MÚLT
A Rovatból

Ágyhoz láncolták, fürödni sem engedték 13 gyereküket a horrorházban szüleik - egyikükből azóta TikTok sztár lett

2018-ban az egész világot megdöbbentette, hogy a kaliforniai szülők két évtizeden át szó szerint lakat alatt tartották a gyerekeiket. Bár még egyikük sem tette túl magát a traumán, közülük a most 23 éves Jordan Turpin egész különös utat járt be.


2018. január 14-én egy 17 éves lány mászott ki a hajnali sötétségben egy kaliforniai ház ablakán. Amikor biztonságos távolba ért, a nála lévő mobiltelefonon hívta a rendőrséget, hogy elmondja: a szülei fogságban tartják őt és a testvéreit. A deaktivált mobil az egyik bátyjáé volt, a saját lakcímüket pedig egy hozzájuk érkezett levélről diktálta be. Már két éve készültek erre a szökésre a testvéreivel. A rendőrök személyesen is meghallgatták a lányt, aki annyira alultáplált volt, hogy tízévesnek nézték.

Jordan Turpin ezzel a bátor lépéssel mentette meg 12 testvérét és saját magát.

Mikor a rendőrök kimentek a Turpin-család perrisi házához, elképesztő állapotokat találtak: három gyerek az ágyhoz volt láncolva, a többiek pedig bűzös, szemetes szobákban tengődtek. A Turpin-gyerekek közül a legfiatalabb 2 éves volt, a legidősebb 29, de ő is mindössze negyven kilót nyomott. Volt olyan gyerek, aki nem ismerte a rendőr és a gyógyszer fogalmát.

A szülőket, az 56 éves David Turpint és a 49 éves Luise Turpint rögtön magukkal vitték, akik ugyan mindent tagadtak, de a tények magukért beszéltek: 12 millió dolláros óvadékot szabtak ki rájuk, minden gyerek után egyet-egyet.

Válogatott kínzások

David és Luise Turpin teljesen elszigetelte a gyerekeket a külvilágtól, így tudták évtizedeken át folytatni a kínzásukat. Iskolába se engedték őket, kérelmezték az otthoni oktatásukat. Az egyik idősebb fiú ugyan eljárt egy főiskolára, de az anyja szigorú felügyelete alatt: Louise megvárta, míg végez, majd rögtön hazavitte.

A szomszédok felfigyeltek rá, hogy napközben nincs mozgás a házban, éjszaka viszont égnek a lámpák, de nem sejtették, mi folyik a zárt ajtók mögött. A szülők arra kényszerítették a gyerekeket, hogy nappal aludjanak, és éjszaka legyenek fenn. Ha a szomszédok nagy ritkán belefutottak a gyerekekbe, csak azt furcsállták, hogy milyen sápadtak.

Pedig a házban válogatott borzalmaknak voltak kitéve: a verések rendszeresek voltak, előfordult, hogy büntetésből az ágyhoz láncolták őket, olyankor a vécére se mehettek ki, ezért kénytelenek voltak helyben elvégezni a dolgukat, és sokszor a saját ürülékükben feküdni. A szülők eleinte kötéllel kötözték a gyerekeket a bútorokhoz, de azt megtanulták eloldozni, ezután jött a lánc és a lakat.

Évente egyszer zuhanyozhattak, és ha úgy mostak kezet, hogy a csuklójukat is érte a víz, megbüntették őket, mert akkor „játszottak a vízzel”, és azt nem volt szabad.

A férfi egy alkalommal fajtalankodott is az egyik gyermekkel.

A hatóságok a házban becsomagolt, vadonatúj játékokat találtak. Ezeknek is büntető szerepük volt: a gyerekek nézhették őket, de nem nyúlhattak hozzájuk. Mindegyik gyerek alultáplált volt, mert a szülők találtak rá okot, hogy megvonják tőlük az élelmet. A farkaséhes gyerekekkel süteményeket, például almás lepényt szagoltattak.

Az életmentő napló

A gyerekeknek nem volt szabad tévét nézniük, játszaniuk, és a házból kimenniük sem. Egy dolgot azonban fura módon megengedtek nekik: írhattak. Több száz ilyen kézzel írott napló került a hatóságok kezére, amik fontos bizonyítékul szolgáltak az átélt borzalmakról. De más szerepük is volt ezeknek az írásoknak.

Elég valószínű, hogy a gyerekek emiatt élték túl a félelmet, az éhezést, a borzalmakat – vélte James Pennebaker pszichológus professzor, akinek szakterülete az írás traumatikus tapasztalatok gyógyításában betöltött szerepe.

Szerinte könnyen elképzelhető, hogy a gyerekek az írásnak köszönhetően őrizték meg a józan eszüket, mert az segített feldolgozni annak a bizarr világnak a történéseit, amiben kénytelenek voltak élni.

Pennebaker maga is csodálkozott azon, hogy a szülők megengedték a gyerekeknek, hogy a fogságuk krónikásai legyenek, és még azt is, hogy a házban felgyűljenek ezek a naplók. Ezzel tulajdonképpen bizonyítékot szolgáltattak az általuk elkövetett bűnökről.

A nyilvánosságra került ügy rettenetesen felkavarta a közvéleményt, olyannyira, hogy négy nap alatt több mint százezer dollár gyűlt össze a Turpin-gyerekek javára.

A Turpin-család korábban Texasban élt, és az ottani szomszédjuk, Rick Vinyard megdöbbent, amikor bekerültek a hírekbe. A People magazinnak elmondta, hogy miután Turpinék kiköltöztek, átment körülnézni a házukba, és megdöbbent azon, amit ott talált.

Derékig értek a koszos pelenkák. Egy döglött kutyát és egy döglött macskát is láttunk odabenn. Mindenütt lakatok voltak: a szekrényeken, a fürdőszobákon, a hűtőszekrényen. Az ágyakhoz kötelek voltak kötözve.

Vinyard már nagyon bánja, hogy a látottakról nem szólt senkinek. Ha tudtam volna, mit csinálnak azokkal a gyerekekkel, naponta tízszer hívtam volna a rendőrséget – mondta.

Szeretem a szüleimet

David és Louisa Turpin a kezdeti tagadás után végül bűnösnek vallotta magát minden vádpontban, így tárgyalás nélkül életfogytiglani börtönbüntetést kaptak. Állítólag nem akarták kitenni a gyerekeiket annak, hogy ellenük kelljen tanúskodniuk. 25 év után fontolható meg az esetleges szabadlábra bocsátásuk.

A bíróságon az egyik nagyfiuk azt mondta:

Nem tudom szavakkal leírni, hogy min mentünk keresztül. Néha még most is rémálmaim vannak, de ez már a múlt. Szeretem a szüleimet, és megbocsátottam nekik mindazért, amit elkövettek ellenünk.

A mérnök David Turpin már fiatalon is visszahúzódó, csendes, magának való ember volt, aki kerülte a társaságot. Louise-t pedig az anyja gyerekkorában pénzért árulta egy pedofilnak – legalábbis ezt állította az ügy kirobbanása után a testvére. Tettüket a bíróság előtt mindketten megbánták.

Az ember azt gondolná, hogy a Turpin-gyerekek tortúrája ezzel véget ért, de nem. A kisebbek közül hatan nevelőszülőkhöz kerültek, akik mintegy két évig fizikailag, érzelmileg és szexuálisan is bántalmazták őket.

Állítólag öngyilkosságra buzdították őket, és azzal fenyegetőztek, hogy visszaadják őket „biológiai szüleiknek".

A gyerekek végül onnan is kiszabadultak, és a segítőik beperelték a nevelőszülőket, valamint a kihelyezésért felelős gyámhatóságot is.

A testvérek még most, évekkel később is küzdenek a szadista szüleik által elkövetett, rémálomszerű testi, lelki és érzelmi bántalmazás következményeivel. A gyerekeknek a nulláról kezdve kellett megtanulniuk a legalapvetőbb dolgokat is, például hogyan kezeljék a pénzt, vagy hogyan érintkezzenek más emberekkel, főként idegenekkel.

A testvéreit kiszabadító, ma 23 éves Jordan Turpin azonban különös átalakuláson ment át. Miután kijutott a külvilágba, egy Taco-bárban kezdett dolgozni. Nem volt könnyű beilleszkednie, mindenkivel igyekezett szuperkedves lenni, és folyton bocsánatot kért. A koronavírus járvánnyal járó karantén őt még másoknál is jobban megviselte. Az Elle magazinnak azt mondta, épp csak megízlelte a szabadságot, és akkor úgy tűnt neki, illúzió volt az egész.

Ebben a helyzetben kezdett TikTok-ozni. Táncvideókat készített, de a testvéreiről is gyakran beszélt. Hamar amolyan feltörekvő sztárrá vált a platformon.

Ma már 1,3 milliónál is többen követik, sok adományt kap a platformon keresztül, amiből testvéreinek is vesz ajándékokat, sőt, még modellszerződést is kötöttek vele.

Jordan, a TikTok sztár

Ugyanakkor ő sem tudja elfelejteni a múltat. Amikor a napi rutinjáról kérdezték, azt felelte, általában sírással indulnak a napjai. Aztán megpróbálja rávenni magát, hogy egyen. Aztán elkezd sminkelni, de ismét rátör a zokogás, és kezdheti előről. Majd amikor megpróbál egy új TikTok videót csinálni, attól fél, mit mondanak majd róla az emberek.

Ennek ellenére folytatja, és azt is eldöntötte, életét annak szenteli, hogy másokon segíthessen valamiképpen. A legnagyobb vágya, hogy motivációs tréner lehessen.

Via All That is Interesting, People, Desert Sun, ABC, Elle, New York Post


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Mindenkit megölünk!” – 27 éve történt a Columbine középiskolai mészárlás, az Egyesült Államok történelmének egyik legvéresebb iskolai ámokfutása
A hatóságok két és fél évtizeddel később emberölésnek minősítették Anne Marie Hochhalter halálát, aki 26 évvel élte túl a columbine-i lövöldözést. Az elkövetők a támadás során a könyvtárban azt kiabálták: „Minden sportoló álljon fel!”


1999. április 20-án a Columbine Gimnázium neve örökre egyet jelentett a modern kori iskolai erőszakkal – két és fél évtizeddel később pedig egy újabb áldozat halálával hivatalosan is átíródott a mérleg.

Aznap hunyt el Anne Marie Hochhalter, aki a 27 évvel ezelőtti lövöldözésben súlyosan megsebesült és deréktól lefelé lebénult. A halottkém a halál okát emberölésnek minősítette, mivel a támadáskor szerzett sérülései közvetlenül hozzájárultak a halálához. Ezzel a columbine-i áldozatok hivatalos száma 14-re emelkedett – írta az Associated Press.

A két elkövető, a 18 éves Eric Harris és a 17 éves Dylan Klebold eredetileg nem lövöldözést, hanem egy nagyszabású robbantást tervezett. Két, egyenként közel tíz kilós, PB-gázpalackból készült bombát helyeztek el az iskola menzáján, amelyeket helyi idő szerint 11:17-re időzítettek, amikor a legtöbb diák, nagyjából 500 fő tartózkodott ott.

A tervük az volt, hogy a robbanások után a menekülőket a parkolóból lövik le. A menzában elhelyezett bombák azonban a hibás vezetékezés miatt nem robbantak fel.

Miután a tervük kudarcot vallott, a két diák fegyverrel indult az iskola nyugati bejárata felé. Az első lövések 11:19-kor dördültek el, azonnal megölve egy diáklányt, Rachel Scottot. A helyszínen tartózkodó rendőr, Neil Gardner helyettes 11:22 körül kapott riasztást, és szinte azonnal tűzharcba keveredett az egyik támadóval.

Eközben a bent rekedt tanár, Dave Sanders diákok százait terelte biztonságba, amíg őt is halálos lövés nem érte.

A támadók 11:29-kor hatoltak be az iskola könyvtárába, ahol a legtöbb áldozatukkal végeztek. Szemtanúk szerint az egyik elkövető azt kiabálta:

„Minden sportoló álljon fel! Mindegyikőteket meg fogjuk ölni.”

A mészárlás a könyvtárban alig több mint hét percig tartott, ezalatt tíz diákot öltek meg. Az elkövetők 12:08-kor a könyvtárban öngyilkosságot követtek el.

A speciális egységek 12:06-kor hatoltak be az épületbe, kevesebb mint egy órával az első lövések után, a korabeli protokolloknak megfelelően azonban nem nyomultak be azonnal mélyebbre. A rendőrök nem voltak felkészülve egy ilyen szintű fegyveres támadásra.

A késlekedés miatt a súlyosan megsebesült Dave Sanders tanár délután három óra körül elvérzett, mielőtt a segítség elérhetett volna hozzá. Az eset alapjaiban változtatta meg az amerikai rendőrségi taktikát; ennek nyomán vezették be az azonnali behatolást előíró protokollt aktív lövöldöző esetén.

A tragédia után egy hónappal Bill Clinton akkori elnök és a first lady, Hillary Clinton a közösséghez szólt. „Amerika szívét átütötte” – mondta a first lady. Az elnök pedig a fegyvertartási és fegyvervásárlási rendszer hézagos szabályozására hívta fel a figyelmet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Európa hősként ünnepelte, a bécsi udvar elárulta: egy vadkan végzett a magyar történelem egyik legnagyobb hadvezérével
Ötszázoldalas eposzt írt, ellenséges hídját égette fel a tél közepén, és egész nemzetet tanított önvédelemre: 406 éve, a ma elfogadott magyar szakirodalmi adat szerint 1620. május 3-án született Zrínyi Miklós, a költő-hadvezér, akinek életműve ma is egyszerre irodalmi és stratégiai iránytű.


Zrínyi Miklós születésnapja nem csupán egy dátum a naptárban, hanem alkalom arra, hogy felmérjük, mit kezdünk ma egy olyan örökséggel, amely a kard és a toll egységére épült egy olyan korban, amikor a nemzet sorsa naponta forgott kockán.

Zrínyi Miklós főnemesi család sarjaként, többnyelvű műveltséggel felvértezve, itáliai és bécsi hatások között nevelkedett. Ez a kettős látásmód tette lehetővé számára, hogy egyszerre lásson rá a Habsburg-udvar finom politikai játszmáira és a magyar végvári világ kíméletlen realitására. Ez a háttér kovácsolta azzá a hadvezérré és gondolkodóvá, aki a tettekben és a szavakban egyaránt a legmagasabb szintet képviselte.

Pályája a végvárakban indult, ahol a mindennapos portyák és ostromok adták a gyakorlati leckét, de hamar túllépett a napi szintű hadviselésen. Reformtörekvései egy állandó, professzionális, „rendszeres hadsereg” felállítását célozták, felismerve, hogy a portyázó, alkalmi seregekkel nem lehet hosszú távú biztonságot garantálni.

Stratégiai gondolkodásának csúcspontja az 1664-es téli hadjárat volt, amely európai hírnevet szerzett neki.

A Dráva mentén, a tél kellős közepén, fagyos körülmények között mélyen benyomult az ellenséges területre, és felégette a török utánpótlás kulcsfontosságú láncszemét, a monumentális eszeki hidat. Ez a hadművelet nemcsak katonai bravúr volt, hanem politikai üzenet is Bécs és Európa felé: Magyarország képes és hajlandó a saját védelmében kezdeményezni. A merész vállalkozások mögött azonban nemcsak bátorság, hanem egy koherens politikai program is állt.

Zrínyi politikai írásaiban és levelezésében újra és újra visszatért a központi gondolathoz: az országnak a saját erejére kell támaszkodnia.

A „Ne bántsd a magyart!” röpiratától a hadtudományi munkákig mindenhol azt hangsúlyozta, hogy a külső segítség bizonytalan és feltételekhez kötött, a valódi biztonság záloga a belső erő és szervezettség. Folyamatosan egyensúlyozott a Habsburg-udvarral való együttműködés és a magyar érdekek képviselete között, ám tervei többször ütköztek a bécsi udvar döntéseivel.

Ezt a programot emelte elvont eszményből közösségi tapasztalattá tizenöt énekből álló eposza, a Szigeti veszedelem. A mű nem csupán a dédapa, Zrínyi Miklós szigetvári hős tetteinek megéneklése; valójában egy politikai-erkölcsi példázat. Az eposz a hősi önfeláldozáson keresztül mutatja be, hogy a közösségért hozott áldozat a legfőbb erény, és egy maroknyi, de elszánt sereg képes szembeszállni a túlerővel, ha a vezető és a katonák egységet alkotnak.

Zrínyi nyelvi erejével, barokk képeivel és feszültségteremtő dramaturgiájával a magyar irodalom egyik csúcsművét hozta létre, amely egyszerre volt imádság, haditerv és nemzeti program.

A hősi eszmény azonban nemcsak könyvlap, hanem cselekvés – és itt visszakanyarodunk a sorsfordító utolsó hónapokhoz. 1664 nyarán a szentgotthárdi csatában a keresztény seregek győzelmet arattak, de a császári győzelem után megkötött vasvári békét a magyar rendek rendkívül kedvezőtlennek tartották, ami óriási felháborodást keltett.

Ugyanezen év november 18.-án vadászni ment néhány főúrral a Csáktornya melletti erdőbe. Már hazafelé készülődtek, amikor Póka István fővadász horvátul odaszólt Zrínyinek, hogy megsebesített egy vadkant, követte a vérnyomát, és ha utánamennének, még elejthetnék.

Zrínyi nem sokat habozott. Magához vette rövid puskáját, lóra ült, és Póka, valamint egy savoyai fiatalember társaságában elindult a vadkan nyomába. Nem sokkal később Guzics kapitány öccse, Zrínyi olasz inasa és a lovásza is utánuk mentek.

Guzics tért vissza a hírrel, amely pillanatok alatt rémületté változtatta a vadászat végét: Zrínyit súlyos baj érte. A vadkan három sebet ejtett rajta, a lábán és a fején is megsérült, de a halálos seb a nyakán érte.

Bár a korabeli források balesetként írják le az esetet, a hirtelen és tragikus halál szinte azonnal táptalajt adott az összeesküvés-elméleteknek. A halál körüli bizonytalanság csak erősítette a kultuszt, amely a XIX–XXI. században is formálja közgondolkodásunkat.

Zrínyi Miklós egyszerre irodalmi mérték és stratégiai gondolkodó, aki arra tanít, hogy a nagy célokhoz szervezett erő, tiszta vízió és áldozatvállalás szükséges. A kérdés ma is ugyanaz, mint Zrínyi idejében: leszünk-e elég szervezettek és bölcsek ahhoz, hogy a közjót ne csak megénekeljük, hanem meg is védjük?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is” – így indult a legendás Gyermekvasút
A korabeli Néplap cikke a pártot és a vezetőt éltette az 1950-es átadáson. 2015-ben a vonal bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is.


Amikor 78 éve, 1948. április 11-én a Széchenyi-hegy oldalában megfeszített munkával nekiláttak az Úttörővasút építésének, kevesen sejthették, hogy egyszer Guinness-rekorderré, nemzedékek közös élményévé, s a budai hegyek ikonikus attrakciójává válik.

Ma ugyanazon a pályán, immár Gyermekvasútként, gyerekek irányítják a forgalmat – felelősen, profin, mégis játékos örömmel.

A mai évfordulón ünnepeljük a kisvasutat, amelynek története maga a magyar huszadik század kicsiben, a Rákosi-korszak propagandájától a ma is virágzó közösségépítésig.

Az építkezés 1948. április 11-i megkezdését követően rekordsebességgel haladt a munka: az első, nagyjából három kilométeres szakaszt Széchenyi-hegy és az akkori Előre (ma Virágvölgy) állomás között már július 31-én átadták.

A korabeli sajtó szerint az első szerelvény „pontosan fél tíz órakor indult el”.

A következő év júniusában a vonal elérte Szépjuhásznét (akkor Ságváriliget), majd 1950. augusztus 20-án megindult a forgalom a teljes, Hűvösvölgyig tartó pályán. Bár egy várostörténeti forrás szerint április 11-én a nyomvonalat jelölték ki és a munka másnap indult, a hivatalos narratíva ezt a napot tekinti a kezdőpontnak.

A dátumok mögött azonban egyedülálló működési modell áll, amely a vasút igazi szívét jelenti.

A forgalmi és kereskedelmi feladatokat 10 és 14 év közötti gyermekvasutasok látják el, természetesen felnőtt állomásfőnökök és vasúti szakemberek felügyelete mellett.

A fiatalok komoly tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátítják a szolgálati napló vezetését, a jelzési és biztosítóberendezések kezelését, a váltóállítás szabályait és az utastájékoztatás fortélyait.

Ez a rendszer ma is él és virágzik, tavaly júniusban például 155 újonc tett fogadalmat Hűvösvölgyben.

2015-ben a budapesti Gyermekvasút hivatalosan is bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe mint a világ leghosszabb olyan vasútvonala, ahol a forgalmi és kereskedelmi szolgálatot gyermekek látják el.

A hitelesített hossz 11,7018 kilométer. A 760 milliméteres nyomtávú pálya a budai hegyekben kanyarog, 235 méteres szintkülönbséget küzd le, miközben a legnagyobb emelkedője eléri a 3,4 százalékot.

A vonal népszerűsége a hatvanas években érte el a csúcsát, 1961-ben például 800 ezer utast szállított. Ma a teljes menetidő a két végállomás között körülbelül 40-50 perc.

A vonalról csodálatos panorámák nyílnak a környező hegyekre, és számos turistaút csatlakozik az állomásokhoz.

A Gyermekvasút azonban több mint közlekedési eszköz; egyben korszakok lenyomata is. Az ötvenes években a szocialista nevelés és propaganda fontos eszköze volt.

Egy korabeli tudósítás érzékletesen tükrözi a korszak szellemét: „a Pártnak. Rákosi pajtásnak köszönhetjük ezt is!” - írta a Néplap a teljes vonal átadásakor.

Mára ez a narratíva teljesen átalakult. A vasút a közösségépítés, a felelősségvállalás és a pályaválasztás támogatásának színterévé vált, ahol a gyerekek játékosan tanulhatnak bele egy komoly szakmába.

Története tele van apró, érdekes részletekkel is. Kevesen tudják, hogy 1956 és 1973 között a hűvösvölgyi végállomáson mozgólépcső működött, amelyet vasár- és ünnepnapokon, a metró előtti időkben valóságos látványosságként üzemeltettek.

A járműpark is legendás: a „Kis Piri” néven ismert gőzmozdony ma is feltűnik a nosztalgiajáratokon, az egyik jellegzetes Mk45-ös dízelmozdonyt pedig „Bendegúz”-nak keresztelték.

A Gyermekvasút egyszerre időutazás és jövőiskola; a budai hegyek sínpárján 78 éve fut a történelem – ma is, a gyerekek biztos kezű irányításával.

Via MÁV-csoport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
A Titanic egyetlen magyar áldozata nem is arra a hajóra váltott jegyet: sztrájk pecsételte meg a sorsát
Weisz Lipót és felesége eredetileg az RMS Lusitania első osztályán utazott volna Kanadába, ám a Titanic másodosztályára irányították át őket.


Egy bányászsztrájk miatt fordult tragédiába a Titanic egyetlen magyar utasának élete.

Eredetileg nem is a végzetes útra tartó óceánjáróra, hanem a Lusitaniára váltott jegyet.

Weisz Lipót, a tehetséges szobrász és felesége, a belga Mathilde Françoise Pëde Kanadában szeretett volna új életet kezdeni.

Szénhiány miatt végül a Titanic másodosztályán találták magukat.

Weisz Lipót magyar származását neve is sejteti, és bár a sírfelirata Pestet jelöli meg születési helyeként, a kutatások szerint Veszprémben látta meg a napvilágot.

 

A fiatalember 19 évesen Angliába emigrált, ahol a bromsgrove-i Iparművészeti Egyesületnél tanult. Itt ismerkedett meg a varrónőként és énekesnőként dolgozó Mathilde-dal, akit feleségül is vett – írta a Promotions.hu.

A tehetséges fafaragó 1911-ben már áthajózott az Atlanti-óceánon, és Montrealban kapott megbízást a helyi Szépművészeti Múzeumtól.

Később Edward Wren bízta meg azzal, hogy a Dominion Express Building homlokzatára kifaragja a korabeli Kanada kilenc tartományát jelképező kőpajzsokat.

Mivel úgy látta, Quebecben meg tud élni a művészetéből, visszautazott Angliába a feleségéért, hogy együtt kezdjék meg közös életüket a tengerentúlon.

Ám a sors közbeszólt.

A Lusitania első osztályára vettek jegyet, de a brit bányászok sztrájkja miatt a Lusitania nem tudott elindulni. Ezért a Weisz házaspárt átirányították a Southamptonból induló Titanicra, a másodosztályra.

A történet szerint Weisz Lipót felszállás előtt a kabátja bélésébe varrta a család teljes vagyonát: mintegy 15 ezer dollár értékű, 21 kilogramm súlyú aranyat.

1912. április 14-én éjjel, egy kései séta után a házaspár épp visszatért a kabinjába, amikor a hajó jéghegynek ütközött. Mathilde a 10-es számú mentőcsónakban kapott helyet, így megmenekült, ám férje a hajóval együtt a fagyos óceánba merült.

Az özvegy április 18-án, a Carpathia fedélzetén érkezett meg New Yorkba, ahol az a veszély fenyegette, hogy nincstelen bevándorlóként visszaküldik Angliába.

A holttestek után kutató Mackay-Bennett hajó azonban megtalálta a 293-as számmal jelölt, mentőmellényes testet, amit a felsőjébe hímzett „W.L.” monogram alapján azonosítottak Weisz Lipótként.

Előkerült az öltönybe rejtett arany is, amit visszaszolgáltattak az özvegyének. Mathilde végül Kanadában maradt, és később újra férjhez ment.

Weisz Lipótot a montréali Baron de Hirsch temetőben helyezték végső nyugalomra.

Sírja sokáig jelöletlen volt, a fejfát csak a katasztrófa századik évfordulóján, 2012 körül állították fel. A sírkövön ez a felirat olvasható: „Leopold Weisz, született 1880 körül Magyarországon, Pesten. 1912. április 15-én halt meg a Titanic katasztrófájában. Nemrég házasodott, és kezdett új életet Montréalban. Tehetséges és ígéretes szobrász, a bromsgrove-i ipartestület tagja, munkáira Montréalban és külföldön egyaránt csodálattal tekintenek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk