Ne félj a stressztől, inkább tanulj meg együttműködni vele - ezt tanácsolja a pszichológus
„Ne stresszelj!” – halljuk naponta, de ettől csak még jobban stresszelünk. A valóság az, hogy nem tudunk megszabadulni tőle – de talán nem is kell.
Dénes Fruzsina egészségpszichológus segít megérteni, hogyan lehetünk stresszállóbbak, miért jön ránk az „őszi fáradtság”, és mit tehetünk, ha a testünk már pihenni vágyik, de az életünk még nem lassulna le. Olvasd el, mint mond a szakember a stresszről, stresszkezelésről, hogy te is könnyebben átvészeld a hétköznapokat!
SZMO: Lehet az a cél, hogy megszabaduljunk a stressztől, vagy inkább az, hogy megtanuljunk vele együtt élni?
Dénes Fruzsina: A cél nem az, hogy megszabaduljunk a stressztől, hanem hogy stresszállóvá váljunk.
A stressz önmagában nem betegít – csak azt jelzi, hogy a szervezetünk készenléti állapotba kapcsol. Ez segít, hogy teljesítsünk, döntést hozzunk, helyt álljunk. A gond ott kezdődik, amikor nem tudunk kikapcsolni ebből a készenléti üzemmódból. Például egy nehéz nap után már otthon vagyunk, de fejben még újra lejátsszuk a beszélgetést, hajnalban felriadunk, és azon jár az agyunk, mit kellett volna másként mondani.
A stresszállóság éppen azt jelenti, hogy képesek vagyunk rugalmasan reagálni: megélni a feszültséget, majd visszatérni a nyugalomba.
Ez nem elkerülés, hanem a pszichológiai önszabályozás része – annak a képessége, hogy a fokozott aktiváció után helyreállítsuk a testi és érzelmi egyensúlyt.
SZMO: Van olyan, hogy „jó stressz”? Hogyan tudjuk felismerni, mikor segít minket a feszültség, és mikor dolgozik ellenünk?
Dénes Fruzsina: Nem a stressz típusa, hanem az intenzitása, időtartama és a regenerálódás képessége dönti el, hogy segít-e vagy árt. A rövid ideig tartó, kezelhető feszültség aktiválja az erőforrásokat, segít koncentrálni, dönteni, teljesíteni. Szervezetünk erre van „kitalálva”, ez önmagában nem betegít meg.
Amikor viszont tartósan fennmarad a magas feszültségi szint, és nincs lehetőség megnyugvásra, akkor a test energiarendszere – a „test költségvetése” – kimerül, és ez testi-lelki tünetekhez vezet. Fontos látni, hogy a stressz önmagában nem rossz: a szervezetünk alkalmazkodó mechanizmusa, ami felkészít a kihívásokra. De csak akkor támogat, ha a feszültséget le is tudjuk vezetni, és időt adunk a regenerálódásra.
SZMO: Miért érezzük azt, hogy novemberben minden nehezebb? A sötétedés, az év végi hajtás, a fáradtság – tényleg van „őszi stressz”? Mit tehetünk ellene?
Dénes Fruzsina: Van, és nagyon is valós alapja van. A rövidülő nappalok, kevesebb természetes fény, hűvösebb idő mind hatnak a biológiai óránkra. Csökken a szerotonin- és melatoninszint, ami befolyásolja az energiaszintünket és a hangulatot is. Ehhez jön az év végi hajtás, a lezárások nyomása, miközben a testünk már inkább lelassulna.
Nem kell nagy dolgokra gondolni: a cél, hogy ritmust váltsunk, és ne a kimerülésig pörgessük az évet. Ősszel a természet is lelassul – nekünk is jogunk van hozzá.
SZMO: Hogyan lehet tudatosabban kezelni a mindennapi stresszt, ha a munka, a család és az elvárások is egyszerre szorítanak?
Dénes Fruzsina: A tudatos stresszkezelés nem a külső terhek csökkentésével kezdődik, hanem azzal, hogy rálátunk a belső működésünkre. Érdemes feltérképezni, hol folyik el az energia: mi az, ami valóban a mi dolgunk, és mi az, amit túlzott kontroll alatt tartunk.
Ha megértjük, mi történik bennünk, elkezdhetjük átstrukturálni a rendszert: új határokat húzni, új szerepeket rendezni, és megtanulni érzelmileg szabályozni magunkat. Ez nem arról szól, hogy mindig nyugodtak legyünk, hanem arról, hogy vissza tudjuk nyerni a kontrollt, amikor kibillenünk.
SZMO: Ha csak egy dolgot tanácsolhatnál a Stressztudatosság Napján, mi lenne az?
Dénes Fruzsina: Ne féljünk a stressztől – tanuljunk meg együttműködni vele. A stressz a test és az elme természetes válasza a kihívásokra: felkészít, éberré tesz, mozgósít. Amikor megértjük, hogy nem az ellenségünk, hanem a működésünk része, képesek leszünk vele tudatosabban bánni.
Minél inkább küzdünk ellene, annál jobban kimerít, de ha magunk mellé állítjuk, a túlélésből újra fejlődés lehet.
