Megéri naponta órákat utazni, vagy más városba költözni egy jó munkáért?
Bár ha munkaválasztásról van szó, a szempontok között első helyen áll az, hogy minél közelebb legyen otthonunkhoz az új munkahely, mégis minden 10. megkérdezett akár másik városba is elköltözne, ha jobb munkalehetőséget kapna – derül ki az OTP Bank megbízásából nemrég készített online felmérésből. Sőt, 34% a napi ingázást is vállalná egy jó munkáért. Hogyan állunk a mobilitással? Mit mondanak azok, akik már léptek, és odébb költöztek egy új állás kedvéért? Megéri-e kilépni a komfortzónából? Ennek jártunk utána.
Álommunka egy vidéki multinál
Marci jelenleg egy multinacionális vállalatnál dolgozik Egerben mérnökként. Mondhatni friss vidéki lakos, több mint 10 év után hagyta el a fővárost, épp azért, mert megtetszett neki ez a mostani munkalehetőség. „Régóta szerettem volna vidékre költözni, és sikerült egy olyan céghez elhelyezkednem, ami minden szempontból ideálisabb számomra az előzőnél” – mesél az okokról Marci.
„Budapest után jelentős különbség, hogy sokkal gyorsabban eljutok bárhova a városon belül, mivel nincsenek olyan dugók, mint Pesten.
Sokkal kevesebb a turista, ami élhetőbbé teszi a mindennapokat, és az élet is nyugodtabb. Ami még nagyon fontos, hogy sokkal jobb a levegő minősége is, ezért szívesebben sétálok a városban.”
A barátaival, akik a fővárosban maradtak, így ugyan ritkábban tud személyesen találkozni, de a kapcsolatot ugyanúgy tartja velük. Véleménye szerint vidéken pont ugyanolyan sikeres karriert lehet befutni, és legalább olyan jó lehetőségeket lehet találni, mint a fővárosban. Nagyon szeret új lakóhelyén élni, és mivel a munkahelyén azzal foglalkozhat, amivel régóta szeretett volna, így nem tervez további váltást – egyelőre.
Mindenütt jó - de most legjobb Győrben
Zsófi már több kanyart is maga mögött tudhat: Budapesten járt főiskolára, majd ott is dolgozott öt évig. Aztán külföldre ment dolgozni, hat év után tért vissza, de már nem a fővárosba, hanem Balatonfüredre, ahol egy konkrét munka várta: először egy bor-nagykereskedésnél dolgozott HORECA-értékesítőként, majd egy ingatlanfejlesztőnél lett irodavezető. A Balaton mellől Győrbe vezetett tovább az útja, jelenleg is a Rába parton él.
„Szerencsésnek érzem magam, hogy már több helyen is otthon érezhettem magam” – mondja Zsófi. – „Alkalmazott voltam mindig is, és a győri költözéssel léptem meg, hogy vállalkozó lettem, ami régi álmom volt. A vállalkozásom virtuális irodavezetés és asszisztencia, mely nem feltétlenül helyhez kötött, ezért
bárhonnan tudnám csinálni, de már nem vágyom arra, hogy Budapesten éljek.”
Ő sem érzi úgy, hogy Budapestre vezetne minden út, ha karrierépítésről van szó, vidéken is remekül megtalálta a számítását – ráadásul van összehasonlítási alapja a korábbi fővárosi tapasztalataival.
Az OTP Bank Magyarország egyik legnagyobb foglalkoztatója, kiterjedt fiókhálózata és széles tevékenységi köre miatt a legkülönfélébb munkakörökben tud kihívásokkal teli állásokat ajánlani Budapesten és vidéken egyaránt.
„A magyar munkavállalók nagy része ragaszkodik ahhoz a településhez ahol jelenleg is lakik, így fontos felismerniük a hazai nagy munkáltatóknak, hogy a főváros mellett a vidéki településeken is érdemes változatos lehetőségeket biztosítani a munkavállalóknak. Friss felmérésünk szerint a magyar munkavállalók csaknem fele folyamatosan nyitott szemmel jár, hátha adódik egy-egy jobb álláslehetőség. A budapesti válaszadók körében ez az arány 10 százalékkal alacsonyabb. Vidéken is csökkenhet az állást váltani kívánók száma, ha a munkavállalók igényeinek megfelelőbb feltételeket biztosítanak a cégek” – mondja Bertalan Imre, az OTP Bank HR vezetője.
Napi 50-100 km utazás, de megmaradni a szakmában
Zsuzsa Nyíregyházán született, ott nőtt fel, a főiskolát is ott végezte. Mégis évek óta másik településre ingázik aktuális munkahelyére. „Környezetvédelmi és fejlesztési szakember diplomát szereztem, fontos volt számomra mindig is, hogy a szakmámban helyezkedhessek el.
Volt, amikor találtam is a lakóhelyemhez közel megfelelő munkát, de amikor épp nem, akkor nem más pozíciókban, hanem inkább nagyobb távolságokban kezdtem gondolkodni” – magyarázza Zsuzsa, miért nem az egyszerűbbnek tűnő utat választotta.
Volt, hogy évekig naponta 100 km-et vezetett, mert Debrecenbe járt át dolgozni, most csak napi 50 a penzum, Nyírbogdány valamivel közelebb van. „Debrecen még épp elérhető távolságban volt ahhoz, hogy vállaljam a napi ingázást, de az nem is merült fel, hogy odaköltözzünk – van egy 14 éves lányom, őt sem szerettem volna kiszakítani a megszokott környezetéből.”
Amikor egy város több szempontból is a világ közepévé válik
Adrienn viszont épphogy költözni akart, bár akár ingázással is megoldhatta volna, hogy új munkahelyére bejárjon. 5 éve dolgozik Kecskeméten, egy autóipari cégnél, és csak a kezdeti időszakban járt át naponta Budapestről. Nagy vágya teljesült, hogy ide felvételt nyert, és egyáltalán nem bánta meg, hogy a munkájáért otthagyta a fővárosi életét. „Kecskemét egy csodálatos város, folyamatosan fejlődik. Ráadásul mivel az ország közepén van, 2 óra alatt az ország szinte bármely részére eljuthatunk” – összegzi Adrienn, mi is az egyik nagy előnye annak, hogy új lakóhelyet választott.
Ami Kecskemét és Budapest között nagy különbség számára, az leginkább az emberek közvetlensége; szerinte a kecskemétiek sokkal előzékenyebbek, segítőkészebbek és közvetlenebbek, mint a budapestiek. Ráadásul a város is nagyon családbarát, sok a program kicsiknek és nagyoknak, sok a sportlétesítmény, így nem érzi, hogy hátrányba került volna, mert elhagyta a fővárost.
Adrienn nem mondja azt, hogy nem költözne újra egy jobb ajánlat kedvéért, de nehezen tudja elképzelni, hogy überelni lehet a jelenlegi helyzetet.
„Itt kezdetektől fogva nagyon jól érzem magam, szeretem, amit csinálok.
Két kezemen sem tudom megszámolni, mennyi nagy és sikeres projektet valósítottunk már meg a kollégáimmal az évek alatt. A digitalizáció minden területen megjelenik és ez rengeteg új folyamatot is generál – de ez számomra izgalmas kihívás. Azt is szeretem, hogy a nemzetközi projektekben számtalan utazási lehetőség adódik, ahol új embereket, más kultúrákat ismerhetünk meg.”
És hogy hogyan látja a karrierépítési lehetőségeket vidéken? „Nem gondolnám, hogy itt rosszabbak lennének a lehetőségek, mint Pesten. Ahol vannak nagy cégek, ott már ugyanúgy elvárt a munkavállalóktól a nyelvtudás, vagy akár az, hogy több szakterülethez is értsen valaki.
De cserébe van lehetőség a fejlődésre, tanulásra – az már rajtunk múlik, tudunk-e vele élni.”
