Egy este a Halál Kávéházban: ahol a legnagyobb tabutémákról is szabadon beszélgethetsz
Ülünk egy óbudai kávézóban, egy széles, padokkal körülvett asztalnál. A férfiak, mint mostanság szinte mindenütt, itt is kisebbségben vannak. A résztvevők kora 18 évtől 65 évig terjed. Én egyszerre vagyok itt hallgatói és újságírói minőségben, nem is titkolom.
Első és egyetlen napirendi pont a témaválasztás, melyet az egyik alapító, Szimon Petra mentálhigiénés szakember felvezetése után a gondolatok, kérdések szabad áramlása követ. Az alapító-társ, Nemes László filozófus rám néz, tőlem várja az első témát. Erre nem számítottam, mégis szinte azonnal rávágom, hogy „bakancslista”. A társaság némi habozás után el is fogadja.
Kicsit nehezen szakadunk el ugyan Morgan Freeman és Jack Nicholson remek filmjétől, de aztán jönnek egymás után a felvetések. Van-e értelme a bakancslista-készítésnek, és ha igen, mikor? Kellenek-e szinte lehetetlen álmok a racionális célok mellett? Mi van akkor, ha sikerül valamit „kipipálnunk” a listáról, és csalódást okoz? Erre éppen a legfiatalabb adja meg a választ: lehet, hogy az odavezető út a fontosabb és közben felfedezhetünk olyan dolgokat, amelyekről addig nem is tudtuk, hogy hiányoznak.
És innen már csak egy lépés kell, hogy arról beszélgessünk: ki mikor érzi azt, hogy teljes életet élt? Ha eljut a Himalájára, leugrik ejtőernyővel, vagy egyszerűen csak harmónia van körülötte, és úgy megy el, hogy meg tudott mindenkinek bocsátani és nem hagy maga után rossz érzéseket a környezetében sem. Aztán felmerül az is, hogy miért akkor kapkodnak sokan, hogy beteljesítsék vágyaikat, amikor már késő, és rá kell jönniük, hogy egy sor felesleges dologra pazarolták el éveiket?
Kiderül, hogy a „milleniáloknak” manapság a rájuk nehezedő egyre nagyobb nyomás miatt (család, társadalom, közösségi média) sokszor egy évre szóló bakancslistájuk van, és azon stresszelnek, hogy mi lesz, ha valamit nem képesek teljesíteni. És kikerülhetetlen az is, hogy mit jelent napjainkban „nyomot hagyni” halálunk után is megőrizni „fizikai jelenlétünket”, túl azon, amit a Facebook kínál. Petra és László nem „moderálják” a spontán beszélgetést, ők maguk is egyenrangú hozzászólóként vannak jelen.
A Halál Kávéház Budapest alapítói szerint a halál ma már nem számít tabutémának.
