„A születési ábra egy térkép, az élet meg egy teljesítménytúra” – beszélgetés Polgár Andi asztrológussal

Az, hogy valaki viccelődik munka közben, még nem jelenti azt, hogy nem veszi komolyan a munkáját. Az, hogy valaki néha magát is kifigurázva poénkodik, nem jelenti azt, hogy komolytalan ember. És az, hogy valaki mémekkel kommunkiál a munkájáról, az sem jelenti azt, hogy az életnek csak a könnyed részét látná, és az élete csupa szórakozás volna.

Az Asztromémek oldalt vezető asztrológus, Polgár Andi pontosan erre példa. A munkája, a tanulás és a tanítás is ugyanolyan fontos számára. Emellett pedig vezeti a 30 ezres rajongótáborral rendelkező Facebook-oldalt, amit szinte naponta új tartalommal frissít.

Vele beszélgettem az asztrológiáról, és arról, hogy mit gondolnak erről a hivatásról a kívülállók.

- Az Asztromémek Facebook-oldal ötlete honnan származik? Honnan merítesz hozzá inspirációt?

- Láttam külföldi asztrológiai oldalakat, ahol csináltak anno mémeket, bár kissé más (nyersebb) stílusban, de az alapötlet megtetszett. Belevittem a tudásomat és elkezdtem kialakítani a saját stílusomat.

Azért tartottam jó ötletnek, mert az emberek jobban megismerik, megértik magukat és egymást, jót tudnak nevetni, elfogadóbbak lesznek. Jó kis tükörjáték ez.

Mivel egy teljes születési ábrát lehetetlenség megmémesíteni, maradtam a szimpla Napjegyeknél ("csillagjegyek"), kihangsúlyozva, hogy inkább "jellegek" ezek, mert lehet valakinek Mérleg Napja, ha mellette 3 bolygója van a Skorpióban, már Skorpió felé húz a karaktere. Illetve elkezdtem kialakítani a „páros mém” és a „belső párbeszéd” mappákat is. A páros mémekhez figurákat, mese vagy filmkaraktereket társítottam és olyan sorrendben tettem ki, ahogy „belülről” jött. A másik a „belső párbeszéd” mappa, amit majd most kezdek igazán felölteni, mert az egyetem mellett nem sok időm volt a kreativitásra. A mappa lényege a különböző selfrészeink egymással való kommunikációja.

A kreativitás forrása lehet sok minden más egyébként. Leginkább a kliensek. Ilyenkor mindig megkérdezem, hogy megmémesíthetem-e őket és ők boldogan felelik, hogy igen. Aztán van, hogy elkapok egy-egy párbeszédet az utcán vagy akár magamban ismerem fel egy pillanatra az ellentétes selfeket és azokat teszem ki. Néha megtetszik egy-egy külföldi asztromém, és azokat magyarítom.

Aztán ott van az is, hogy régen rengeteg filmet láttam és mivel alapvetően képekben gondolkodom, egy-egy mondatról eszembe jut egy filmjelenet.

A jelenetet aztán kikeresem a netről és azt feliratozom. Nagyon szeretem továbbá a Cartoon memes-eket, ezek is jó alapot adnak, és hát a cicák. A személyes oldalam üzenőfala tele van cicákkal, imádom őket. A különböző arcvágásokről, pózokról pedig beugrik egy-egy mondat és kész is a mém. A legújabb terveim között pedig a gifek és videók feliratkozása szerepel.

- Melyek a leggyakoribb tévhitek, amelyek a laikusokban az asztrológiával kapcsolatban élnek? Milyen tévképzetek élnek bennük?

- Ó, sok ilyen van. Talán a legfontosabb, hogy azt gondolják az emberek, hogy az asztrológia jóslásra való és az ember sorsa előre elrendeltetett. Nos, egyik sem. Én az asztrológián belül

alapvetően karakterológiával, személyiségelemzéssel foglalkozom és azt gondolom, hogy a jövő képlékeny, ahogyan Yoda mester is mondta a Star Warsban.

A jövőt a jelennel – és részben a múltunkkal – építjük.

A másik tévhit, hogy a Napjegy ("csillagjegy") határozza meg a személyiség egészét. Ez egyáltalán nem így van, és az asztrológia nem is állított ilyet soha.

Több személyiségjelölő van az asztrológián belül egyébként, ami utalhat az egyén jellemére, és ezek "összjátéka", egymással való viszonya adhat egy képet a személy főbb vonásairól, karakteréről az asztrológiai elmélet szerint. És hangsúlyzom: adhat egy képet erről, de semmiképpen sem határozza azt meg. Mint egy recept a szakácskönyben, amihez még esetleg egy kép is társul. „Így kellene kinéznie”, na de milyen is valójában?

- Milyen érzés asztrológusként belebotlani a magazinok 2 mondatos napi horoszkópjaiba?

- Teljesen semleges, egyáltalán nem foglalkozom velük. Egyébként jól megfogalmaztad: „horoszkóp”, ezeket pont így hívom. Az asztrológia az nekem mást jelent. Mindazonáltal szerintem mindenki tudja, hogy ezek hogyan készülnek. Valamivel ki kell tölteni az adott oldalt és hasraütésszerűen beírnak valamit.

- Hogyan lettél asztrológus? Mi vezetett a szakma felé?

- Az asztrológia gyerekkorom óta jelen volt az életemben. Már 8 évesen asztrológiai könyveket olvastam, és

nem érdekeltek olyan dolgok például, hogy kit hogy hívnak. Az érdekelt, mikor született, nekem az volt a "neve".

- Ezek voltak az első jelek, azt hiszem. Szerettem a misztikus témákat, érdekeltek a megfoghatatlan dolgok, sok sci-fit is olvastam. Ezek izgalmasabbnak tűntek, mint azok, amik az orrom előtt voltak. Nem a direkt dolgok érdekeltek, hanem amit kutatni, "túrni", felfedezni kell. Ennek ellenére viszonylag későn váltam hivatalosan is asztrológussá. Magam sem tudom, hogy miért, de nem akartam ebből hivatást csinálni. Aztán egyre inkább afelé terelt az élet, s egy idő után már csak erre összpontosítottam.

- Mivel telik egy asztrológus napja?

- Felkelek, megnézem a bolygóállásokat… Áh, dehogy, el ne hidd… :D Az utóbbi időszakban kevés időm volt a szakmámat gyakorolni, mivel közben egyetemre jártam és az most előnyt élvezett. Pszichológiát végeztem és nem akartam tingli-tanglizni, jól akartam tanulni, ezért mindent megtettem. Így, hogy a kérdésedre válaszoljak, nagyjából heti 3 nap ment el az asztrológiára és a magánéletemre, 4 nap pedig az egyetemé volt.

Ha dolgozom, akkor klienseket fogadok és/vagy tanítok; ha van időm, írok cikkeket, illetve az Asztromémek oldalhoz gyártok tartalmakat. Külsős cikkek írására sajnos nem volt időm, pedig több helyről is kaptam felkérést, ezeket most fogom pótolni. A pszichológiai tanulmányaimat pedig folytatom tanácsadás irányban, illetve gondolkodom szervezetpszichológia irányban is, mert nagyon érdekel az ergonómia, a karriertanácsadás és a szervezetfejlesztés. Ha épp egyetemi szünet van – mint most is -, akkor többet dolgozom, több klienst tudok fogadni, mint egyetemi időszakban.

- Hogyan zajlik egy konzultáció?

- Attól függ, milyen kérdéssel jönnek vagy milyen elemzési formát választanak. A kiindulópont és legfontosabb dolog a kliens pszichés és mentális jóléte. Az elemzésen belül alapvetően az önismeretre helyezem a hangsúlyt. A self több részből tevődik össze, ezt a pszichológia úgy hívja, hogy selfkomplexitás.

A különböző selfrészekről, illetve működésükről kapok egyfajta képet a születési ábrán keresztül, például hogyan kommunikál vagy cselekszik az illető, milyen megélései lehetnek szülőként, hova teszi a legtöbb energiát az életében, hogyan dolgozik, milyen irányba tart, stb. Sok mindenről adhat képet egy születési ábra.

Fontos, hogy a klienssel közösen, együtt dolgozom. Az asztrológia egyébként analógiákban és nem konkrétumokban gondolkodik

- a dolgok konkretizálása szintén egy tévhit az asztrológiával kapcsolatban. A mindenkori cél az, hogy az ún. aktuális, ideális és "kellene" self között minél kisebb távolságot alakítsunk ki. Nálam a fejlesztésen van tehát a hangsúly, hogy a kliens hogyan tudja magából kihozni a legtöbbet a személyiségének egy vagy több részével kapcsolatban vagy egy adott életterületen (munkahely, család, stb.).

- Mire kíváncsiak a leggyakrabban azok, akik hozzád fordulnak? Betegségekre? Párkapcsolatra? Mikor érkezik végre a nagy szerelem az életükbe? Vagy arra, hogy meddig tart majd az életük?

- Leginkább önismereti konzultációra, de elég gyakori a gyermekelemzés is. Utóbbinál is szigorúan a karakter az elemzés tárgya. Van olyan szülő persze, aki arra kíváncsi, hogy a 4-5 éves gyermeke mivel fog foglalkozni, ha felnő. Erre azt szoktam mondani, hogy a mostani óvodásokból 10-ből 5 olyan hivatást fog választani 20-25 év múlva, amilyen foglalkozás most még nincs is, így ezen nem érdemes gondolkodni.

Ezen kívül jönnek még párkapcsolati elemzésre, ilyenkor a két születési ábrát vetem össze, ami megmutatja a közös fejlődési lehetőségeket és esetleges nehézségeket. De arra már nem ad választ, hogy a másik-e az igazi, a „nagy ő”, mert azt mi alakítjuk, formáljuk.

A halálról annyit, hogy az asztrológusi esküben benne van, hogy arról információt nem adunk. Egyébként sem vizsgálom ezt a témát, mert a születési ábra az élet lehetőségeit mutatja meg.

- Mi a legnehezebb ebben a szakmában?

- Nem tapasztalok nehézséget a szakmámmal kapcsolatban.

- Nem ítélnek meg az emberek a szakmádért?

- Nem foglalkozom az előítéletekkel. Ha meg is ítélnek, az nem én vagyok, hanem ők.

- És mi a legszebb ebben a szakmában? Illetve számodra melyek voltak a legszebb/legfelemelőbb pillanatok?

- Azok a helyzetek, mikor a kliensek visszajeleznek, hogy megfogadták a tanácsomat és megváltozott pozitív irányban az, amiről konzultáltunk. De sok a visszatérő kliens is. Néha az az érzésem, hogy már nem is azért jönnek, mert problémájuk van, hanem csak beszélgetni. Szeretnék elmondani, hogy mi az, ami velük történt, az a változás, amin átmentek és miben mások, mint mondjuk egy éve. Tehát, beszélgetni jönnek és élményt átadni. És látom, hogy boldogok.

- Mi mindent kell tudni, mi mindenhez kell értenie annak, aki valóban jó és hiteles asztrológus szeretne lenni?

- A tudás attól függ, hogy az asztrológia melyik területén tevékenykedik. Az a lényeg, hogy bármelyik területet is választja, abban törekedjen a maximumra. Legyen alázata tanulni és legyen alázata a kliens felé.

Tudni kell a kliensek nyelvén beszélni. Tehát nem úgy adok át információt tartalmilag vagy stílusban, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy azt a kliens megértse, javát szolgálja és hasznosítani tudja. Nagyon fontos továbbá az empátia és az ítéletmentesség, illetve a kompetenciahatárok felismerése. Bizonyos esetekben nagyon összetett problémával érkeznek a kliensek és ilyen helyzetekben

tudni kell felismerni azt, hogy mi az, amiben asztrológusként tudunk segíteni és mi az, amiben már nem és más szakember segítségét kell kérni. Jómagam többször segítettem pszichológus kollégát keresni egy-egy problémára.

Példa erre az az eset, amikor a kliensnek fokozódó kényszeressége / kényszerbetegsége már megnehezítette a mindennapjait. Egy ilyen helyzetre lehetnek utaló jelek egy születési ábrában, de ez nem azt jelenti, hogy ezen ne lehetne változtatni. De ebben én már nem vagyok kompetens és ilyenkor van az, hogy tovább kell küldenem az ő érdekében.

- Gyakran hangzik el, hogy az asztrológia butaság/nem tudomány/okkult praktika/értelmetlen. Erről mi a véleményed?

- Úgy gondolom, hogy a butaság és egyéb jelzők a felszínes információfeldolgozásból fakadnak.

A tudományosságát valóban nehéz bizonyítani, de egyrészt ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen (csak lehet, hogy még nincs meg rá a megfelelő mód),

illetve egyébiránt fontosnak tartom ugyan a tudományt, de túlzottan lekeretezettnek gondolnám magam, ha csak azt fogadnám el, ami már bizonyítva van. Ennél én sokkal nyitottabb személyiség vagyok. És persze ne felejtsük el azt, hogy a pszichológiai törvények működtek már akkor is, mielőtt a pszichológiát tudománynak minősítették volna (hivatalosan alig 140 éve számít annak). Egyébként Amerikában fokozatosan születnek tanulmányok és kutatások az asztrológiával kapcsolatban. Még egészen gyerekcipőben jár, pl. sok a módszertani hiba, de legalább már megmozdult valami. Jómagam több ilyen kutatást is olvastam. Nagyon örülök ezeknek, függetlenül a hibáktól. Nyugaton egyébként sokkal elfogadóbbak és nyitottabbak az asztrológiával kapcsolatban, mint itthon.

- A laikusok időnként felteszik ezt a kérdést: "Ha minden meg van írva a csillagokban, hogyan irányíthatjuk az életünket? És van-e szabad akarat?”

- Nincs megírva minden a csillagokban és van szabad akarat. Én abban hiszek, hogy

a főbb keretek vannak „előre megadva”, például az, hogy merre tartunk, melyek a fontosabb feladatok, amelyeket véghez kell vinnünk.

Hogy aztán azokat milyen tartalommal töltjük fel, már rajtunk múlik.A klienseknek azt szoktam mondani, hogy

a születési ábra egy térkép, az élet meg egy „teljesítménytúra”.

A térképen fel vannak tüntetve a főbb feladatok, lehetőségek, útvonalakkal kijelölve (több opció van) és mi döntünk, merre megyünk, hogy érjük el azokat, mennyit időzünk ott és milyen eszközöket használunk erre.

- Neked miben segített életed során az, amit asztrológusként tanultál? Milyen gyakorlati hasznod volt belőle? Személyiségfejlődésben segített? Konkrét élethelyzetekben?

- A sok konzultáció és tanítás fejlesztette a kommunikációmat. Régen csak írni szerettem, beszélni nem igazán. Ez nagyot fordult. Amit nagyon szeretek még ebben, hogy látom az emberek színességét, hogy hányan hányfélék vagyunk. Tudom humorral kezelni a karaktereket, hiszen az Asztromémek is erről szól. A humor pedig segít nyitni magunkra és másokra egyaránt. Segíti az elfogadást is. Az analógiás gondolkodás pedig „kitágítja az ember belső univerzumát”.

A saját bolygóállásaimat egyébként nem igazán szoktam már nézni. „A bölcs uralkodik a csillagain” – ahogy tartja a mondás, bár ezzel nem azt akarom mondani, hogy hú de nagy bölcs lennék, de ismerem az aspektusaimat és igyekszem mindig fejlődni, kitekinteni, magasabb szintre lépni. Ezt jelenti tehát a „csillagokon való uralkodás” az, hogy az ember képes irányítani a saját sorsát.

- A honlapodon az szerepel, hogy foglalkozol oktatással is. Erre mennyire fogékonyak ma Magyarországon az emberek?

- Alapvetően fogékonyak, de figyelembe kell(ene) venni, hogy az asztrológiát nem lehet 3-6 hónap alatt megtanulni. Az asztrológia ennél sokkal összetettebb. Nagyon fontosak a betonbiztos alapok, mert arra lehet csak elkezdeni építkezni. És hát az analógiás gondolkodás, a második számú legfontosabb tényező az asztrológiai alapok után.

Ki kell tudni lépni a sémákból. Dahlke: Függőleges világkép című könyve igazi kiindulóalap erre. Az analógiás gondolkodás egyébként a pszichológián belül a kognitív pszichológia területe, itt is érdemes olvasgatni, hogy az analógiák szerkezetét, osztályozását, erősségét, szerepét jobban megértsük és alkalmazni tudjuk. Sokat vacilláltam, hogy ebből vagy személyiségpszichológiából írjam-e a szakdolgozatomat, végül az utóbbi mellett döntöttem.

- Mi a terved a jövőre nézve, van olyan, amit el szeretnél érni?

Az asztrológia jó, sok mindenben segítség, de nem ez életem „főműve”. Úgy érzem, hogy az asztrológiából kivettem már azt, ami érdekel és amit hasznosítani tudok. Pár év múlva szeretném letenni, persze nem végérvényesen. Jön velem a „mellényzsebben”, mert lényegében elfér, de a fő profilom a pszichológia lesz.

A pszichológiát nagyon szeretem és a különböző ágai folyamatos fejlődést és tanulási lehetőséget biztosítanak. Nekem ez a belső mechanizmusom. Mindig kattog bennem valami megállíthatatlan: tanulni és menni előre. De hát Bak MC-m van, ura a Szaturnusz pedig a Szűzben (aki érti, érti).