KÖZÖSSÉG
A Rovatból

10 pozitív magyar történet, amikor az összefogás segített

Legyen szó adománygyűjtésről, kisállatok megmentéséről, emberfeletti teljesítményről vagy éppen a közös alkotásról, az elmúlt években számtalanszor bizonyítottuk, hogy együtt mennyi mindenre vagyunk képesek.


Sok kicsi sokra megy – ez különösen igaz, ha segítségről van szó, hiszen a legkisebb gesztus, adomány is sokszor rengeteget számít. Szerencsére több olyan közösségi összefogást láthattunk az elmúlt években, amikor a lehetetlennek tűnő célokat is sikerült megugrani, hála azoknak az embereknek, akik hittek benne, hogy a legapróbb segítség sokszor a világot jelenti másoknak.

A Mosolyfestők célja, hogy munkájukkal mosolyt csaljanak a gyerekek és felnőttek arcára. Az alapítványt egy szakközépiskola diákjaival hozták létre és nekik köszönhetően 2012 óta számos, főleg gyerekek számára fenntartott intézmény falára kerültek vidám minták, hogy jókedvűen menjen a tanulás és jobban érezzék magukat a gyerekek az adott térben.

A pandémia hívta életre a SzívességBank csoportot, amely egy online szívesség-piactér. A lényege, hogy megtanítsa az embereket szívességet kérni és ez egy olyan hely, ahol bátran lehet is. A csoport célja, hogy összehozza a keresletet és kínálatot. Van, aki bútorszállításban talált itt segítőkre, más étrendi tanácsokat kapott vagy a régi ruháit ajándékozta másnak. A lényeg, hogy mindenki azzal járul hozzá a csoport működésével, amivel tud és szeretne.

Szintén az internet erejét hívta segítségül József 2018-ban, aki egy palackpostát talált a Duna-parton. A palackban a Duna szépségéről szóló kedves üzenet mellett egy másik is volt, melyet 2017-ben írtak, miszerint már más is megtalálta az üzenetet. A feladót Facebookon kezdték keresni, több százan osztották meg a posztot és bár a palackposta íróját nem találták meg, azt, aki a 2017-es levelet írta igen.

Az internetes közösség többször bizonyított már, legyen szó kisgyerekek, állatok, idős emberek megsegítéséről, felvidításáról. Ilyen Tímea és nagymamája, Klári néni története is. Tímea Facebookon tett közzé egy felhívást, hogy különlegessé tegye nagymamája 75. születésnapját. Klári néni ugyanis világéletében szerette képeslapokkal köszönteni családtagjait és barátait, manapság azonban kevesen viszonozzák ilyen formában ezt a kedves gesztust, ezért unokája arra kérte az internet népét, hogy lehetőleg minél többen köszöntsék Klári mamát képeslappal születésnapja alkalmából.

Több ezer cigicsikktől tisztították meg a Duna-part Szent Gellért tér melletti szakaszát a JÖN Alapítvány önkénetesei egy „Cigicsikkszedő verseny” keretében. Egyetlen cigicsikk képes 1000 liter tiszta vizet is beszennyezni, így az akció célja amellett, hogy megtisztítsák a partszakaszt és felhívják a figyelmet a problémára az is volt, hogy ciki legyen elhajítani a csikket, ahelyett, hogy az az erre szolgáló gyűjtőbe kerülne.

Rekordot állítottak fel a hazai foci szurkolók

A Telenor egy közösségi rekordkísérlettel készült az idei nyár nagyszabású sporteseményeire: az ország leghosszabb szurkolói sáljának létrehozásának az volta a célja, hogy összehozza a magyarokat a közös szurkolás erejével. A felhívásra összesen 1787-en küldtek be a magyar csapatokat biztató üzenetet, amelyek mindegyike felkerült és 1-1 méterrel járult hozzá az így 1787 méter hosszú kötött szurkolói sálhoz, amely sikeresen felállította a rekordot is.

Egyben ez lett az első olyan hazai relikvia is, amely szurkolással kapcsolatosan hivatalos hazai rekordot állított fel, emellett elnyerte a leghosszabb magyarországi sál címet is. A szurkolói üzeneteket az ország minden részéről, több mint 500 különböző településről küldték be a sportbarátok. A legtöbbjük, közel felük Budapestről érkezett, és nagyon sok jókívánságot küldtek a megyeszékhelyekről is, többek között Szegedről, Debrecenből és Miskolcról.

A Színes Város csapata már több mint 12 ezer négyzetméternyi közfalat varázsoltak színessé Magyarországon. Nekik köszönhetően váltak műalkotásokká a budapesti tűzfalak. A szervezet állami és civil szervezetek, alkotóközösségek, várostervezők és városlakók összefogásának köszönhetően működik, a közös akaratnak köszönhetően pedig egyre több színes és elgondolkodtató rajz kerül a budapesti közterületekre a városlakók örömére. Munkáikról több ízben is beszámoltunk az évek során.

Egy forró júliusban született meg a 10 millió Fa közössége. Az egész Bojár Iván András művészettörténész posztjával indult, aki egy Facebook-posztban keresett társakat őszi faültetésre, a gondolatot pedig hamar tettek követték és rekordidő alatt igazi közösség alakult ki a nemes cél ügyében. Mára 125 helyi közösségből áll a szervezet, 2019-ben pedig mintegy 300 helyszínen 5-6000 fő bevonásával ültettek fákat. Nekik köszönhetően közel 10 000 kifejlett, gyakran földlabdás fát, 2-3000 csemetét és kb. ugyanennyi cserjét ültettek el.

A II. Tisza-tavi PET Kupa versenyzőit a természet szeretete hajtotta. Idén több mint 5 tonna hulladéktól tisztították meg a Tiszát. A három vízen töltött nap alatt – miközben megküzdöttek a szúnyoginvázióval is - összesen 1222 zsák szemetet gyűjtöttek. A hulladék kb. 50%-a a vízen pille könnyedséggel úszó műanyag palack, az egyéb hulladékok között hűtőket, tévékészüléket, szigetelőanyagokat és veszélyes hulladékot (festéket, olajos hordókat) is találtak a résztvevők.

A sport mindig jó összekötő erő, ezt bizonyítja a Bikás parki boxzsák kalandos története is. Az ottani sportpályára sokan járnak edzeni. Az egyik kosaras saját pénzén vásárolt egy boxzsákot a parkba, amelyet az amatőrtől a profi ökölvívókig nagy örömmel használt. Pár hónappal később azonban valaki magával vitte a zsákot, melyet végül egy küzdősportüzlet segítségével pótoltak, csakhogy ez a zsák is hasonló sorsra jutott. Nem adták fel és újabb boxzsák került ki, mely végül felhasítva végezte… Most a kosaras kitartásának köszönhetően újabb zsák várja a boxolni vágyókat, mert hisz benne, hogy a sport nemcsak fizikailag, de lelkileg is jó hatással van az emberekre és, hogy kedvesnek lenni menő. Reméli, hogy az ilyen pozitív cselekedetek másokat is jóra sarkalnak majd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk