Fair kávé és lokál-tej
Szeretitek és isszátok is a kávét? Vagy a teát? Tegye fel a kezét, aki egyiket se! Én se tettem fel, de mióta láttam a Spektrumon (vagy egy másik ahhoz hasonló csatornán) a kortárs brit fiatalok expedíciójáról szóló filmet, kicsit nehezebben csúszik le a torkomon akármelyik.
Ezek a londoni leányok & legények ugyanis egy eredeti afrikai kávéültetvényen gondozták a kávécserjéket. Közben ugyanannyi pénzt kaptak és ugyanolyan helyen laktak, mint a bennszülöttek. Tizenvalahány fiatal egy napi kemény(!) munkával keresett annyi pénzt, amiből otthon összesen egy(!) csésze kávét vehettek volna. Fekete-Afrikában még annyi élelemre sem futotta belőle, hogy abból jól lakjanak. Így aztán másnap az éhségtől támolyogva vethették bele magukat a tipikus teadélutáninak éppen nem nevezhető melóba.
Erre találták ki a fair trade-mozgalmat, amit méltányos kereskedelemnek is nevezhetnénk (és mért ne?;). A lényege, hogy ne a Tscibohoz, Nestléhez (és a többihez) hasonló multik fölözzék le a hasznot, hanem a termékért verítékükkel (néha vérükkel) fizető őstermelők kapjanak egy tisztességes árat – amiből aztán futja iskolára, ivóvízre, példának okáért.
És most ugrik a majom a vízbe, pontosabban a vendég a Nedű Kávézóba, ahol ilyen: fair trade-teákat és kávékat kortyolhat az arra igényes közönség. Vannak még mindenféle dzsúzok (juice) – szó szerint mindenfélék, ugyanis mi magunk adhatjuk meg a helyszínen fellelhető számtalan gyümölcs és zöldségféle közül válogatva az összetevők listáját. Én például répa-alma-gyömbéreset kértem, de az alkotóelemeknek és az arányoknak tényleg csak a fantázia (meg a pénztárca) szab határt.
Amit még gondolkodás nélkül, csukott szemmel, és jó szívvel ajánlhatok, az az üveges tej. Ez egy környékbeli tejesgazdától származik, nincs homogénezve, viszont pasztörizálták, így aztán gallér mögé, húzóra iható egy szuszra. Mivel nincs lefölözve, az íze nem valamiféle fehér vízre emlékeztet, a hígabb fajtából, mint némely zacskós utánzatoké, hanem maga a TEJ jelenik meg a szánkban, made in tehén.
Árfekvése ehhez képest bagatell, és kitűnően illeszkedik a Nedű kávézó ökotudatos eszmeiségébe. Hiszen a messziről ide-oda fuvarozott multivackok helyett egy sokkal jobb ízű terméket fogyasztunk, miáltal nem csak mi, hanem az azt előállító honfitársunk is jól jár. (Win-win – ahogy az angolszászok mondanák.)
Mi van még a Nedű bárban? Magvak; rizs-, szója-, és ki tudja, miféle tejek, amelyekkel a kávé is kérhető. Egyébként mindent, amit ott árulnak, megkóstolhatunk, ami azt is jelenti, hogy amiből iszunk, azt haza is vihetjük. Szendvicsek is vannak, továbbá a fal egy részén állandóan műalkotások (most éppen Germán Fatime képei), a raklapos dizájn pedig önmagáért beszél.
A hely nemrég nyitott, ez magyarázza, hogy az őt megelőző bugyibolt után a cégért egyelőre a Nemű felirat alkotja. Az „m”-et azonban hamarosan „d”-re cserélik, ha hinni lehet Tibornak, aki az üzletet vezeti. Nem is akármilyen „d” lesz az, hanem a Danesi márkájú kávé jellegzetes „d”-je. Mégpedig azért, fejtette ki Tibor, mert ez a kávé rendkívül kedvelt, vagyis aki egyszer ilyet iszik, az mindig ilyet akar inni azután.
Ez a helyzet a Nedű Kávézóval. Aki nem hiszi, járjon utána, nem kell sokat keresgélnie: Budapest szívében, a Nagymező utca 8-as szám alatt GPS nélkül is megleli. Borosoknak kitűnő borok, bicajosoknak pedig grátisz pumpahasználat is rendelkezésre áll. Ja, és a táblával ellentétben a hely a téli időszakban csak este nyolcig van nyitva.
