hirdetés

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Megrázó: magyar orvosok az eutanáziáról

Soha nem készült még hasonló: az életről és a halálról döntő orvosok tabuk nélkül válaszoltak.

Link másolása

hirdetés

Dr. Vadász Gábor főorvos régóta foglalkozik az eutanázia kérdéskörével. Kérdőívét több mint kétszáz orvos töltötte ki, a válaszok az emberi lélek, az érzelmek, a racionalitás, valamint az orvosetikai dilemmák mélységeit, olykor drámáit tárták fel, rendkívül őszintén és egyben megrázó módon.

A nem reprezentatív kutatás szerint az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát elutasítók aránya, 56,8 % volt, azaz a válaszadó orvosok több mint fele nem ért egyet alkalmazásával. Az eredménynél azonban sokkal érdekesebbek, tanulságosabbak az indokok és a történetek.

4_640x424

Angelo Merendino képei

Miért utasítják el magyar orvosok az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát?

hirdetés

"Mert az élet ura egyedül Isten, Ő adja és csak Ő veheti el. Mi teremtmények vagyunk, és nincs jogunk egy másik emberi eletet megsemmisíteni. Ez súlyos szakmai és Isten elleni vétség."

"A Hypokrateszi eskü alapján, és mert véleményem szerint nincs jogunk más élete felett negatív irányban rendelkezni."

"Súlyos tumoros betegeim végstádiumában is mindig tapasztaltam az élni akarást. Véleményem szerint magának a betegnek is meg van sokszor a lehetősége, hogy maga végezze be az életét. Pályám során csak egy beteg volt, aki maga választotta az öngyilkos halált. Elvetem azt, hogy ilyen kellemetlen "teendőt" is az orvos kötelezettségeiként szabják meg felsőbb utasításra (aktív eutanázia)."

"A rám bízottak életére esküdtem. Esetleges szenvedéseiket pszichés vezetéssel is igyekszem mérsékelni, az utolsó pillanatig éltetve bennük a gyógyulásukba vetett reményt. Nem volt még olyan betegem, aki ezt ne hitte volna el, pedig köztük kollégák is voltak."

"Az élete a legdrágább mindenkinek. A haldokló ragaszkodik hozzá a legjobban. Mindenkinek joga van a tisztességes halálhoz. Ma Magyarországon ezt tagadják meg a legtöbbször a beteg vagy idős emberektől."

"A pont Isten kezében van, a szenvedésnek értelmet lehet adni, a beteg az utolsó pillanatban is meggondolhatja magát, amikor már nincs visszaút. Soha nem leszünk olyanok, mint az Isten, a teljes átlátás és megértés nincs a birtokunkban."

"Nincs jogunk hozzá. Lehetnek helyzetek, amikor a beteg megbánja, mert pl. a távolban élő családtagjától nem tud elbúcsúzni."

"Mert emberölés. Hóhér feladata. Az orvosnak ehhez semmi köze sem lehet."

"1./ Ember vagyok. 2./ Istenhívő ember vagyok. 3./ Orvos vagyok."

"Nincs jogunk az életben maradásról dönteni, kezdő orvosként az 1800 g-os koraszülöttet sem tudtuk biztosan megmenteni, ma esélye van a 600 g-os gyermeknek a jó minőségű túlélésre, számos ennél kisebb betegünk is szaladgál, beszél, óvodába jár és egészséges gyermek lesz."

"Mert gyilkosság. Mert nem lehetne határt szabni, hogy ki miért kéri (esetleg egy idős ember, csak mert úgy érzi, terhet jelentene a hozzátartozóinak). Akár nyomást is gyakorolhatnának rá ilyen célból."

"Mert csodák igenis vannak. És azt is a teremtő határozhatja meg, hogy mikor kell a földi életből eltávoznunk."

11-22-2011 Jen's eyelashes

Miért nem utasítják el magyar orvosok az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát?

"Mert vannak menthetetlen betegek. A tudomány nem hónapok alatt fejlődik, miközben bizonyos betegek gyakran hónapok alatt meghalnak."

"Ha már nincs visszaút, az orvostudomány mai állása szerint, ne kínozzuk a beteget. Az állatkínzás büntetendő. Az emberkínzás a Hypokrateszi eskü alapján nem? Ott is volt végpont."

"Ha jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan, a csillapíthatatlan fájdalmaitól szenvedő beteg "kezelésében" kábító-fájdalomcsillapító adását kezdem el, szerintem ez már az aktív eutanázia első lépése, akár megfogalmazom ezt így, akár nem. Ennek el nem ismerése önáltatás. Én úgy gondolom, hogy mindannyiunk, kik már valaha is utasítottuk a beteg kezelésében résztvevőket folyamatos kábító-fájdalomcsillapító adására, elkövettük az aktív eutanáziát. Csak nem ennek neveztük. Önámítás!"

"Aki látott már végstádiumú onkológiai beteget fájdalmak között, az tudja."

"Ahogy az embernek joga van az élethez, úgy joga van a méltóságos halálhoz is. Az eutanázia a leghumánusabb megoldás a gyógyíthatatlan szenvedő beteg részére."

"Az emberi méltóság, az önrendelkezési jog és az emberhez méltatlan szenvedés megszüntetése, megkívánja, hogy amennyiben a gyógyíthatatlan beteg kéri, át lehessen segíteni azon az úton, amely az élet végét jelzi és ezt ugyan úgy természetes orvosi beavatkozásnak kellene tekinteni, mint az élet megmentését. Anyám a szemem láttára halt meg egy gyógyíthatatlan betegségben és 15 órát agonizált. Könyörgött, hogy segítsem át a túlvilágra. Nem mertem megtenni. Utólag nagyon sajnálom, és amiatt érzek lelkiismeret furdalást, hogy nem tehettem meg."

"Nem arra esküdtünk, hogy a betegeket a végtelenségig életben tartsuk (ami a mai eszközökkel elég könnyű) saját akaratuk ellenére/reménytelen szenvedésük kárára, hanem hogy segítsünk rajtuk! Munkánkban a segítségnyújtáson van a hangsúly, ami nem egyenlő a reménytelen szenvedés hosszabbításával."

"Ha egy bizonyítottan menthetetlen, végstádiumú beteg mindennapjai a lelkiismeretes ápolás és palliatív kezelés ellenére is csak a szenvedéssel, fájdalommal vannak teli vagy öntudatlan állapotban, mint vegetatív lény él, akkor neki is és a környezetének is a társadalomnak is - megváltás, ha segítünk megszabadítani a földi lét minden kínjától. Azt az energiát (pénzt, szakembert, stb), amit rá fordítunk, talán a még gyógyíthatókra lehetne fordítani. Ugyanúgy kellene eljárni, mint az agy halottak esetében a szerv transzplantáció kérdésében."

"Nagyon álszent a társadalom és ezen belül az orvostársadalom is. Az utóbbi időben különösen kegyetlenül, az empátia legkisebb jele nélkül közlik a beteggel, hogy fél éve van hátra, de ha a végét nem szeretné végigcsinálni, azt ellenzik. Milyen élet lesz az a fél év? Egyre rosszabb állapotban várja a halált."

"Ha a terhesség megszakítás engedélyezett a nők kérésére, akkor a gyógyíthatatlan betegnek is legyen joga a halál megválasztására. Számtalan családtagom méltatlan elmúlását kellett végig asszisztálnom. Az ember már nem bírja nézni a szerettei szenvedését. Miért nincs mód arra, hogy még ép szellemi teljesítmény mellett az ember nyilatkozatot tegyen a halálát illetően."

"Amikor már végstádiumban van egy ember és ez nyilvánvaló, akkor cinikusság, szemfényvesztés gyógyításról beszélni."

"1. Mert az életet mesterséges meghosszabbítása a szememben éppannyira ellenszenves, ha tetszik Isten akarata ellen való, mint annak megrövidítése. 2. Ha az állatokat nem hagyjuk szenvedni, mi okunk lehet arra, hogy embertársainkat szenvedni kényszerítsük? 3. Olyan sok esetben elfogadjuk embertársaink értelmetlen, megelőzhető, indokolhatatlan halálát (háborúk, éhínségek, megelőzhető járványok, stb. stb. ...) az eutanázia elutasítása ezt figyelembe véve egyszerűen képmutatás."

"Bizonyos körülmények között lehet az élet elviselhetetlenebb, mint maga a halál."

6_640x424

Miért teljesítették a beteg kérését, aki visszautasította a kezelést?

"Mert morálisan és erkölcsileg számomra ez volt a döntés."

"90 éves, harmadik reanimáció után kérte, hogy negyedszer ne...!"

"Itt nem az eutanáziáról van szó, hanem a beteg önrendelkezési jogáról. A kezelést (pl. műtétet) visszautasíthatja, ha tisztában van vele, miről dönt, ítélőképessége és szabad akarata birtokában van. Ebben az esetben döntését - a törvények értelmében - el kell fogadnom."

"Mert a kezelés a betegség kimenetelét, a beteg esélyeit nem változtatta volna."

"A beteg, aki egyetemi tanár fizikus volt, a magyar törvényeknek megfelelő "liwing will" -t készíttetett ügyvéddel, közjegyzővel."

"Mert egyrészt törvényi előírás, másrészt mindenki dönthet úgy, hogy a természetes halált választja azzal szemben, hogy meghosszabbítjuk életet (pl.: palliatív kemoterápia), de lényeges életminőség-romlás és szenvedés által csak. Ugyanakkor a nem gyógyíthatatlan betegségben szenvedők esetén (pl.: Jehova-tanúi, vagy szívkatéterezést visszautasító), ha később állapotromlás következtében már nem beszámíthatóvá válik (zavart, hipoxiás), és jó minőségű élet vár még rá, akkor elutasítom a passzív eutanáziát, arra is hivatkozva, hogy az utolsó pillanatban a beteg már lehet, hogy meggondolná magát, de állapota miatt már képtelen szándékát jelezni. De ha jól tudom, ez esetben kötelességem is korábbi akarata ellenére megmenteni az életét."

5-13-2011 Jen waiting to get chemo after 2 weeks in hospital

Miért nem teljesítették a beteg kérését, aki visszautasította a kezelést?

"Soha nem tennék ilyet, az elveimmel nem egyezik."

"A fent említettek miatt, a fájdalomcsillapítás a beteg életét elviselhetővé tette, bár a tudatát elvette. Így a beteg ettől kezdve nem tudott a kezelés ellen tiltakozni, tehát a sorsa a kezelő orvos kezébe került. A kezelőorvos pedig nem engedhette meg azt, hogy a csökkenő fájdalomcsillapító hatás miatt a beteg fájdalma ismét fokozódjon. A kör bezárul."

"Szankcionálja a szakma. Később feljelenthetnek. Kártérítési pert indíthatnak."

"Nem egyértelmű az ezzel kapcsolatos jogállás. Nem gondolom, hogy ebben egyetlen személy dönthet. Passzívan biztosan megtettem. Az intenzív terápiában az élet legtöbbször meghozza a döntést. Kétségkívül, gyakran drágán és sokszor megélt vagy "meg nem élt?" szenvedés árán. Nehéz a döntés a központi idegrendszer sérülései esetén. Ilyenkor gyakran a beteg kívánsága is sokszor változik."

"Mikor a beteg állapota már nem engedte, hogy tiltakozzon, a szakma szabályai által előírt kezelését megkapta, és nem ritkán gyógyulás vagy az élete meghosszabbítása volt az eredmény."

"Nem kapta meg a kellő/en részletes tájékoztatást a prognózisról, és azt hitte, minden rák minden stádiumában gyógyíthatatlan és szenvedésekkel jár, holott neki T1MoNo laphám rákja volt az alsó ajkán. A műtétet követően maradéktalanul gyógyult."

"Mert a betegen láttam, hogy ő maga nem akarja igazán a korai halált, félt tőle, időt akartam neki adni, maximálist! csak a családtagok szorgalmazták, mert egy kolonc volt számukra, úgy vettem észre, de a beteg csak azért ment bele, hogy ne legyen teher a családnak, szerintem ez embertelen gyilkosság lett volna! és aljas, aki ezt elköveti bármire is hivatkozzon!"

"Sosem voltam biztos abban, hogy a beteg helyesen ítéli meg a saját állapotát. Számos korábbi tapasztalatom a saját tévedésemet is bizonyította az állapot megítélésében, és váratlan javulás következett be az adequat th-tól. Ilyenkor a beteg sokszor nem is emlékezett arra, hogy kérte volna a kezelés megszüntetését."

13_640x424

Legyen-e szakmai, társadalmi vita az eutanáziáról?

"A kérdéskör vizsgálata, alapos kidolgozása nem válik senki kárára."

"A jelen társadalmi ellentétek, az emberség hiánya, az emberek, embercsoportok negatív megítélése miatt nem tartom időszerűnek a kérdést."

"Ez szerintem nem fog megtörténni a közeljövőben, de valamikor el kell kezdeni és örülök, hogy valaki felvállalta ezt a feladatot."

"Az eutanáziáról szóló társadalmi vita nyitását elvetélt ötletnek tartom. Erre a mi társadalmunk jelenleg éretlen. Egészségügyünk és a benne uralkodó állapotok pedig egyszerűen tragikusak. Nem hiszem, hogy az eutanázia kérdésének felvetésével kellene tovább borzolni a kedélyeket."

"Nagyon fontos, hogy társadalmi párbeszéd alakuljon ki az ügyben. Az eutanázia természetesen nem lehet kötelező érvényű sem az orvosra sem a betegre nézve. Az eutanáziát csakis felnőtt, cselekvőképes személy, önmagára vonatozóan kérheti/kérhesse. Beszélni kell róla össztársadalmi szinten, az orvosképzésben és továbbképzésben pedig oktatni, rávilágítani. A (párt)politikát nem szabad a párbeszéd közelében engedni, annak szakmai és civil szervezeteknek kell a kezdeményezője lenni…"

"Ebben a kérdésben nem a társadalomnak kell dönteni, nem értenek hozzá, nem ismerhetik a teljes tényállást a betegségre, betegre vonatkozóan, stb."

"Aktív eutanázia? Csak azt engedném erről vitázni, aki hónapokat tölt el olyan osztályon, ahol végstádiumú/életkilátásokkal nem rendelkező betegeket kezelnek. Ez nem egy elméleti vita!"

"A jelen társadalmi ellentétek, az emberség hiánya, az emberek, embercsoportok negatív megítélése miatt nem tartom időszerűnek a kérdést."

"3 évet dolgoztam utókezelő-krónikus osztályon, hosszan agonizáló, elevenen elrothadó, borzalmas fájdalmakkal küszködő, de ép elméjű betegek és évek óta önmagáról nem tudó, demens, vegetatív lényként létezők között. Aki bármilyen szinten is ellenzi az eutanáziát, azt KÖTELEZNÉM, hogy 1 hónapot éljen, ügyeljen, dolgozzon egy ilyen osztályon. Nem is értem azokat, akik bármi olyanról véleményt mernek formálni, amit nem tapasztaltak meg, nem láttak közvetlen közelről, nem éreztek át!"

A felmérés teljes eredményét ITT TALÁLJÁTOK

Te mit gondolsz? Ha hasznos volt ez a cikk, oszd meg másokkal is!


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Mítosz és tudomány: valóban gyakori a csirkehús allergia a kutyáknál?

A MARS, a Pedigree gyártója a Waltham kutatóinak segítségével új alapokra helyezi a házikedvencek egészséges táplálását, valamint útmutatást kínál a kutyatartóknak az elhízás és az allergiás panaszok okainak felkutatásában és kezelésében.

Link másolása

hirdetés

Minden második kutya túlsúlyos*. Az 50 éve fennálló brit Waltham Petcare Science Institute legújabb tanulmányai szerint az elhízás akár 2,5 évvel is lerövidítheti egy kutya életét. A MARS, a Pedigree gyártója a Waltham kutatóinak segítségével új alapokra helyezi a házikedvencek egészséges táplálását, valamint útmutatást kínál a kutyatartóknak az elhízás és az allergiás panaszok okainak felkutatásában és kezelésében.

A Mars vállalat kutatói megállapították, hogy minden második klinikára bevitt felnőtt kutya túlsúlyos, és az elhízáshoz vezető legfontosabb tényező a túltáplálás. Az elhízás - ahogyan az ember esetében is – más betegségeket is okozhat, cukorbetegség, ízületi gyulladás és szív- és érrendszeri problémák, rák, légzési elégtelenség, vagy akár a szürkehályog kialakulásához vezethet.

A Waltham Központ most egy új eszközzel segíti az állatorvosok munkáját a házikedvencek egészséges növekedésének nyomon követésében. A WALTHAM Puppy Growth Charts** egy felhasználóbarát klinikai eszköz, amelyet állatorvosok számára fejlesztettek ki a kutyák fejlődésének nyomon követésére. A tudományosan kifejlesztett eszköz 50 000 egészséges fiatal kutya adatain alapulva nyújt szabványt az egészséges növekedéshez.

Az elhízás az állattartók számára rendszerint nem annyira szembetűnő, ellentétben az allergiás eredetű tünetekkel.

A házi kedvencek allergiás tüneteinek gyakorisága világszerte nő. Az allergiás eredetű emésztőszervi- és bőrbántalmak változatos tünetekben nyilvánulhatnak meg, leggyakrabban hányás, hasmenés, vagy viszketéssel és szőrhullással járó bőrtünetek hívják fel az állattartók figyelmét. Sok állattartó a csirkehúst okolja a tünetek hátterében.

hirdetés

A MARS neves hazai állatorvosszakértőt kért fel az allergiákkal kapcsolatos tévhitek eloszlatására. Dr. Király Péter kisállatgyógyász szakállatorvos harminc éve kutatja a házi kedvencek allergiáit itthon és külföldön, és állítja, hogy az allergia napjainkra a kutyáknál is „népbetegséggé” vált, csaknem minden tizedik kutyánál előfordul. Az allergiás ebek az eleségen túl a környezet különféle anyagaira is érzékenyek lehetnek. Az érintett kutyák egyharmadánál az első tünetek egyéves kor előtt jelentkeznek. Az eleségallergia leggyakoribb tünete a minden évszakban azonos mértékű viszketés, valamint a lábfejen, a fülön vagy a végbél környékén jelentkező bőrpír és apró kiütések, de a bőrtünetekkel egyidejűen ritkán előfordulhatnak fülproblémák és emésztőszervi panaszok (pl. hányás, hasmenés) is.

Az utóbbi időben hazánkban számos tévhit alakult ki a csirkeallergiával kapcsolatban, ezért az állattartók jelentős része igyekszik a csirkehúst kiiktatni kedvencük étrendjéből. Azonban az allergiás tüneteket mutató kutyáknak csupán nagyjából egytizede eleségallergiás, a csirkehúsra mutatkozó túlérzékenység ezen belül értendő. „A legtöbb allergiás reakciót (90%) valamilyen környezeti allergén (pl. poratka, pollen) váltja ki. Az eleségallergia hátterében leggyakrabban a marhahús, tejtermékek, búza, tojás, csirkehús, bárányhús, sertéshús, nyúlhús és bizonyos halfajták állnak. A csirkehús csak egy a sok allergén közül, ráadásul nem is a lista élén szerepel: a statisztikák szerint a marhahús és a szója a leggyakrabban diagnosztizált bűnösök.” - hangsúlyozta az állatorvos.

Dr. Király Péter felhívta a figyelmet arra is, hogy ha házikedvencünk eleségallergiás, akkor több allergénre is érzékeny lehet, így pl. a csirkehús allergiások közel egyharmada a halfehérjére is érzékeny. Ráadásul az eleségallergia az ún. légúti allergiával is társulhat, ami tovább árnyalja a képet. Kutyánknak tízszer nagyobb esélye van arra, hogy a légutakon keresztül bekerülő allergénre (pl. parlagfűre) produkáljon tüneteket, mint egy adott eleség fehérjére (pl. csirkehúsra).

A csirkeallergia létező probléma, ugyanakkor a kutyáknak csak igen szűk táborát érinti. A csirkehúsra történő túlérzékenység egyértelmű megállapítása többtényezős feladat, ezért, ha felmerül az eleségallergia gyanúja, a korrekt diagnózis felállításához forduljunk állatorvoshoz, lehetőleg a tünetek jelentkezésének korai szakaszában.

Leggyakoribb állateledel tévhitek:

1. A kutyaeledel másodosztályú húsból készül

Kizárólag az emberi tápláléknak szánt és elfogadott hús használható fel kutyaeledel előállításához. Ami ebből a húsból feldolgozás során megmarad, kerül bele a kutyaeledelekbe.

2. Barf, avagy nyers etetés a lehető legtermészetesebb

A kutya nem vadon élő állat, és a nyers hús fogyasztása betegségek kialakulásának kockázataival járhat, mert a nyers hússal számos veszélyes kórokozó kerülhet be kutyánk szervezetébe. „A nyers hús, illetve zsigerek etetése révén a kutya számos baktériummal (pl. Salmonella) és parazitával (pl. galandférgek, egysejtűek) fertőződhet, mely esetenként súlyos, akár halálos megbetegedést is okozhat. A túlzott fehérjebevitel pedig hosszú távon károsíthatja a kutya szerveit, főleg a máját és a veséjét.”- hívta fel a figyelmet a neves állatorvos.

3. Az otthon főzött étel a legjobb, hisz a kutya is azt eheti, amit az ember

Az otthoni maradékok vagy házilag főzött ételek csak ritkán biztosítanak elegendő és megfelelő összetételű tápanyagot a kutyák vagy macskák számára, ezért a házi diéta ronthatja a háziállatok egészségét és vitalitását, melyek összefüggésbe hozhatók az elhízás és más egészségügyi problémák kockázatával.

A kutya korának és életmódjának megfelelő testsúly megállapítása és a napi táplálék adag beállítása állatorvos feladata, ugyanúgy, mint allergiás tünetek észlelésénél a diagnózis felállítása. Az állattartó feladata azonban a házi kedvencére való odafigyelés és az állatorvosi ajánlások betartása.

Waltham Petcare Science Institute

A teljes értékű és kiegyensúlyozott eledel gyártása macskák és kutyák számára önmagában tudomány, amely a gyártás minden szakaszában szakértelmet igényel. A Pedigree nemzetközi kutatóközpontja, a WALTHAM® Petcare Science Institute, közel 50 éve a világ vezető szaktekintélye a kisállatok gondozása és táplálása terén. A megfelelő élelmiszer előállításának minden lépésében tudományos eljárásokat alkalmaz, az alapanyagok beszerzésétől a vitamin-ásványianyag-keverékek elkészítésén keresztül a napi mennyiség meghatározásáig.

https://www.waltham.com/

* https://www.waltham.com/news-events/nutrition/data-helps-tackle-pet-obesity

**https://www.waltham.com/resources/puppy-growth-charts

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
hirdetés

Új kezdet 60 fölött: „Kész voltam. Kiégtem. Aztán beköltöztem egy lakóautóba, és megtaláltam a szabadságot”

Miután az 50-es éveiben egy nehéz időszakon ment keresztül, a 62 éves Siobhan Daniels úgy döntött, elfogadja az élet kihívásait. Lakását állandó utazásra cserélte el.

Link másolása

hirdetés

Siobhan Daniels egy videóban virtuális sétát tart az otthonában. „Van egy gin bárom, egy elég nagy sütőm a karácsonyi ebédhez, egy rendes méretű zuhanyzóm és WC." Amikor meglátta, abban a pillanatban tudta, hogy ez lesz az otthona. Feladta a lakását Kentben, megszabadult a legtöbb tulajdonától és beköltözött ebbe a kétágyas Auto-Trail Tribute lakóautóba.

A 62 éves Daniels egy dorseti farmnál önkénteskedik, cserébe használhatja az áramot. „Itt fekszem, nézem a térképet, és azt gondolom: "Hol vagyok? Hová akarok menni? Minden véletlenszerű." - mondja a The Guardian cikkében.

Egyedülálló szülőként természetesen meg sem fordult a fejében hasonló őrültség, miközben felnevelte a lányát, Sammyt, aki most 32 éves. Csak mondogatta az embereknek:

„Ki kell mennem egy tó szélére, és sikítanom kell. Az 50-es éveimben szenvedtem a menopauzától. Elfelejtettem, hogy ki vagyok. Nyugtalan voltam, sírtam, dühös voltam a világra."

A BBC South Eastnél, ahol hírriporterként és producerként dolgozott, nehezen tudott működni. „Úgy tettem, mintha csak túl akarnám élni az életemet" - mondja. Daniels úgy érezte, hogy „benyomták a hátsó szobába". Édesanyja és legidősebb húga ekkortájt halt meg, tovább fokozva nyomorúságát. „Teljesen kész voltam. Kiégtem."

hirdetés

A lakóautó nem kézenfekvő válasz a válságra, de Daniels mindig is kalandvágyó volt. Kilenc évig volt ápolónő, mielőtt 31 évesen a BBC gyakornoka lett. Azokban az „igazán sötét időkben" az 50-es éveiben, Sammy bátorítására, lefutott egy maratont. Amikor Sammy egyetemre ment, Daniels eladta a házát. Ebből finanszírozta utazásait. Thaiföldön, Új-Zélandon és Argentínában huszonéves utazók közé keveredett és kortalannak érezte magát.

Azt gondolja, itt kezdődött a mostani kalandja. Már két éve úton van. Első állomása a lakóautóval a Yorkshire Dales volt, közel ahhoz a helyhez, ahol felnőtt. Néhány hónap múlva elérte Loch Morlichot a Felföldön.

„Havazott, esett az eső, de még a holdsarló is látszott" - emlékszik vissza. „Átmentem a tó másik oldalára, és ott álltam. Csillagos éjszaka volt, és üvöltöttem, mint egy farkas... Aztán beszéltem anyámmal, elmondtam mindent, amit szerettem volna. Aztán a főnökömnek is. És komolyan minden eltűnt.”

Most Daniels úgy véli, "ahhoz, hogy kortalan lehess, meg kell békélned a koroddal". Az emberek mindig azt mondták: "Ó, nem nézel ki annyinak", én pedig azt válaszoltam: "Köszönöm szépen". Most udvariasan kijavítom az embereket. Azt mondom: "Köszönöm, tudom, hogy jó szándékkal mondtad, de elmondhatom, hogy valójában úgy nézek ki, mint egy 62 és fél éves".

Daniels azt akarja, hogy az öregedés körüli narratíva megváltozzon. "Nem akarom megállítani az időt" – mondta.

"A nővérem nem tudott megöregedni. A kor kiváltság. Rengeteg ránc van az ajkam körül, de ez nem rossz dolog. Kiérdemeltem. Éltem, nevettem, szerettem, sírtam."

Persze, hiányzik neki Sammy, és persze néha egy forró fürdő. A WC kiürítése borzalmas tortúra (bár mivel a videóját 46 000-szer nézték meg a TikTokon, még ez a házimunka is ad némi sikerélményt).

„Azt választottam, hogy nagyon kevés holmim legyen, viszont szabad legyek és utazzak. Soha nem voltam boldogabb."

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés

Hogyan lehet felépülni a kiégésből – egyáltalán mi is ez?

A legjobb elkerülni, de ha már úgy érezzük, lehet, hogy benne vagyunk, nem árt, ha fel is tudjuk ismerni. Utána kezdődhet a kikecmergés. Nem egyszerű.

Link másolása

hirdetés

Minden embernek más és más tapasztalatai vannak a kiégéssel kapcsolatban, így egyénenként változó a gyógyulás felé vezető út is.

A kiégés három fő jele a krónikus kimerültség, a cinizmus és a hatékonyság hiánya. Nagyobb valószínűséggel történik, ha túl magas a munkaigény, de túl kevés a munkaerőforrás. Ahhoz, újra értelmesnek érezzük munkánkat, fontos, hogy kapcsolódjunk vagy újra kapcsolódjunk azokhoz az értékekhez, melyek munkánk fontosságát jelentik.

Néhány évvel ezelőtt, egy előadásom után egy fiatalember odajött hozzám, és anélkül, hogy bemutatkozott volna, azt mondta: „Ha valami nem változik számomra a következő hat hónapban a munkahelyen, szívrohamom lesz. Tud nekem segíteni?"

– írja a Psychology Today című lapban Paula Davis pszichológus.

A kiégést legjobb, ha inkább megelőzzük, ez a legjobb kezelés, ezért is olyan sok a könyv és cikk, amely erre a témára összpontosít. Mégis, a „Hogyan épüljek fel a kiégésből?" az egyik leggyakoribb kérdés, amelyet feltesznek, és Davis úgy találja, hogy erre a legnehezebb válaszolni. Miért? Mert minden ember tapasztalata a kiégéssel egyedi, és a felépülésük is az lesz.

hirdetés
Mérd fel a helyzeted

Ez egy fontos kiindulási pont, mert a kiégés egy spektrumon létezik, sok fokozata és típusa van, és az emberek különbözőképpen tapasztalják. A kiégés három nagy jele a krónikus kimerültség, a cinizmus (mindenki bosszant és zavar téged) és a hatékonyság hiánya (a munkától való elszakadás és a "kit érdekel" mentalitás). A kiégés nem egyenlő a mindennapi stresszel, és nem kizárólag kimerültség vagy túlterhelés. Mind a három fenti összetevő kell hozzá. Ahhoz, hogy elkezdje felismerni, gondolkodjon el az elmúlt hónapról, és tegye fel magának a következő kérdéseket (egytől ötig terjedő skálán; ahol az egyes a legalacsonyabb és az ötös a legmagasabb pontszám):

  • Mennyire éreztem magam túlterheltnek/kimerültnek?
  • Mennyire éreztem magam kritikusnak/cinikusnak?
  • Mennyire éreztem magam produktívnak?
  • Mennyire szórakoztam?

Az utolsó kérdés az, hogy mennyire elkötelezettnek érezted a munkát, tapasztaltál-e pozitív érzelmeket a munkádhoz kapcsolódóan.

Ismerd meg a kiégés forrását!

A kiégés nagyobb valószínűséggel fordul elő, ha valakinek túl sok munkaigénye és túl kevés munkahely-erőforrása van. A munkaigény a munkájának olyan aspektusa, amely következetes erőfeszítést és energiát igényel, mint például az e-mailek megválaszolása minden órában, az üléseken való részvétel és az ügyfelek igényei.

Készíts listát az összes munkaköri igényedről és erőforrásaidról. Vannak-e olyan feladatok, melyekkel másokat megbízhatsz, vagy más módon tehermentesíteni tudod magadat? A legtöbb időd a munkahelyeden töltöd olyan feladatokkal és tevékenységekkel, amelyek túlzottan időigényesek? Milyen erőforrások hiányoznak, vagy milyen erőforrásokra lenne még szükséged?

Íme néhány más módja annak, hogy gondolkodjunk az erőforrásokról:

  • Vannak-e olyan aspektusai a munkádnak, amelyek következetesen ismétlődőek, amelyeket egy írásos folyamatba, utasításkészletbe, sablonba vagy folyamatdiagramba lehet kódolni?
  • Kik azok az emberek, akikhez támogatásért fordulhatsz?
  • Mik az erősségeid, és hogyan tudod kihasználni őket?
  • Mi ad reményt?
Ráismersz magadra az alábbi mondatokban?
  • Ha nem tudok valamit tökéletesen csinálni, akkor egyáltalán nem kéne megtennem.
  • Mindig nekem kell irányítani, különben a dolgok rosszul sülnek el.
  • A segítségkérés a gyengeség jele (ezt egyedül is kitalálhatom).
  • Nem tudok nemet mondani, különben (...)
  • Nagyon magas elvárásaim vannak a sikerrel kapcsolatban, állandóan összehasonlítom magam más emberekkel, akik megfelelnek ennek.
  • Elfoglaltnak kell maradnom, mert ez azt jelenti, hogy méltó vagyok vagy fontos vagyok; Az elfoglaltság azt jelenti, becsülettel teszem a dolgom.
Beszélj róla!

Ez lehet a legnehezebb, de legfontosabb lépés. „Túl sokáig vártam, hogy beszéljek a főnökömmel a saját kiégésemről. Nem mondtam semmit, amíg pánikrohamaim és más egészségügyi problémáim nem voltak, és még akkor sem nyíltam meg.”

A legfontosabb dolog, amit itt tehetsz, hogy felkészülsz a beszélgetésre, és a lehető legtárgyilagosabb és legnyíltabb leszel. Ez megkönnyíti majd, hogy segítsenek neked. Csak állandó kapcsolatban kell lenni a főnököddel, kommunikálni arról, hogyan érzed magad. Hosszabb időre van esetleg szükséged? Van-e a cégednél ilyen lehetőség? Azt szeretnéd, hogy áthelyezzenek egy másik csapathoz vagy részleghez a vállalaton belül? Szükséged van a munkavállalói támogatási program erőforrásaira?

A kiégés legjobb gyógymódja a megelőzés, és nagyrészt a vezetőkön és a szervezeteken múlik, hogy tudatosan megfelelő típusú munkahelyi környezetet hozzanak létre, ami kevésbé idézi elő a kiégéses szituációkat.

„A fiatalember, akivel beszéltem, rájött, kizárt, hogy a jelenlegi csapatában tovább tudjon dolgozni, így végül kérte az áthelyezését. Mindig fontos lesz azonban, hogy az emberek felismerjék a kiégéssel kapcsolatos tényezőket, szembenézzenek a saját egyedi problémáikkal, megértsék annak okait. A fenti tényezők némelyikének átgondolásával sikeresek lehetünk ebben” – állítja Paula Davis.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
ÉLET-STÍLUS

5 dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon

Egy ápolónő a haldoklókkal folytatott beszélgetések alapján írt a könyvében azokról a dolgokról, amiket a legtöbben megbántak életük végén. Talán ha időben észbe kapunk, nekünk ezeket már nem kell megbánnunk.
Szilvi írása a Lélekhatár blogon, címkép: truthseeker08 képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. december 04.


Link másolása

hirdetés
A Lélekhatár blog neve megtévesztő is lehet akár, de a szerző ígéri, hogy nem lesz léleksimogató önámítás. Olykor meglehetősen nyers és szarkasztikus stílusával akár nagyképű ember benyomását is kelthetné, ám ez ne riasszon el benneteket, kedves olvasók!

Nem szeretünk arra gondolni, hogy az életünk véges, hogy egyszer mindannyian itt hagyjuk majd földi életünket. Pedig egy dolog már a kezdet kezdetén holtbiztos - senki sem élhet örökké. És tudom, hogy ezzel most senkinek nem mondtam újdonságot, de ha már ennyire tudjuk, amit tudnunk kell, akkor mégis miért nem úgy élünk, ahogy szerintünk érdemes lenne élnünk? Miért fontosabb mindig minden, minthogy a szívünk szava szerint cselekedjünk? Miért nem félünk attól, hogy a végén majd bánhatjuk? Hát mégiscsak abban a hitben ringunk, hogy a halál olyasvalami, ami csak másokkal történik meg?

A feltartóztathatatlanul közelgő halál elfogadása teremti meg a lehetőséget arra, hogy a fennmaradó időben több értelmet és kielégülést találjunk az életünkben - írja Bronnie Ware Életkönyv című kötetében, mely lelombozó címe ellenére is hasznos olvasmány lehet mindazoknak, akik nem félnek szembenézni a valósággal. Az van ugyanis, hogy fogalmunk sincs, mennyi időnk maradt. Szeretjük hinni, hogy hosszú életünk lesz, boldog békeidőkkel a végén. De a helyzet az, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy élete alkonyán végiggondolhassa itt tartózkodásának lényeges momentumait és megbékéléssel készüljön fel utolsó útjára.

Bronnie Ware sokáig nem találta a helyét a világban. Bankszektorban dolgozott hosszú évekig, ám folyton ott motoszkált a fejében egy gondolat, ez bizony nem az ő útja. Végül betegápolónak jelentkezett és haldoklóknak segített végnapjaikon. A betegeivel való kapcsolatáról, tőlük kapott bölcsességekről és Bronnie életéről szól Életkönyv c. műve, mely könnyedén képes megváltoztatni a fejlődésre nyitott olvasójának életét. A kötet szerzője ugyanis a haldoklókkal való beszélgetések alapján összeállított egy "listát" azokról a dolgokról, amiket a legtöbben megbántak életük végén. Talán ha időben észbe kapunk, nekünk ezeket már nem kell megbánnunk.

Néha csak sokkal később tudjuk meg, hogy egy adott pillanat más irányba fordította az életünket. Ebben a könyvben nagyon sok ilyen pillanatról írok.

hirdetés
1. Bárcsak lett volna bátorságom hűen élni önmagamhoz, ahelyett, hogy mások elvárásainak akartam volna megfelelni...

Grace több mint 50 évig volt házas és úgy élt, ahogy elvárták tőle. Hagyta, hogy zsarnok férje megkeserítse az életét. Mindvégig arról álmodozott, hogy egy szép napon felszabadul és boldog élete lesz. Csakhogy sosem lépett. Az élete végén döbbent rá, hogy már nincs több lehetősége, egyszerűen túl sokáig várt. Mindig igyekezett fenntartani a látszatot és megfelelni másoknak. És mit ért el vele? Sosem élte a maga szája íze szerint az életét és ezzel örök boldogtalanságra kárhoztatta saját magát.

Mindannyiunknak ismerős lehet Grace története, hiszen ma minden oldalról az elvárások záporoznak felénk, és ha nem vigyázunk, közben könnyedén elveszíthetjük önmagunkat. Ha nem szeretnénk, hogy a végén szomorúan kelljen visszatekintenünk, fogadjuk meg Grace tanácsát:

Hallgass a szívedre. Sose aggódj amiatt, hogy mit szólnak a többiek.

2. Bárcsak ne dolgoztam volna annyit...

Mi sem aktuálisabb ugyebár. Sajnálatos módon ahhoz, hogy az ember talpon maradjon, megesik, hogy rengeteget kell dolgoznia, miközben elvesznek a lényeges dolgok. Pedig mi sem lesz fontosabb a végén, minthogy legyenek mellettünk olyanok, akiknek számítottunk. John történetén keresztül magunkénak fogjuk érezni azt az agyoncsépelt mondatot, hogy csak a mai napunk van. Nem szabad várni valamire, későbbre halasztani olyan dolgokat, amiket most is megtehetnénk, mert nem tudhatjuk, lesz-e még lehetőségünk megtenni azokat.

Persze most, hogy itt ülök, és készülök meghalni, pontosan látom, hogy épp elég, ha valaki jó emberként éli le az életét.

3. Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet

"A bűntudat mérgez. Az érzések kifejezése a boldog élet előfeltétele." Falakat építünk magunk köré, hogy ne tudjanak mások megsebezni. De ha túl nagyra nőnek ezek a falak, nem tudnak majd minket igazán szeretni sem. Ne féljünk kimutatni az érzéseinket és mondjuk ki, ami a szívünket nyomja. Lehet, hogy párszor megsérülünk majd, de megéri, ha lesznek majd körülöttünk olyanok is, akik őszintén szeretnek bennünket. Az őszinteség mindennél többet ér.

Mindenkinek meg kell halnia, azonban saját magunk választjuk meg, hogyan élünk.

4. Bárcsak tartottam volna a kapcsolatot a barátaimmal

A magány ölni tud. Talán többen tapasztaljuk meg ezt idejekorán, mint kellene. Nincs annál fontosabb, minthogy legyenek az életünkben olyan emberek, akik elfogadnak és szeretnek bennünket úgy, ahogy vagyunk. Távoltartani magunktól mindenkit, csak azért, hogy ne sérüljünk, egyszerű zsákutca. A végén nem számít majd más, csak az, hogy milyen emlékeket viszünk magunkkal és mit hagyjunk más emberek szívében magunk után.

A válságos pillanatokban, a legnagyobb fájdalom idején azonban nem sok ember marad, aki kitart mellettünk. Akik mégis kitartanak, azok az igazi barátok.

5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek

A boldogsághoz néha tudatos erőfeszítésre van szükség. Szeretjük várni, hogy a boldogság kék madara magától az ablakunkba szálljon, és sopánkodunk, hogy mégsem jön az a fránya tollas, pedig néha éppen mi vagyunk azok, akik akkor sem vagyunk hajlandók észre venni őt, ha már régóta landolt a párkányunkon és a csőrével kopogtatja az ablakot.

Hát, tényleg a mi választásunkon múlik. Ha azt hisszük, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot, vagy ha magunkévá tesszük mások véleményét saját magunkról, akkor megakadályozzuk a saját boldogságunkat. Pedig nem azok vagyunk, amit mások gondolnak rólunk, nem igaz? Azzá válunk, amire engedélyt adunk magunknak.

Bronnie könyve látszólag olyan kérdéseket feszeget, amikre magunktól is tudjuk a választ. De az igazság az, hogy nem elég ésszel tudni valamit, a gyakorlatban is tudnunk kell alkalmazni.

Óriási bátorság kell ahhoz, hogy valaki el merjen indulni azon az úton, amit álmodott magának. És talán még nagyobb életigenlés kell ahhoz, hogy rajta is maradjon.

Mert nem könnyű dolog szembe menni az elvárásokkal, az ítélkezéssel. És valljuk be, megküzdeni a kívülállóság érzésével sem épp egy leányálom. De ha mindezért egy önazonos, őszintén megélt élet a jutalom, akkor talán mégis megéri elindulni, nem igaz?

A Lélekhatár blogon véleményező, szókimondó, multipotenciális vegyesbazárra számíthattok, érzékeny lelkülettel megspékelve. Akkor is, ha ma a csorda nélkül járni, egyáltalán nem divat.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: