6 hétig feküdt holtan a hajón az olasz kapitány, mert nem engedték kikötni a járművet
Hat hétig feküdt a kapitány holtteste a hajó egyik kabinjában, miután a járványhelyzet miatt egy kikötő sem engedte kikötni a hajót. A 61 éves olasz férfi családja igazságot követel - írja a CNN.
Angelo Capurro márciusban indult Olaszországból újabb megbízatásra, egy 25 napos ázsiai útra az Ital Libera nevű olasz teherhajóval. A 61 éves kapitány március 27-én indult Triesztből, ahol előtte negatív koronavírus-tesztet produkált. Onnan Dohába majd Johannesburgba repült, végül Durban kikötőjéből indult útra a hajójával Szingapúr felé április elsején.
Családja telefonon tartotta vele a kapcsolatot, elmondásuk szerint a férfi képtelen volt köhögés nélkül beszélni, és állapota gyorsan romlott. Néhány nappal később már ki sem tudott szállni az ágyából, a szobájában különítették el a többiektől, ahová az egyik kijelölt matróz vitt neki gyógyszert és élelmet. A kezelést az is nehezítette, hogy a járművön nem utazott hajóorvos, a kijelölt egészségügyi felelős pedig éppen Capurro volt. A kapitány paracetamollal próbálta kezelni magát, valamint oxigént is talált a hajón. A család jelezte a hajót birtokló cégnek, az Italia Marittimának - amely épp annak az Evergreen Marine Corporationnek az olasz hajóosztaga, amely a Szuezi-csatornában elakadt Ever Givent is birtokolja -, hogy a kapitány állapota rohamosan romlik, és orvosi segítségre van szüksége. A feleség kérését állítása szerint elutasították. Capurro közben a hajón elvégzett egy gyorstesztet, amely negatív eredményt mutatott. A kapitány két nappal később meghalt.
A hajó ekkor három napnyira volt Szingapúrtól, a feleség pedig ismét telefonálgatásba kezdett, hogy férje holttestét hazajuttassa.
- mondta el a lapnak Raffaella Lorgna, a család ügyvédje.
A hajót ugyanis a járványügyi helyzet miatt egy kikötő sem akarta fogadni. Az Italia Marittima közleménye szerint az olasz külügyminisztérium és több olasz nagykövetség is megpróbálta elintézni, hogy valamely közeli ország kikötője fogadja a hajót, ám a szigorú járványügyi előírásokra hivatkozva egyik kikötő sem engedte partra szállni a 20 fős legénységet. Indonézia, Szingapúr, Malajzia, Thaiföld, Vietnam, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek és a Dél-afrikai Köztársaság sem engedte be a legénységet. A hajó Malajzia fővárosában, Jakartában horgonyozott, ám a legénység itt sem szállhatott partra, és a kapitány teste is a hajón maradt. További bizonytalanságra adott okot, hogy nem volt ismert, hányan kapták el a kapitánytól a hajón a betegséget. A cég közleménye szerint végül 14 napos karanténba került az egész legénység, mivel többen pozitív tesztet produkáltak. A karantén leteltekor a kapitány holtteste már hatodik hete feküdt egy raktárhelyiségben, mivel a hajón nem volt más módja a holttest elhelyezésének.
Ezt követően tudták átvenni a holttestet, amelyet aztán vissza kellett juttatni Olaszországba. A hajó új kapitányára azonban szintén egyhetes izoláció várt, így végül csak május 26-án indulhattak vissza. A hajó a kapitány holttestével június 14-én futott be az olasz Tarantóba, ahol már a család is várta érkezését.
- mondta el Ezio Succa olasz lelkész beszédében, amikor a kapitányt a hajókürt szavára ünnepélyesen leszállították a hajóról.
A család most jogi útra tereli az ügyet, és kivizsgálást kérnek, úgy vélik ugyanis, hogy egyrészt orvosi segítséggel elkerülhető lett volna a tragédia, másrészt a cég egyáltalán nem kezelte megfelelően az esetet.
