ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"A szaranyázást abba kellene hagyni!"

Senki nem születik 'szaranyának'. De az önmarcangolás helyett jó lenne inkább arról írni, olvasni és beszélgetni, hogyan lehetnénk elég jó anyák. Ahelyett, hogy mitől vagyunk 'szaranyák'.


A dora et labora blogon egy keresztény, újságíró, feminista édesanya bejegyzéseit olvashatjátok: "mindezek együttállása adja a boldoguláshoz szükséges eszköztárat és szabadságot. Vagy segít felismerni és elviselni a határaimat". Dóra két kisgyerek anyukája azért indította a blogot, hogy a személyesebb hangvételű, vagy sajtóműfajok közé nem igazán sorolható írásainak legyen felülete, ahol nem kell tekintettel lennie különböző szerkesztési elvekre, olvasói vagy fenntartói elvárásokra, leadási határidőkre és karaktermennyiségre."

Ha van szó, amit kiirtanék a mai magyar közbeszédből – vagy minek is nevezzem a közösségi médiafelületek, a mamifórumok és az online női magazinok nyelvezetét –, az a szaranya. Ha rágondolok, ideges leszek. Le sem fogom írni ezután soha.

Most mégis le kell, mert ez a szaranyázás egyfolytában szembejön velem. Pedig, szerintem, mindazon túl, hogy elég pontosan megmutatja a mai magyar anya állapotát – látszólag laza és kortárs, miközben végtelenül és legtöbbször fölöslegesen önmarcangoló, a körülményei miatt tehetetlen és szorongó, vagy a körülményei mögé bújva önfelmentő – az egyik legkárosabb dolog, mert a valódi problémák megoldása helyett egészen más folyamatokat mutat és indít el. Ezért arra kérlek, hogy ne használd. Ha anya vagy, ne mondd magadra, ha pedig újságíró, blogger vagy véleményformáló, ne terjeszd.

szaranya1

Az a legbosszantóbb benne, hogy semmi köze ahhoz, amit le szeretne írni. Aki magára mondja ezt, az valószínűleg nem szaranya, hanem vagy lusta, vagy önbizalom-hiányos és kívülről várja a megerősítést.

Az igazán, mélységesen szar anyák, akik elhanyagolják és/vagy rettegésben tartják a gyerekeiket, egészen biztosan nem stresszelnek azon, hogy szaranyák-e, olyan mélyen vannak a saját szarságukban.

Ha pedig felismerik, hogy azok, akkor máris megvan az esélye annak, hogy kimásszanak a gödörből, ahová valószínűleg magukkal rántották a gyerekeiket is, és elindulhatnak afelé, hogy elég jó anyák legyenek. Ez persze nem megy támogatás nélkül. Az igazán szaranyák szakember segítségére szorulnak. Ha úgy látod, hogy tényleg szar anya vagy, nem csak úgy mondogatod, fordulj szakemberhez, kérlek.

De valószínűleg nem vagy az. Ahogy én látom, kor- és sorstársaim nagy része túl sokat pörög azon, hogy egyik vagy másik elvárásrendszer szerint vajon szaranyák-e, pedig, jaj Istenem, dehogyis. Könyörgöm, nem.

Nem állítom, hogy nálam van a bölcsek köve. De azt állítom, hogy a szaranyázást abba kellene hagyni. Elsősorban azért, mert csak úgy tesz, mintha, miközben egyáltalán nem a gyerekről szól. Hanem rólad. Ez a nagy becsapás benne. Nem arról szól, hogy a gyereknek jó-e, hanem hogy te jól csinálod-e. Kitől várod, hogy ezt megítélje? Milyen mércéhez szeretnél igazodni? Vannak fontos dolgok, amelyek neked és a családodnak elsődlegesek és ahhoz próbálod alakítani a dolgokat? Vagy ide-oda sodródsz, mert egyszerre szeretnél kötődve nevelni (hogy ez mit jelent, az megérne egy külön bejegyzést) és azt elérni, hogy már három hónapos korában ki se kelljen venni a kiságyból éjszakánként a babádat? Szeretnél úgy kinézni, mint akit divatmagazinból húztak elő, szeretnél tip-top konyhát, elég időt magadra és közösségi életet? Mert ez varázsütésre és – legfőképpen – egyszerre nem fog menni. Az anyaság választások sorozata, gyakorlatilag minden pillanatban döntened kell. Ez ilyen, de attól megint csak nem leszel szaranya, hogy kiválasztod az egyiket és elengeded a másikat. Attól leszel önazonos.

szaranya5

A gyereknevelés körüli ideológiai küzdelmeket sem kell túlságosan komolyan venni. Amíg egészen kicsik, addig annyi a dolgod, hogy gondoskodj arról, egyenek és aludjanak rendesen, mozogjanak és játszanak eleget. Hogy az evést és az alvást hogy oldod meg – cumisüvegből, órára vagy igény szerint szoptatva, kendőben, babakocsiban, közös vagy külön ágyban altatva –, az tulajdonképpen és a lényeget tekintve teljesen mindegy. Ahogy nőnek, egyre bonyolultabb lesz a képlet, de ha figyelsz a gyerekedre, azokat az akadályokat is át tudod majd ugrani. Akkor már a gyerekkel közösen. Egyébként pedig a szaladgálás, közös játék a szabadban minden szorongáson átsegít. Őt is, téged is.

Ha pedig egyszerre szeretnél tiszta lakást, ápolt külsőt, több pénzt, kiegyensúlyozottabb gyerekeket, az kemény meló, időbeosztás, tervezés, nem teheted szét a kezed az első összeomlás után, hogy neked ez nem megy. Nem mondhatod, hogy szaranya vagy, mert még ettől sem vagy az. Esetleg lusta vagy, figyelmetlen, túlterhelt, önbizalom-hiányos vagy ami a legrosszabb, de én speciel hajlamos vagyok erre: önfelmentő. Szükség is van az felmentésre, amikor az összeomlás szélén állsz, és engedd is meg magadnak, hogy időnként összeomolj (a családod is engedje meg, igen), de ne húzd aztán magadra a szaranyát, ne tartsd magad elé védőpajzsként, hanem vond le a megfelelő következtetéseket és legközelebb csináljátok másképp. Legközelebb higgye el a párod/anyád/anyósod – bárki, akitől segítséget tudsz kérni – hogy baj lesz, ha nem tudsz pihenni. Te pedig kérj segítséget, és merd rábízni másra a babádat, bízz másokban és magadban is.

De még ha mindent beosztasz is, ha jön a segítség, amikor jönnie kell, bizonyos mennyiségű szaranyaságot nem lehet megúszni, de ez, mivel teljesen általános és normális, nem szaranyaság. Ne használd kifogásként. Írj, olvass, tájékozódj. Keress közösséget, beszélgess. Vagy vonulj vissza és légy csendben.

szaranya3

Nem azért dumálok, mert nekem az ölembe pottyant minden jóság és fenékig tejfel az élet. Tudnék mesélni.

Tudom, hogy nagyon nehéz, mégis végig kell csinálni és nincs szabadnap, se év végi prémium, és legfőképpen: nem lehet felmondani, ha nem megfelelőek a munkakörülmények.

Tudom, hogy milyen sokszor segítség nélkül a hátadon cipelni az egészet.

Tudom, milyen szorongani az oltástól, a körömvágástól, az altatástól, bármitől.

Tudom, milyen egyfolytában kéretlen tanácsokat kapni és milyen nehéz elengedni őket.

Természetes, hogy elbizonytalanodsz, természetes, hogy időnként úgy érzed, kevés vagy és az is természetes, hogy időnként rosszul csinálod. Hogy hibázol. Hogy ordítasz a gyerekeiddel és kiborulsz.

Mert ezt nem lehet bírni egyedül. Ezek az állapotok, amikor természetesnek hisszük, hogy egy nő n számú gyereket teljesen izolált magányban, a négy fal között nevel, tip-top kiegyensúlyozottságban, a legkevésbé sem természetesek.

Légy elnézőbb magaddal. Engedd meg magadnak, hogy hibázz. Ez nem szaranyaság, hanem az anyaság része. Keress közösséget. Vagy keresd a magányt. Ne felejtsd el a barátaidat. Ne pörögj állandóan a gyerekeiden. Fel fognak nőni, csak szeresd őket. Érteni fogják, hogy akkor is szereted őket, ha mérges vagy, de hát időnként mérges vagy.

Nem szeretnék életmód-tanácsokat osztogatni, ezért nem fogom hosszasan ecsetelni, ezer ilyen blog van már. De azt szeretném, hogy te légy bátor és erős, és a többit tudni fogod magadtól is. Persze, ha érdekel, szívesen mesélek. Ha pedig mesélnél, írj bátran. Akár nekem is, vagy csak magadnak.

Ha érdekelnek az anyaságról szóló írások, kezdd az elején: olvasd el Dóra gondolatait a szülésről és születésről!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Pszichiáter árulta el a 20 másodperces trükköt, amivel legyőzheted a szorongást és csökkentheted a stresszt
Kutatók megvizsgálták és kidolgozták azt a technikát, amit szinte bárhol és bármikor bevethetsz a mindennapokban.


Tudjuk, hogy nehéz megnyugodni, ha a hullámok összecsapnak a feje fölött. Ha úgy érzed, mindjárt felrobban a stressztől vagy fojtogat a feszültség.

Mégis érdemes az egészséged és a lelki-mentális békéd miatt csökkenteni a szorongást.

Létezik egy döbbenetesen egyszerű, mindössze 20 másodperces trükk, amivel azonnal megtörheted a negatív gondolatok ördögi körét.

A mikrogyakorlatnak nevezett technika lényege egy rövid, célzott mozdulatsor, amely önmagunk iránti együttérző érintésekből áll.

Ehhez elég, ha a kezünket a szívünkre vagy a hasunkra helyezzük.

A Psychology Today című lapban megjelent cikk szerint egy friss vizsgálat igazolta, hogy ez a pofonegyszerű gesztus csodákra képes. A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) kutatói 135 egyetemistát vontak be egy egyhónapos kísérletbe. Az egyik csoportnak azt a feladatot adták, hogy naponta 20 másodpercig végezzék az együttérző érintést, míg a kontrollcsoport tagjai az ujjaikkal kopogtattak. Az eredmény tényleg magáért beszél:

azoknál, akik nap mint nap kitartóan gyakoroltak, érezhetően enyhült a szorongás és jobb lett a kedvük.

Akik viszont hanyagolták a napi 20 másodpercet, nem tapasztaltak semmilyen pozitív változást.

Az a módszer titka, hogy a mozdulat azonnal hat az idegrendszerre. Egyetlen, 20 másodperces önnyugtató érintés is képes csökkenteni a kortizol, vagyis a krónikus stresszhormon szintjét a szervezetben.

„Az önmagunk iránti együttérzésen alapuló mikrogyakorlatokat azért ajánlom a klienseimnek, mert azonnal megszakítják a negatív gondolatok ‘lefelé tartó spirálját’, mielőtt az elszabadulna” – magyarázta Dr. Marlynn Wei pszichiáter. A szakértő szerint a feszültség és az önostorozás hajlamos egymást erősíteni, és ha nem állítjuk meg időben, akár depresszióba is torkollhat. Ez a gyakorlat megszakítja a régi, káros beidegződéseket, és segít új, egészségesebb kapcsolatokat kiépíteni az agyban.

És hogy mit kell tenni?

Finoman helyezd az egyik kezed a szíve fölé, a másikat a hasadra.

„Gyakran azt javaslom, hogy oda tegye a kezét, ahol úgy érzi, hogy feszültséget hordoz vagy ahol ‘tárolja’ a szorongását” – tanácsolja a pszichiáter.

Vegyél lassan mély lélegzetet, és figyelj a kezed melegére. Majd nagy sóhajtással fújd ki a levegőt.

Eközben olyan bátorító mondatokra is gondolhatsz, mint például: „Türelmes és kedves leszek magammal”, „Senki sem tökéletes, ezért megbocsátok magamnak”, vagy „Nem kell tökéletesnek lennem”. Az egész nem tart tovább 20 másodpercnél, és bárhol elvégezhető: a munkahelyen egy megbeszélés előtt, vagy este az ágyban, elalvás előtt.

A lényeg, hogy rendszeresen csináld.

Via Psychology Today


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A kulcsos gyerekek generációja: a szüleik véletlenül a legerősebb felnőttekké nevelték őket?
Pszichológusok szerint a gyerekek önálló tevékenységének csökkenése rontja mentális jóllétüket. A túlzott kontroll megakadályozza, hogy a fiatalok megtanulják a hatékony érzelemszabályozást.


A 60-as és 70-es évek gyerekei nem jobb neveléstől, hanem „jóindulatú elhanyagolás” miatt lettek érzelmileg a legerősebbek – állítja egy cikk. A „kulcsos gyerekek” jóval több időt töltöttek felnőtt felügyelete nélkül. Ez a felvetés egy mélyebb vitára mutat rá, amelynek tudományos gyökerei jóval a mostani népszerű írások előttre nyúlnak, és a mai túlóvó nevelés hatásait vizsgálja.

A vita tudományos magját egy 2023-as, a The Journal of Pediatrics szaklapban megjelent összefoglaló tanulmány adja. Peter Gray pszichológus és kutatótársai, David F. Lancy és David F. Bjorklund amellett érvelnek, hogy az elmúlt fél évszázadban drámaian visszaszorult a gyerekek önálló tevékenysége és szabad játéka.

Ez a trend a kutatások szerint, párhuzamosan fut a fiatalok körében tapasztalható mentális jóllét romlásával.

„A játék boldoggá és ellenállóvá teszi a gyerekeket; mi pedig elvettük tőlük a játékot” – fogalmazta meg tömören Gray.

Ez a szabadság volt a 70-es és 80-as évek „kulcsos gyerekeinek” mindennapi valósága, akik iskola után egyedül mentek haza, és maguk szervezték meg a délutánjukat.

„Nem emlékszem, hogy valaha is elhanyagoltnak éreztem volna magam… Úgy éreztem, bíznak bennem, kompetens vagyok, ez volt a normális” – emlékezett vissza Julie Lythcott-Haims író, a Stanford Egyetem volt dékánja.

A mai félelemkultúra akkoriban még ismeretlen volt.

„Amikor anyám egyedül engedett iskolába, nem tudott fejből tíz olyan gyereket mondani, akit idegen rabolt el – mint ahogy ma mindannyian tudunk –, ezért nem érezte úgy, hogy amit tesz, irracionális vagy veszélyes” – mondta a The HowStuffWorks-nek Lenore Skenazy, a Free-Range Kids mozgalom alapítója.

Ugyanakkor Deborah Belle pszichológus arra figyelmeztet, hogy a kép árnyalt.

A vizsgálatok óriási különbségeket mutattak a gyerekek élményei között, amit erősen befolyásolt a család anyagi és szociális helyzete.

Fontos tisztázni, hogy a köznyelvben használt „jóindulatú elhanyagolás” nem azonos a pszichológia által leírt elhanyagoló nevelési stílussal, amely bizonyítottan káros.

A kutatások nem a szülői gondoskodás hiányát, hanem az életkornak megfelelő autonómia biztosítását és a túlzott kontroll csökkentését azonosítják pozitív tényezőként.

A skála másik véglete, a „helikopter-szülőség” ugyanis szintén problémákat okoz. „Kutatásunk azt mutatta, hogy a ‘helikopter-szülők’ gyerekei kevésbé képesek megbirkózni a felnövekedéssel járó kihívásokkal…” – állapította meg egy hosszú távú vizsgálat eredményeit összegző, az Amerikai Pszichológiai Társaság által kiadott közleményben Nicole B. Perry kutató.

A vitát ma a digitális kor teszi még összetettebbé.

Jonathan Haidt szociálpszichológus nagy hatású elmélete szerint a „játék-alapú gyerekkort” felváltotta a „telefon-alapú gyerekkor”, ami hozzájárult a fiatalok szorongásának növekedéséhez.

Ezzel a narratívával azonban nem mindenki ért egyet. Candice L. Odgers, a Kaliforniai Egyetem pszichológusa a Nature-ben megjelent kritikájában hangsúlyozza: „Nincs bizonyíték arra, hogy e platformok használata ‘átkábelezné’ a gyerekek agyát, vagy hogy tinédzserkori mentálisbetegség-járványt okozna.”

A tudomány tehát nem igazolja azt a leegyszerűsítő állítást, hogy a 60-as évek generációja érzelmileg a legerősebb lenne.

Azt viszont egyre több adat támasztja alá, hogy a gyerekkorban megélt autonómia, a szabad, kortársakkal folytatott önirányított játék és a fokozatosan adagolt felelősségvállalás valóban olyan érzelmi „izomzatot” épít, amely segít megbirkózni az élet kihívásaival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Sokkoló eredmény: a gyerekeid száma az életed hosszát is befolyásolhatja egy friss kutatás szerint
Finn kutatók szerint a gyerekszám és az öregedés között lehet kapcsolat, és a szélsőségek nem néznek ki túl jól.


Egy friss, finn kutatás eljutott addig a pontig, ameddig a népesedési konferenciákon általában senki sem: azt állítja, hogy az sem feltétlenül jár jól, aki egyáltalán nem vállal gyereket, de az sem, aki sok gyereket szül. A Helsinkii Egyetem kutatói szerint ugyanis

a gyermekszám és a szülés időzítése összefügghet azzal, milyen gyorsan öregszik biológiailag valaki, és mekkora az esélye a rövidebb élettartamra.

Mielőtt bárki pánikszerűen újratervezné az életét, a kutatók rögtön jelezték is: ez nem olyan tanulmány, amiből egyéni egészségügyi tanácsokat kellene levonni. Nem arról van szó, hogy három gyerek után biztosan valami kozmikus büntetés jár, vagy hogy a gyermektelenség önmagában halálos ítélet lenne. Ez egy nagy népességszinten megfigyelhető összefüggés, ami inkább az evolúciós biológia bizonyos elméleteihez passzol.

Az egyik ilyen az úgynevezett „eldobható test” elmélet, ami leegyszerűsítve azt mondja:

az élőlényeknek véges erőforrásaik vannak, például idejük és energiájuk, és ebből kell gazdálkodniuk.

Ha ebből sok megy el a szaporodásra, kevesebb marad a test fenntartására, javítására, regenerálására.

Mikaela Hukkanen biológus, a kutatás egyik szerzője ezt úgy fogalmazta meg, hogy evolúciós nézőpontból az organizmusok korlátozott készletekből dolgoznak. Ha ezekből túl sokat fordítanak reprodukcióra, az elvonhatja az energiát a szervezet karbantartásától és a javító mechanizmusoktól, ami végső soron rövidebb élettartamhoz vezethet.

Azt eddig is tudtuk, hogy a több gyerek például későbbi anyagi helyzetre is hatással lehet, és több korábbi vizsgálat is kapcsolatot talált a gyerekvállalás bizonyos jellemzői és az egészség között. Csakhogy ezek a kutatások többnyire egy-egy tényezőt néztek külön: például azt, hány éves volt egy nő az első szülésekor, vagy hogy összesen hány gyereke született.

A mostani kutatás ennél jóval komplexebb képet próbált összerakni a gyerekvállalási előzményekről és a halandóságról.

A kutatók 14 836 nő adatait elemezték, akik mind ikrek voltak,

mert így próbálták csökkenteni a genetikai különbségek torzító hatását. A résztvevők közül 1054 nőnél a biológiai öregedés jeleit is külön vizsgálták. A nőket hét csoportba osztották aszerint, hogy hány élve született gyerekük volt, és mikor szültek. A statisztikai elemzés azt mutatta, hogy

a legrosszabb mutatókat két csoport produkálta: azok, akiknek egyáltalán nem született gyerekük, illetve azok, akik a legmagasabb gyermekszámú csoportba tartoztak, ahol az átlag 6,8 gyerek volt.

Vagyis a kutatás alapján nem az látszik, hogy minél több gyerek, annál jobb, de az sem, hogy a nulla gyerek valami biológiai wellnessprogram lenne. Inkább az rajzolódott ki, hogy valahol középen van az a sáv, ahol a szervezet szempontjából a legkedvezőbbek voltak az eredmények.

A kutatás szerint

a legalacsonyabb biológiai öregedési mutatókat és halálozási kockázatot azoknál találták, akiknek átlagos számú, vagyis nagyjából két-három gyerekük született, és a terhességeik jellemzően 24 és 38 éves koruk közé estek.

Azoknál a nőknél, akik fiatalon szültek, szintén gyorsabb biológiai öregedésre és rövidebb élettartamra utaló jeleket találtak. Itt viszont jött egy fontos csavar: amikor a kutatók más tényezőket is figyelembe vettek, például az alkoholfogyasztást vagy a testtömegindexet, ez az összefüggés nagyrészt eltűnt. Vagyis ebben az esetben elképzelhető, hogy nem maga a korai gyerekvállalás, hanem a vele együtt járó egyéb körülmények játszanak nagyobb szerepet.

A gyermektelen nőknél és a nagyon sok gyereket vállalóknál viszont az összefüggés akkor is megmaradt, amikor ezeket a tényezőket kiszűrték. Ez azért érdekes, mert

az evolúciós elmélet, amire a kutatók részben támaszkodnak, önmagában nem ad magyarázatot arra, miért társulna a gyermektelenség rosszabb kimenetelekkel.

Erre a szerzők is csak óvatos magyarázatot adnak: szerintük lehet, hogy olyan, ebben a kutatásban nem mért tényezők állnak a háttérben, mint például korábban fennálló egészségügyi problémák. Ezek egyszerre befolyásolhatják azt, hogy valaki vállal-e gyereket, és azt is, milyen lesz az egészségi állapota későbbi életében.

Miina Ollikainen epigenetikus, a tanulmány másik szerzője azt mondta, hogy aki biológiailag idősebb a naptári koránál, annál nagyobb a halálozás kockázata. A kutatás eredményei pedig azt mutatják, hogy az életút során hozott döntések tartós biológiai lenyomatot hagyhatnak, és ezek jóval az öregkor előtt mérhetők.

Ollikainen szerint bizonyos elemzésekben

a fiatal kori gyerekvállalás is kapcsolatba került a biológiai öregedéssel.

Szerinte ez is illeszkedhet az evolúciós logikába: a természetes szelekció kedvezhet a korábbi szaporodásnak és a rövidebb generációs időknek, még akkor is, ha ennek később egészségügyi ára van.

Persze ettől még nagyon nem ott tartunk, hogy valaki egy ilyen tanulmány alapján Excel-táblában kezdje optimalizálni a családtervezését. A kutatás ugyanis nem ok-okozati kapcsolatot bizonyít, csak azt mutatja meg, hogy nagy csoportokban bizonyos mintázatok együtt járnak egymással. Az ilyen eredmények inkább arra jók, hogy újabb biológiai kutatások induljanak, vagy hogy a közegészségügyi gondolkodás árnyaltabb legyen.

A szerzők azt is hangsúlyozták, hogy az élettartamot és a biológiai öregedést rengeteg más tényező is befolyásolja. Ráadásul ezt a kutatást sem lehet kiragadni minden más eredmény közül, mert vannak olyan vizsgálatok is, amelyek a szülővé válás előnyeit mutatják ki.

Ollikainen ezért külön kiemelte, hogy egyetlen nőnek sem kellene ezek alapján megváltoztatnia a saját terveit vagy vágyait a gyerekvállalással kapcsolatban.

A kutatás a Nature Communications folyóiratban jelent meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ezért pörög feleslegesen a villanyórád: folyamatosan apasztják a pénztárcádat még a kikapcsolt gépek is
Bosszantóan sok a villanyszámla, pedig látszólag minden ki van kapcsolva a lakásban? Iktasd ki a fantomfogyasztást, és súlyos ezreket spórolsz!


A villanyszámlád jelentős része észrevétlenül dagad egy sor figyelmetlenség miatt.

Az úgynevezett „fantomfogyasztók”, az elavult világítás és a rossz szigetelés együtt akár két számjegyű megtakarítástól foszthat meg.

Pedig szakértők szerint néhány egyszerű lépéssel gyorsan, mérhetően faraghatsz a költségeken.

Először is értsd meg, mi fogyaszt észrevétlenül plusz áramot, majd lépésről lépésre szüntesd meg a probléma okát.

A legnagyobb rejtett pénznyelő az úgynevezett „fantomfogyasztás”.

Ide tartozik minden olyan eszköz, ami kikapcsoltnak tűnik, mégis folyamatosan áramot vesz fel: a készenléti állapotot jelző LED-ek, a konnektorban felejtett töltők, a set-top boxok, a játékkonzolok és a routerek.

Egy amerikai összefoglaló szerint ez a háztartási fogyasztás 5–10 százalékát is kiteheti.

A megoldás egyszerű. Használj kapcsolós elosztókat a szórakoztatóelektronikai eszközökhöz, és húzd ki a töltőket, amikor épp nem töltesz semmit.

Ha a rejtett szivárgásokat megszüntettük, jöhetnek a látványos, tartós megtakarítást hozó lépések.

A LED-világításra való átállás azonnali és tartós csökkenést eredményez.

A LED-ek nagyságrendekkel kevesebb áramot igényelnek azonos fényerő mellett, élettartamuk pedig jóval hosszabb a hagyományos izzókénál. Érdemes a leggyakrabban használt helyiségekben, például a konyhában és a nappaliban kezdeni a cserét.

A világítás után a legnagyobb energiafaló a fűtés-hűtés, amit "okos termosztáttal" tehetsz sokkal gazdaságosabbá. Ez az eszköz önmagában további 10–15 százalékos megtakarítást hozhat a fűtési költségeken.

Az okos termosztát megtanulja a szokásainkat, érzékeli a jelenlétünket, és csak akkor fűt vagy hűt, amikor valóban szükség van rá. Különösen hatékony lehet időszakos áramdíjak mellett, mivel beprogramozható, hogy az olcsóbb idősávokban végezze a nagyobb energiaigényű műveleteket.

A vezérlés mellett az is számít, mennyi meleg szökik el a lakásból. Az ajtók, ablakok és konnektorok körüli réseken távozó hő komoly pluszköltséget jelent. Ezeket a kritikus pontokat viszonylag olcsón, öntapadós szigetelőcsíkokkal, tömítőhabbal vagy ajtóseprűvel javíthatjuk.

A standby terhelés megszüntetése, az okos termosztát használata, a LED-re váltás és a réseknél szökő meleg megfogása együtt könnyedén két számjegyű megtakarítást hozhat a háztartásokba. E lépések hatása összeadódik, vagyis a problémák megszüntetésével látható összeget spórolhatsz az áramon.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk