SZEMPONT
A Rovatból

Évekig cikizték a tanárai, mégis lediplomázott a diszlexiás fiú

Eleinte még segítették a tanárok, középiskolában már inkább megnehezítették a dolgát.


Danit másodikos korában diagnosztizálták diszlexiával és diszgráfiával. Általános iskolában még sokat segítettek neki, a gimnáziumban viszont úgy érezte, sok tanár inkább csak megnehezítette a dolgát. Volt olyan óra, amikor négy egyest kapott, máskor az egész osztály előtt gúnyolták ki. Kettesekkel volt tele az ellenőrzője, az érettségije mégis nagyon jól sikerült. Mióta átvette a földrajz szakos diplomáját, aggódó anyukák százai kérik a tanácsát: mihez kezdjenek sajátos nevelési igényű gyerekükkel?

Átvettem a diplomám.

Különösen nagy élmény volt ez diszlexiával, diszgráfiával együtt élő hallgatóként megszerezni. Külön köszönöm családomnak barátaimnak a támogatást, nélkülük egészen biztosan nem sikerült volna. Köszönöm általános iskolai környezetismeret tanáromnak aki soha nem hitt bennem, ezzel elindítva a pályán. Köszönöm azoknak középiskolai tanáraimnak is akik kinevettek és megszégyenítettek, “soha nem leszek arra képes mint más diákok”. Ezzel is szeretnék üzenni minden Saját Nevelési Igénnyel élő társamnak és családtagjaihoz.

Egyes tanárok, szülők szerint mi ténylegesen idióták vagyunk és az agyunk nem képes felfogni azt amit egy “átlagos” diáké. Mi sem állhat messzebb a valóságtól. Az SNI-s gyerekek nem degeneráltak, nem retardáltak, csak sajátos a tanulási igényük. Egyetemen már csak egy hallgató leszünk, olyan mint mindenki más. Sokszor el is felejtettem, hogy diszes vagyok. Ezáltal is mindenkit bíztatva a továbbtanulásra.

Kitartást!

Mióta Simon Dániel egy fotó kíséretében posztolta ezt a szöveget a Facebookra, alig győz válaszolni az üzenetekre. “Egyik nap este kilenckor kezdtem olvasni őket, és éjjel egykor álltam fel a gép elől. Regényeket írnak, én pedig próbálok mindenkinek részletesen válaszolni” – mondta Dani, aki csak meg akarta mutatni az ismerősei közt levő sajátos nevelési igényű (SNI-s) diákoknak, hogy akár belőlük is lehet valaki. “Édesanyámnak nagyon tetszett a szöveg, ezért megkért, hogy állítsam át nyilvánosra, hadd tegye közzé a saját falán. Onnantól kezdve minden megbolondult, most majdnem tízezer megosztásnál tart”.

Főleg szülők és nagyszülők panaszkodnak neki arról, hogy kilátástalannak érzik az SNI-s gyerekük jövőjét. “Azt látják, amit én is tapasztaltam: a tanárok egy része nem képes kezelni a problémát, inkább fogyatékosnak tekinti a gyereket, mintha fizikailag képtelen lenne megtanulni az anyagot, pedig egyszerűen több időre lenne szüksége. Sokan a tanácsomat kérik, hová érdemes segítségért fordulni”.

“Közhelyesen hangzik, de mindenkinek elmondom, hogy ne adják fel, küzdjenek, és tűzzenek ki célokat maguk elé. Nekem is akkor lett könnyebb, amikor végre elhatároztam, hogy a földrajzzal szeretnék foglalkozni. Ha az ember tudja, mi felé halad, sokkal könnyebben veszi az akadályokat”.

Dani sok megpróbáltatáson és kudarcon átesett, mire egyáltalán gondolkozni kezdett volna a továbbtanuláson. Az ellenőrzőjét megtöltő egyesek és kettesek alapján ez sokáig nem is tűnt reálisnak. “Egész életemben alig kaptam pozitív visszaigazolást. Nem mondták, hogy ‘ez igen, ügyes vagy, gratulálok’, inkább kegyelemketteseket adtak”.

Nem lesz belőled semmi

Második osztályban világossá vált, hogy Dani olvasásból és írásból gyengébben teljesít az átlagnál. Felcserélte a betűket, nehezen értette meg a nyelvtani szabályokat, sok helyesírási hibát vétett. A diszlexiát és a diszgráfiát csak fejleszteni lehet, teljesen megszüntetni soha. “Nemrég ebédelni mentünk a nagymamámmal, aki elfelejtette magával hozni a szemüvegét, ezért felolvastam neki az étlapot. Ilyenkor észre sem veszem, hogy ‘bé’ betű helyett “dét’ mondok. Régebben ez nagyon gyakori volt, de ma is sokszor előfordul”.

Danival hamarosan logopédus kezdett foglalkozni. “Fejlesztő gyakorlatokat végeztünk, máshogy olvastunk, mint az iskolában. Sokan azt gondolják, hogy egy diszlexiásnak többet kell olvasnia, pedig nem ezen van a hangsúly, inkább a módszeren. Hetente foglalkozott velem egy másik szakember is, akivel hasonló gyakorlatokat csináltunk. Nagyon sokat segített”.

A nehézségek ellenére Dani szerette az általános iskoláját, ahol végig közepes és jó jegyei voltak, ráadásul úgy érezte, a tanárok és az osztálytársai is elfogadják őt. Az egyetlen rossz általános iskolai élménye ahhoz a tanárához kötődik, akit a Facebook-posztjában is megemlített.

“Negyedikes-ötödikes koromban közölte, hogy nem lesz belőlem semmi. De ez nem a diszlexiám és a diszgráfiám miatt volt, másokban sem hitt. Ő intézte el, hogy ne csak a pozitív véleményeket halljam meg, hanem a negatívakat is. Finoman szólva sem kedveltük egymást, és meg akartam mutatni, hogy igenis lehet belőlem valaki”.

Ez az eset akkoriban kivételesnek számított, és Daninak fogalma sem volt, hogy a középiskolában még több, ehhez hasonló élmény vár rá. Amikor hatodikban úgy döntött, felvételizni fog Szeged egyik hatosztályos elitgimnáziumába, az általános iskolai tanárai különórákon segítettek neki, hogy biztosan minden jól menjen a felvételin.

Na mi van, diszeském?

Dani ebben a jó nevű iskolában kezdte a következő tanévet, és hamar kiderült, hogy a tanárok egy része egyáltalán nem elfogadó a tanulási nehézségeivel. A számonkéréseknél alig-alig kapott könnyítéseket, pedig már az is sokat jelentett volna, ha nyelvórán nem írásban, hanem szóban kérdezik ki a szavakat. Sőt, a diszlexia sokszor inkább szitokszónak számított. “Amikor egy osztálytársam olvasott egy szöveget, és eltévesztett egy szót, a tanár elkezdett röhögni: ‘na mi van, diszeském?’ Pedig ő nem is volt diszes”.

“Középiskolában is volt kötelezően előírt fejlesztésem, amit egy ideig szintén egy erre kiképzett szakember tartott. Erre többen jártunk, volt például egy diszkalkuliás és egy hallássérült diák is. Aztán rábízták egy tanárra, akin látszott, hogy egyáltalán nem érdekelte, teherként élte meg az egészet. Az első órák egyikére behozott rengeteg régi dolgozatot, arra kért minket, hogy gyúrjuk őket galacsinokba, aztán odarakott egy kukát, hogy dobjuk bele őket. Azon versenyeztünk, hogy ki tud többször betalálni. Egyáltalán nem érdekelte, mi lesz a diszesek fejlesztésével”.

Szerencsére azt megengedték neki, hogy a latin mellett csak angolul tanuljon, a társaival ellentétben nem kellett még németet vagy olaszt is választania. “Megkaptam a felmentést, de nem első próbálkozásra. Pedig szerintem itt nem az iskolának kellene mérlegelnie, hiszen azt már elvégezték a szakemberek, akik diagnosztizáltak”.

Ahogy telt az idő, Dani jegyei egyre csak romlottak, volt olyan óra, amikor négy egyest kapott. “Az egyik tanárunk azt vallotta, hogy az egyesért is meg kell dolgozni, ezért bevezette a ‘dupla egyes’ kategóriát. Simán előfordult, hogy egy órán kétszer feleltetett, és össze lehetett szedni a négy egyest”. Ez a tanára például nem volt hajlandó elengedni a írásbeli számonkérést, mert úgy gondolta, “az ember nem ember, ha nem tud írni”. Igaz, hajlandó volt olyan tananyagot kérdezni tőle, amit könnyebben meg tudott tanulni kettesre. “Ez olyan tantárgy volt, amiből rengeteg szabályt kellett volna megtanulni, és nekem nagyon nem ment” – mondta Dani, de nem akarta pontosítani, melyik tárgyról van szó, mert utólag senkire sem szeretne ujjal mutogatni.

Csak utólag tudta meg, de nyolcadikos korában az egész tanári kart összehívták a problémásabb diákok miatt, hogy eldöntsék, maradhatnak-e az iskolában. “Rettentően sok tanár gondolta, hogy nincs ott keresnivalóm, de végül a többség az osztályfőnököm beleegyezésével azt mondta, hogy maradjak. Akkoriban nem tudtam, hogy ennyire utálnak. Szerintem nyűgnek érezték, hogy foglalkozzanak velem. Nem voltam átlagos, kilógtam a sorból. Ez plusz időt igényelt volna, amiért fizetést sem kaptak”.

Bár néhány más, szintén tanulási nehézséggel küzdő diák elment az iskolából, Dani végig maradni akart. “Főleg az osztályközösség miatt. Amilyen nehezen kezelte az iskola a tanulási nehézségemet, olyan jó közösséget építettek. Körbetekertük a Balatont, vízitúrára mentünk, és ezekért csak köszönettel tartozom” – mondta. Ráadásul az osztálytársai nem támogatták a piszkálódó tanárokat sem. “Amikor egy tanár elkezdett viccelődni a diszlexiásokon és diszgráfiásokon, nem nevettek vele együtt. Érezték, hogy ez nincs rendben”.

Készen álltam rá, hogy átlagos legyek

A bukást ugyan sikerült elkerülnie, a sok kettes miatt mégis ijesztőnek tűnt a közelgő érettségi. Dani attól tartott, hogy nem sikerül majd átmennie, ehhez képest nem is kapott négyesnél rosszabb jegyet. “Ennek két oka volt. Egyrészt magyarból, történelemből és angolból sem kellett írásbeliznem, helyette két tételt húztam a szóbelinél. Szóban ki tudtam teljesedni, töriből 89 százalékot kaptam, pedig korábban nem is volt hármasnál jobb jegyem. Másrészt ami ebben az iskolában kettes volt, az máshol simán 3-as vagy 4-es lett volna”.

Az is segített, hogy 16-17 éves korában Dani erősen érdeklődni kezdett a földrajz iránt, amit a kedvenc tanára tanított. “Elkezdett érdekelni a világ, és tudatosult bennem, hogy a sok kudarc ellenére sem szabad elutasítanom a tanulást. Az utolsó évben már biztos voltam benne, hogy egyetemi szinten szeretnék foglalkozni ezzel”.

Így aztán Dani a Szegedi Tudományegyetem földrajz szakára jelentkezett, ahová még a tanulási nehézségekért járó pluszpontok nélkül is simán felvették volna. A gimnáziummal ellentétben az egyetemre nagyon szeretett bejárni, elfogadónak érezte a környezetet, ahol “senkit sem érdekel, kinek milyen a hajszíne”, a nehézségekkel küzdő hallgatóknak pedig szívesen segítenek.

Ennek ellenére mégis úgy döntött, nem használja ki a könnyítéseket. “Kérhettem volna, hogy szóban hallgassanak meg, vagy ha muszáj írásban, akkor kaphattam volna több időt. Én viszont úgy voltam vele, hogy ha kikerülök a munkaerő-piacra, senkit sem fog érdekelni, hogy diszlexiás vagyok. Középiskolában még nem álltam rá készen, hogy beletuszkoljanak az átlagba, de az egyetemen rájöttem, hogy kénytelen leszek. Nyilván egész életemben fel fogom cserélni a betűket, de próbáltam úgy tenni, mintha kinőttem volna”.

Daninak annyira sikerült beilleszkednie az egyetemen, hogy még a hallgatói önkormányzatba is belépett. “Beleláttam néhány statisztikába, és beszéltem is az egyetemi életvezetési tanácsadóval. Kiderült, hogy viszonylag sok diszlexiás kerül be az egyetemre, de a legtöbben nem tudják elvégezni”.

“Mások két hét alatt felkészültek az államvizsgára, nekem kellett egy hónap. Ez később is így lesz: többször el kell olvasnom a dolgokat, és több időbe telik megtanulnom valamit. Ezt és néhány betűcserét leszámítva viszont úgy érzem, sikerült fejlődnöm, már csak az idegen nyelvek jelentenek akadályt. Szóban elég jó vagyok angolból, de a nyelvtan ma is nagyon nehezen megy” – mondta Dani, aki az államvizsga után kérte az első és utolsó könnyítést az egyetemtől. Mivel nincs meg a nyelvvizsgája, külön engedéllyel kaphatott csak diplomát.

Adni valamit a diszes gyerekeknek

Dani azt mondta, ma már nem dühös a korábbi tanáraira, inkább nem érti őket. “Ha egy tanár nem akar foglalkozni a diszlexiásokkal, azt megértem. De nem értem, mi értelme rossz jegyet adni nekik, cikizni, kirekeszteni őket. Ennek ellenére nem haragszom rájuk”.

Most, hogy megvan a diplomája, ősszel szeretne elkezdeni egy öthónapos programozói képzést egy magániskolában. “A földrajzon belül geoinformatikát végeztem, ezt szeretném ötvözni a programozással. Ez nekem való, mert ebben csakis logikus szabályrendszereket kell megtanulni”. Ha minden jól megy, néhány év múlva már ebben a szakmában fog dolgozni, de közben szívesen segítene a sajátos nevelési igényű gyerekeknek is.

Ezért azon is gondolkozik, hogy felveszi a kapcsolatot néhány egyesülettel, akik diszes gyerekekkel foglalkoznak, hátha valahogyan hasznát vehetnék. “Ezt a posztot is azért írtam, mert ha felnőtt leszek – nem tudom, az vagyok-e már -, szeretnék visszaadni valamit a közösségnek”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk