Mesés környezetben, egy hatalmas erdőben él egy magyar nő és német párja
Maja, a vörös cica sütetti magát a napon a talicskában, amikor az óvatosan megmozdul alatta. A macska kedveli, ha útnak indulnak. Éktelen dorombolásba kezd – tényleg túltolja kicsit – és úgy helyezkedik, mintha hintón utazna az erdő úrnőjeként. A zöldben kacskaringó úton két liba próbálja útját állni, hogy egy kis csípkedéssel helyretegyék a cica szerintük túlzott önbizalmát. Az egykerekű vasjárgány nem torpan meg, ezért jobbnak látják máskorra időzíteni tervüket. A furik meg sem áll a fát körülölelő padig. Ott tekereg egyet a vörös Maja, begyűjt egy kis simogatást a hintója vezetőjétől, Blankától, majd visszakucorodva a kocsiba jelzi, hogy folytathatják a felfedező utat.
Facebookon láttam Maját egy videóban az Atelier Ammerland – Élet a lápvidéken nevű csoportban.
A főszereplő mégsem ő, hanem Feldner Blanka, akinek élete 11 éve fordult a feje tetejére, pont úgy, ahogy maga sem remélte. 2010-ben a szerelem vitte egy észak-németországi faluba.
„Az interneten ismerkedtünk meg, de nem a Tinderen, eskü!” – avat be nevetve a részletekbe Blanka. Nyelvtanulós oldalon levelezgettek angolul. Aztán a személyes beszélgetést is ki akarták próbálni. A folyton nyüzsgő, magát olasz nőnek tituláló Blanka és a nyugodt, visszafogott, kedves, szorgalmas férfi egymásba szerettek.
Tatabányáról egy aprócska faluba költözni nagy változás volt, pláne, hogy az angollal sem tudott sokat kezdeni új otthonában, németül is meg kellett tanulni. Másfél év alatt sikerült eljutni a középfokig a nulláról. Apósának van egy kis nyomdai cége, a férje is ott dolgozik és Blanka is ott talált feladatot. Sok mindent csinált otthon, azokból mindig akad valami, ami segíti a mostani életét.
„Gazdasági informatika szakon diplomáztam. Voltam irodai asszisztens, dolgoztam HR-esként, sminkesként és aerobik oktatóként.”
Három éve éltek albérletben, amikor úgy döntöttek, jó lenne egy saját otthon. A hely az volt, ahol most élnek, csak 8 éve még nem így nézett ki.
A tőzeges, süppedős talajért megőrültek. Blanka maga sem érti, hogy foghattak bele ebbe a munkába. „Én 800 négyzetméteren nőttem fel, és ott se kertészkedtem, ez pedig tízszer nagyobb hely.”
A hely a béke szigetének tűnt, csak egy kis szelidítést igényelt a pagony. A pár jellemi különbségeit tökéletesen kihasználták.
Így dolgoztak éveken át. Miközben hétköznap a vállalkozásban volt dolguk, csak a hétvégéken, esténként alakították az otthonukat. Minden nap erőt adott a friss levegő, a hatalmas fák, a folyó, az őzek, sünök és madarak látványa.
- idézi mosolyogva. Azt mondja, egy nagy munka után jöhetett a „jutifalat”, mondjuk vettek egy szép padot.
Nekik a nyaralás is itt volt, de ez nem panasz, szeretnek itt lenni. Hét év alatt olyan lett az otthonuk, ami az álmuk volt.
Ezt egy éve érezte Blanka, az alapok megvannak, ma már csak a fenntartás, csinosítgatás a feladat, de az sem kevés. „Én szoktam magamnak mondogatni, ha van időm, mindegy, mit csinálok, csak csináljak valamit.”
Blanka kedvence most a táblák készítése.
„Ez egy másfél éves hobbi. Háromszázhetvenet készítettem eddig. Azt hiszem, kicsit elnémetesedtem, listát írtam, mikor, milyen feliratot, hova, kinek készítettem.”
Barátoknak is sokat készít, de nem ad el egyet sem.
„Szeretem, hogy olyan fát használok, ami már másra nem lenne jó, maximum tüzelőnek. Ne legyen túl megcsiszolva, előkészítve, én ilyen természetesen szeretem. Farmos stílusban írok. Jó érzés olvasgatni,
A szomszédok elég messze vannak, minden oldalról van köztük egy mező, de errefelé nagyon összetartóak az emberek. Ha valakinek születésnapja van, akkor a szomszéd is családtagnak számít, neki is menni kell.
Blanka rajong a háziállataikért, pedig évekkel ezelőtt nem fűzött sok reményt a macskákhoz.
A tyúkoknak az Elsőbbség a hölgyeknek felirattal és a keltető kedves függönyözésével kedveskedik a sok finom tojásért.
A két libája láthatóan nagyon élvezi az életet Blankáéknál. „Haláli pofák, üdvözölnek, követnek, dumálnak.” Van egy kis tavuk, nagy kedvenc a lubickolás. Itt épp kis hibával:
A napokban Gyuri kakassal beszélgetett Blanka, amikor összehasonlította mostani életét a korábbival.
Amit korábban tanult, az sem veszett el: „A sminknél használt ecsetek, színek most a tábláknál köszönnek vissza. A gazdasági informatika szak a honlapkészítésben, a grafikai munkákban jön jól.”
A nyugodt életet veszélyeztető telefonokra, számítógépekre ő nem haragszik, szerinte azoknak is megvan a helyük. Nem felejti, milyen nagy segítség volt sokszor egy kis videó, ha nem tudtak valamit a kertben vagy egyebet akart tanulni, és ebben a nagy csöndben is sokszor szüksége van más emberekre is,
„A mi kis elszigetelt otthonunkból így tudok nyitni a világ felé, így találtam például egy magyar keramikust a közelben. Így tudok beszélni a családommal és így tudom megmutatni másoknak az életünket, amire büszke vagyok és szeretném bizonyítani, hogy van élet a városon kívül.”
Egy tökből csináltak egy nagyon kedves kosarat: almás töklevest pirított tökmaggal és pitával, narancsos-tökös lekvárt, kelttésztás tökös kalácsot és csípős, almás-tökös chutneyt. Ez a legkedvesebb meglepetés.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
