ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

16 év után evett újra húst a vega lány – leírta a meglepő tapasztalatait

A 30 éves nő 14 évesen lett vegetáriánus, de nemrég egyhetes húsdiétába kezdett, hogy megtudja, milyen érzés.


Jess Catcher jól emlékszik arra napra, amikor úgy döntött, többé nem eszik húst: 2001. június 18-a volt, akkor volt 14 éves.

Bár nem direkt választotta ezt a napot, pont nagy kedvence, Paul McCartney születésnapja volt az, aki az egyik leghíresebb vegetáriánus személyiség.

Jess amúgy sem szerette nagyon a húsokat, ezért nem volt számára nehéz a váltás. De miután fél életét vegetáriánusként élte le, úgy döntött, hogy megpróbál újból húst fogyasztani, hogy kiderüljön, lemaradt-e bármiről az utóbbi évek során. Bár tudta, hogy kísérlete bizarr – és 14 éves énje leüvöltené a fejét, - azt gondolta, hogy nyitottnak kell lennie, ezért belevágott.

Legjobban attól tartott, hogy testében majd változásokat, zavarokat okoz a radikális étrendváltás, vagyis, hogy hirtelen újból húst vesz magához. De meglepődött, hogy a szervezete milyen jól bírja az egy hetes „húsdiétát”.

Jess egy tipikus vacsorája valahogy így nézett ki:

Azelőtt ritkán főzött, akkor is tojást evett sajttal, szójafasírttal, fodros kellel és egy kis csípős szósszal. Jess sokszor rendelt házhoz kaját, vagy előre elkészített vegetáriánus ételeket evett, amit csak otthon összedobott. Halat már egy éve elkezdett újból enni, ami miatt szigorúan véve már nem is vegetáriánus - de nem eszik abból sem túl sokat.

Első nap: Bacon

Jess első napja meglepő volt: alig hitte el, milyen sok lehetősége lett hirtelen, hogy a húsos menükből is választhat. Végül egyik kolléganőjére bízta a döntést, aki egy BLT-t, vagyis bacon-ös, salátás, paradicsomos szendvicset rendelt neki.

Jess izgalmasnak találta a döntést, mert sosem értette, hogy az emberek miért vannak annyira oda a baconért. Már akkor sem értette a dolgot, amikor kamaszként még húsevő volt, és 16 év után sem volt elragadtatva tőle. Sőt kifejezettem azok a falatok ízlettek neki, amiben csak a saláta volt, sajt és a majonéz.

Második nap: chorizo és marha taco

2nap

Amennyire elhagyhatónak találta a bacont az első nap, annyira odavolt Jess a spanyol kolbászért második nap. A szójás verziók labdába sem rúghatnak az igazihoz képest.

Aznap Jess marhahúst is evett, amit barátnője nagyon dicsért, de ő nem érezte olyan különlegesnek, bár nem is utálta.

Amit utált, az a hányinger volt, amit érzett mikor az étterem mosdójában állt sorba.

Jess szerint nem maga a húst okozott problémát, hanem a sok zsíros étel, amihez nem volt hozzászokva.

Harmadik nap: Oldalas és csirke

Jess családja imád sütögetni, és éveken keresztül hallgatta, hogy miből marad ki, mikor nem kóstolta meg a pácolt oldalasokat.

Édesanyja kedvenceit próbálta ki, és azt hitte, hogy ő is ugyanúgy odalesz értük, de nem így történt. Az oldalas nem volt rossz, de nem érezte úgy, hogy hiányozna a diétájából, a csirke pedig semmilyen nyomot nem hagyott benne.

És mivel vegetáriánus ételeire is sok BBQ szószt rak, nem érezte, hogy olyan sokból kimaradna, mert máskor nem eszik húst.

Negyedik nap: Sült csirke és gofri

Miután édesanyjának elmesélte, milyen nagy csalódás volt a barbecue, Jess megtudta, hogy gyerekként a sült csirke volt a kedvence, ezért úgy döntött, hogy még egy esélyt ad a szárnyasnak. Szombat reggel lakótársával nyakukba vették a várost és elmentek egy kiadós brunchra, igazi amerikai kombinációt rendeltek, sült csirkét és gofrit.

Jess eleinte nem akarta ezt választani, mert nem szeret édeset enni reggelire, de miután megtudta, hogy csípős öntettel szolgálják fel a gofrit, mégis kipróbálta.

Ez volt ez első alkalom, hogy Jess imádta, ami evett. Nem csak ízlett neki az étel, de egy pillanatra sem érezte magát rosszul, mikor falta a csirkét. És édesanyja is örült, hogy ilyen jó tanáccsal tudta ellátni lányát.

Ötödik nap: Bárány és rizs

Szombat este Jess bulizni ment, és csak reggel ötkor ért haza. Szóval nem nehéz elképzelni, milyen volt a vasárnap délutánja. A másnaposság ellen vegetáriánusként régebben zöldséges omlettet vagy garnélás tacót evett, de ezen a napon új dolgot próbált ki. A kedvenc török étkezdéje mellet sétált - ahol máskor falafelt rendelt –, és eszébe jutott, hogy kollégái mennyire imádják az ottani bárányt. Ezért úgy döntött rendel egy adaggal. Eredetileg, csak sertés-, marha- és csirkehúst tervezett enni, de nem bánta meg, hogy megszegte ezt a szabályt, mert a bárány volt a héten a kedvence.

Hatodik nap: csirkeszárny

Sok embertől kérdezősködött Jess mielőtt belevágott volna a késeltébe, és sokan javasolták neki, hogy a Buffalo csirkeszárny ne maradjon le a menüjéről.

A lakása melletti boltban pillantotta meg a ragacsos szószos szárnyakat, és Jess tudta, hogy meg kell kóstolnia a híres fogást.

Csak négy darabot vett, mert a teste már alig bírta a sok-sok húst, amit az azelőtti napokban evett.

És bár nagyon ízlettek nekik a szárnyak, azt mondja, hogy ki nem állhatta a csontok lerágását. A szósz maradhat, de a szárnyak felejtősek.

Hetedik nap: hamburger és hot dog

Jess már a kísérlet kezdeténél eldöntötte, hogy az utolsó húsos vacsorája egy hamburger lesz. Sorbanállás közben látta, hogy az étterem hot dogot is árul, ezért abból is rendelt egyet.

Jess végül csak egyetlen harapást tudott lenyomni a torkán a sajtburgerből, mert már úgy érezte, hogy nem bírja a húsevést.

Az egyetlen harapás alapján viszont úgy gondolta, hogy finom volt a burger, és érti, hogy miért vannak oda érte olyan sokan.

A hot dog nem győzte meg a lányt, és inkább a zöldségeket ette ki a virsli mellől.

De hogy reagált minderre a teste?

Eleinte rosszul lett a hústól, és folyamatosan úgy érezte, mintha plusz 100 kilóval járkálna a gyomrában. De a legrosszabb eredményt a bőrén látta.

bortunetek

Felnőttként amúgy is sokszor küzd pattanásokkal, de ezen a héten még több piros pötty jelent meg az arcán.

Szóval Jess leginkább örül, hogy visszatérhet a hús nélküli élethez.

Bár nem utálta a kísérletet, nagyon sok volt neki ennyi hús csupán egy hét alatt. Úgy érezte, hogy minél több mindent ki kell próbálnia, és a végére nem bírta.

Kedvence a chorizo, a sült csirke és a bárány volt. A legutóbbi nagyon meglepte, és úgy érzi, hogy semmilyen jól fűszerezett vega étel nem fog a közelébe sem érni.

Jess tehát továbbra sem zárkózik el a húsevéstől, de biztos, hogy nem a közeljövőben fog újból csirkét enni. Azt mondja, hogyha csupán háromféle zöldséget enne egy héten keresztül, akkor is hasonlóan érezne, szóval, ha húst fog enni, biztos, hogy a mértékletesség lesz a kulcs.

Forrás: Littlethings.com


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk