Mégis hány párkapcsolat az ideális egy élet során?
Szerinted - körülbelül vagy pontosan - hány párkapcsolatot ideális megélnünk egy élet alatt? Ezt a kérdést tettük fel kérdőívünkben és szórtuk szét a Facebookon. A kitöltők több mint fele 30-40 év közötti, bő egynegyede 20-30 éves, míg a szűk egynegyednyi maradék a 40-nél idősebbekből állt.
A kérdőív lehetőséget adott arra is, hogy a véleményalkotó pontosítsa, mit gondol párkapcsolatnak, hiszen erről is különbözőek az elképzelések. Bár erre a kérdésre nem volt kötelező a válaszadás, majdnem mind az 50 válaszadónk írt hozzá valamit.
Legnagyobb többségben azok a válaszok szerepeltek, amelyek azt állítják: meg kell beszélni, ki kell mondani, hogy együtt vagyunk. Néhány ettől eltérő válasz:
Beszéltünk arról, hogy egy pár vagyunk (mondjuk nem mindenkivel beszéltünk így külön erről), közösen szervezünk programokat, teljesen nyilvánvaló az udvarlási szándék, hetente többször találkozunk, csók már volt, kézenfogva járunk. A szex nem feltétel, az ráér. (Abigél, 40-50 év között)
Az első csók. (István, 30-40 év között)
Ahogy megváltozik a kommunikáció (hiányzol, stb). (Szilvi, 20-30 év között)
3 randi és 1 szex után már az. (Kleofás, 30-40 év között)
Az a párkapcsolat, amikor mindketten örültök, ha meglátjátok a másikat. :) (Laci, 30-40 év között)
Nehéz kérdés, azért ha hetente legalább egyszer-kétszer találkozunk, és én ezt egy tartós kapcsolatnak érzem, és úgy érzem, ő is, akkor már párkapcsolat, még akkor is, ha még nem mondtuk ki. Viszont ennél több együtt töltött idő, alkalom esetén már mindenképpen az, akár mit is gondol bármelyik fél - szerintem. (István, 40-50 év között)
A kérdésnél, hogy ki hány párkapcsolatot tart ideálisnak egy életben, a következőek közül lehetett választani:
- csakis 1
- 2 vagy 3
- 4 vagy 5
- 5 és 10 között
- 10 felett
A végeredmény a következő: 50-ből 17-en tartották a 4-5 kapcsolatot a legideálisabbnak, holtversenyben 12-12 ember voksolt a 2-3, illetve az 5-10 kapcsolatra, és 9-en a 10 feletti párkapcsolatot választották.
Természetesen 50 fő válasza még nem reprezentatív, de ha következtetéseket akarnánk levonni, azt mondanánk, hogy
a legtöbben azon a véleményen vannak: egy életben 4-5 párkapcsolatot ideális megélnünk.
Ennél valamivel kevesebben gondolják úgy, hogy a második, harmadik szerelmünknek már az "igazinak" kell lennie, viszont amennyien ezt gondolják, ugyanannyian vannak azok is, akik 5-10 párkapcsolatot tartanak a kellő mennyiségnek a megállapodás előtt. Ráadásul
azok sincsenek sokkal kevesebben, akik 10-nél is több párkapcsolatot tartanak egészségesnek egy élet alatt.
Kis híján ugyanannyi képviselője van mindegyik válasznak, kivéve azt, hogy egész életünk alatt egyetlen kapcsolatot kell megélnünk, mert azt senki sem választotta. Habár volt olyan válaszadó, aki jelezte: el tudja képzelni, hogy valaki egyből megtalálja a harmonikus párkapcsolatot.
Mindezekből az látszik, hogy rendkívül eltérnek a vélemények az ideális mennyiségre vonatkozóan.
Következzen egy válogatás a válaszadók indoklásaiból.
2-3 párkapcsolat mellett:
Eszter (20-30 év között):
2-3 hosszabban tartó kapcsolat szükséges, mert így lehet tapasztalatokat gyüjteni minden téren, hogy mire megtaláljuk az igazit, addigra ne legyünk kíváncsiak.
Zsolt (30-40 év között):
Sára (30-40 év között):
Az első párkapcsolatában az ember ritkán képes jól és okosan csinálni a dolgokat és elég ritka, hogy valaki kamaszkorában az első szerelmével maradjon, viszont sokat lehet belőle tanulni. Hogy aztán később mennyi idő, amíg az ember megtalálja azt, akit keres, és egy igazán jó párkapcsolatban tud vele lenni, az más kérdés.
4-5 párkapcsolat mellett:
Samu (30-40 év között):
Mert legalább ennyi esetszámmal a mi társaskapcsolat-kezelő képességünk is fejlődik, nem utolsó sorban mellé sokat tanulunk saját magunkról (és általában az emberek változó reakcióiról).
Kata (40-50 év között):
A fenti szám feltételezi a házasság / élettársi viszony meglétét (nem feltétlenül csak egyszer egy élet során), ill. az előbbiek előtti és utáni kapcsolatokat is >>> a nagy Ő keresése ;)
Pirilampolány (30-40 év között):
Evolúciós pszichológiai kutatás is bizonyítja. De amúgy ennyi alatt megismered magad és, hogy mire van szükséged, vágyad egy párkapcsolatban. Mit tudsz adni, mi az erősséged, gyengeséged. Nem a tökéletest kell megtalálni, hanem egy elég jót, akivel lehet együtt alakulni.
Ica (50-60 év között):
Akkor tudunk különbséget tenni ember és ember között, ha többet megismerünk. De olyan is létezik, aki egyből rátalál a megfelelőre. De ennek az ellentéte is lehetséges, ha soha, hiába volt több párkapcsolata.
István (40-50 év között):
Szerintem valahol 3 és 6 között van az ideális. Szerintem azért fontos, hogy több legyen valakinek, főleg azelőtt, hogy valaki mellett úgymond végleg megállapodik, hogy megtanuljon párkapcsolatban létezni, működni. De végül is, ha valaki ezt már "megtanulja" két párkapcsolat alatt, és neki ez így oké, akkor lehet annyi is. Azt is nehéz kárhoztatni, akinek több, bár lehet, hogy ott már a háttérben van valami gond, ami a "csapodárságot" okozza. Ez abból a szempontból lehet gond, ha végül talál egy párt, aki mellett kikötne, de esetleg nem tud hűséges maradni. Szóval összegezve, marhára nehéz ezt megállapítani, leginkább az a lényeg, hogy annyi legyen, amennyi mellett az ember jól érzi magát a bőrében, amivel ki tud békülni.
Nikolett (30-40 év között):
Nem árt ennyi tapasztalat, hogy átfogóbb képet kapjunk a kapcsolatainkról: milyen számomra az ideális partner, mik az elvárásaim, mi az ami igazán fontos, nekem miben kell változnom, stb.
Szerintem jó ha mindenféle verziót megtapasztalunk, pl. milyen amikor én szakítok valakivel, és milyen amikor engem hagynak el.. ezek mind segítenek a személyiségfejlődésben. 4-5 kapcsolat után sanszosabb, hogy egy kész/teljes/erős/egész ember lép be az új (remélhetőleg végső:) kapcsolatba. Ennél több komoly párkapcsolat már megterhelő érzelmileg.. belefárad az ember (pláne ha nő:) az állandó csalódásba/keresésbe/újrakezdésbe.
5-10 párkapcsolat mellett:
Orsi (30-40 év között):
Az első kapcsolatokból születő házasságok ritkán tartósak. Egyáltalán a házasságok nem hosszú életűek. De megfelelő tapasztalattal már jobban tudja az ember, hogy mit/kit keres egy párkapcsolatban és mi/ki az, aki mellett nem akar lehorgonyozni.
Juli (30-40 év között):
Attól függ, milyen hosszú az a bizonyos kapcsolat. "Komoly" több éves kapcsolatból elég 2-3. De futó kaland is kell. Mindkettő kapcsolat típus önismeretre tanít, fejlődésre ad lehetőséget.
Férfi (30-40 év között):
Nem csak a darabszám számít, hanem az időtartam is. Ennyi alatt már nagyjából rájövünk, hogy kik vagyunk/mit szeretnénk/kit keresünk.
Nő (20-30 év között):
Minél több lett, annál jobban tudtam, mit nem akarok, és mi az amit viszont igenis elvárok a kapcsolatomtól :)
10 feletti párkapcsolat mellett:
Endre (30-40 év között):
Mert minél több emberrel vagy együtt, annál jobban megismered önmagad.
Man (30-40 év között):
Mert egyszer élek.
Szilveszter (30-40 év között):
Csodálatosan változatosak az emberek, magunktól nem is hinnénk, mennyifélét tudunk szeretni.
Andi (30-40 év között):
Ritka az a szerencsés, aki elsőre megtalálja a "jól működő" partnerét.
Laci (30-40 év között):
10 Minimum. 10 éven át, évenként 1 :)
Komolyra fordítva a szót, szerintem szükség van több kapcsolatra mindenféle életkorban, tizen-, huszonévesen és felnőttként is. Fontos ugyanakkor, hogy legyenek párkapcsolati szünetek is, hogy magaddal is tudj foglalkozni életed különböző szakaszaiban, megismerd magad, kipróbálj hülyeségeket és okosságokat is, és ne a másik kárán kísérletezz ezekkel. Légy karrierista, fókuszálj magadra, de ne bántsd meg közben a másikat. Mindez szükséges ahhoz, hogy helyet tudj engedni egy komoly társnak akkor, amikor már készen állsz rá. Természetesen mindez ez attól is függ, hogy mekkora és milyen mértékben zárt közösségben élsz, mennyire mozdulsz ki belőle.
Itt vagyok 49 évesen, elváltan és azon gondolkodom, hogy hány párkapcsolatot is tartok ideálisnak és mi is az a párkapcsolat. Olyan 2 egyszerű kérdés és még sem tudok rájuk könnyen válaszolni.
Annyira nem mindegy, hogy ki mindenkivel hoz össze a sors, nekem nem volt ebben szerencsém.
Azt el se tudom képzelni, hogy az első szerelem, az első párkapcsolat a sírig tart. Szükség van a megtapasztalásra. Nagy mázlija van annak, aki tényleg belebotlik rögtön az elején abba, akivel el is tudja képzelni az életét. (Igazán nem is hiszek ebben.)
Több 3-4 hetes ismeretségem is volt, párkapcsolatnak nem nevezném. Ezek talán arra jók voltak, hogy tudtam, hogy ilyet nem szeretnék. Nálam egy párkapcsolat, nagyon sok közösen eltöltött időt jelentett, amiben a szerelmi együttléteken felül mindenféle tevékenység is bele kell, hogy férjen, a mozitól az ebédfőzésig. Meg kell tapasztalni, hogy mennyire tudod tolerálni a másikat nem csak a szabadidő eltöltésében. Párkapcsolatnak nevezhető kapcsolatom tulajdonképpen egy volt, amiből 7 év után házasság lett. A mai fejemmel azt mondom, hogy nem kellett volna. Talán 29 évesen féltem az egyedül maradástól, de nem volt ez tudatos, valahogy természetesnek tűnt, hogy 7 év után egybe kelünk.
A saját életemnek 2 nagyon fontos megtapasztalása van.
Az egyik a kémia, ez sokszor úgy tűnik, hogy egy elcsépelt dolog, mindenhonnan ez folyik, de igenis fontos, a szerelmi együttlétek elengedhetetlenek és nem szabad benne megalkudni, hogy oké van, nem olyan igazi, de jó így. Mi nők hajlamosak vagyunk erre a fajta megalkuvásra az egyedül maradástól való félelmünkben. Előbb vagy utóbb felmerül az igény a többre, a kémiára, e nélkül meghal a kapcsolat.
A másik a túlzott szabadság, persze legyen mindenkinek valamennyi privát szférája, egy-két barátnő, barát, akikkel néha külön is lehet programot csinálni, de ennek a mértékére nagyon kell vigyázni. Nagyon el tud csúszni.
Szóval nem elég tudni tolerálni a másikat, nem elég szerelmesnek lenni. Szerintem.
Összegezve és hogy a kérdésekre is válaszoljak.
Párkapcsolat: Sok együtt töltött idő (nem naptári beosztás szerint, hogy pl. hétfőn, szerdán és szombaton találkozunk) szeretkezések, közös programok, közös munka és minimum egy évig tart.
Ideális párkapcsolatok száma: legalább 2
