Nagy mell vagy kicsi mell? Így változott koronként az ízlés és az elvárás
Mindezalatt az európai nők tornáktól és sajátos légzőgyakorlatoktól várták a mellük nagyobbodását, erősödését. A „leánynevelés” egyik legfontosabb tétele sokáig a helyes tartás elérése volt a szép mellek, a karcsú test és a légies járás érdekében. Ehhez legrövidebb út a „tánczon” keresztül vezetett, így a legtöbb 19.-20. századi leánynevelési tanácsadó írás különösen kiemeli ennek fontosságát.
A 20. század első évtizedeinek vegyipari és műszaki újdonságai erre az igényre is igyekeztek sajátosan „modern és hatásos” válaszokat adni. Tablettákon és krémeken keresztül a hormonok bevetésétől sem riadtak vissza. A kereslet a 20-as években sem lanyhult ezen szerekre, amikor épp a kis mell élte reneszánszát.
Bizonyos írások, a vákuum berendezések és a tejtermék alapú diétákon túl, speciális „sétát” is javasolnak a cél elérésére. A séta felfelé és némiképp hátrafelé hajtott fejjel és előretolt mellkassal történt, felfelé irányuló járás közben. Az így végzett séták állítólag fejlesztették a mellkast, a nyakat és a vállakat és „könnyed járást biztosítottak”.
Az 1930-as évekre a tüdőkapacitás bővítés, mint mellnagyobbító eljárás lekerült a napirendről. A figyelem a mellizmok fejlesztésére helyeződött. A legyegyszerűbb mellizom erősítő gyakorlat szerint, a tenyerek mell előtti összekulcsolásával és a mondat ismételgetésével: „muszáj megnövelnem a mellemet!”- jelentős eredményt várhatunk. Helena Rubinstein egy speciális tornát is kifejlesztett erre a célra, melytől nők generációi várták a hatást különösen akkor, ha az élelmes kereskedők által piacra dobott rugós- vagy nyújtható szerkezetekkel mindezt kiegészítették. Jó példa erre Mark Eden mellnövelő készüléke.
A tornától, a tüdőkapacitás-növeléstől és a különböző kínzószerkezetektől ódzkodók számára a kozmetikai ipar kínált megdönthetetlen megoldásokat, melyek bőrtápláló és anyagcserefokozó-bőrfeszesítő anyagokból álltak, természetes zsírok és olajok alkalmazásával.
porított mandula 1 teáskanál
kakaóvaj 1 uncia
friss birkazsír 1 uncia
friss marhazsír 2 uncia
csukamájolaj 2 uncia
olivaolaj 1 uncia
Többféle speciális masszázs is létezett e célra. Kínában a melleket 3 zónára osztva masszírozták, Európában többnyire a finom, felfelé irányuló körkörös mozdulatokat preferálták. Ezekhez kézi rollereket/görgőket is igénybe vettek esetenként. A masszírozáshoz nemcsak tápláló és vérbőségfokozó anyagokat használtak, de (dr. R. Vaucaire párizsi orvos javaslatára) a kecskeruta nevű növényt (Galega officinalis) is. E növényt Európában sokáig csak a háztáji állatok tejhozamának növelésére alkalmazták, ám a szemfüles kozmetikai ipar felfedezte magának a mell növelésére alkalmas szerként. Krémek és tabletták garmadáját tették eladhatóbbá vele, a nagyobb keblek ígéretével. És habár a kecskeruta kebelnövelő hatásáról léteznek csodálatos feljegyzések, azért használatát nagyban indokolta, hogy afrodiziákumként is kiválóan helytállt.
1930 tájékán, ahogyan az arckrémekben, úgy a mellserkentőkben is megjelentek a hormonok, a placenta- és az embrió kivonatok. Ekkor élték reneszánszukat a különböző levegő és/vagy vízsugár segítségével alkalmazott vákuum készülékek, majd később, főként szalonokban az iontoforézissel és izomstimulációval működő elektrokozmetikai megoldások.
Vaucaire a kecskeruta által szervezett hírnév után figyelmét a mell méretének csökkentésére, mint ritkább, de esetenként aggasztó problémára helyezte. Összehúzó anyagokat és hideg kompresszt alkalmazott e célból. Igen gyakorta súlycsökkentésre javasolt krémeket, szappanokat és fürdősókat vetettek be e célból. Sokan a mellek feszesítését javasolták, mint kebelkissebbítő eljárást, így ez esetben is a tornát és a váltófürdőt tanácsolták.
A mell kisebbítésének problémájára azonban még annyira sem sikerült hatni, mint a nagyobbítás kérdésére, így a szigorú alátámasztásnál, vagy a mellműtétnél egyszerűbb megoldást a mai napig sem sikerült találni.
