ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"Na ezért szültem öt gyereket!" – egy anya őszinte kiállása

Nem azért szültem sok gyereket, hogy beteljesítsem a női princípiumot, sőt, sok egyéb dologért sem. Akkor mégis miért?


A Mom With Five blog sokkal több egy ötgyerekes édesanya egyszerű naplójánál, egy valóságos családi magazin. R. Fonyó Barbara végzettségét tekintve történész-egyiptológus, de az egyetem elvégzése után – némi kitérőtől eltekintve – külpolitikai újságíróként dolgozott a Magyar Távirati Irodánál. 2002 óta háztartásbeliként, főállású anyaként éli a mindennapjait öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyjaként.

Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.

Még egyszer leírom: nem azért szültem öt gyereket, hogy beteljesítsem a női princípiumot. Nem, bizony. Sőt, nem is azért, mert mások – jöjjön bárhonnan az üzenet: alulról, felülről, jobbról vagy balról – azt mondják, szüljük tele az országot, mert másképp nem fiatalítható meg az egyre inkább elöregedő társadalom, ezen múlhat a jövőnk, a fennmaradásunk, na, meg a TB-kassza. Ezek közül pont egy se jutott eszembe, amikor tizennégy évvel ezelőtt először kezemben tarthattam Nagyfiút, majd tíz évvel később ötödikként Legkisebbet. Ott, a kórházi ágyon fekve pont nem érdekelt egyik sem és később sem.

otgyerek4

Még akkor sem, ha egyesek ezt akarják elhitetni a külvilággal, vagy egyszerűen úgy vélik, a nagycsaládos szülők, édesanyák és édesapák a XX. század elején megélt mintákhoz ragaszkodnak, aszerint élnek, de még inkább a sötét középkor eszméi alapján tengetik hétköznapjaikat, a nők a férjek tulajdonai, be vannak zárva a konyhába és csak a gyereknevelés a feladatuk és más nem vár rájuk az életben, mert nem is vágynak másra.

Mert nem is tudnak másra vágyni, hiszen műveletlenek, aluliskolázottak, szektások, de minimum elhanyagolják magukat

– idő hiányában persze a gyerekeiket is – és ha mindez mégsem lenne igaz rájuk, na, akkor meg tutira pénzért szültek.

Hát, nem, nagyon nem. Sőt továbbmegyek. Mindenki magából indul ki. Aki ilyet feltételez másokról, hogyan vélekedne magáról, ha valami véletlen folytán nagycsaládossá válna, mert vannak véletlenek, ahogy csoda is, ami velünk is megesett. De ki hogyan nevezi, ugyebár?! (Láttunk mi már egygyerekes szülőpárból hirtelen nagycsaládossá vált édesanyát és édesapát egy bájos ikerpárnak köszönhetően, sőt, láttunk már olyat is, hogy védekezés mellett született utód…, sőt, meg is éltük mi magunk is, pedig nagyon tudatosan, körültekintően készültünk a négygyerekes létre.)

"Ti mindent ingyen kaptok!"

Őszintén szólva nagyon unom már, hogy nagycsaládos szülőként állandó pellengérre vagyok állítva. Az egyik oldal azzal vádol, hogy mi mindent ingyen kapunk és különben sem fizetünk adót, ráadásként a gyerekek után járó kedvezményekért, pénzért szülünk.

Na, álljunk meg egy pillanatra! Nem fizetünk adót, mert nem keresünk annyit ketten, hogy az öt gyerek után járó adókedvezményt teljes egészében ki tudnánk használni. Nemrégiben egy kétgyerekes ismerős szülőpár szájából is elhangzott ez a vád. Felvázoltam nekik, hogy a két család nettó jövedelme ugyanannyi – mert történetesen ez nyílt titok közöttünk, hogy miért, az most nem fontos -, csak ők adóznak, mi meg nem.

A nettó összeg az ő esetükben négyfelé oszlik, az esetünkben hétfelé.

Nálunk az egy főre jutó jövedelem nem éri el a minimálbért, náluk bőven meghaladja. De akkor is! Mi nem fizetünk adót. Mi az ő adójukból élünk. Értem. Vagyis nem. Illetve ők nem értik... vagy nem akarják megérteni. Ettől még barátok maradunk. (Apró megjegyzés: nem fizetünk ugyan adót, de egy hét alatt többet költök a piacon, mint ők mondjuk egész hónapban, ezzel meg ugyebár támogatom a hazai termelőket, a gazdaságot, de nem akarok ilyen mélységekbe belemenni.)

otgyerek3

A gyerekek után járó kedvezmények tényleg nagyon jók, például az utazási kedvezmények, amelyek egy külön állatfajt képviselnek, mert csak addig érvényesek, amíg minimum három saját gyerekkel prezentáljuk, hogy tényleg nagycsaládosok vagyunk, mert abban a pillanatban megszűnnek létezni, hogy ha az öt gyerekből csak kettővel indulok útnak; ilyenkor ugyanis már nem él a kedvezmény, bár továbbra is nagycsaládosok vagyunk és persze közben a pénzügyi helyzetünk sem változott.

Ki érti ezt? (Halkan megjegyzem, soha nem voltam még elég bátor ahhoz, hogy vonattal nekivágjak öt gyerekkel – három hat év alattival 35 kilométert próbáltam. Soha többet – bármilyen távolságnak bőröndökkel, babakocsival és Férjjel megpakolva csak azért, hogy kihasználjuk a nagycsaládosoknak járó 90 százalékos utazási kedvezményt. De ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy az így megspórolt összeg messze nem fedezi az utazás alatt összeszedett ősz hajszálak elfedésére szükséges hajfesték árát, valamint az átélt élmények után kötelezően javasolt egy-két napos szülői regeneráló kúrát.)

Vagy ott van például az ingyenes tankönyv kérdése, amit nemcsak a nagycsaládosok kapnak ingyen, de csak nekünk kell külön nyilatkozni róla. Ingyenes óvodai étkezés? Ó, tényleg!

Kár, hogy az időközben iskolássá érett többi gyerekemnek az étkezése többe kerül féláron, mint például két gyerek teljes árú közétkeztetése.

De tudod mi a legjobb a gyerekek után járó kedvezményekben? Az, hogy bármikor, bárki eltörölheti egy tollvonással – ahogy egy időben a családi pótlék sem járt alanyi jogon -, de attól mi még nagycsaládos szülők maradunk és akkor is túl kell élnünk. És túl is fogunk, hiszen nem az állami támogatások – ahogy azt egyesek szívesen hangoztatják – határozzák meg a családi állapotunkat. De azért pénzért (=majdnem biztos állástalanság, főállású anyaság 25 ezer forintért) szülünk, tudom.

Legális munkakerülés

Nézzük azokat, akik szerint meg azért szültem sok gyereket, mert nem szeretek dolgozni, a véremben van a lazsálás és az öt gyerekre hivatkozva legálisan kerülhetem a munkát. Legális munkakerülő. Hej! Soha szebb titulusom nem volt még.

Jut eszembe, öt gyerek tényleg nem ad semmi munkát, á, dehogy! Este fél tíz és reggel hét között például egész keveset, az még láblógatáshoz sem elég, a fennmaradó időt meg csak eltöltöm valahogy teljes relaxban a Mount Everestet megszégyenítő ruha- és edénykupac árnyékában, miközben egyik kezemmel Alpok nagyságú hegyekbe rendezem a tiszta, mosott ruhákat a vasaláshoz, hajtogatáshoz, a másikkal a széthagyott játék- és füzettornyokat egyensúlyozom a gyerekszobák irányába telepátiával, mert valakinek bevásárolni is kell, különben este engem esznek meg a házi sütésű két kilós vekni helyett, na, meg Férj is megkért néhány hivatalos feladat elintézésre – evidens nem, hogy a négyig nyitva tartó hivatalokat és bankokat pont az ilyen legális munkakerülők kedvéért találták ki?! – és a levelek se masíroznak le maguktól a postára, ahogy a zöldségek se fuvarozzák magukat haza a banyatankban, pedig igazán megtehetnék.

otgyerek2

Nem is értem, mivel ütném el az időmet, ha nem csak a lábamat lógatnám egész nap. Ja, dolgoznék... munkahelyen, ahova nem vesznek fel a sok gyerek miatt. Így marad a láblógatás.

Az alulművelt, az oktondi és a vallásos

És máris itt jönnek azok, akik szerint azért szültem, mert semmi mást nem akarok az élettől – ennyire vagyok képes -, mint beteljesíteni a női princípiumot, mert leragadtam a sötét középkornál. Nem hiába vagyok történész. Mit történész! Egyiptológus, ha lehet ilyet mondani, az még elmaradottabb korszak volt.

Ők azok, akik szívesen hangoztatják, hogy kellő intelligenciával megáldott emberek nem elégedhetnek meg csupán az anyasággal:

kettőnél több gyereket szerintük csak azok vállalnak, akik kicsit alulműveltek, nem voltak elég okosak, hogy karriert építsenek, vagy valami vallási dolog áll a háttérben, ja és még el is hanyagolják magukat, mert az úgy bónuszként jár az aluliskolázottsághoz.

És ha nem így van, az gáz? Mi van, ha nekem pont a nagycsaládosság nyitott új lehetőségeket az életemben, ebből az élethelyzetből tanultam meg olyan dolgokat, amelyeket amúgy nem tettem volna?! Nagycsaládos anyaként kezdtem blogírásba, lassan három éve írok (oké, saját domainen csak két éve) és apránként beérik a sok-sok fáradozás és a végén még megélem, hogy a blogból származó jövedelmeimmel mérhető módon hozzájárulok a családi költségvetéshez. Ja, hogy ez nem karrier? Nem a hagyományos, az tuti. De ki mondta, hogy minden életútnak szabályosnak kell lennie? Csak nem a külvilág?! Te abban hiszel, én ebben. Te szétszeded a Pilóta kekszet, én nem. Egy érem két oldala.

otgyerek5

Mi van, ha engem épp a nagycsaládosságom döbbentett rá arra, mennyire fontos, hogy fitt legyek? Hogy ezért kezdtem el rendszeresen mozogni, heti ötször edzeni? Ja, hogy ettől még nem feltétlenül nyerem vissza a húsz évvel korábbi és az öt szülés ezelőtti alakomat? Na, pont nem érdekel, én tudom az igazságot és az untig elég. Nekem. A kívülállók meg? Ők csak kívülállók, nincsenek a helyemben. Bár lehet, hogy ha lennének, inkább menekülőre fognák.

És mi van azokkal, akiknek tényleg az anyaság az életfeladatuk akár tíznél több gyerekkel? Ők már nem is emberek?

Miért szültem igazából sok gyereket?

És hogy miért szültem valójában öt gyereket? Mert MI, én és Férj így szerettük volna. Döntésünkben nem befolyásolt a pénz (különös tekintettel a havi 25 ezer forintos apanázsra, amelyet főállású édesanyaként kapok, mert ugyebár elhelyezkedni, na, azt nem tudok), a CSOK (amit soha nem veszünk fel), sem az, hogy valaki szerint minden magyar családnak ezt kellene csinálnia, példák vagyunk, hazafiak, vagy épp ellenkezőleg, egy számító dög, aki a sok gyereke révén akar gondtalan öregkort biztosítani a maga számára, esetleg tanulatlan, alulművelt fehérnép, aki csak egy férfi árnyékában képes létezni vagy épp vallási fanatikus.

Egy frászt! Ezek egyikéért sem.

Ugyanazért szültem öt gyereket, amiért mások egyet vagy kettőt vagy hármat, vagy egyet sem. Azért, mert mi így akartuk és mert hiszünk abban, hogy a Sors/Isten – ki miben hisz – nem véletlenül rendezte így, mert ez nekünk így jó és a gyerekeinknek is. A döntést tehát mi hoztuk, a külvilágnak csupán egyetlen dolga van: elfogadni ezt ítélkezés nélkül. Nálunk és mindenki más esetében is. Menni fog?

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kétszeresére nőhet a skizofrénia kockázata a macskatartóknál egy új elemzés szerint
Egy 17 tanulmányt összegző ausztrál metaanalízis szerint a macskatartók körében kétszeres lehet a skizofrénia esélye. A kutatók a háttérben a macskák által terjesztett Toxoplasma parazitát sejtik.


Egy ausztrál kutatócsoport 17 korábbi tanulmányt összegző elemzése szerint a macskatartás a skizofréniával összefüggő rendellenességek nagyjából kétszeres kockázatával járhat együtt. Bár a statisztikai kapcsolat szignifikáns, a kutatók hangsúlyozzák, hogy ez önmagában nem bizonyít ok-okozati összefüggést, és a vizsgált tanulmányok minősége is vegyes – írja a ScienceAlert.

A metaanalízis szerint a macskáknak kitett személyeknél tapasztalt emelkedett esély mögött számos, még nem tisztázott tényező állhat. A szerzők kiemelik, hogy az elemzésbe bevont vizsgálatok többsége úgynevezett eset-kontroll típusú volt, amely nem alkalmas az ok-okozati viszonyok feltárására.

„Azt a következtetést vontuk le, hogy a macskáknak kitett személyeknél körülbelül kétszeres eséllyel alakul ki skizofrénia” – írja az ausztrál kutatócsoport.

Egyes tanulmányok a macskaharapások és a pszichózisszerű élmények között találtak kapcsolatot, de a háttérben nem feltétlenül a régóta gyanúsított toxoplazma parazita áll. Elképzelhető, hogy más kórokozók is szerepet játszhatnak.

„Áttekintésünk alátámasztja a kapcsolatot a macskatartás és a skizofréniával összefüggő rendellenességek között” – fogalmaznak a szerzők, de azonnal hozzáteszik, hogy a végső szó kimondásához sokkal további kutatásokra van szükség.

A szakértők szerint elengedhetetlenek a nagy, reprezentatív mintákon alapuló, előre megtervezett vizsgálatok, amelyek pontosabban képesek kontrollálni a lehetséges zavaró tényezőket, mint például a családi kórtörténet vagy a szocioökonómiai státusz. Amíg ezek az eredmények nem állnak rendelkezésre, a legfontosabb a megfelelő higiéniai szabályok betartása, beleértve a rendszeres kézmosást a macskaalom tisztítása után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekkel tolódhat el a nyugdíj a Nők40-nél egy gyakori számítási hiba miatt
A Nők40 programnál a téves számítás miatt sok igénylést utasítanak el, és a tervezett nyugdíjazás akár évekkel is csúszhat.


Papíron megvan a 40 év, mégsem mehetsz nyugdíjba? A legtöbben itt csúsznak el: a Nők40 nem a teljes szolgálati időt, hanem a jóval szűkebb jogosultsági időt nézi – és ebből több, sokak által „biztosnak” hitt év egyszerűen kiesik.

A program megköveteli a 40 év jogosultsági időt, amin belül főszabály szerint legalább 32 évnek keresőtevékenységgel szerzett időnek kell lennie.

A legfontosabb tudnivaló, hogy a Nők40 esetében nem minden, szolgálati időnek minősülő időszak számít – írta szombaton a Meglepetés magazin. A fennmaradó, legfeljebb 8 év jellemzően gyermekneveléssel kapcsolatos ellátásokból jöhet össze.

A jogosultsági időből azonban kiesnek a tanulmányi évek, az álláskeresési járadék, a rehabilitációs és rokkantsági ellátás, a 18 év feletti hozzátartozó ápolásáért kapott díj, a passzív táppénz, valamint a nem gyermekgondozási célú fizetés nélküli szabadság is.

A probléma gyökere a szolgálati idő és a jogosultsági idő közötti különbség. Míg a nyugdíj összegének kiszámításánál a szolgálati idő a mérvadó, ami egy tágabb kategória, addig a Nők40-re való jogosultsághoz egy szigorúbb feltételekhez kötött időszakot, a jogosultsági időt kell összegyűjteni. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek papíron már megvan a 40 éve, a valóságban mégsem teljesíti a feltételeket.

A leggyakoribb buktatót a tanulmányi évek jelentik: a középiskola, szakiskola vagy egyetem évei hiába számíthatnak bele más esetben a szolgálati időbe, a Nők40 szempontjából nem jogosítanak nyugdíjra. Ugyanez a helyzet a munkanélküli ellátásokkal, amelyek szintén nem visznek közelebb a 40 évhez.

Meglepő lehet, de a rehabilitációs és rokkantsági ellátás ideje sem vehető figyelembe, ahogy a 18 év feletti, tartósan beteg hozzátartozó gondozásáért kapott ápolási díj sem.

Szintén kiesik a számításból a passzív táppénz – vagyis amikor a biztosítási jogviszony már megszűnt, de még folyósítanak ellátást –,

és a nem gyermekgondozás miatt kivett fizetés nélküli szabadság is. Itt a szabályozás azt is kimondja, hogy az 1998. január 1-je előtti, nem gyermekgondozás vagy -ápolás miatti fizetés nélküli szabadság első 30 napja sem számít bele.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes végigvennie az elmúlt évtizedeit: gyűjtse össze az összes munkaviszonyát, az ellátások és a munkahelyváltások közötti szünetek időszakát, majd a fenti lista alapján húzza ki azokat az éveket és hónapokat, amelyek nem számítanak bele a jogosultsági időbe.

A legbiztosabb módszer a hivatalos adategyeztetés kezdeményezése, ahol pontosan kiderül, mi hiányzik a 40 évhez.

Különösen azoknak érdemes újraszámolniuk, akiknek több munkahelyváltás között volt munkanélküli időszakuk, hosszabb ideig tanultak, egészségügyi ellátást kaptak, vagy 18 év feletti hozzátartozót ápoltak.

Egy rossz becslés komoly következményekkel járhat: az igény elutasítása és a tervezett nyugdíjazás elhalasztása.

Ha a számítások után kiderül, hogy csak pár hónap hiányzik, akkor egy reális menetrend felállításával elkerülhető a kellemetlen meglepetés az igényléskor.

Az idei politikai vitákban új lendületet kapott az ötlet, hogy a Nők40 mintájára a férfiaknak is járna a korábbi nyugdíjba vonulás. A javaslatot, amely május végén a Parlamentben is téma volt, azzal indokolják, hogy sok férfi nem éri meg a korhatárt. A kezdeményezés ugyanakkor komoly költségvetési kockázatokat vet fel: szakmai becslések szerint a kiterjesztés éves szinten több százmilliárdos többletkiadást okozhatna, ezért a támogatói gyakran gazdasági feltételekhez kötnék a bevezetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Forradalmi kínai találmány: mosószer nélkül is tiszták lesznek a ruháink
Kínai anyagtudósok olyan polimerbevonatot fejlesztettek, ami a textíliákra fújva öntisztulóvá teszi azokat. A „molekuláris vízpáncél” több mint 80 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét.


Mosás, mosószer nélkül? Kínai kutatók olyan, textíliára fújható bevonatot mutattak be, amely a szálak felszínén molekuláris vízpáncélt rendez, és egyetlen öblítéssel eltávolítja a foltok jó részét – a víz- és energiaigényt pedig több mint 80 százalékkal csökkentheti.

Az új eljárás lényege, hogy a kutatók váltakozó pozitív és negatív töltésű polimerek rétegeit fújják a textíliára, legyen az pamut, selyem vagy poliészter. A kialakuló felületen a kéntartalmú szulfonátcsoportok egy ultravékony, rendezett vízréteget vonzanak magukhoz és tartanak a helyükön. Ez a „molekuláris vízpáncélként” leírt réteg fizikai gátat képez a szövet és a szennyeződések között – írja a Live Science.

A kutatók szerint a fejlesztés alapjaiban változtatja meg a tisztításhoz való hozzáállást.

„Ahelyett, hogy mosószerre támaszkodnánk az erősen tapadó szennyeződések eltávolításához, a textil felületét módosítjuk úgy, hogy a foltok eleve ne tapadjanak meg erősen” – magyarázta a kutatás két szerzője.

A laboratóriumi teszteken a bevont anyagokról egyetlen vizes öblítéssel lejött a ketchup-, a chiliolaj- és a szójaszószfolt, a tisztítás hatékonysága pedig elérte vagy meg is haladta a hagyományos, mosószeres mosásét. A számítások szerint a módszer közel 82 százalékkal csökkentheti a mosás víz- és energiaigényét, ráadásul a bevonat a mosás közben leváló mikroműanyag-részecskéket is csapdába ejti, megakadályozva, hogy a szennyvízbe jussanak.

A szakértők szerint a védőréteg megnehezíti, hogy az olajok, ételfoltok, izzadságmaradványok és mikroorganizmusok közvetlen, erős kapcsolatot alakítsanak ki a bevont szál felületével. A módszer hatása több mint száz mosási cikluson át megmaradt.

A háztartási mosásnak jelentős a környezeti lábnyoma a hatalmas vízfelhasználás, a mosószerekből származó vegyi anyagok és a szintetikus ruhákból kioldódó mikroműanyagok miatt.

Ez az elv eltér a korábbi „öntisztuló” szövetekétől, amelyek többnyire a vízlepergető, úgynevezett lótusz-hatásra épültek. Azok a szuperhidrofób bevonatok a vizet egyszerűen leperegtetik magukról, ahelyett hogy a tisztítási folyamatban hasznosítanák.

A kínai kutatócsoport szerint a bevonat előállítási költsége magasabb, mint a hagyományos textíliáké, de a víz-, energia- és mosószer-megtakarítás miatt ez a kiadás a mosószer árától függően akár 15 mosási ciklus alatt megtérülhet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A legrosszabbkor tör rád a pánik? – Néhány egyszerű trükk, ami megmenthet a vizsgán
Amikor a vizsgadrukk eluralkodik, akkor akár egy egyszerű, 5 másodperces ritmusra épülő légzéstechnika is segíthet visszanyerni a kontrollt. De vannak még más lehetőségek is a feszültség csökkentésére.


Hányinger, szorító mellkas, gyomorgörcs és szapora szívverés – sok érettségiző, vizsgázó számára ismerősek lehetnek ezek a tünetek a vizsgák előtti napokban. A vizsgastressz nemcsak kellemetlen, de a teljesítményre is rányomhatja a bélyegét, hiszen a fizikai panaszok miatt nehezebb a feladatokra koncentrálni, ami értékes pontok elvesztéséhez vezethet. Létezik azonban néhány egyszerű trükk, amivel enyhíteni lehet a feszültséget.

A kontroll visszaszerzésében segíthet egy egyszerű légzésgyakorlat: öt másodpercig tartó belégzést öt másodpercnyi légzésvisszatartás, majd egy lassú, szintén öt másodperces kilégzés követ. Ezt néhányszor megismételve az agy a helyes végrehajtásra fókuszál, ami segít megnyugodni – írja az Eduline.

Aki ezt nem érzi kényelmesnek mások előtt, annak jó alternatíva lehet egy stresszlabda ritmikus szorítása és elengedése.

A tanulás mellett érdemes időt szánni a mozgásra is, legyen szó egy sétáról, kocogásról vagy jógáról, mivel a sport dopamint és szerotonint termel, amitől jobban érezzük magunkat.

A pihenés legalább ennyire fontos: egy film, egy jó könyv vagy egy forró fürdő mellett a bőséges alvás elengedhetetlen, hiszen kipihenten a megoldások is könnyebben eszünkbe jutnak.

A legfontosabb mégis a megfelelő perspektíva: mi történik, ha rosszul sikerül a vizsga, vagy nem vesznek fel az egyetemre? A válasz az, hogy semmi különös. Érettségit évente kétszer, tavasszal és ősszel is lehet tenni, és mindig van lehetőség javító-, szintemelő vagy pótvizsgára.

Az egyetemi felvételit szintén meg lehet próbálni a következő évben, az érettségi eredménye pedig nem határozza meg egy ember értékét.

Az idei tavaszi érettségi írásbeli időszakán túl vagyunk ugyan, de az emelt szintű szóbeliket június 3. és 10. között, míg a középszintű vizsgákat június 15. és július 1. között rendezik meg. Ám ezek a tippek más vizsgákon is hatásosak lehetnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk