prcikk: Mit tehetünk a karantén-rémálmok ellen? – itt a pszichológus válasza | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Mit tehetünk a karantén-rémálmok ellen? – itt a pszichológus válasza

A karantén óta élénkebbek az álmaid? Netán rémisztőbbek is? Ne aggódj, nem őrültél meg, egy álomszakértő szerint ez teljesen normális jelenség.


Ian Wallace pszichológus 40 éve foglalkozik az álmokkal és azok jelentéseivel. Karrierje során nagyjából 300 ezer álmot elemzett, ám elmondása szerint még soha nem volt a mostanihoz hasonló időszak: olyan néhány hónap, amikor ennyire sok élénk és gyakran rémisztő álommal keresték volna meg a páciensei. Észrevételeit a Daily Mail online hasábjain osztotta meg.

A pszichológust januárban Kínából sokan keresték fel azzal, hogy álmaik megváltoztak: nehezen alszanak el, ha pedig sikerül, akkor nagyon zaklatott, sokszor egyenesen rémisztő álmaik vannak.

Az időzítés nem véletlen: januárban Kínában élték át ugyanazt, amit az utóbbi hónapokban mi is, azzal a különbséggel, hogy mivel ott robbant ki először a vírus, fogalmuk sem volt, milyen lesz a járvány lefolyása.

Miért álmodunk többet a karantén alatt?

Mivel a legtöbb ember otthon kénytelen dolgozni, vagy ami még rosszabb, nem kell vagy nem tud dolgozni, emiatt az ébredési szokások is megváltoznak. Sokkal többen kelnek későn, mert máshogy tudják így beosztani az idejüket, vagy nem kell az utazás miatt hamarabb ébredniük. Ez azt eredményezi, hogy általában maguktól ébrednek az emberek, az álmok pedig jellemzően az ébredés előtt, az alvás utolsó fázisában jönnek - ennek következményeként sokkal jobban emlékszünk rájuk. Álmodni ugyanis mindenki álmodik, csak sokan nem emlékeznek rá. A karanténhelyzet miatt azonban, a megváltozott alvási szokásoknak köszönhetően sokkal többen emlékeznek az álmaikra.

A jelenlegi helyzet emellett még azokban is bizonytalanságot és frusztrációt szül, akik egyébként nem hajlamosak arra, a szorongás pedig álmainkban pattanhat ki.

Az izoláció sem segít mindezen: a megváltozott életkörülmények kizökkentenek a rutinból, amely kihat a lelkiállapotunkra.

Miért van gyakrabban rémálmunk?

Napközben többnyire arra programozzuk az agyunkat, hogy egyszerre egy dologra koncentráljunk, ám ennek ellenére mégis sokkal több információt fogadunk be. Az érzelmi inputok közül sokat tudat alatt élünk át úgy, hogy nem is feltétlenül érzékeljük őket napközben.

Az álmainkban viszont jellemzően pont ezeket, a fel nem dolgozott, tudatalattiba kerülő érzéseket dolgozzuk fel.

Minél erősebb az érzelem, annál élénkebb az álom, a nagyon erős negatív érzések pedig rémálmokhoz vezethetnek. Ezekkel az álmokkal a tudatalattink próbálja felkelteni a saját figyelmünket arra, hogy ezek a félelmek felszínre kerülhessenek.

A leggyakoribb rémálomtípusok

Wallace szerint a szorongások több álomtípusban elevenedhetnek meg, ezek közül tapasztalatai alapján a karanténidőszak alatt a leggyakoribb az üldözéses álom, ezek közül is az, ahol egy arc nélküli alak kergeti az álmodót. A jelen helyzetben Wallace több páciense beszélt arról, hogy orvosok vagy ápolók üldözik. Általánosságban az üldözés frusztrációt vagy félelmet jelent, ám ebben az esetben nyilvánvalóan a koronavírus-fertőzéstől és az ezzel kapcsolatos félelmek elől menekülnek.

• Záródó falak - Szintén gyakran visszatérő álomtípus a karanténban az a klausztrofób rémálom, amikor egyre szűkül az álmodó élettere, vagy menekülni akar, és az erre szolgáló ablak vagy folyosó hirtelen összezsugorodik. Ez elsősorban azoknál jelenik meg, akik úgy érzik, hogy elveszítik életterüket a járvány miatt, beszűkül körülöttük minden, illetve azok is, akik a járványhelyzet következtében veszítik el munkájukat. Wallace megfigyelései szerint a férfiak általában kőfalú helyiségekben álmodják ezt, míg a nőknél nagyon gyakran jelenik meg a földalatti folyó képe.

• Nem tudsz telefonálni - Jellemző még az a típusú álom, amikor telefonon szeretnénk elérni valakit - legtöbbször vészhelyzetben -, ám vagy nem tudjuk a telefonszámot, vagy nem veszik fel. Ez a kommunikáció hiányára vagy kudarcára utal. Wallace egyik páciense akkor álmodott ilyet, mikor édesapja a sokadik kérés ellenére is boltba indult, ettől a fia úgy érezte, hogy a falnak beszél.

• Romlott étel vesz körül - Bár elsőre úgy tűnhet, hogy a pánikvásárlók körében "hódíthat" leginkább az a rémálom, amely nagy mennyiségű romlott ételt tartalmaz, ám Wallace szerint az álmokban megjelenő étel ennél megfoghatatlanabb dolgot szimbolizál: a beteljesülést. A rothadó élelmiszerek viszont pont azt mutathatják, mennyire távol érezzük magunkat mindettől. Olyan sokan álmodták ezt az elmúlt hónapok alatt, hogy Wallace listáján a 78. helyről a negyedikre repült.

• Üres iroda - Gyakran kombinálódik azzal, hogy az illető nem tud bejutni, mert nem működik a kód vagy a kulcs. Még ha be is jut, a szobák üresek és sivárak, a munkatársak nincsenek ott, kihalt az egész. Ez eddig jellemzően azoknál fordult elő, akik éppen visszavonultak a munkájukból vagy nyugdíjba mentek, most viszont sokkal szélesebb kört érint. Mindez azt jelentheti, hogy üresnek, értéktelennek és céltalannak érezzük az életünket a munkánk nélkül.

• Élet-halál küzdelem – Ebből is az a típus, ahol az álmodó sehogy sem képes legyőzni ellenfelét. Elsősorban olyan férfiaknál bukkan elő ez a rémálom-típus, akik vezető pozícióban vannak, és ebben a bizonytalan helyzetben féltik azt. Jelen helyzetben arra utal, mennyire féltjük saját és szeretteink életét egy olyan erőtől, amelyet egyelőre nem tudunk legyőzni.

Mit lehet tenni?

• Az elsődleges, hogy azonosítsuk a félelem vagy a szorongás magját. Mitől félünk igazán, amely aztán álmainkban sem hagy nyugodni? Érdemes erről beszélni valakivel – ha első körben nem is szakemberrel, akkor egy közeli ismerőssel. Meséljük el neki álmunkat, hisz ettől máris oldódhat a bennünk levő feszültség.

• Sokszor fordul elő a rémálmok esetén, hogy már tudatosítjuk, hogy álmodunk, ám nem tudunk rögtön felébredni. Mindez azért történik, mert a tudatalatti ilyenkor menekülni próbál az álom elől. Bár nehéz ilyenkor tudatosan cselekedni, ám Wallace azt tanácsolja, hogy maradjunk az álomban, és próbáljunk befolyással lenni arra, ami ott történik. Ezzel magunkhoz ragadjuk az irányítást, amely magabiztosságot ad még a rémálomban is.

• Amikor fogékonyabbak vagyunk a rémálmokra, sokkal fontosabbak az alvás körülményei. Teljes sötétségben, hűvösebb szobában és teljes csendben érdemes aludni, elalvás előtt pedig legalább egy órával már ne nézzünk semmilyen képernyőt, ez ugyanis felpörgetheti az agyunkat. Egy jó könyv viszont megnyugtatja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET: