KÖZÖSSÉG
A Rovatból

„A legtöbb zaklató behúzza a kéziféket, ha az addig védtelen áldozat mellett feltűnik 50 bőrszerkós motoros”

A Szelíd Motorosok önkéntes alapon segítenek a hozzájuk forduló bántalmazottaknak. Fizikai erőszakot sosem alkalmaznak, bőven elég a jelenlétük is.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. június 17.



Bár a családon belüli erőszak, a fizikai és lelki bántalmazás, valamint az iskolai zaklatások a mai napig tabunak számítanak, amiről a legtöbb ember szemérmesen hallgat, a probléma nagyon is valós: Magyarországon óvatos becslések szerint is több ezer főt érint.

A rendőrség pedig nagyon sokszor tehetetlen, hiszen ők csak konkrét esetekkel szemben intézkedhetnek – ha valaki tartósan félelemben él, azzal többnyire nemigen tudnak mit kezdeni.

Mihály Zsolt fejében két és fél éve született meg az ötlet, hogy Magyarországon is szükség lenne egy szerveződésre, akik védelmet és támogatást nyújtanak az erre rászorulóknak. Így alakult meg a Szelíd Motorosok a Zaklatások Ellen nevű csoport.

Amerikában több ilyen szervezet is létezik, ők voltak a legfőbb előképek, azonban a Szelíd Motorosok inkább közösségként határozzák meg magukat: nincsenek hivatalos kereteik és egyelőre nem is céljuk, hogy mondjuk bejegyzett alapítványként működjenek.

Van egy 750 fős zárt csoportjuk, ebből körülbelül 500 lehet az aktív tagok száma, de folyamatosan csatlakoznak újak. Nem szabnak meg kötelező vállalásokat, mindenki a szabadidejét és a saját pénzét áldozza arra, hogy részt vegyen az akciókban.

Olyan is akad, aki Debrecenből motorozik fel rendszeresen Budapestre.

Hangsúlyozottan távol tartják magukat a politikától: kommunikációs munkatársuk, Hegedűs Klár Rafael elmondása szerint a tagok között minden oldalnak és pártnak vannak szimpatizánsai, de ez sosem téma köztük.

„Eddig félelemben éltem, de már nem vagyok egyedül”

Napi szinten kapnak megkereséseket e-mailben és a nyilvános Facebook-oldalukon. Ezeket először a szűkebb, hat főből álló szervezői csapat vizsgálja meg: az ő feladatuk eldönteni, beleesik-e abba a jogi kategóriába, amivel szemben intézkedni tudnak.

Volt már példa arra, hogy végrehajtó ellen hívta ki őket egy család, akit ki akartak lakoltatni, máskor pedig uzsorakamatot akartak behajtani valakin, emiatt kért védelmet. Bár emberi szinten ezekkel is azonosulni tudnak, ilyenkor az illetékes hatósághoz irányítják a levélírót.

Taxinak is többen akarták már használni őket, de ezt is elutasítják, mivel nem akarják, hogy sérüljön az eredeti ideológiájuk. Ha viszont családon belüli erőszak vagy zaklatás miatt kér védelmet valaki, sosem mondanak nemet.

A közösség hihetetlenül összetartó, az is előfordult, hogy valaki ezekkel a szavakkal vállalt el egy akciót: „reggel 6-ig vagyok műszakban, alszom 2 órát, utána azonnal indulok”.

A leggyakoribb eset a válás utáni bántalmazás, amikor az egyik fél – legtöbbször a férfi – nem képes elfogadni, hogy el kell engednie a volt párját és a gyereke(ke)t, ezért rendszeresen visszajár a házukhoz zaklatni őket.

Miután befut egy megkeresés, a motorosok először a közösségi média adta lehetőségeket használják ki: bejelölik ismerősnek a bántalmazottat, sőt egy profilképre illeszthető keretet is küldenek neki, amelyen az szerepel: „eddig félelemben éltem, de már nem vagyok egyedül”.

Ezek mind egyfajta burkolt üzenetet küldenek a bántalmazónak, világossá téve, hogy megváltozott az addigi szituáció, és lehet, hogy nem kellene tovább próbálkoznia.

Az ajtón nem mennek be

Ha a fentiek nem hatásosak, a következő lépés a helyszíni erődemonstráció, amikor élőben is megmutatják magukat.

Na de mi történik ilyenkor? „Nagyon fontos, hogy mi nem avatkozhatunk be egy család életébe sem. Nem vagyunk igazságosztók, a fizikai erőszakot szigorúan kerüljük” – magyarázza Rafael.

A rendőrséggel egyébként jó a viszonyuk, kölcsönösen elismerik egymás munkáját: „Nekik sem érdekük, hogy hátráltassák, amit csinálunk, hiszen semmi törvénybe ütközőt nem teszünk. Ha mégis elfajulna a helyzet, azonnal hívjuk őket és átadjuk nekik az ügyet. Szerencsére ilyenkor elég sok tanút tudunk felmutatni.”

Adódik a kérdés, hogy pusztán a jelenlétük mire elég, de szerinte nagyon is sokra: ha valahol feltűnik 10-20-50, vagy akár 100 motoros, az már önmagában segíteni szokott.

Ehhez nem árt tisztában lenni azzal, hogy a bántalmazások hátterében legtöbbször egyfajta pszichés hatalomvágy áll.

Az elkövetők azt használják ki, hogy a bántalmazottak nem mernek beszélni arról, ami történik velük, így lényegében egyedül maradnak a bántalmazóval szemben.

Ha viszont az illető azt veszi észre, hogy az áldozatának egyszerre elég kemény barátai lettek, 10-ből 9-szer behúzza a féket.

Az egyik legutóbbi esetben például egy olyan nő kért tőlük segítséget, akinek a férje családon belüli erőszak miatt került börtönbe hosszú időre, de letelt a büntetése, így kiengedték.

A feleség nyilván joggal félt a bosszújától, különösen annak fényében, hogy volt egy közös lakásuk, aminek a kulcsát át kellett adnia neki. A Szelíd Motorosoktól azt kérte, hogy erre a találkozóra kísérjék el.

Persze saját közösségi oldalán jó előre beharangozta, hogy nem egyedül érkezik majd, hiszen már van, aki megvédje. A dolog vége az lett, hogy a bántalmazó el se jött, inkább valaki mást küldött maga helyett.

Nemrég pedig egy anyukának láthatásra kellett vinnie a gyerekét az erőszakoskodó apához, ehhez kért segítséget.

A motorosok oda is mentek, szépen felvonultak a játszótér mellett, és szemmel végigkísérték azt a néhány órát.

Beavatkozásra nem volt szükség, bőven elégnek bizonyult a jelenlétük.

A nyuszis János bácsi is tiszteletbeli tag

A Szelíd Motorosok éppen a mi egyik korábbi cikkünknek köszönhetően ismerték meg az önzetlen hajléktalant, aki mindennap a Stadionok buszpályaudvar lépcsőin várja a gyerekeket, gyereknapkor, húsvétkor és Mikuláskor pedig ajándékcsomagokat is osztogat nekik.

Azonnal felvették vele a kapcsolatot, hogy bevonják azokba a jótékonysági akciókba, amelyekben ők is rendszeresen részt vesznek. Azóta már több rendezvényen is voltak együtt, kölcsönösen hívják egymást, ha a fülükbe jut egy hátrányos helyzetű gyerekeket segítő program.

Gyereknap alkalmából a Millenárisra vonultak ki: a motorosok vitték a járműveiket, János bácsi pedig az állatait, felejthetetlen pillanatokat okozva a gyermekotthonban élő résztvevőknek. Nemrég pedig Dunakeszin jártak egy hasonló akció keretében.

„Tökéletesen kiegészítjük egymást és számítunk a másikra, szerintem ez egy igazán példaértékű együttműködés” – mondja Rafael. János bácsit azóta már tiszteletbeli tagjukká is választották.

Cél az országos ismertség

Területi felosztás szerint működik a közösség, minden megyében jelen vannak, de persze Budapesten és Pest megyében van a legtöbb aktív tagjuk.

Miután igent mondanak egy megkeresésre, a belső csoportjukba azonnal kikerül egy felhívás, itt jelezhetik a tagok, tudnak-e csatlakozni. Ha kell, akár pár órán belül a helyszínre érnek, de az is sokszor előfordul, hogy egy akciót hetekig készítenek elő.

A bántalmazottak életét egészen addig nyomon követik, amíg szükségük van rá: ha egy alkalom nem elég, kimennek másodjára, harmadjára, vagy bárhányszor, amíg a zaklató jobb belátásra nem tér.

„Kaptunk már levelet bántalmazótól, hogy akkor ő inkább leszáll az exéről, csak többet nem szeretne velünk találkozni. Nyilván nagy előny, hogy ők nincsenek tisztában vele, meddig megyünk el adott esetben” – mondja Rafael, hozzátéve:

„Ezek általában nagyon szegény lelkivilágú emberek, akik kizárólag náluk sokkal gyengébbekkel szemben, hatalomvágyból követnek el erőszakot. Ha szembetalálkoznak egy csapat 190 centis, tetovált, bőrszerkós motorossal, mindjárt kevésbé keménykednek.”

Szerencsére a legtöbb áldozat rendkívül megerősödik lelkileg, amint azt érzi, hogy már vannak barátai, tud kihez fordulni. Ezért a legfontosabb, hogy minél több bántalmazotthoz eljusson a hír: igenis nincsenek egyedül.

Ha neked is segítségre van szükséged, a Szelíd Motorosok honlapját ITT, Facebook-oldalukat pedig IDE KATTINTVA érheted el.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Ágostont nem tudják meggyógyítani” – A szülők bejelentették, hogy egyéves kisfiuknak nem maradt esélye
A leukémiás kisfiú szülei megtört szívvel jelentették be, hogy Ágostont hazaviszik a kórházból, és minden közös pillanatot kihasználnak. Az orvosok szerint nincs már esély a gyógyulásra.


Az akut mieloid leukémiával küzdő Tóth-Helli Ágoston szülei a Facebookon jelentették be, hogy a kisfiuk többé nem kap kezelést, mert az orvosok nem látnak esélyt a gyógyulására.

„Az orvosok behívtak egy szobába mindkettőnket, és elmondták, hogy ők teljesen biztosak abban, hogy Ágostont nem tudják meggyógyítani” – írták a szülők.

A legutóbbi vizsgálat szerint Ágoston csontvelőeredménye 81 százalékos, ami azt mutatja, hogy az utolsó gyógyszer, a Stro nem hatott. Egy újabb kemoterápia ugyan meghosszabbíthatná az életét, de jelentősen rontaná az életminőségét, ráadásul továbbra is az elkülönítőben kellene tartózkodnia.

Mivel „a nyugati orvoslás semmi olyat nem tud adni, amivel minimális esély lenne a gyógyulásra”, a szülők úgy döntöttek, inkább hazaviszik a fiukat, és minden idejüket vele töltik.

Mint írták, tudják, hogy az orvosok „jót akarnak, teszik és mondják a tőlük telhető legjobbakat, mégis ez az, amit az ember az életében a legkevésbé akar hallani. Ez egyszerűen felfoghatatlan, és esélyét sem látjuk annak, hogy le tudjuk írni, mit érzünk most. Ágostont tegnap hazavittük. Mostantól 2–3 naponta fogunk kontrollra jönni, ha kell, akkor kap vérkészítményt és fájdalomcsillapítást, ha szükséges lenne. Viszont leukémia elleni kezelést, kemoterápiát már nem fog kapni. A kórház nyitva áll, az elkülönítőt fenntartják nekünk, bármikor visszaköltözhetünk, ha úgy érezzük, nem bírunk el a helyzettel otthon.”

Ágoston története tavasszal vált országszerte ismertté, amikor a szülei az akkor tíz hónapos kisfiú amerikai immunterápiás kezelésére indítottak gyűjtést.

A gyógyszert a gyártó biztosította volna, de a kiutazás, a kint tartózkodás és a kórházi költségek a családra hárultak. A 500 millió forintos cél rövid idő alatt összejött, de négy nappal az indulás előtt kiderült, hogy Ágoston mégsem kaphatja meg az amerikai kezelést.

A szülők azóta más lehetőségeket is kerestek, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Most minden idejüket és energiájukat Ágostonra fordítják, és hálásak a sok támogatásért. Úgy fogalmaztak, talán egyszer valami olyan kezdeményezést hívhatnak életre, ami eddig nem volt Magyarországon, de erről majd később számolnak be.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Bár nem lát, de nagyon tud kötődni” – a rakparti varjúsimogatóban kiderült, hogy ezek a madarak nemcsak okosak, de szerethetők is
Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. Az edukációs állatvédő programsorozat célja, hogy lerombolja a tévhiteket, és közelebb hozza az emberekhez ezeket az okos madarakat.
Tóth Noémi - szmo.hu
2025. július 13.



A látvány olyan volt, akár egy inverz boszorkányos népmese: a feketeruhás, hosszú fekete hajú hölgy szeretettel puszilgatta és kézből etette a kezén ülő, rendkívül szelíd dolmányos varjút, Vaculát, aki ugyan nem tudott hálásan nézni rá, mert szegényke látássérültként született, de az egész lényéből áradt a szeretet gazdája felé. Vacula is egy azon befogadottak közül, amelyek nem életképesek segítség nélkül, de a másik simogatható cukiság is pórul járt a hajlott csőrével, amely önálló evésre alkalmatlan. Viszont lelkesen nyelte be a szájába tett hűsítő dinnyét a nagy melegben.

A Varjúsimogató nevű rendezvénysorozat egyik állomásán jártam, amelyet ezúttal a rakparton, a Viadukt bisztró előtti sétányon rendeztek meg. Voltak, akik előre eltervezetten érkeztek – gyerekkel is –, és olyanok is akadtak, akik arra andalogva pillantották meg a standot, és spontán közelebb merészkedtek.

Veres Dorottya, a ReCrowery egyesület vezetője 2012 óta ment madarakat, főleg varjúféleket. Van egy saját menhelye, ahová befogadja a hozzá került sérült varjakat. A fiókaként hozzá kerülő madarakat felnevelés és elvadítás után szabadon engedi – ez dolmányos varjak esetében egyéves korukban történik, addig fajtársaiktól tanulják el a varjúélet csínját-bínját.

A számos elütött, meglőtt, ragadozó által megfogott sérült madár teljes gyógyulás után szintén újra szabad lesz. Azokról, akik születési rendellenességgel élnek vagy tartós sérülést szenvedtek, Dóri életük végéig gondoskodik.

A simogató ötlete onnan eredeztethető, hogy két éve csapdákat tettek ki a varjaknak Budapest 13. kerületében, ugyanis a helyiek azt gondolták egy varjútámadás miatt, hogy ezek a madarak bántják az embereket. Holott csak áprilistól augusztus közepéig fészkelnek, ilyenkor nevelik a fiókákat a beilleszkedésre és élelemszerzésre, azaz ilyenkor védik a szülők a kisvarjakat – akár a vélt támadástól is –, amíg nem tanulnak meg repülni.

Mivel ezeknek az állatoknak akkoriban nagyon rossz volt a sajtója, Dóriék petíciót indítottak, és végül sikerült is 1000 aláírást gyűjteniünk, amelynek következtében az önkormányzat beszedte a csapdákat.

Utána jött a varjúsimogató ötlete: tavaly 15 ilyen eseményt tartottak – voltak iskolában, nyári táborban és fesztiválon egyaránt –, de idén is folytatják tavasztól ősz végéig.

A koncepció lényege, hogy bárkinek a karjára boldogan ráülnek ezek a kedves menhelylakók, de a kevésbé bátrak végigsimíthatják a tollukat, vagy csak közelről nézhetik őket – közben pedig Dóri mesél a varjakról, és válaszol a kérdésekre. Hiszen rengeteg a tévhit körülöttük: eleve feketék, sokan félnek tőlük, és olyan alaptalan vádak terjedtek el róluk, miszerint megeszik a többi madarat, illetve hogy miattuk nincs énekesmadár.

Én is itt tudtam meg, hogy a varjak olyannyira intelligensek, hogy 5-7 éves embereknek felelnek meg. Képesek eszközöket használni és készíteni, saját területük van, valamint ügyesen raktároznak élelmet. Megjegyzik az arcokat, erősen kötődnek, és pontosan tudják, ha valaki bántotta őket.

A hangos rikácsolás általában azt üzeni részükről, hogy hagyják békén a fiókáikat, hiszen ők kifejezetten gondoskodó szülők, évekig a gyermekeikkel maradnak. Ami még gyakran felmerülő hiedelem, hogy az éjszaka történt támadásokat az ő számlájukra írják, pedig a varjak nappali állatok, azaz éjjel egyáltalán nem támadnak.

Nagy sikerélmény Dóriéknak, amikor azt látják, hogy valaki fenntartásokkal érkezik a varjúsimogatóra, majd miután megismerkedik velük, rájön, hogy mégsem annyira gonoszak. Mindig van náluk szórólap is a tennivalókról és tanácsokról.

Elhangzott még az is, hogy

amennyiben bárki fiókát szeretne menteni, rögtön tegye egy sötét dobozba az állatot, és fecskendővel soha ne itassa, mert megfulladhat vagy sérülhet a légcsöve, a vizet csak eléjük kell tenni kis tálkában.

Utána nyugodtan fel lehet keresni a ReCrowery kertes házban kialakított menhelyét, valamint aki úgy érzi, utalhat is a madármenhelynek PayPalon keresztül EZEN a linken – én például Revoluton utaltam a standon kihelyezett QR-kódot beolvasva. Továbbá Dóri varjas rajzaiból készülő ajándéktárgyait is meg tudod vásárolni ITT. A madarak etetése és ellátása ugyanis egyre nagyobb pénzbeli terhet jelent, és a varjúmenhely fenntartása, a madarak etetése, gondozása egyetlen ember, Biborné Veres Dorottya önkéntes munkáján alapul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam” - elmesélte a 8 éves Hanna, hogyan mentette meg anyukája életét
Az édesanya korábban megtanította lányának, mit kell tenni vészhelyzetben. Hanna most nagymamájánál él, a rendőrök ajándékokkal köszönték meg a bátorságát.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. augusztus 13.



Hanna, a nyolcéves békéscsabai kislány különleges okból érkezett rendőrautóval a helyi kapitányságra. A rendőrök kézen fogva kísérték be az épületbe, hogy megköszönjék: életet mentett – mégpedig az édesanyjáét, számolt be róla az RTL Híradó.

Az édesanya július közepén lett rosszul, jelenleg is kórházban kezelik. Hanna most a nagymamájánál lakik.

„Tüdőembóliám volt a hajnali órákban. Az utolsó pillanatban tudtam szólni a nyolcéves kislányomnak, hogy hívja a mentőket, és ez így is történt” – mesélte az édesanya. Néhány perc múlva elvesztette az eszméletét, így Hanna maradt mellette, és követte a segélyhívó utasításait.

A kislány bevallotta, hogy nagyon megijedt.

„Mikor felhívtam a 112-t, sírtam, zokogtam, nagyon nem értettek szerintem semmit”

– mondta. A kislány végig kitartott az anyukája mellett, amíg a segítség megérkezett.

„Mondták, hogy mit kell csinálni, hogy rázzam meg anyának a vállát, meg hogy a fejét fordítsam úgy, mert ugye előre volt esve, hogy úgy oldalra. Nem bírtam, mert olyan, mintha úgy feszítette volna” – idézte fel Hanna.

Az édesanya már óvodás korában megtanította neki, mit kell tenni, ha baj van.

„Egy pár évvel ezelőtt átvettük, hogyha bármi történik velem vagy bárki mással, esetleg az utcán is lehetősége van rá, akkor mit kell, hogy tegyen, hívni kell a segélyhívót, be kell mutatkozni, el kell mondani, hogy mi a probléma, vagy ő mit lát, és nagyon ügyesen helytállt ebben a rendkívüli helyzetben” – mondta.

Szemenyei Kamilla őrmester ért elsőként a helyszínre.

„Igazából megmentette az édesanyja életét a telefonhívásával, ehhez nagyon nagy lélekjelenlét kellett. Ezt szerintem ott ő akkor nem fogta fel, emiatt is gondoltam, hogy óriási nagy trauma lehet ez számára...” – mondta a rendőr.

Az RTL teljes riportját a békéscsabai életmentésről itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Összeütközött a tornaórán egy osztálytársával, összeesett és leállt a szíve Dávidnak – a járástól a beszédig mindent újra kellett tanulnia
A fiatal fiú szíve a tornateremben állt le, életéért hetekig küzdöttek az orvosok. Most a család Miskolcra költözne, hogy Dávid folytathassa a gyógyulást – segítséget kérnek.


Két évvel ezelőtt egy salgótarjáni általános iskolás fiú, Dávid, tornaóra közben ütközött össze egyik osztálytársával. A baleset után összeesett, leállt a szíve, és újra kellett éleszteni.

„A mentők kiérkezéséig egyik kollégánk azonnal és szakszerűen eljárva nyújtott segítséget és így hozzájárult a gyermek életének megmentéséhez” – mondta Tőzsér Katalin, a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium intézményvezető-helyettese.

Dávid ezután kórházba került, ahol többször újra kellett éleszteni. Hosszú ideig altatásban tartották, lélegeztetőgépre került, majd kanült és szondát kapott.

Édesanyja így emlékezett vissza azokra a napokra: „Annyit tudtak mondani, hogy a kanülön keresztül fog lélegezni, ezen keresztül fog enni, és nem sok remény volt arra, hogy újra a régi lesz.”

Hónapokkal később Dávid hazamehetett, de sem írni, sem olvasni, sem közlekedni nem tudott. „Minden képessége elment, úgy jöttünk haza, hogy se írni, se olvasni, semmit nem tudott, közlekedni sem” – mondta az édesanya.

Azóta Dávid állapota sokat javult. A család most Miskolcra költözne, hogy a megyei kórházban speciális fejlesztésekhez és gyógytornához juthasson. Kevés pénzük van, ezért Dávid édesanyja a közösségi oldalon kért segítséget, hogy a költözés megvalósulhasson.

Az apa azt szeretné, ha fiuk a tanulásra koncentrálhatna. „Nagyon jó képességű gyerek volt, nagyon jól ment neki a suli” – mondta a Híradónak.

Dávid még mindig nehezen beszél, de elárulta: „Csatár voltam és gólszerző...” Ma is nagyon szereti a focit, de arról sem tett le, hogy felnőttként orvos vagy rendőr legyen.

Az RTL Híradó riportja Dávidról:


Link másolása
KÖVESS MINKET: