KULT
A Rovatból

A legextrémebb horror, amit mozikban találhatsz! - A bohócrém hentelni kezd újra, csak ezúttal karácsonyra

A Sikoly 6 az X-es korhatárának köszönhetően hatalmas siker lett 2023-ban. Vajon Artnak is sikerül ez? Jelenleg 87 millió dolláros bevételnél jár világszinten a mozi, és még nincs itt a vége.


Kik azok, akik az extrém erőszakos horrort szeretik? Beteg emberek? Vagy csak szórakozni vágyó különcök? Esetleg átlagemberek, akik így akarják levezetni a feszültséget? Egy biztos, Damien Leone igazi horrorkincsre bukkant. Art, The Clown (a főszereplő Bohócrém filmes neve) harmadik nagyjátékfilmjét kapja az író-rendezőtől, és egyre csak sikeresebb.

A Bohócrém első része egy minimál költségvetéssel készült, trancsír-horror volt, B-filmes minőségben, egy Michael Myershez hasonló elpusztíthatatlan gyilkos bohóccal a főszerepben.

19-re lapot húztak, és a több váratlan döntés végül igencsak kifizetődött: a 35 000 dolláros költségvetésből összekalapoztak több mint 400 000 dollárt a mozikban. Ez azért szemmel jól látható haszon, és nem számoltuk bele a streaming után járó pénzt. Leone vérszemet kapott, és elkezdte árulni a folytatást. Az ötletei azonban annyira elvetemültnek bizonyultak, hogy egy nagy stúdió se állt a projekt mellé, még az előző rész sikere után sem. Egy epikus hosszúságú, extrém véres második részt álmodott meg. Végül a közösségi finanszírozás mentette meg, és az internet népének köszönheti, hogy gyakorlatilag független filmként 2022-ben bemutatta a 250 000 dollárból forgatott Bohócrém 2-őt. A film majdnem 16 millió dollárt hozott csak a mozikban.

Innen már nem volt megállás, jött a harmadik rész, a cikkünk tárgya, a Bohócrém karácsonyra. Erre az epizódra már kétmillió dolláros büdzsé adatott, de továbbra is stúdiótámogatás nélkül. Jelenleg 87 millió dolláros bevételnél jár világszinten a mozi, és még nincs itt a vége.

Mert ez egy karácsonyi film is egyben, tehát a szezon csak most jön.

Nem csoda, hogy ezt az eredményt látva, a gyakorlatilag borítékolható X-es korhatárral mit sem törődve a Vertigo Media behozta a filmet kishazánkba. A zseniális üzleti háttér ellenére mi is a Terrifier-sorozat? Egy irgalmat nem ismerő, rosszindulatú trancsír B-horror, amiben van valami varázslatosan retro. Leone egy olyan zsánerbe nyúlt, aminek képviselőit már régen láthattuk moziban. Az angol filmes zsargon ezt exploitation filmnek nevezi, és a 80-as években élte virágkorát. Talán legutóbb A szer rendezőjének előző filmje, a 2017-es A bosszú volt mozikban sikeres bosszú-exploitation film. Itt a művészi érték és a minőség nem cél, csak a megbotránkoztatás és a sokkolás. Ám Leone csavart egyet a dolgokon.

Az író-rendező igenis figyelt a minőségre és a művészi értékre, és meglepő módon a humorra is.

Nemcsak történetével, direkt rosszul játszó színészeivel, a trancsírba rejtett humorral operált, de a technológia mögött is volt bőséggel elképzelés. A rendezővel régóta együtt dolgozó operatőr, George Steuber egy interjúban elmesélte, hogy direkt kerestek olyan speciális lencséket a kamerájukra, amiktől ezt a maszatos, undorítóan ható képeket tudtak felvenni. De az effektek terén is páratlan a film.

No nem a legjobb értelemben, inkább az ijesztően undorító módon. Gyengébb idegzetű és gyomrú nézők könnyen rosszul lehetnek a vetítések alatt. Az erőszak egyszerre extrém botorság és túlzottan életszerű anatómiai látlelet. Itt bizony Art nem csak le fog szúrni embereket, mint az oly divatos manapság a horrorokban, hanem belez, darabol, sarabol, maszatol … és nem kímél senkit.

Nincs biztonságban se védtelen nő, se gyermek, se anya.

Rögtön az első jelenetben Art kiirt egy négytagú családot karácsonykor egy baltával. Aki egy helyszínen találja magát a gyilokbohóccal, az bizony nagy eséllyel darabokban végzi. Ám a belek mellett rengeteg utalás és humor van a vásznon elrejtve. Az említett családirtós-baltás részben Art úgy tör ki a szobából, mint Johnny a híres Ragyogás jelenetben. Vagy lehetne még említeni, amikor a bohóc elmegy a megkötözött főszereplőnk mellett, mindig lekever neki egy „budspenceres” nyaklevest, csak mert utálja. Akik szeretik a klasszikus horrort, láthatják Tom Savinit egy rövid tévéinterjúban. Aki nem ismerné a mestert, Savini a 80-as években írta be magát a horrorfilmek nagykönyvébe, mint az egyik legéletszerűbb maszkmester. Megjárta a vietnámi háborút, mint háborús fotótudósító, és olyan szörnyűségeket látott, amiket a maszkmesteri munkájában kamatoztatott.

Neki köszönhetjük George A. Romero szinte összes klasszikusának, vagy a Péntek 13-nak a maszkjait is.

De színészként is találkozhattunk vele, ő volt az Alkonyattól pirkadatig Sex Machine-je és később több Tarantino-műben is kapott mellékszerepet.

Tehát mondhatjuk, hogy a Bohócrém-sorozat egy főhajtás az undorító, extrém erőszakos horror és az exploitation műfaj előtt? Nem jó szívvel, de magabiztosan kijelenthető. De miért mondom, hogy nem jó szívvel?

Mert annyira rosszindulatú, gonosz és kegyetlen a film, hogy arra nincsenek szavak, és nem tudom mindenkinek ajánlani.

Nemcsak azért, amit a szereplők fizikailag átélnek (vagy áthalnak), hanem az esetleges túlélők, amin átmennek az szörnyen rossz emléket hagy a nézőben. Pszichológiai szempontból erősen megterhelő a filmet nézni, és nem a jumpscare-ek miatt. De ez így lett kitalálva. Történetünk szerint, az előző részt túlélő testvérpár Sienna (Lauren LaVera) és Jonathan (Elliott Fullam) próbálnak továbblépni a 2022-es film halloweeni-ámokfutása után. 5 év telt el azóta, Sienna ki-be járkál az elmegyógyintézetből, folyamatos látomások gyötrik. A fiú inkább csak felejteni szeretne.

Eközben megtudjuk, mit csinált Art (a vérfagyasztó mosolyú David Howard Thornton) ez idő alatt. Semmit – ült és nézett.

Ám felébred a démon a szendergéséből, és idén nagyobb pusztítást tervez, mint az előző két részben összesen.

Maradjunk annyiban, hogy nem a színészi játék és a történet mélysége miatt fognak beülni a nézők a moziba. A színészek erősen túljátsszák a szerepüket, egyedül Laure LaVera, aki viszonylag normális karaktert hoz. Ám ő is elszabadul néha, de valószínűleg rendezői utasításra, ez segíti a B-filmes hangulatot.

A történet pedig csak helyszínt ad Artnak a pusztításra.

Immáron harmadik résznél járunk, kezdem azt érezni, mint a Péntek 13 és hasonló szériákkal kapcsolatban anno. Elszabadultak, és már nem érdekel senkit, hogy valamennyire földhözragadt legyen a történet. A Bohócrém esetében már az első részben is túlélt Art egy fejlövést, szóval lehet mondani, hogy alapkoncepció volt a természetfeletti. De itt mindenki „fullba nyomja a kretént”, hogy egy klasszikust idézzek.

Kinek ajánlom? Mondanám, hogy senkinek, vagy csak beteg embereknek, de nem. A Bohócrém karácsonyra egy nagyon véres, X-es korhatáros, B-trancsírhorror, annak minden előnyével és hátrányával. Minőségi megvalósítás, elismerésre méltó kitartás és kőkemény munka eredménye, aminek a gyümölcseit az alkotók learatják. Látszik, hogy Damien Leone szereti a munkáját, és már tervezi a borítékolható negyedik részt, mert a nép zabálja ezt a trasht.

David Howard Thornton Arttal egy igazi, ikonikus, horrorlegendát alkotott, már most is bőséggel a popkultúra részévé vált a démonbohóc.

Lauren LaVera pedig korrekt „scream queen-ként” jött ki a projektekből. Kicsit olyan érzésem van Leone-nal és kompániájával kapcsolatban, hogy ő a következő Sam Raimi és Art az ő Bruce Campbellje. Meglátjuk mi válik majd az író-rendezőből és szörnyetegéből. Egy biztos, aki ezek után Arttal szeretne találkozni, az megtalálhatja este 22.00 után a mozikban és rémálmainkban!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Tragédia a Netflix velencei forgatásán: a stáb szeme láttára meghalt a sikersorozat rendezőasszisztense
Diego Borella az Emily Párizsban ötödik évadának munkálatai közben esett össze. Az orvosok a Hotel Danieli épületébe siettek, de már nem tudták megmenteni a 47 éves rendezőasszisztenst.


Tragikus esemény árnyékolta be az Emily Párizsban forgatását Velencében: váratlanul elhunyt Diego Borella, a Netflix népszerű sorozatának rendezőasszisztense.

A Daily Mail beszámolója szerint az ötödik évad utolsó jeleneteinek felvétele zajlott a lagúnák városában, amikor Borella a stáb jelenlétében összeesett.

A La Repubblica információi szerint

az orvosok csütörtök este, 7 óra körül érkeztek a történelmi Hotel Danieli épületébe, de már nem tudták megmenteni az életét.

A rendezőasszisztens mindössze 47 éves volt. A hírek szerint halálát valószínűleg szívroham okozta.

A tragédia után a forgatást ideiglenesen felfüggesztették. Az ötödik évad velencei jeleneteit augusztus 15-én kezdték rögzíteni, és eredetileg hétfőn fejezték volna be a munkát.

Diego Borella 1978-ban született Velencében. Elismerést szerzett rendezőként és íróként, tanulmányait Rómában, Londonban és New Yorkban folytatta. Közösségi oldalain meséket, haikukat és színdarabokat is megosztott.

(via Femina)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Kalmár Tibor
A Rádió Bézs osztotta meg a szomorú hírt, megható sorokkal búcsúzva tőle. Kalmár több mint száznyolcvan tévéműsort rendezett.


93 éves korában elhunyt Kalmár Tibor, Jászai Mari-díjas rendező és érdemes művész. A hírt a Rádió Bézs közölte, ahol megható sorokkal emlékeztek rá.

A Facebookon azt írták: a szórakoztatás nagymestere csak 93 éves volt. Hozzátették, hogy cselekvési kedve, szelleme és humora nem volt korhoz köthető.

„Kalmár a Valahol Európában című filmben "csak" epizódszereplő volt. Ott azt kérdezte tőle a gyerekfőszereplő Kuksi, hogy "Még mindig verik őket?" Mire ő azt válaszolta, hogy "tudja a rosseb". Ezen aztán mindenki nevetett. Mi most nem nevetünk. Meghalt Kalmár Tibor, akiről mindenki azt hitte, hogy 120 évig él majd, aki több mint száznyolcvan egész estés tévéműsort rendezett, aki legnagyobbakkal dolgozott. Korai volt. Mulattattam és mulattam volt az egyik könyvének a címe. Reméljük Kalmár Tibor jól szórakozott. A közönsége egészen biztosan” – fogalmaztak a bejegyzésben.

A Szeretlek Magyarország 2018-ban készített interjút a népszerű szerző-rendezővel.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Az év legjobban titkolt sci-fije? – Visszatért az Invázió, és te valószínűleg még mindig nem hallottál róla
Két évet ugrott az időben az AppleTV sorozata. A világ megmenekült? Az Invázió harmadik évadának nyitánya bebizonyítja: az idegenekkel a rémálom még csak most kezdődik. Hősök támadnak fel, titkok szivárognak ki, és minden pillanatban ott lappang a kérdés: tényleg vége van a fenyegetésnek? Dehogy van, itt a harmadik évad…
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. augusztus 24.



A televíziós science fiction világában ritkán akad olyan alkotás, amely egyszerre képes intim, emberi drámát és globális katasztrófát bemutatni, mégis az Invázió pontosan erre vállalkozott 2021-ben. Simon Kinberg sorozata, amely az AppleTV+ megbízásából készült, apró mozaikokból építtette fel egy idegen támadás történetét – nem világmegváltó hősökre, hanem hétköznapi emberekre fókuszálva. Ez a nézőpont kezdettől fogva a széria legerősebb sajátossága, és a harmadik évad nyitánya sem tagadja meg gyökereit:

ismét a kisemberek szemén keresztül látjuk, hogyan alakul az emberiség sorsa egy újabb, látszólag lezárt, de mégis tovább élő fenyegetés árnyékában.

Kinberg neve önmagában is sokatmondó: producerként és íróként egyaránt dolgozott remek és kevésbé sikeres projektekben. A Deadpool 2, a Légió vagy a Sherlock Holmes mellé sajnos olyan címek is feltűnnek a listáján, mint a hírhedt Fantasztikus Négyes (2015), a felejthető 355, vagy a borzalmas X-men: A sötét főnix. Ez a kettősség kíséri végig pályáját, így az Invázió esetében sem lehetett tudni előre, mire számíthatunk. Az viszont két évad alatt már bebizonyosodott, hogy a sorozat képes komoly feszültséget teremteni, miközben nem szuperhősökkel, hanem sebezhető, esendő emberekkel dolgozik.

Az első két szezon nagy erénye a több szálon futó történet volt: egy közel-keleti háborúban rekedt katona, egy japán űrmérnök személyes tragédiája, egy iráni-amerikai család menekülése és egy csapat bajban rekedt diák mind-mind más perspektívából tapasztalta meg az idegenek pusztítását, más-más kontinensen. Ahogy teltek az epizódok, a mozaikdarabok fokozatosan összeálltak, és egyre világosabbá vált, hogy az emberi sorsok közötti látszólag apró döntések globális következményekkel járhatnak.

A második évad végén egy igazi cliffhanger zárta le a történetet: két szereplő kézen fogva lépett be az idegenek anyahajójába, majd vágás, sötét, és vége az évadnak.

A harmadik szezon első része azonban rögtön keresztülhúzza a néző várakozásait. Az évadzáró katarzisa után ugyanis nem folytatódik a történet: két évet ugrunk előre az időben. Az anyahajó lezuhant, a fenyegetés papíron megszűnt, és a világ lassan próbál visszatérni a normalitásba. A hősi halottak között emlegetik Trevante Cole őrmestert (Shamier Anderson) és a fiatal Caspar Morrow-t (Billy Barratt). Csakhogy rögtön az epizód elején kiderül, nem minden az, aminek látszik: Trevante megjelenik egy térkapuban, és semmire sem emlékszik az elmúlt két évből. Innen indul újra a történet, a bizonytalanság, a katonai titkolózás és az emberi bizalmatlanság szorításában.

A forgatókönyv egyik legerősebb húzása, hogy nem próbál hosszan magyarázni, hanem szinte azonnal visszaránt a bizonytalanságba. Ismeretlen gravitációs anomáliák, eltűnő emberek, félrevezető hírszerzési jelentések – minden azt sugallja, hogy az idegenek inváziójának még messze nincs vége. Trevante és a közben felnőtté vált Jamila (India Brown) újra központi figurákká lépnek elő. Jamila bűntudattal küszködik Caspar halála miatt, ám kettejük találkozása újra beindítja az események láncolatát. Amikor katonák támadnak rájuk, menekülni kényszerülnek, és világossá válik, hogy ismét nem számíthatnak senkire – legfeljebb egymásra.

Érdekes módon a nyitány inkább szűkíti, mintsem tágítja a fókuszt.

Nem látjuk egyszerre a régi kedvenceket, a szálak nem futnak párhuzamosan. Aneesha Malik (Golshifteh Farahani) és Clark Evens (Enver Gjokaj) egyelőre még csak az előzetesekből sejthetők, de bizonyosan visszatérnek majd. Más karakterek sorsa kérdéses: Monty (Paddy Holland) újra felbukkanása sok rajongónak örömet okozna, míg Mitsuki (Shioli Kutsuna) halála talán véglegesnek tűnt a második szezonzáróban, bár az Invázió világában soha semmi sem biztos.

Az új évad első epizódja ugyan nem robban be olyan látványos erővel, mint ahogy a második évad fináléja lezárult, de ez nem is áll szándékában. Inkább felépíti az új status quót, miközben lassan, csepegtetve adja a jeleket: a veszély nem múlt el, sőt, valami sokkal komplexebb játszma van kibontakozóban. A katonai erők bizalmatlansága, a titkolózó hírszerzés, és az, hogy még a saját hősüket sem hajlandóak elfogadni, finoman reflektál a hatalom és az egyén konfliktusára. Ez a politikai árnyalat talán eddig is jelen volt a sorozatban, de most még hangsúlyosabbá válhat.

Az idegenek ábrázolása továbbra is különleges. Nem a hollywoodi sablonokra épít, nincsenek klasszikus „szürke kis emberkék” vagy túlzó CGI-szörnyek.

A lények furcsa, folyamatosan fejlődő fiziológiája egyszerre idegen és félelmetes emberi szemmel nézve. Eközben a tudományos magyarázatok ugyan sokszor sántítanak, mégis képesek megőrizni a hitelesség látszatát. Ez a balansz tartja a sorozatot a tudományos fantasztikum keretein belül, anélkül, hogy saját paródiájába fordulna. Nagy kár, hogy vizuálisan a lények gyengébbek, mint a 2025-ben elvárt színvonal.

Az Invázió harmadik évadának nyitánya tehát nem ad mindenre választ, és nem is akar azonnal sokkolni. Ehelyett egy lassan kibontakozó új krízis alapjait fekteti le. A karakterdrámákra koncentrál, ahogy eddig is, miközben apró jelekkel és rejtélyekkel teremt feszültséget. Ez a tempó talán frusztráló lehet azoknak, akik pörgős akciót keresnek, ám a sorozatot mindig is a lassabb építkezés jellemezte.

Összességében az évadnyitó ígéretesen folytatja a történetet: nem szakít a sorozat eddigi filozófiájával, miszerint a világ sorsa hétköznapi emberek apró döntésein múlik. Nem tökéletes, vannak vontatott részei, és az időugrás elsőre kicsit kizökkentheti a nézőt, de mindez hozzájárul a rejtélyhez. Egy biztos, aki hajlandó türelmesen követni a mozaikdarabokból épülő narratívát, annak ismét jutalom lesz a kitartás. Az Invázió továbbra is az egyik legkülönlegesebb idegenes sorozat az elmúlt években – talán tényleg a legjobb, amiről még nem hallottál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt Gyökössy Zsolt
A legendás tévérendező 96 éves volt. Többek között a Szeszélyes évszakok és az MTV-n sugárzott Gálvölgyi-show-k is az ő nevéhez fűződtek.


Augusztus 21-én, 96 éves korában elhunyt Gyökössy Zsolt színházi- és televíziórendező. A szomorú hírt az IdőJel Kiadó osztotta meg a Facebookon.

Nevéhez fűződik a legendás Szeszélyes évszakok, de rengeteg más színházi és televíziós produkcióban is maradandót alkotott. Nemrég még Sztárok-Sztorik című könyvét mutatta be, amelyben pályájának emlékeit gyűjtötte össze.

„Még fél éve sincs, hogy a Jókai Szalonban együtt ünnepelhettük kötetének bemutatóját – lám, a Fennvaló még megadta neki azt a nagyszerű ajándékot, hogy ebben a maga nemében páratlan emlékezés-gyűjteményben mintegy tisztelegve nemcsak előttünk, de Előtte is felvonulhattak különleges rendezői, televíziós pályájának jólismert művészei – Antal Imrétől Máthé Erzsiig, Dörner Györgytől Latinovits Zoltánig, Alfonzótól és Bodrogi Gyulától Kabos Lászlóig és tovább. Mindnyájuk munkatársa volt – a velük megélt élményeket, a közös munka sok közös történetét örökre emlékezetes módon osztotta meg közönségével e kiadónk által útjára bocsájtott, feledhetetlen könyvében” – írta a kiadó.

Gyökössy Zsolt 1929. június 8-án született Körösladányban. 1952-ben szerezte meg rendezői diplomáját, és közel tíz éven át több magyar nagyváros színházában dolgozott. Rendezett prózai és zenés darabokat, operetteket, operát és daljátékokat is.

Budapesten a Tarka Színpad, majd a Kamara Varieté művészeti vezetőjeként tevékenykedett több mint egy évtizeden át. Később a Magyar Televízióban folytatta munkáját, ahol a főszerkesztőség vezető rendezője lett.

A Szeszélyes évszakok mellett olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Fejezetek a cirkuszlexikonból, a Gálvölgyi-show, a szilveszteri műsorok, a Kató néni kabaréja, a Hogy volt! Hogy volt?, a Sportolók a porondon és az Antal-show.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk