Hogyan ismerheti fel a szülő az óvodai zaklatást?
Dr. Heinz Leymann német pszichológus nevéhez fűződik a mobbing meghatározása és problémaként való felvetése. A mobbing gyakran ismétlődő pszichológiai terror, legalább egyszer egy héten és legalább fél éven keresztül tartó cselekedetek sorozata egy egyén vagy egy közösség részéről, amelyek egy vagy több egyén ellen irányulva azoknál mentális vagy fizikális kórtani jelenségekhez vezetnek.
Általában a jámbor, kedves gyerekek válnak céltáblává, azok, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, és akik felett büntetlenül lehet zsarnokoskodni. Az ellenségeskedésnek leggyakrabban nincs racionális oka, leginkább érzelmi jellegű ellenszenv miatt alakul ki.
Az iskolai mobbing-gal ellentétben az óvodás gyerekek kevésbé szisztematikusan működnek együtt, ha kiközösítésről, csoportos kiutálásról van szó, mint az iskolás gyerekek. Az ovisok még nem tervezik meg előre, hogy valakit közösen kipécézzenenek maguknak, náluk ez még spontán történik. Ezzel együtt is megtörténik a kiközösítés az óvodában, aminek árulkodó jelei vannak.
8 árulkodó jel, ami óvodai mobbing-ra utalhat
1.
A kisgyereknek feltűnően megváltozik a viselkedése. Az addig lelkes, vidám gyerek egyszerre szorongó, bizonytalan, rendezetlen viselkedésű, akár nehezen kezelhető lesz.
2.
A kisgyerek magába fordul, egyedül játszik, nincsenek barátai, visszahúzódó lesz.
3.
A kisgyerek nem osztja meg az óvodában szerzett élményeit otthon.
4.
A kisgyerek egyáltalán nem kap meghívásokat az óvodástársai szülinapi bulijára.
5.
A kisgyerek kifejezi félelmét az óvodával kapcsolatban: "Soha többet nem akarok óvodába menni", vagy reggelente "erős fej- vagy hasfájásra, rosszullétre" panaszkodik.
6.
A kisgyerek nehezen alszik el, vagy éjszaka felriad, illetve gyakori rémálomról számol be.
7.
A testén kék-zöld foltok éktelenkednek, karmolásokat, karcolásokat fedezünk fel a bőrén.
8.
A kisgyerek éjszaka újra bepisil. Étkezési, vizelet- és székletürítési rutinja megváltozhat.
Hogyan reagáljon a szülő az óvodai kiközösítésre?
A szülőnek mindig résen kell lennie, mert a 3-5 éves kisgyerekek még nem képesek megfogalmazni azt, hogy mi történik velük, milyen érzéseket élnek át. Ha nem vesszük észre a jeleket időben, akkor maradandó lelki sérülést is szenvedhet a gyerek.
Minden esetben fontos, hogy a szülő higgadt maradjon, és ne rohanjon azonnal a zaklatóhoz. Először az óvónőkkel, gondozónőkkel beszélje meg a sejtését, és ne kezdjen magánakcióba. Ilyenkor el kell mondani, hogy melyek azok a körülmények, amelyek megváltoztak, mik az oka a jelek, amelyek aggodalomra adnak okot.
Elsősorban az óvónő feladata az, hogy megtegye a megfelelő intézkedéséket.
Az eset súlyosságától függően, az óvónői intézkedés lehet az érintett kisgyerek csoportba történő finom bevonásától kezdve, akár jogi lépésekkel is járó, a zaklató fél kezelése szakemberek segítségével.
Ha kiderül, hogy az óvodás gyerekeket a csoport valamiért kiközösíti, akkor a szülő még több figyelmet kell fordítson a gyerekére, hiszen a kicsinek vissza kell adnia az elveszített önbizalmát. Dicsérjük gyakrabban a kisgyereket, vegyük észre a legapróbb érdemeit is.
Beszéljünk a gyerekkel!
A szülő magyarázza el az áldozat gyereknek, hogy ez a fajta viselkedés egyáltalán nem normális, nem helyes és nem elfogadható.
A bántalmazó gyerek szülei értessék meg a saját gyerekükkel, hogy gondoljon bele a másik helyzetébe, ő hogyan érezné magát, ha vele történne hasonló bántalmazás.
