prcikk: 5+1 tipp, hogyan válassz megfelelő cipőt gyermekednek | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

5+1 tipp, hogyan válassz megfelelő cipőt gyermekednek

Emlékezetes, örömteli pillanat, amikor kúszó-mászó gyermekünk egyszer csak megteszi élete első lépéseit. A határtalan büszkeséggel és boldogsággal együtt azonban jönnek a kérdések, kételyek is, hogy miben kéne tipegnie mostantól. Cikkünkben segítünk mire érdemes figyelni!


A gyermek első szavai, lépései minden szülőnek csodálatos élményt jelentenek és egy nagyon hosszú út kezdetét. A gyerekek lábai azonban még nagyon sérülékenyek, éppen ezért a legtöbb szülő komoly kihívásként éli meg az első cipővásárlást. A kicsikneknél ugyanis közel sem olyan egyszerű a lábbeli kiválasztása, mint a felnőtteknél, hiszen kisgyerekként erősödnek meg a lábizmok és nem mindegy, hogy ebben a cipő segítségére van vagy éppen rossz kialakításával és anyagával az ellenkezőjét éri el.

A választék végtelen, ezért a listánkkal segítünk eligazodni, hogy mire figyelj, ha szeretnéd, hogy ne csak az első, de a sok tízezredik lépése is ugyanolyan élmény legyen, mint a legelső.

1. Mintha mezítláb lenne

A szakértők szerint a legideálisabb az lenne, ha a gyermek elsőként mezítláb tenné meg az első lépéseit, hogy megerősödjenek a talp izmai. Mivel azonban tudjuk, hogy manapság a biztonságot adó kerti gyepen túl ez szinte lehetetlen, így érdemes arra törekedni, hogy a cipő talpa lehetőleg vékony és rugalmas legyen. Ez segít abban, hogy a kicsi izmai megfelelően fejlődjenek, hiszen egy rugalmas talpú cipőben folyamatosan stimulálva vannak a puha kis talpak izmai, segítve őket abban, hogy később igazán stramm, árkot-bokrot bejáró talpakká érjenek. Szülőként legegyszerűbb úgy tesztelni a talp ruganyosságát és puhaságát, ha behajlítod a cipő talpát.

2. Fontos a jó tartás!

Bár a talpnál az a jó kezdetben, ha minél ruganyosabb és puhább, addig a cipő hátsó részére, éppen az ellenkezője az érvényes. Ott az a fontos, hogy a gyerek lába ne csússzon ki a cipőből, ne fordulhasson ki a bokája.

A gyerekek lábát ugyanis a folyamatosan fejlődő csont, izom és ínszalag teszi rugalmassá és ellenállóvá.

Attól az időszaktól, amikor a kisgyermek feláll, a sarok lábszárhoz viszonyított bedőlése, a hossz- és harántboltozat fejletlensége természetes. A kisgyermek a belső talp élre terhelve lépeget. A láb erősödésével és a belső talpemelő izmok aktív segítségével a hosszboltozat kifejezetté válik. A láb fejlődéséhez nagyon fontos az izomzat erősítése, rendszeres lábtorna, mezítláb járás a szabadban, természetes, ingerlő talajon. Mindez aktivizálja, erősíti az izmokat.

A legtöbb kisgyereknek a megfelelően kiválasztott lábbeli jó társa lehet a fejlődésben, segíti, hogy a lábizmaik kellően megerősödjenek, hogy gond nélkül szaladgálhassanak majd az udvaron. Azonban olyan is előfordul, hogy segíteni kell a lábnak a megfelelő tartás elérésében. A sarok környéki ízületi szalagrendszer és izomzat túlfeszülésének megelőzése érdekében, fontos hogy erősebb kérgű, szilárd tartást biztosító, rugalmas talpú cipőt válassz. Ehhez nyújt további segítséget a szupinált cipő viselése is, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy a talpak megdöntésével a gyermek sarkának és lábszárcsontjának tengelye párhozamossá válik, hogy megakadályozza az X láb kialakulását és a járás közbeni lábfájást. Ezzel megelőzhető a hosszanti lábboltozat süllyedése, a gerincferdülés, a térdszalagok feszülése és sérülése. Azonban fontos, hogy az ilyen cipő viseléséhez orvosi javaslat szükséges, így előtte mindenképpen fordulj szakemberhez!

3. Hogyan válassz méretet?

A megfelelő méretű gyerekcipő vásárlása néha legalább olyan kihívásnak tűnik, mint amilyen a hercegnek volt Hamupipőke megtalálása az üvegcipellővel. Bár csábítónak tűnhet, hogy egy mérettel nagyobbat vegyél, mondván úgyis belenő, valójában könnyen árthatsz is ezzel. A megfelelő méret biztosítja, hogy a gyerek kényelmesen jöhessen-mehessen, ne forduljon ki a bokája, ha túl nagy a cipő és ne nyomja el a lábujját, ha túl kicsi.

A megfelelő mérethez előzetesen mérd le a gyermeked talpát és arra is figyelj, hogy mivel általában úgyis zokni kerül a lábára, a mérést is zokniban, egyenesen állva végezd, úgyhogy a gyerek egész testsúlya a papíron legyen. Ha sikerült a mérő akció, már eggyel könnyebb lesz belőni, milyen méreteket próbáljatok fel. Az első vásárlásokkor éppen az ilyen „bonyodalmak” miatt ajánlott egy olyan cipőboltot felkeresni, ahol képzett eladók segítenek eligazodni és megtalálni a megfelelő méretet.

4. Milyen anyagból legyen a cipő?

Ahogy már említettük, a kicsik talpa még nagyon érzékeny, éppen ezért, ahogy nem mindegy milyen a cipő talpa, úgy az sem, hogy milyen az egész anyaga. A gyerekek lábának a legjobb, ha természetes anyagból készült cipőt viselnek, például bőrt vagy vásznat, mert ezek jól szellőznek, valamint emellé pamut zokni ajánlott. Így elkerülhető, hogy a láb beleizzadjon a cipőbe vagy gombásodás alakuljon ki.

Ha már a cipők anyagánál járunk: ma már olyan kiscipőket is lehet kapni, amelyek készítésénél a kényelem és a tartósság mellett arra is figyelnek, hogy a cipő gyártása során, minél kevesebb károsanyag kerüljön a levegőbe. Például a D.D. Step cipők készítésekor ötvözik a legfrissebb technológiát a klasszikus kézműves technikával, úgy, hogy ragasztó helyett 3D varrástechnológiát alkalmaznak és kizárják a veszélyes kémiai anyagokat a gyártás során.

5. Ne utánozd a felnőtt cipőket!

Kis gyermekként az elsődleges szempont mindig a kényelem és a minőség legyen, hogy a lábujjak kényelmesen mozogjanak, a boka tartva legyen, a sarokcsont pedig a megfelelő szögben legyen megtámasztva. Egy kicsikre gyártott flip-flop vagy balerina cipő nem képes erre és a gyerek folyamatosan „kapaszkodni” próbál majd a lábujjaival, hogy ne csússzon ki a lába a cipőből.

Bár a felnőtt cipők mini verziója nem ajánlott, rengeteg, ötletesebbnél-ötletesebb mintával gyártanak ma már gyerek lábbeliket, így könnyen megtalálható az a szín vagy figura, amelyik kedves lesz számára.

+1. Kéthavonta mérd meg a kicsi lábát

Bár felnőttként egyértelműnek tűnhet, hogy ameddig nem szól, hogy kényelmetlen addig jó egy cipő a gyereknek, ez a valóságban nem pontosan így van. 1 és 3 év között úgy nőnek, mint a gomba, ezért kéthavonta érdemes megmérned, nőtt-e a kicsi lába, nem kell-e cserélni a cipőjét.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk