már nem annyira nőmozgalmi, inkább egyszálvirágos-táblacsokis jellege van. Pedig a nők egy sor területen ma is jelentős hátrányokkal küzdenek. Kevesebbet keresnek, kevésbé jutnak vezetői pozíciókba, őket terheli a házimunka nagy része, és alig kapnak segítséget, ha bántalmazzák őket.

A nemek közti egyenlőtlenségek talán a munka világában a leglátványosabbak, hiszen a számok világosan megmutatják, mekkora kereseti hátrányban vannak a nők az azonos beosztású férfiakhoz képest.

Ebből az ábrából kiderül, 2014-ben mekkora volt a férfiak és a nők átlagos órabére különböző foglalkozásokban. (Az adatok az Eurostattól vannak, az ábra pedig a KSH-tól. Itt talál még hasonlókat).

Egy átlagos magyar férfi vezető például majdnem 12 eurót kapott, míg egy női alig nyolcat óránként. Ennél kisebb, de látványos a különbség az összes többi foglalkozáscsoportban, legyen szó technikusokról, szolgáltatási tevékenységről vagy képzettséget nem igénylő munkákról.

A férfiak Európa-szerte mindenhol előnyben vannak, de nem mindegy, mekkorák az eltérések.

Horvátországban például érdekes módon nagyon kicsi a különbség a férfi és a női vezetők fizetése között, hasonlót még a társadalmi egyenlőségéről híres Skandináviában sem látni.

A magyar nők keresete lassan húsz éve változatlan távolságra van a férfiakétól. A következő ábrán a felső, 100 százaléknál húzódó vonal mutatja a férfiak keresetét. A nőknél érdemes a kontrollált vonalat nézni: ez azonos munkaerőpiaci tapasztalat, iskolázottság és szektor esetén mutatja a különbséget.

A nők keresete a férfiakhoz viszonyítva, 1986–2016 (százalék) I Forrás: Munkaerőpiaci Tükör 2017, MTA KTI

A nők kereseti hátránya az egész pályájukat végigkíséri, nincs olyan életkori szakasz, amelyben fizetésük meghaladná a férfiakét.

Az olló a gyerekvállalás idején nyílik szét igazán, onnantól kezdve behozhatatlan a nők hátránya. Erről nemrég részletesen írtunk a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézete (MTA KTI) által kiadott Munkaerőpiaci Tükör 2017 alapján.

Bruttó bérek alakulása nemek és életkori megoszlás szerint I Forrás: Munkaerőpiaci Tükör 2017, MTA KTI

A politikusok és a szakértők egy része ezért úgy véli, hogy a nőket elsősorban a karrier és a család összeegyeztetésében kell támogatni. Ennek érdekében olyan család- és foglalkoztatáspolitikai eszközökhöz nyúlnak, amelyek segítik a nők szülés utáni visszatérését a munkaerőpiacra. A magyar kormány is éppen emiatt vezette be a gyed extrát, jelentettek be nagyszabású bölcsődei férőhelybővítést, és a Pénzügyminisztérium is ezért lengette be a kismamaösztöndíjat. Jó esetben ezek az intézkedések megkönnyítenék a kisgyerekes anyák elhelyezkedését, ami egyelőre kemény diónak látszik:

az elmúlt években erősen emelkedett a magyar nők foglalkoztatási aránya, a kisgyerekeseknél viszont évtizedek óta változatlan a helyzet.

Elvileg a kisgyerekes anyák munkavállalását segítené egy most futó, 14 milliárdos uniós projekt is, amelynek keretében országszerte 71 Család- és karrierpontot nyitottak. Néhol Csernus doktorral, Pál Feri atyával, önismereti tréningekkel és tanácsadással próbálkoznak, és papíron az is jól teljesíthet, aki egyáltalán nem veszi komolyan a programot.

A kisgyermekes anyák és a 15–64 éves nők foglalkoztatási rátája I Forrás: Munkaerőpiaci Tükör 2017, MTA KTI

A tavaly megjelent, Nőügyek 2018 című kötet eredményei alapján viszont úgy tűnik, a magyar nők sokkal elemibb problémákkal küzdenek, mint a család és a karrier összeegyeztetése. Ahogy a kötet egyik szerzője, Kováts Eszter mondta a 444-nek, “nem úgy tevődik fel a kérdés, hogy jaj, a gyerekek és az anyám gondozása visszafog a munkaerőpiaci kiteljesedésben, hanem éppen ellenkezőleg. A munka az, ami erodálja a kapcsolatainkat, és szétfeszíti a családokat is”.

A munka-magánélet feszültséget leginkább a diplomások érzik a bőrükön, a többieket a munkanélküliség és a megélhetési nehézségek zavarják igazán.

Leggyakrabban említett TOP5 probléma és az említettség aránya iskolai végzettség mentén a nők körében, Forrás: Nőügyek 2018

A fókuszcsoportos beszélgetésekre és kérdőívekre építő kutatás szerint a nők jellemzően kizsákmányolásként, kiszipolyozásként írják le a munka világában szerzett tapasztalataikat. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a nők nem tekintik speciálisan “nőinek” az őket sújtó problémákat, legfeljebb értelmiségi megközelítésben beszélnek férfi-női dominanciaharcról.

A kormányok gyakran azzal próbálják segíteni a nők elhelyezkedését, hogy bővítik a rugalmas foglalkoztatást, például ösztönzik a részmunkaidős állások létrehozását. Erről Magyarországon is egyre több szó esik, szorgalmazta a Magyar Nemzeti Bank versenyképességi programja is.

A részmunkaidős foglalkoztatásnak azonban sok hátránya is van: sokszor csak rövid távra lehet tervezni velük, kevesebbet lehet keresni, és adott esetben a főnöknek is kiszolgáltatottabb az ember.

A Nőügyek 2018 kutatásból is kiderült, hogy a nők különösen nagy problémának tartják az alacsony részmunkaidős fizetéseket.

A részmunkaidős állásokban dolgozó, jellemzően jól képzett magyar nők egy másik kutatás szerint rengeteget túlóráznak, nincs esélyük vezetői pozícióba jutni, legfeljebb annyit nyernek vele, hogy időnként el tudnak szaladni a gyerekért az óvodába.

A változáshoz szemléletbeli változásra is szükség lenne: ebben a cikkben három nőt mutattunk be, akik a terhességük elején széles mosolyokat és gratulációkat kaptak, aztán hirtelen mégsem volt hová visszamenniük dolgozni. Nem beszélve arról, hogy ha egy gyerekes nő próbál munkát találni, az interjúkon előszeretettel faggatják a családi életéről.

A nőkből nehezen lesznek vezetők

A nők általában nehezebben kerülnek főnöki pozícióba: 2017-ben csak az EU-ban dolgozó vezetők 34 százaléka volt nő. Magyarország 39 százalékkal az élmezőnybe tartozik, nem sokkal lemaradva Lettországtól, Lengyelországtól és Szlovéniától. Ilyen szempontból Nyugat-Európában sokkal nagyobbak az egyenlőtlenségek.

Ha viszont jobban a magyar adatok mögé nézünk, már nem minden esetben ilyen biztató a kép. Az MTA KTI számai alapján még mindig nagyon kevés női önkormányzati vezetőt választanak, ahogy a vállalati szférában dolgozó felsővezető nők aránya is 20 százalék körül stagnál. Az arányokat inkább a kinevezett (és nem választott) önkormányzati vezetők és a költségvetési szervek női felsővezetői húzzák fel.

A nők aránya az országgyűlései képviselők között 1990 óta nagyjából 10 százalék, és a mostani kormányban is csak egyetlen nőt találni.

A nők aránya a választott és kinevezett önkormányzati vezetők között, 1996–2015 I Forrás: Munkaerőpiaci Tükör 2017, MTA KTI

A nők aránya a vállalatok és a költségvetési szervek felsővezetői között I Forrás: Munkaerőpiaci Tükör 2017, MTA KTI

Ki se látszanak a fizetetlen, vagy alig fizetett munkából

A Nőügyek 2018 kutatásból az is kiderült, hogy az idős hozzátartozók gondozása, ápolása az egyik legkomolyabb kihívás, amivel a nőknek életük során meg kell küzdeniük. Ez főleg az úgynevezett szendvicsgenerációt, vagyis a 40 és 60 év közöttieket érinti, akiknek egyszerre kell gondoskodniuk gyerekeikről és idős szüleikről, rokonaikról.

Ez a gondoskodó munka általában a nőkre hárul, a férfiak alig veszik ki belőle a részüket, miközben az állam egyre inkább csak a nagybeteg idősek ellátásába száll be, akikkel így is alig tud mit kezdeni.

A gondoskodási válság áldozatainak tekinthetők azok a 40-es, 50-es éveiben járó anyák is, akik súlyos fogyatékossággal élő gyereküket ápolják. A kormány az ő esetükben nemrég 100 ezer forintra emelte az ápolási díjat (az időseket ápolók továbbra is 50 ezret kapnak), de sokan attól tartanak, az autista gyerekeket nevelők kimaradhatnak ebből.

A nők többsége akkor is egy rakás fizetetlen munkát végez, ha nincs súlyosan beteg gyereke vagy idős rokona, akit ápolni kellene.

Egy 2017-es KSH-kötetből is kiderül, hogy a háztartási munka és a bevásárlás még mindig elsősorban a nőkre hárul, igaz, 2000-hez képest 2010-ben már többet vállaltak magukra a férfiak. A gyermekgondozásban ugyanakkor nem látszik ilyen változás. Azt is kiszámolták, hogy ha a magyar háztartások az ilyen típusú munkákat másoktól vásárolnák meg, 37 százalékkal többet kellene költeniük, mint most.

Az Eurostat 2016-os számai szerint a svéd, a szlovén és a portugál férfiak és nők közel azonos arányban gondoskodnak mindennap a gyerekükről, és/vagy vesznek részt azok iskoláztatásában. A magyar nőknél ez az arány 93, a férfiaknál pedig 70 százalék. Ilyen szempontból Romániában, Máltán és Görögországban a legnagyobb az egyenlőtlenség.

Ahogy ezen az ábrán látszik, a főzéssel és házimunkával töltött időben még nagyobbak a különbségek. 2016-ban a nők 79 százaléka napi szinten főzött és/vagy végzett házimunkát az EU-ban, míg a férfiaknál ez az arány csak 34 százalék volt.

Egyes kutatásokban külön foglalkoznak az érzelmi házimunkával is, amit a kapcsolatok ápolásával, figyelemmel kísérésével, a családi élet és a mindennapok szervezésével, a magunk és párunk érzelmi életének ápolásával töltünk – azaz jellemzően a nők töltenek.

Ha bántják, oldja meg

A nők nemcsak a gazdaságban, a (fizetetlen) munka világában szenvednek hátrányt, hanem sokszor odahaza, a párkapcsolatukban is. Korábban több cikkünkben is részletesen bemutattuk, mennyire nem tud mit kezdeni a magyar igazságszolgáltatás a bántalmazott nők problémájával.

A párkapcsolati erőszak annyira gyakori jelenség, hogy 2013 óta külön törvénypont vonatkozik rá, a hatóságok sokszor mégis megpróbálják lebeszélni az áldozatokat a feljelentésről, a nyomozások hónapokon keresztül tartanak, a hivatali ügyintézés pedig körülményes.

Az Abcúg megírta például Emma történetét, akit a volt férje késsel fenyegetett, a kiérkező rendőrök mégis csak annyit tudtak mondani, hogy “rendezzék le a problémát egymás között”. Később aztán a bíróságon próbált távoltartási végzést szerezni, de hiába, mondván, hogy a válás során már rendezték az ügyeiket.

Abban a kevés bántalmazásos ügyben, amelyek egyáltalán eljutnak a bíróságra, a nők sokszor azzal szembesülnek, hogy a bírók teljesen érzéketlenek a problémáikra. Volt olyan bíró, aki a bántalmazott nő kérdésére, hogy “tudja-e milyen érzés, amikor úgy verik, hogy bepisil”, azt mondta: “A maga hibája, minek szült egy ilyen kapcsolatba négy gyereket?”

Nők ezreit sújtja a szexuális kizsákmányolás és a kényszerprostitúció is. Az áldozatok általában kiszolgáltatott helyzetben levő fiatal lányok, akiket sokszor megtévesztéssel húznak be a gyenge pontjaikat ismerő futtatók. Kiszabadulni nehéz, de akinek sikerül, az védett házban húzhatja meg magát.

Van, amikor különösen nehéz

Bizonyos nehézségek, amelyek előfordulhatnak férfiaknál és nőknél is, a nők számára különösen nagy problémákat okoznak. Ilyen az alkohol és kábítószerfüggőség is, amely Európa-szerte egyre több nőt érint. A társadalom hajlamosabb elítélni egy alkoholista vagy kábítószerfüggő nőt, mint egy férfit, pedig sokszor valamilyen trauma, akár szexuális erőszak húzódik a háttérben.

A szégyen miatt sok nő titokban iszik, vagy a kevésbé látványos gyógyszerhaszálatba menekül.

“Belekerülnek egy spirálba; történik velük egy trauma, amit nem tudnak feldolgozni, nem is kapnak segítséget ehhez, ezért aztán, hogy elnyomják magukban ennek tüneteit, öngyógyításként elkezdenek valamilyen szert használni. Ettől rosszul érzik magukat, szégyent élnek meg, illetve nyomasztja őket az a társadalmi elvárás is, hogy a nőknek nem illik. Közben a szerhasználat miatt újabb traumatizáló helyezetekbe sodródnak – baleset, nem akart szexuális viszonyok – és az csak tovább pörgeti magát” – mondta korábbi cikkünkben Kaló Zsuzsa, az ELTE Pszichológiai Tanácsadás Tanszék adjunktusa, a hátrányos helyzetű emberek társadalmi integrációjával foglalkozó AKUT Alapítvány elnöke.

Szerinte azonban a magyar ellátórendszer nincs igazán felkészülve a női függők ellátására, akiket duplán terhelnek a társadalmi elvárások. A nőkről a társadalomban “azt gondolják, hogy ők erősebbek, könnyebben kirángatják magukat a bajból, mint a férfiak. Egyszerre kell tehát megküzdeniük azzal, hogy a társadalom elítéli őket, ha isznak vagy drogoznak, de közben azt várják el tőlük, hogy maguk oldják meg problémáikat”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Frei Tamás: A magyar társadalom sose fogja megbocsátani Orbán Viktornak, hogy nekünk ilyenek lettek az oligarcha-családjaink
Új, Kobalt című könyve apropóján adott interjút Frei Tamás a Magyar Hangnak, ahol a regény geopolitikai háttere mellett beszélt Orbán Viktor nemzetközi szerepéről és az ország jövőjéről is.


Az író szerint új könyvének egyik karakterét, egy pocakos, vadászó, NER-milliárdost már több valós személy is magára vette. Elmondása szerint vicces, amikor a „könyv fölött álló kiadók és terjesztők szintjére” befut egy telefon, és egy oligarcha azzal tiltakozik, hogy ő nem is olyan, mint a regényben. „És azt mondja, hogy magamra ismertem, de én nem ilyen vagyok. Hát akkor miért rántottad magadra? Most akkor magyarázzam, hogy nem is ő, hát hiszen ő is mondja, hogy ő nem ilyen” – ecsetelte a helyzet abszurditását. Frei szerint a karaktert Mészáros Lőrinctől Szíjj Lászlóig sok mindenkiből gyúrta össze.

A könyv 2025-ben játszódik, és Orbán Viktor még mindig miniszterelnökként szerepel benne. Frei Tamás a jelenlegi belpolitikai helyzetet elemezve úgy látja, hogy 50-50 százalék az esélye a Fidesz-kormány maradásának. Úgy fogalmazott: „minimum annyi esélyt látok, hogy a Fidesz marad, mint hogy nem.”

Az interjúban Frei Tamás élesen bírálta a magyarországi oligarcha-rendszer kiépítését, amelyet Orbán Viktor legsúlyosabb bűnének nevezett.

„Ez lesz a legsúlyosabb bűne Orbán Viktornak. Nem fogják megbocsátani. A magyar társadalom történelmileg sose fogja megbocsátani. Hogy nekünk ilyenek lettek a... ezek lettek az oligarcha-családjaink” 

– jelentette ki.

Úgy véli, a folyamatot rosszul vitelezték ki, rossz embereket választottak, és ez nem a dél-koreai modell, ahol a legtehetségesebb szereplőket támogatta az állam. Szerinte ezek az emberek abban tehetségesek, hogy megszerezzék a pénzt, de abban már nem, hogy üzemeltessék a megszerzett vagyont. „Pontosan tudom, hogy próbálják a menedzsereket levadászni, hogy ezt a kuplerájt üzemeltessék. Már azt se tudják, mijük van.” Ennek következménye Frei szerint egy rettenetes kontraszelekció, ami miatt a tehetséges emberek elhagyják az országot, ennek következtében millió befektetés nem jön be.

„Tényleg az lesz a legvége, hogy ők meggazdagodtak, és egyébként semmi haszna ebből az országnak nem volt, és nem lesz.”

Frei szerint ezután jön a magyar történelem tipikus tragikuma. „Itt egy-két generációnként mindig lenullázódik ez az ország, ugye? És újrakezdjük, és a Dunába lőjük, és kitelepítjük, és államosítjuk, és privatizáljuk, és reprivatizáljuk, és most majd megint reprivatizáljuk” – mondta, hozzátéve, hogy

a mostani oligarcha-családok második generációjának tagjai tévednek, ha azt hiszik, 40 év múlva is luxuséletet élhetnek.

A világpolitikai helyzetet elemezve kifejtette, hogy a világ egyre inkább az 1600-as évek eleji, harmincéves háború korszakára kezd hasonlítani, ahol az államok nem állandó szövetségi rendszerekben, hanem ügyek mentén, eseti jelleggel működnek együtt. Szerinte a világ egyre több országában egyetlen ember dönt, ami furcsa módon kiszámíthatóbbá teszi a politikát, hiszen elég az adott vezető – például Donald Trump, Hszi Csin-ping vagy Orbán Viktor – szándékait megérteni.

Frei szerint a világ a nagyhatalmak harcának korszaka felé halad, ahol Magyarországnak is döntenie kell majd, kivel van. Példaként említette az akkumulátorgyártást, ahol az amerikai és a kínai technológia versenyez egymással. Állítása szerint eljöhet a pillanat, amikor az országot felhívják.

„Mi van akkor, hogyha majd jön a hívás Trumptól, vagy Hszi Csin-pingtől, hogy kivel vagy, Viktor?” – tette fel a kérdést.

Frei Tamás szerint Orbán Viktor a hozzá hasonló úton járó politikusok, így Donald Trump számára is jelentős szereplő. Úgy látja, Trump jobban figyel Orbánra, mint sok más vezetőre, mert valós példának tekinti arra, „hogy hogy kell egyszemélyes országmenedzserré válni, és ebben mennyire kell vizionárius módon határozottnak és eltökéltnek lenni”,  a cél érdekében akár „maffiamódszerekkel” megsemmisíteni az ellenfelet.

Az ország gazdasági jövőjével kapcsolatban pesszimista. Úgy látja, Magyarország beleragadt a közepes jövedelmű országok csapdájába, ahonnan a Covid, az ukrajnai háború és a választási költekezések miatt már nem is tud kitörni.

A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartja, hogy az ország visszasüllyed az összeszerelő üzem szintjére, de már nem is magyar, hanem importált, például fülöp-szigeteki munkaerővel, miközben a magyar társadalom 80 százaléka a mindennapi megélhetésért küzd. Feltette a költői kérdést, amit Orbán Viktornak is feltenne: „Jól látom, hogy ön most már föl is adta a reményét, hogy mi ezt megugorjuk, és ezért azt találta ki, hogy visszamegyünk újra az olcsó munkaerő országába?”

Rámutatott, hogy míg Amerikában politikai botrányt okozott, hogy a jövedelmek 8%-át költik élelmiszerre az emberek, addig „Magyarországon ez már majdnem 40%.”

Szerinte a magyar politikai elitből senki nem beszél őszintén az emberekkel a valós helyzetről. „Ezen a vonalon itt én egy hangot nem hallok, aki a magyar emberekkel tényleg őszintén beszél” – jelentette ki.

Az interjú végén a magyar társadalom állapotát Hamvas Béla Az öt géniusz* című műve alapján elemezte. Elmélete szerint Trianon után felborult a történelmi Magyarországot alkotó ötféle embertípus (délias, nyugatias, északi, sztyeppei és bizánci) egyensúlya, és a „sztyeppei magyar” mentalitása került túlsúlyba.

Szerinte az azóta tartó kivándorlás ezt az arányt tovább rontotta, és ez a kulturális-antropológiai eltolódás az ország mélyebb problémája, aminek a megoldása nélkül a gazdaságpolitikai döntések felszínesek maradnak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Varga-Damm Andrea: A szentmártonkátai tragédia nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba
A volt parlamenti képviselő szerint pár nap után mindenki továbblép az ilyen tragédiák után, és nem vonják le a tanulságokat, ezzel pedig elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.


Varga-Damm Andrea volt jobbikos országgyűlési képviselő a Facebookon fejtette ki véleményét a szentmártonkátai tragikus balesetről, amelyben öt fiatal vesztette életét.

Az ügyvéd szerint az ilyen esetek után a társadalom nem beszéli ki a valódi okokat, pedig szerinte „ennek nem szabadott volna megtörténnie, ha normálisan élték volna életüket azok, akik áldozatokká váltak.” Úgy véli, ha nem keresik az okokat és nem vonják le a tanulságokat, azzal elveszik az esélyt, hogy a jövőben megelőzhetőek legyenek a hasonló esetek.

A volt képviselő azt állítja, munkája miatt jól ismeri a települést, amely szerinte a nagyszerű emberek és az egészséges természeti környezet mellett „rendkívül fertőzött a bűncselekményektől.” Hozzáteszi, hogy szerinte a hatóságok mindent tudnak ezekről, de nem tesznek semmit. Szerinte a következmények nélküli bűnözői életvitel azt üzeni a fiataloknak, hogy bármi rosszat megtehetnek, és a bűnözésből több pénzt lehet keresni, mint a tanulásból vagy a munkából.

Varga-Damm úgy véli, a tragédia borítékolható volt, és nem akkor kezdődött, amikor a fiatalok beültek az autóba.

„Ez a tragédia akkor kezdődött, amikor a temetésre tarháló apuka autót vett a fiának, akinek nincs jogosítványa” – fogalmazott.

Állítása szerint mindenki tudta a faluban, hogy a sofőrnek nincs jogosítványa, száguldozik, és sportot űz abból, hogy a vonatok előtt hajt át, a közösség mégsem tett semmit. Ő maga is többször látta ezt autót száguldozni, „mintha egy őrült vezetné.”

„A lakók pedig naponta nézhették végig mindezt. S nem tett ellene senki, semmit. Apuka sem vette el az autót” – szögezi le a volt parlamenti képviselő. Hozzáteszi, hogy az áldozatok hatan ültek be egy ötszemélyes autóba, miközben tudták, hogy „a sofőr ittas, és nincs jogosítványa.”

Megemlíti, hogy az áldozatok szülei azt mondták, nem tudtak hatni a gyerekeikre, hogy kerüljék a fiatalember társaságát. Varga-Damm Andrea azzal zárja a posztját, reméli, hogy Szentmártonkátán mindenki elgondolkodik.

Mint arról beszámoltunk, a szentmártonkátai tragédia kedden este 9 óra után történt Szentmártonkátán, a Vasútsoron található vasúti átjáróban. A Budapest felé tartó Tokaj InterCity ütközött egy autóval, amelyben hatan utaztak. A helyszínen életét vesztette a 24 éves sofőr, egy 15 és egy 17 éves fiú, valamint egy 18 éves fiatal, és egy 30 éves férfi. A baleset egyetlen túlélője egy 18 éves lány, akit életveszélyes sérülésekkel szállítottak kórházba. A vonaton utazók közül senki sem sérült meg.

A MÁV tájékoztatása szerint a fénysorompó a baleset idején működött, és tiltó jelzést mutatott. Az elsődleges vizsgálatok szerint az autó vezetője a lezárt félsorompót kikerülve hajtott a sínekre. A rendőrség több ember halálát okozó közúti baleset gondatlan okozása miatt indított eljárást ismeretlen tettes ellen.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt a volt kémfőnök: Maga az Orbán-kormány jelenti a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot
Telkes András szerint a kormány baráti viszonya Moszkvával és Pekinggel védtelenné tette az országot. A szakértő úgy látja, a szolgálatok ma már nem a nemzetet, hanem a hatalmat védik.


Magyarországon a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot maga az Orbán-kormány jelenti – erről beszélt Telkes András, az Információs Hivatal egykori főigazgató-helyettese Kéri László politológus KÉRI KÉRDI című műsorában. A szakértő szerint a titkosszolgálati tevékenység általában azokban a viszonyokban erősödik fel, ahol egy országnak érdekellentétei vannak, a jelenlegi kormányzat felfogásában pedig ezek az ellentétek nem Oroszországgal vagy Kínával, hanem Brüsszellel és a „Soros-birodalommal” szemben állnak fenn.

Telkes úgy látja, hogy azokban az irányokban, ahol a kormányzat barátságot ápol és kevés az érdekellentét, egy kis kapacitásokkal bíró országban a titkosszolgálati munka – a hírszerzés és a kémelhárítás is – visszafogott lesz.

„Tehát így fordulhat elő az, hogy Magyarország tulajdonképpen titkosszolgálati átjáróházzá vált”

– fogalmazott a szakértő.

Példaként említette, hogy Oroszország szabadon hozzáférhetett a Külügyminisztérium informatikai rendszereihez. Ezt arra vezette vissza, hogy a kormány korábban megszüntette az önálló nemzetbiztonsági felügyeletet. Állítása szerint korábban Magyarországnak olyan kibervédelmi képességei voltak, hogy a magyar szakemberek jelezték nyugati partnereiknek az oroszok által alkalmazott új módszereket, de ez a képesség mára jelentősen meggyengült.

Telkes András szerint az orosz témával kapcsolatban látható, hogy „tulajdonképpen egy politikai együttműködés alakult ki a magyar kormány és az orosz hírszerzés között”. Ezt szerinte jól példázza az az eset, amikor az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SVR) közleményt adott ki arról, hogy Brüsszel és Ursula von der Leyen akarja Magyar Pétert hatalomra juttatni. A szakértő felidézte, hogy másnap a magyar külügyminiszter lényegében megerősítette ezt a narratívát.

A nemzetbiztonsági szakértő egy másik példát is hozott az orosz-magyar propaganda együttműködésére. Elmondása szerint a magyar propagandasajtóban jelent meg először az az információ, hogy az ukránok lezuhant orosz drónokból akarnak robbanófejjel ellátott fegyvereket összeszerelni, amelyeket Lengyelország és Románia ellen vetnének be. Ezt a hírt felkapta az orosz külügyi szóvivő, majd egy orosz X-csatorna már arra hivatkozott, hogy az információ a magyar hírszerzéstől származik, végül pedig az SVR is kiadott egy közleményt az állítólagos ukrán provokációról. „Tehát egy ilyen ide-oda pingpongozás volt az információ” – foglalta össze a folyamatot.

Telkes szerint az orosz beavatkozás a jövőben még komolyabb lehet.

Úgy véli, „azzal, hogy létrehozzák ezeket a digitális polgári köröket, egy nagyon széles ajtót nyitnak az orosz szolgálatoknak arra, hogy beavatkozhassanak a magyar választásokba”.

Kifejtette, hogy az orosz szolgálatoknak specializált egységeik vannak arra, hogy valódinak látszó profilokkal és információkkal jelenjenek meg egy másik ország online terében. Szerinte „itt meg lehet jelenni ebben a digitális polgári körös ökoszisztémában úgy, mintha magyarok lennénk, és ebbe el lehet ültetni az orosz érdekeknek megfelelő információkat, úgyhogy ezt mi tulajdonképpen észre se vesszük”.

A szakértő a kínai jelenlétre is kitért. Felidézte, hogy májusban Budapestre látogatott a Kínai Kommunista Párt egyik magas rangú tisztségviselője, aki korábban állambiztonsági miniszter volt, és jelenleg is a pártapparátusban felügyeli ezt a területet. Telkes szerint a politikai tárgyalások mellett a kínai vezető felkereste az Információs Hivatalt is. „Tehát ez számomra azt jelenti, hogy itt egyfajta titkosszolgálati kapcsolatfelvétel is történt Kína és Magyarország között” – mondta. Emellett megemlítette a magyar és a kínai hírügynökségek közötti megállapodást is, amely hírcserét és szakemberek képzését is magában foglalja, ami szerinte szintén tág kaput nyit a kínai befolyásnak.

Telkes András szerint az orosz és a kínai érdekek közösek abban, hogy Orbán Viktort hatalomban tartsák.

„Azt hiszem, ami közös itt az orosz és a kínai érdekekben az az, hogy egyfelől mindenképpen Orbán Viktor-t hatalomban tartsák, de úgy tartsák hatalomban, hogy Magyarország közben az EU és a NATO tagja maradjon”

– jelentette ki, hozzátéve, hogy Magyarország így hídfőállás lehet ezen hatalmak számára.

Az interjú végén a Tisza Párt környékén is feltűnő szakértő arról is beszélt, hogy egy esetleges kormányváltás után mik lennének a legfontosabb teendők a nemzetbiztonság területén. Ezek között említette a szolgálatok feletti parlamenti és politikai ellenőrzés helyreállítását, a politikai felelősségi viszonyok átláthatóvá tételét, valamint a 2010 után keletkezett teljes dokumentáció megmentését és feldolgozását, hogy rekonstruálható legyen, mi történt az elmúlt másfél évtizedben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Elveszi a nyugdíjakat”/ „Ez egy baromság” – Magyar Péter megosztott faluban kezdte új országjárását
Már Magyar Péter érkezése előtt ott voltunk Csákberényben, hogy megtudjuk, hogyan gondolkodnak a Tiszáról és a Fideszről új országjárásának első állomásán. Magyar azt mondta: személyes jelenléttel, őszinteséggel, tájékoztatással lehet a kis településeken győzni.


Magyar Péter a Fejér megyei Csákberényben kezdte legújabb országjárását, amelynek az „Út a győzelembe” nevet adta. A faluban egyesek a migránsoktól és a nyugdíjuk elvesztésétől rettegnek, mások a TISZA Pártban látják a jövőt és a Fidesz-propaganda végét.

„És én megmondom őszintén, én félek a migránsoktól, igen” – jelentette ki egy helyi asszony, aki szerint Magyar Péternek teljesítenie kell, amit „Brüsszelből, a Weberék diktálnak”. A nyugdíjas asszony arról beszélt, hogy ő a kormányváltástól a megélhetését is félti. „Azt beszélik, hogy elveszi a nyugdíjakat, elveszi a 13. havit” – panaszolta, majd hozzátette, hogy bár ez egyelőre csak „szóbeszéd”, szerinte „az előbb-utóbb igaz lesz”. Arra a kérdésre, hogy ki tud-e jönni a nyugdíjából, egyértelmű nemmel felelt.

Mások azonban egészen másképp látják a helyzetet. „Aki ezeket elhiszi, az menthetetlen” – vélekedett egy férfi, aki szerint a Fidesz hazugságait terjeszti.

„A független médiában és a nem állami pénzből fizetett médiában milliószor elhangzik, hogy mi az igazság”

– tette hozzá. Egy nő egyenesen „baromságnak” nevezte a nyugdíjak elvételéről szóló híreket. „Hogyne, ezt mondja a Fidesz. Én nem gondolom, nem hiszem, sőt meg vagyok róla győződve, hogy ez egy baromság” – mondta.

„Munka, munka, munka, személyes jelenlét, őszinteség, emberség, tájékoztatás” – sorolta Magyar Péter, hogy szerinte hogyan lehet győzni a kis településeken.

Üzent a nyugdíjasoknak is:

„látni fogják, hogy ha most 80 ezer forint a nyugdíja, korábban egy év alatt esetleg kap 20 ezer forint pluszt, nálunk meg 7200 forinttal fog többet kapni. A SZÉP-kártya miatt, meg az 50%-os nyugdíjemelés miatt.”

Hozzátette, hogy a propagandát az emberek pénzéből finanszírozzák, de „158 nap múlva majd ez is megszűnik”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk