prcikk: Öt gyerek? Hogy lehet ezt kibírni? | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Öt gyerek? Hogy lehet ezt kibírni?

Nem kibírni kell – árulja el Barbara, az ötgyermekes édesanya. „Gyerekkel az élet” sorozatunk második részében egy nagycsalád életébe pillanthatunk be.


„Ez egy tök jó kaland” – adja meg Barbara a rövid választ arra, hogy milyen is öt gyermek édesanyjának lenni. Hozzáteszi, hogy azért persze nem mindig egyszerű, mert az öt gyerek léte sok nehézséget is tud okozni, de amikor esténként leülnek a férjével átbeszélni a nap történéseit, akkor elég sok mókás és kedves pillanatot tudnak felidézni.

Csodák mindig vannak

Barbara egyke volt, férje nagycsaládból érkezett, négyen voltak testvérek. Eredetileg három gyermeket terveztek, és úgy tudták, hogy Barbarának természetes úton nem lehet gyermeke, orvosi segítségre volt szükségük ahhoz, hogy teherbe essen. Aztán amikor Barbara még épp szoptatta az akkor 9 hónapos harmadik gyermeket, egyszer csak kiderült, hogy újra várandós. Orvosa csak annyit tudott erre mondani, hogy csodák mindig vannak. Úgy tűnik, a csodák képesek megismétlődni: az ötödik gyermek ugyanis ugyanígy érkezett a családba, eredetileg nem számítottak rá.

„A legfiatalabb gyermekünk 7 éves, a legidősebb 17. 14, 12 és 10 évesek a többiek. Nekem a nagycsalád elég sokkoló élmény volt, hogy ezek mind az én gyerekeim és mindig itt vannak.”

„Ennek ellenére, ha a kapacitásaink – főleg anyagilag, vagy a lakásunkat tekintve – többre is terjedtek volna, ha nem múltam volna már el 40 éves, és ha nem lennék szívbeteg, én még szültem volna gyereket”

– mondja Barbara.

Hogy anyagi akadálya ne legyen a család bővülésének

„A gyermek érkezése a családba tervezést és sokszor újratervezést igényel, nemcsak a napi logisztika, a szükséges eszközök beszerzése, vagy a lakás be- és átrendezése, hanem a pénzügyek terén is. A családok mára számos állami támogatás és kedvező konstrukciójú, visszatérítendő állami támogatású kölcsön közül választhatnak céljaiktól függően. A legmegfelelőbb pénzügyi megoldás kiválasztásában azonban érdemes szakértő segítséget kérni. Az állami támogatások szakértője, az OTP Bank munkatársai 370 fiókban állnak az érdeklődő házaspárok rendelkezésére” – mondta el dr. Rajmonné Veres Ibolya, az OTP Bank hitelezési folyamatokért felelős vezetője.

Több gyerek, több tapasztalat

Gelencsér Józsefné védőnő – aki maga is nagycsaládos, 11 gyermek édesanyja – azt mondja, hogy ahol már van legalább egy gyerek a családban, ott már megvan az a tudás, hogy hogyan kell bánni egy újszülöttel, miért sír, mire van szüksége. „Gyakori tapasztalás, hogy a szülők a második gyermeküknél már közel nem aggódnak és problémáznak annyit, mint az elsőnél. Ha nagycsaládba érkezik gyermek, akkor akár a testvérek is be tudnak segíteni a szülőknek a különböző feladatokban.”

Ha sok gyerek van a családban, adódik a kérdés, nem lesznek-e féltékenyek egymásra a testvérek. A szakember szerint ez gyakran előfordulhat, de a szülőkön is múlik, hogy bekövetkezik-e: „Különbözőképpen reagálhatnak a kisgyerekek ilyenkor, van, aki újból kisbaba akar lenni, van olyan, aki nem tud jól aludni, vagy érzelmi dühkitörései lesznek. Ha nagyobb már a gyerek, mikor testvére érkezik, akkor kevésbé valószínű a testvérféltékenység. A szülők nagyon sokat javíthatnak a helyzeten, ha külön szánnak időt az idősebb gyermekre is.”

„Gyakran kérdezik, ha kiderül, hogy öt gyerekünk van, hogy hogyan lehet ezt kibírni. De ezt nem kibírni kell”

– összegzi Barbara, mit jelent számára a nagycsaládos élet. – „Persze vannak nehéz pillanatok, nyilván sokkal nehezebb az anyagaikat beosztani, megoldani az iskoláztatást, átvészelni egy bárányhimlős időszakot, de összességében jó dolog öt gyereket nevelni.”

„Sok mindent kap belőle az ember, mi magunk is változunk közben, és olyan dolgok jönnek az életünkbe, amik másként nem jöttek volna. Például lehet, hogy soha életemben nem kezdtem volna blogot írni, ha nincs öt gyerekünk.”

NÉZD MEG A BARBARÁVAL KÉSZÜLT KISFILMET!

Milyen előnyei lehetnek a nagycsaládos életnek?

„Nagycsaládban felnőni sok előnnyel jár. Lehetőséget ad arra, hogy megtanuljunk közösségben élni, keretek között létezni, szabályokhoz alkalmazkodni, de egyben nagyfokú rugalmasságot is tanulni, és pillanatról pillanatra alkalmazkodást tudunk kialakítani – mindezt ráadásul a kortárs közegben tudjuk megtapasztalni” – mondja Jakobovits Kitti pszichológus. A szakember azért azt is kiemeli, hogy ugyan vitathatatlan a testvérek előnye személyiségünk formálódásában, de attól, hogy valaki egyke, még nem lesz feltétlenül kevesebb. Nagyon sok tényezőn múlik a személyiség kialakulása: milyen a szülők attitűdje, milyen érzelmi háló veszi körül, mit tanul a gyerek kortársaitól.

A pszichológus azt tanácsolja, hogy ha kistestvér érkezik, akkor kezdettől fogva érdemes bevonni ebbe a nagyobb gyereket, gyerekeket. „Az ő korának megfelelően beszélni vele erről, várakozássá tenni a kistestvér érkezését, kérdéseket feltenni neki és meghallgatni az ő kérdéseit. Nyilván érezni fogja, hogy változások vannak, ezért nem érdemes eltitkolni a dolgot.

„Ha megfelelően kommunikáljuk, akkor sokkal valószínűbb a kistestvér pozitív fogadtatása, meg lehet előzni a testvérféltékenységet.”

Öt gyermek mellett is van lehetőség az önmegvalósításra

Barbara eredetileg egyiptológusnak tanult, de egész más területre került, újságíróként dolgozott az MTI-nél. A több műszakos munkát nehezen tudta összeegyeztetni a többgyermekes családi léttel, ezért nem tért vissza szakmájába, de egy idő után hiányzott neki az írás.

Férje javaslatára kezdett blogot írni nagycsaládos életükről, aminek időközben saját felületet is kialakítottak. Barbara itt osztja meg gondolatait a nagycsaládos létről, ad praktikus tippeket sütéshez, főzéshez, barkácsoláshoz, de hangsúlyozza, hogy nincs birtokában a tuti recept, hogy hogyan is kell öt gyermeket nevelni:

„Soha nem szeretnék olyat mondani, hogy 5 tuti tanács, hogyan nevelj magabiztos gyereket a kallódó kamaszodból. Miért? Mert fogalmam sincs. Nem biztos, hogy beválik másnál, ami nekem bevált.”

„Hiszen ezt a saját gyerekeimnél is megtapasztaltam, hogy lehet, hogy az egyiknek az jött be legjobban, ha hason altattam, a másik már akkor üvöltött, ha hasra próbáltam fordítani. Ugyanaz a család, ugyanaz a vér, és mégis öt teljesen különböző gyerek.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: