Megrázó: magyar orvosok az eutanáziáról
Dr. Vadász Gábor főorvos régóta foglalkozik az eutanázia kérdéskörével. Kérdőívét több mint kétszáz orvos töltötte ki, a válaszok az emberi lélek, az érzelmek, a racionalitás, valamint az orvosetikai dilemmák mélységeit, olykor drámáit tárták fel, rendkívül őszintén és egyben megrázó módon.
A nem reprezentatív kutatás szerint az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát elutasítók aránya, 56,8 % volt, azaz a válaszadó orvosok több mint fele nem ért egyet alkalmazásával. Az eredménynél azonban sokkal érdekesebbek, tanulságosabbak az indokok és a történetek.
Angelo Merendino képei
Miért utasítják el magyar orvosok az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát?
"Mert az élet ura egyedül Isten, Ő adja és csak Ő veheti el. Mi teremtmények vagyunk, és nincs jogunk egy másik emberi eletet megsemmisíteni. Ez súlyos szakmai és Isten elleni vétség."
"A Hypokrateszi eskü alapján, és mert véleményem szerint nincs jogunk más élete felett negatív irányban rendelkezni."
"Súlyos tumoros betegeim végstádiumában is mindig tapasztaltam az élni akarást. Véleményem szerint magának a betegnek is meg van sokszor a lehetősége, hogy maga végezze be az életét. Pályám során csak egy beteg volt, aki maga választotta az öngyilkos halált. Elvetem azt, hogy ilyen kellemetlen "teendőt" is az orvos kötelezettségeiként szabják meg felsőbb utasításra (aktív eutanázia)."
"A rám bízottak életére esküdtem. Esetleges szenvedéseiket pszichés vezetéssel is igyekszem mérsékelni, az utolsó pillanatig éltetve bennük a gyógyulásukba vetett reményt. Nem volt még olyan betegem, aki ezt ne hitte volna el, pedig köztük kollégák is voltak."
"Az élete a legdrágább mindenkinek. A haldokló ragaszkodik hozzá a legjobban. Mindenkinek joga van a tisztességes halálhoz. Ma Magyarországon ezt tagadják meg a legtöbbször a beteg vagy idős emberektől."
"A pont Isten kezében van, a szenvedésnek értelmet lehet adni, a beteg az utolsó pillanatban is meggondolhatja magát, amikor már nincs visszaút. Soha nem leszünk olyanok, mint az Isten, a teljes átlátás és megértés nincs a birtokunkban."
"Nincs jogunk hozzá. Lehetnek helyzetek, amikor a beteg megbánja, mert pl. a távolban élő családtagjától nem tud elbúcsúzni."
"Mert emberölés. Hóhér feladata. Az orvosnak ehhez semmi köze sem lehet."
"1./ Ember vagyok. 2./ Istenhívő ember vagyok. 3./ Orvos vagyok."
"Nincs jogunk az életben maradásról dönteni, kezdő orvosként az 1800 g-os koraszülöttet sem tudtuk biztosan megmenteni, ma esélye van a 600 g-os gyermeknek a jó minőségű túlélésre, számos ennél kisebb betegünk is szaladgál, beszél, óvodába jár és egészséges gyermek lesz."
"Mert gyilkosság. Mert nem lehetne határt szabni, hogy ki miért kéri (esetleg egy idős ember, csak mert úgy érzi, terhet jelentene a hozzátartozóinak). Akár nyomást is gyakorolhatnának rá ilyen célból."
"Mert csodák igenis vannak. És azt is a teremtő határozhatja meg, hogy mikor kell a földi életből eltávoznunk."
Miért nem utasítják el magyar orvosok az aktív (orvos által végrehajtott) eutanáziát?
"Mert vannak menthetetlen betegek. A tudomány nem hónapok alatt fejlődik, miközben bizonyos betegek gyakran hónapok alatt meghalnak."
"Ha már nincs visszaút, az orvostudomány mai állása szerint, ne kínozzuk a beteget. Az állatkínzás büntetendő. Az emberkínzás a Hypokrateszi eskü alapján nem? Ott is volt végpont."
"Ha jelenlegi ismereteink szerint gyógyíthatatlan, a csillapíthatatlan fájdalmaitól szenvedő beteg "kezelésében" kábító-fájdalomcsillapító adását kezdem el, szerintem ez már az aktív eutanázia első lépése, akár megfogalmazom ezt így, akár nem. Ennek el nem ismerése önáltatás. Én úgy gondolom, hogy mindannyiunk, kik már valaha is utasítottuk a beteg kezelésében résztvevőket folyamatos kábító-fájdalomcsillapító adására, elkövettük az aktív eutanáziát. Csak nem ennek neveztük. Önámítás!"
"Aki látott már végstádiumú onkológiai beteget fájdalmak között, az tudja."
"Ahogy az embernek joga van az élethez, úgy joga van a méltóságos halálhoz is. Az eutanázia a leghumánusabb megoldás a gyógyíthatatlan szenvedő beteg részére."
"Az emberi méltóság, az önrendelkezési jog és az emberhez méltatlan szenvedés megszüntetése, megkívánja, hogy amennyiben a gyógyíthatatlan beteg kéri, át lehessen segíteni azon az úton, amely az élet végét jelzi és ezt ugyan úgy természetes orvosi beavatkozásnak kellene tekinteni, mint az élet megmentését. Anyám a szemem láttára halt meg egy gyógyíthatatlan betegségben és 15 órát agonizált. Könyörgött, hogy segítsem át a túlvilágra. Nem mertem megtenni. Utólag nagyon sajnálom, és amiatt érzek lelkiismeret furdalást, hogy nem tehettem meg."
"Nem arra esküdtünk, hogy a betegeket a végtelenségig életben tartsuk (ami a mai eszközökkel elég könnyű) saját akaratuk ellenére/reménytelen szenvedésük kárára, hanem hogy segítsünk rajtuk! Munkánkban a segítségnyújtáson van a hangsúly, ami nem egyenlő a reménytelen szenvedés hosszabbításával."
"Ha egy bizonyítottan menthetetlen, végstádiumú beteg mindennapjai a lelkiismeretes ápolás és palliatív kezelés ellenére is csak a szenvedéssel, fájdalommal vannak teli vagy öntudatlan állapotban, mint vegetatív lény él, akkor neki is és a környezetének is a társadalomnak is - megváltás, ha segítünk megszabadítani a földi lét minden kínjától. Azt az energiát (pénzt, szakembert, stb), amit rá fordítunk, talán a még gyógyíthatókra lehetne fordítani. Ugyanúgy kellene eljárni, mint az agy halottak esetében a szerv transzplantáció kérdésében."
"Nagyon álszent a társadalom és ezen belül az orvostársadalom is. Az utóbbi időben különösen kegyetlenül, az empátia legkisebb jele nélkül közlik a beteggel, hogy fél éve van hátra, de ha a végét nem szeretné végigcsinálni, azt ellenzik. Milyen élet lesz az a fél év? Egyre rosszabb állapotban várja a halált."
"Ha a terhesség megszakítás engedélyezett a nők kérésére, akkor a gyógyíthatatlan betegnek is legyen joga a halál megválasztására. Számtalan családtagom méltatlan elmúlását kellett végig asszisztálnom. Az ember már nem bírja nézni a szerettei szenvedését. Miért nincs mód arra, hogy még ép szellemi teljesítmény mellett az ember nyilatkozatot tegyen a halálát illetően."
"Amikor már végstádiumban van egy ember és ez nyilvánvaló, akkor cinikusság, szemfényvesztés gyógyításról beszélni."
"1. Mert az életet mesterséges meghosszabbítása a szememben éppannyira ellenszenves, ha tetszik Isten akarata ellen való, mint annak megrövidítése. 2. Ha az állatokat nem hagyjuk szenvedni, mi okunk lehet arra, hogy embertársainkat szenvedni kényszerítsük? 3. Olyan sok esetben elfogadjuk embertársaink értelmetlen, megelőzhető, indokolhatatlan halálát (háborúk, éhínségek, megelőzhető járványok, stb. stb. ...) az eutanázia elutasítása ezt figyelembe véve egyszerűen képmutatás."
"Bizonyos körülmények között lehet az élet elviselhetetlenebb, mint maga a halál."
Miért teljesítették a beteg kérését, aki visszautasította a kezelést?
"Mert morálisan és erkölcsileg számomra ez volt a döntés."
"90 éves, harmadik reanimáció után kérte, hogy negyedszer ne...!"
"Itt nem az eutanáziáról van szó, hanem a beteg önrendelkezési jogáról. A kezelést (pl. műtétet) visszautasíthatja, ha tisztában van vele, miről dönt, ítélőképessége és szabad akarata birtokában van. Ebben az esetben döntését - a törvények értelmében - el kell fogadnom."
"Mert a kezelés a betegség kimenetelét, a beteg esélyeit nem változtatta volna."
"A beteg, aki egyetemi tanár fizikus volt, a magyar törvényeknek megfelelő "liwing will" -t készíttetett ügyvéddel, közjegyzővel."
"Mert egyrészt törvényi előírás, másrészt mindenki dönthet úgy, hogy a természetes halált választja azzal szemben, hogy meghosszabbítjuk életet (pl.: palliatív kemoterápia), de lényeges életminőség-romlás és szenvedés által csak. Ugyanakkor a nem gyógyíthatatlan betegségben szenvedők esetén (pl.: Jehova-tanúi, vagy szívkatéterezést visszautasító), ha később állapotromlás következtében már nem beszámíthatóvá válik (zavart, hipoxiás), és jó minőségű élet vár még rá, akkor elutasítom a passzív eutanáziát, arra is hivatkozva, hogy az utolsó pillanatban a beteg már lehet, hogy meggondolná magát, de állapota miatt már képtelen szándékát jelezni. De ha jól tudom, ez esetben kötelességem is korábbi akarata ellenére megmenteni az életét."
Miért nem teljesítették a beteg kérését, aki visszautasította a kezelést?
"Soha nem tennék ilyet, az elveimmel nem egyezik."
"A fent említettek miatt, a fájdalomcsillapítás a beteg életét elviselhetővé tette, bár a tudatát elvette. Így a beteg ettől kezdve nem tudott a kezelés ellen tiltakozni, tehát a sorsa a kezelő orvos kezébe került. A kezelőorvos pedig nem engedhette meg azt, hogy a csökkenő fájdalomcsillapító hatás miatt a beteg fájdalma ismét fokozódjon. A kör bezárul."
"Szankcionálja a szakma. Később feljelenthetnek. Kártérítési pert indíthatnak."
"Nem egyértelmű az ezzel kapcsolatos jogállás. Nem gondolom, hogy ebben egyetlen személy dönthet. Passzívan biztosan megtettem. Az intenzív terápiában az élet legtöbbször meghozza a döntést. Kétségkívül, gyakran drágán és sokszor megélt vagy "meg nem élt?" szenvedés árán. Nehéz a döntés a központi idegrendszer sérülései esetén. Ilyenkor gyakran a beteg kívánsága is sokszor változik."
"Mikor a beteg állapota már nem engedte, hogy tiltakozzon, a szakma szabályai által előírt kezelését megkapta, és nem ritkán gyógyulás vagy az élete meghosszabbítása volt az eredmény."
"Nem kapta meg a kellő/en részletes tájékoztatást a prognózisról, és azt hitte, minden rák minden stádiumában gyógyíthatatlan és szenvedésekkel jár, holott neki T1MoNo laphám rákja volt az alsó ajkán. A műtétet követően maradéktalanul gyógyult."
"Mert a betegen láttam, hogy ő maga nem akarja igazán a korai halált, félt tőle, időt akartam neki adni, maximálist! csak a családtagok szorgalmazták, mert egy kolonc volt számukra, úgy vettem észre, de a beteg csak azért ment bele, hogy ne legyen teher a családnak, szerintem ez embertelen gyilkosság lett volna! és aljas, aki ezt elköveti bármire is hivatkozzon!"
"Sosem voltam biztos abban, hogy a beteg helyesen ítéli meg a saját állapotát. Számos korábbi tapasztalatom a saját tévedésemet is bizonyította az állapot megítélésében, és váratlan javulás következett be az adequat th-tól. Ilyenkor a beteg sokszor nem is emlékezett arra, hogy kérte volna a kezelés megszüntetését."
Legyen-e szakmai, társadalmi vita az eutanáziáról?
"A kérdéskör vizsgálata, alapos kidolgozása nem válik senki kárára."
"A jelen társadalmi ellentétek, az emberség hiánya, az emberek, embercsoportok negatív megítélése miatt nem tartom időszerűnek a kérdést."
"Ez szerintem nem fog megtörténni a közeljövőben, de valamikor el kell kezdeni és örülök, hogy valaki felvállalta ezt a feladatot."
"Az eutanáziáról szóló társadalmi vita nyitását elvetélt ötletnek tartom. Erre a mi társadalmunk jelenleg éretlen. Egészségügyünk és a benne uralkodó állapotok pedig egyszerűen tragikusak. Nem hiszem, hogy az eutanázia kérdésének felvetésével kellene tovább borzolni a kedélyeket."
"Nagyon fontos, hogy társadalmi párbeszéd alakuljon ki az ügyben. Az eutanázia természetesen nem lehet kötelező érvényű sem az orvosra sem a betegre nézve. Az eutanáziát csakis felnőtt, cselekvőképes személy, önmagára vonatozóan kérheti/kérhesse. Beszélni kell róla össztársadalmi szinten, az orvosképzésben és továbbképzésben pedig oktatni, rávilágítani. A (párt)politikát nem szabad a párbeszéd közelében engedni, annak szakmai és civil szervezeteknek kell a kezdeményezője lenni…"
"Ebben a kérdésben nem a társadalomnak kell dönteni, nem értenek hozzá, nem ismerhetik a teljes tényállást a betegségre, betegre vonatkozóan, stb."
"Aktív eutanázia? Csak azt engedném erről vitázni, aki hónapokat tölt el olyan osztályon, ahol végstádiumú/életkilátásokkal nem rendelkező betegeket kezelnek. Ez nem egy elméleti vita!"
"A jelen társadalmi ellentétek, az emberség hiánya, az emberek, embercsoportok negatív megítélése miatt nem tartom időszerűnek a kérdést."
"3 évet dolgoztam utókezelő-krónikus osztályon, hosszan agonizáló, elevenen elrothadó, borzalmas fájdalmakkal küszködő, de ép elméjű betegek és évek óta önmagáról nem tudó, demens, vegetatív lényként létezők között. Aki bármilyen szinten is ellenzi az eutanáziát, azt KÖTELEZNÉM, hogy 1 hónapot éljen, ügyeljen, dolgozzon egy ilyen osztályon. Nem is értem azokat, akik bármi olyanról véleményt mernek formálni, amit nem tapasztaltak meg, nem láttak közvetlen közelről, nem éreztek át!"
A felmérés teljes eredményét ITT TALÁLJÁTOK
Te mit gondolsz? Ha hasznos volt ez a cikk, oszd meg másokkal is!
