prcikk: Mégis hány párkapcsolat az ideális egy élet során? | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Mégis hány párkapcsolat az ideális egy élet során?

Ezúttal ti voltatok a szakértők: 50 válaszadó segítségével néztünk utána a kérdésnek. Az eredmény egy része várható volt, a másik része viszont nagyon érdekes.
Szenes Laura - szmo.hu
2017. március 17.



Szerinted - körülbelül vagy pontosan - hány párkapcsolatot ideális megélnünk egy élet alatt? Ezt a kérdést tettük fel kérdőívünkben és szórtuk szét a Facebookon. A kitöltők több mint fele 30-40 év közötti, bő egynegyede 20-30 éves, míg a szűk egynegyednyi maradék a 40-nél idősebbekből állt.

A kérdőív lehetőséget adott arra is, hogy a véleményalkotó pontosítsa, mit gondol párkapcsolatnak, hiszen erről is különbözőek az elképzelések. Bár erre a kérdésre nem volt kötelező a válaszadás, majdnem mind az 50 válaszadónk írt hozzá valamit.

A te értékrended szerint honnantól nevezhetünk valamit párkapcsolatnak?

Legnagyobb többségben azok a válaszok szerepeltek, amelyek azt állítják: meg kell beszélni, ki kell mondani, hogy együtt vagyunk. Néhány ettől eltérő válasz:

Beszéltünk arról, hogy egy pár vagyunk (mondjuk nem mindenkivel beszéltünk így külön erről), közösen szervezünk programokat, teljesen nyilvánvaló az udvarlási szándék, hetente többször találkozunk, csók már volt, kézenfogva járunk. A szex nem feltétel, az ráér. (Abigél, 40-50 év között)

Az első csók. (István, 30-40 év között)

Ahogy megváltozik a kommunikáció (hiányzol, stb). (Szilvi, 20-30 év között)

3 randi és 1 szex után már az. (Kleofás, 30-40 év között)

Az a párkapcsolat, amikor mindketten örültök, ha meglátjátok a másikat. :) (Laci, 30-40 év között)

Nehéz kérdés, azért ha hetente legalább egyszer-kétszer találkozunk, és én ezt egy tartós kapcsolatnak érzem, és úgy érzem, ő is, akkor már párkapcsolat, még akkor is, ha még nem mondtuk ki. Viszont ennél több együtt töltött idő, alkalom esetén már mindenképpen az, akár mit is gondol bármelyik fél - szerintem. (István, 40-50 év között)

1

A kérdésnél, hogy ki hány párkapcsolatot tart ideálisnak egy életben, a következőek közül lehetett választani:

- csakis 1

- 2 vagy 3

- 4 vagy 5

- 5 és 10 között

- 10 felett

A végeredmény a következő: 50-ből 17-en tartották a 4-5 kapcsolatot a legideálisabbnak, holtversenyben 12-12 ember voksolt a 2-3, illetve az 5-10 kapcsolatra, és 9-en a 10 feletti párkapcsolatot választották.

Képkivágás

Természetesen 50 fő válasza még nem reprezentatív, de ha következtetéseket akarnánk levonni, azt mondanánk, hogy

a legtöbben azon a véleményen vannak: egy életben 4-5 párkapcsolatot ideális megélnünk.

Ennél valamivel kevesebben gondolják úgy, hogy a második, harmadik szerelmünknek már az "igazinak" kell lennie, viszont amennyien ezt gondolják, ugyanannyian vannak azok is, akik 5-10 párkapcsolatot tartanak a kellő mennyiségnek a megállapodás előtt. Ráadásul

azok sincsenek sokkal kevesebben, akik 10-nél is több párkapcsolatot tartanak egészségesnek egy élet alatt.

Kis híján ugyanannyi képviselője van mindegyik válasznak, kivéve azt, hogy egész életünk alatt egyetlen kapcsolatot kell megélnünk, mert azt senki sem választotta. Habár volt olyan válaszadó, aki jelezte: el tudja képzelni, hogy valaki egyből megtalálja a harmonikus párkapcsolatot.

Mindezekből az látszik, hogy rendkívül eltérnek a vélemények az ideális mennyiségre vonatkozóan.

Következzen egy válogatás a válaszadók indoklásaiból.

2-3 párkapcsolat mellett:

Eszter (20-30 év között):

2-3 hosszabban tartó kapcsolat szükséges, mert így lehet tapasztalatokat gyüjteni minden téren, hogy mire megtaláljuk az igazit, addigra ne legyünk kíváncsiak.

Zsolt (30-40 év között):

"
Tartós kapcsolat kialakításához ennyi tapasztalat elég és nem túl sok.

Sára (30-40 év között):

Az első párkapcsolatában az ember ritkán képes jól és okosan csinálni a dolgokat és elég ritka, hogy valaki kamaszkorában az első szerelmével maradjon, viszont sokat lehet belőle tanulni. Hogy aztán később mennyi idő, amíg az ember megtalálja azt, akit keres, és egy igazán jó párkapcsolatban tud vele lenni, az más kérdés.

4-5 párkapcsolat mellett:

Samu (30-40 év között):

Mert legalább ennyi esetszámmal a mi társaskapcsolat-kezelő képességünk is fejlődik, nem utolsó sorban mellé sokat tanulunk saját magunkról (és általában az emberek változó reakcióiról).

Kata (40-50 év között):

A fenti szám feltételezi a házasság / élettársi viszony meglétét (nem feltétlenül csak egyszer egy élet során), ill. az előbbiek előtti és utáni kapcsolatokat is >>> a nagy Ő keresése ;)

Pirilampolány (30-40 év között):

"

Evolúciós pszichológiai kutatás is bizonyítja. De amúgy ennyi alatt megismered magad és, hogy mire van szükséged, vágyad egy párkapcsolatban. Mit tudsz adni, mi az erősséged, gyengeséged. Nem a tökéletest kell megtalálni, hanem egy elég jót, akivel lehet együtt alakulni.

Ica (50-60 év között):

Akkor tudunk különbséget tenni ember és ember között, ha többet megismerünk. De olyan is létezik, aki egyből rátalál a megfelelőre. De ennek az ellentéte is lehetséges, ha soha, hiába volt több párkapcsolata.

István (40-50 év között):

Szerintem valahol 3 és 6 között van az ideális. Szerintem azért fontos, hogy több legyen valakinek, főleg azelőtt, hogy valaki mellett úgymond végleg megállapodik, hogy megtanuljon párkapcsolatban létezni, működni. De végül is, ha valaki ezt már "megtanulja" két párkapcsolat alatt, és neki ez így oké, akkor lehet annyi is. Azt is nehéz kárhoztatni, akinek több, bár lehet, hogy ott már a háttérben van valami gond, ami a "csapodárságot" okozza. Ez abból a szempontból lehet gond, ha végül talál egy párt, aki mellett kikötne, de esetleg nem tud hűséges maradni. Szóval összegezve, marhára nehéz ezt megállapítani, leginkább az a lényeg, hogy annyi legyen, amennyi mellett az ember jól érzi magát a bőrében, amivel ki tud békülni.

Nikolett (30-40 év között):

Nem árt ennyi tapasztalat, hogy átfogóbb képet kapjunk a kapcsolatainkról: milyen számomra az ideális partner, mik az elvárásaim, mi az ami igazán fontos, nekem miben kell változnom, stb.

"

Szerintem jó ha mindenféle verziót megtapasztalunk, pl. milyen amikor én szakítok valakivel, és milyen amikor engem hagynak el.. ezek mind segítenek a személyiségfejlődésben. 4-5 kapcsolat után sanszosabb, hogy egy kész/teljes/erős/egész ember lép be az új (remélhetőleg végső:) kapcsolatba. Ennél több komoly párkapcsolat már megterhelő érzelmileg.. belefárad az ember (pláne ha nő:) az állandó csalódásba/keresésbe/újrakezdésbe.

5-10 párkapcsolat mellett:

Orsi (30-40 év között):

Az első kapcsolatokból születő házasságok ritkán tartósak. Egyáltalán a házasságok nem hosszú életűek. De megfelelő tapasztalattal már jobban tudja az ember, hogy mit/kit keres egy párkapcsolatban és mi/ki az, aki mellett nem akar lehorgonyozni.

Juli (30-40 év között):

Attól függ, milyen hosszú az a bizonyos kapcsolat. "Komoly" több éves kapcsolatból elég 2-3. De futó kaland is kell. Mindkettő kapcsolat típus önismeretre tanít, fejlődésre ad lehetőséget.

Férfi (30-40 év között):

Nem csak a darabszám számít, hanem az időtartam is. Ennyi alatt már nagyjából rájövünk, hogy kik vagyunk/mit szeretnénk/kit keresünk.

Nő (20-30 év között):

Minél több lett, annál jobban tudtam, mit nem akarok, és mi az amit viszont igenis elvárok a kapcsolatomtól :)

10 feletti párkapcsolat mellett:

Endre (30-40 év között):

Mert minél több emberrel vagy együtt, annál jobban megismered önmagad.

Man (30-40 év között):

Mert egyszer élek.

Szilveszter (30-40 év között):

Csodálatosan változatosak az emberek, magunktól nem is hinnénk, mennyifélét tudunk szeretni.

Andi (30-40 év között):

Ritka az a szerencsés, aki elsőre megtalálja a "jól működő" partnerét.

Laci (30-40 év között):

10 Minimum. 10 éven át, évenként 1 :)

Komolyra fordítva a szót, szerintem szükség van több kapcsolatra mindenféle életkorban, tizen-, huszonévesen és felnőttként is. Fontos ugyanakkor, hogy legyenek párkapcsolati szünetek is, hogy magaddal is tudj foglalkozni életed különböző szakaszaiban, megismerd magad, kipróbálj hülyeségeket és okosságokat is, és ne a másik kárán kísérletezz ezekkel. Légy karrierista, fókuszálj magadra, de ne bántsd meg közben a másikat. Mindez szükséges ahhoz, hogy helyet tudj engedni egy komoly társnak akkor, amikor már készen állsz rá. Természetesen mindez ez attól is függ, hogy mekkora és milyen mértékben zárt közösségben élsz, mennyire mozdulsz ki belőle.

Egyik válaszadónk, Adél egy hosszabb, elgondolkodtató írást küldött a témában.

Itt vagyok 49 évesen, elváltan és azon gondolkodom, hogy hány párkapcsolatot is tartok ideálisnak és mi is az a párkapcsolat. Olyan 2 egyszerű kérdés és még sem tudok rájuk könnyen válaszolni.

Annyira nem mindegy, hogy ki mindenkivel hoz össze a sors, nekem nem volt ebben szerencsém.

Azt el se tudom képzelni, hogy az első szerelem, az első párkapcsolat a sírig tart. Szükség van a megtapasztalásra. Nagy mázlija van annak, aki tényleg belebotlik rögtön az elején abba, akivel el is tudja képzelni az életét. (Igazán nem is hiszek ebben.)

Több 3-4 hetes ismeretségem is volt, párkapcsolatnak nem nevezném. Ezek talán arra jók voltak, hogy tudtam, hogy ilyet nem szeretnék. Nálam egy párkapcsolat, nagyon sok közösen eltöltött időt jelentett, amiben a szerelmi együttléteken felül mindenféle tevékenység is bele kell, hogy férjen, a mozitól az ebédfőzésig. Meg kell tapasztalni, hogy mennyire tudod tolerálni a másikat nem csak a szabadidő eltöltésében. Párkapcsolatnak nevezhető kapcsolatom tulajdonképpen egy volt, amiből 7 év után házasság lett. A mai fejemmel azt mondom, hogy nem kellett volna. Talán 29 évesen féltem az egyedül maradástól, de nem volt ez tudatos, valahogy természetesnek tűnt, hogy 7 év után egybe kelünk.

A saját életemnek 2 nagyon fontos megtapasztalása van.

Az egyik a kémia, ez sokszor úgy tűnik, hogy egy elcsépelt dolog, mindenhonnan ez folyik, de igenis fontos, a szerelmi együttlétek elengedhetetlenek és nem szabad benne megalkudni, hogy oké van, nem olyan igazi, de jó így. Mi nők hajlamosak vagyunk erre a fajta megalkuvásra az egyedül maradástól való félelmünkben. Előbb vagy utóbb felmerül az igény a többre, a kémiára, e nélkül meghal a kapcsolat.

A másik a túlzott szabadság, persze legyen mindenkinek valamennyi privát szférája, egy-két barátnő, barát, akikkel néha külön is lehet programot csinálni, de ennek a mértékére nagyon kell vigyázni. Nagyon el tud csúszni.

Szóval nem elég tudni tolerálni a másikat, nem elég szerelmesnek lenni. Szerintem.

Összegezve és hogy a kérdésekre is válaszoljak.

Párkapcsolat: Sok együtt töltött idő (nem naptári beosztás szerint, hogy pl. hétfőn, szerdán és szombaton találkozunk) szeretkezések, közös programok, közös munka és minimum egy évig tart.

Ideális párkapcsolatok száma: legalább 2


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Évekig tartó viszony a tanárnővel: Ricsi könnyek között tálalt ki a manipulációról és a kihasználásról
Egy ártatlannak tűnő öleléssel kezdődött minden, ami aztán nyolc évig tartó titkos viszonyba torkollott. Horváth Richárd a Partizánnak mesélt a pokoli évekről.


A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. Azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

„Jönnek a viccesek majd, hogy bárcsak az ő idejükben lettek volna ilyen női tanárok. Ja, mindenki meg akarja dugni a jónő tanárnőt. Aztán én meg megtettem, és itt ülök mégis. És nem hiszem, hogy bármelyik osztálytársam cserélne velem most”

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

Bár egy ponton Ricsi javasolta, hogy hagyják abba a beszélgetéseket, amibe a tanárnő először beleegyezett, pár nap múlva mégis újra megkereste azzal, hogy „szerinte semmi rossz nincs abban, ha mi ketten beszélgetünk, ha lelkizünk, mert hát mindkettőnknek jó”.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

A tanárnő először a harmadik fiának, majd a kisöccsének nevezte, végül „lelkitársak” lettek. Az első csók a nő lakásán, a kanapén történt meg, ami után a tanárnő azt mondta, legközelebb egy hónap múlva kaphat hasonlót.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

A nő féltékeny lett, amikor Ricsi kortárs lányokkal próbált ismerkedni. „Ő azt szeretné, hogy kizárólag vele randizzak, mert ő szerelmes belém. Sajnos ez is jól esett akkor, és nagyon szupernek gondoltam magam, hogy hát egy felnőtt nő tényleg szerelmes belém”

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Az első szexuális együttlétre 2014. július 15-én került sor, amikor Ricsi már betöltötte a 17. életévét, a tanárnő pedig 18 évvel volt idősebb nála.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

A viszonyról Ricsi apja is tudomást szerzett, miután a fia egy egész hetet a tanárnőnél töltött. Bár az apa nagyon kiakadt, végül nem szólt az iskolának.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Egy ponton megpróbált szakítani, letiltotta a tanárnőt mindenhonnan, és nem ment iskolába. Ekkor a tanárnő barátnője és a beavatott kolléganője is keresték telefonon, hogy vegye fel újra a kapcsolatot.

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

A kapcsolatnak 2020. április 5-én lett vége, amikor a tanárnő azt mondta, nem bírja nézni a gyerekei fájdalmát, ezért mégsem hagyja el a férjét. „Talán soha nem éreztem még akkora fájdalmat, mint aznap, mert nem tudtam megszólalni, csak ültem egy helyben, és úgy éreztem, hogy most belülről széttörtem”

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk