ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

„Éveken át mondogattam magamnak, nincsen velem probléma" Nehéz, de nem lehetetlen a menekülés a függőség poklából

Az életünk sokszor olyan, mint egy alma: kívülről szép és fényes, belül viszont rohad az egész. Különösen igaz ez, ha valaki egy függővel köti össze az életét. Elsőre minden rendben van, aztán kiderül, hogy amit hitt és gondolt közös életről, családról, összetartozásról, nem más, mint rohadt alma: ehetetlen és keserű a belseje.


Nehezen viselni a belvárosban a rekordmeleget, süt az aszfalt, perzsel a fal. A nyolcadik kerületi József utcában, dacára a fáknak, áll a levegő. Egy idős asszony a szatyrait cipelve, nehezen mozogva nyitja ki az egyik bérház kapuját, a sötéten ásító kapualjból, hűvös, áporodott levegő árad ki, egy kis felfrissülés a tikkasztó melegben.

Vannak, akik nem a forróság elől keresnek menedéket a József utcában. Ők is cipelnek csomagokat, azonban nem a meleg, hanem saját maguk elől menekülnek, és számukra a felfrissülés sem jön olyan könnyen, ahogy a hazaérkező, szatyros néni felüdülhetett a kapualjba lépve. Évekig, évtizedekig tartó, fárasztó, megtorpanásokkal, visszaesésekkel, nagy kudarcokkal és apró győzelmekkel teli, kemény munka vár azokra, akik úgy döntenek, kimásznak a magukat, az emberi kapcsolataikat tönkre tevő függőségből.

Kis Imre pont ilyen ember. Évekig hitegette magát, hogy vele semmi baj, csak füvet szív, autót is tud vezetni vele, de utána több, keményebb drogot is használt. De a "semmi baj velem", ahogy a függők esetében mindig, csak egy újabb önbecsapás volt.

„Nem voltak már másmilyen, csak szerhasználói kapcsolataim. A megmaradt emberek a közvetlen környezetemben már nem tudtak mondani és csinálni semmit. Még fotót is mutattak, hogy mennyire rosszul nézek ki. Senki nem tudott segíteni, csak azt látták, hogy egyre jobban leépülök. Az egyik ismerősöm említette, hogy van egy hely, ahova be tudok menni" - mondja Imre. Ez a hely a Megálló Csoport Alapítvány volt, a József utcában, ahol végre el tudta kezdeni maga mögött hagyni korábbi életét. „Az első pár hónapban fogalmam sem volt, hogy mi történik velem, vagy hogy mi fog történni, csak nem használtam. De nem tudtam, hogy miért ülök csoporton, mi az, hogy felépülés vagy önismeret."

Sokan érkeznek hasonló történettel a Megállóhoz. Nyolcvan-száz, ahogy ők fogalmaznak, kliensük van, jó részük állandóan részt vesz a foglalkozásokon, terápiás csoportokon. „Jelenleg sok olyan fiatal jár hozzánk, akik leginkább szorongásos tüneteket mutatnak. A szorongásaikra valamilyen kémiai szert használnak alkalmanként viselkedési függőséggel megspékelve" - mutatja be a Megállóban segítséget kérőket a csoport intézményvezetője, dr. Gádorné Wéber Ágnes.

Ahogy a szakemberek mondják, a függőséget senki sem választja magának, amit viszont választani lehet, az a változtatás, és a kilépés a függőség ördögi köréből. Ehhez azonban kemény elhatározás és kitartás kell. Egy függő számára leggyakrabban csak akkor tűnik fel, hogy valami nincs rendben, amikor a körülötte állók már régen tisztában vannak azzal, hogy ez, így nem mehet tovább. Sokszor a legkeményebb törések ébresztik fel a függőkben a változtatás vágyát: amikor a házastárs ajtót mutat, amikor a gyerekek elfordulnak, amikor egymás után veszíti el a munkahelyeit. Sok függő csak ilyenkor kezdi látni magát, ilyenkor kér segítséget. Ha tud. És ha van kitől. Mert azok, akikre korábban számíthatott, gyakran már nincsenek ott, hiába is szeretné. Ilyenkor a szakember, a szakértő közeg, a terápia, a csoportfoglalkozás, a közös munka segít. Vagy akár a sport, ami nem csak elfoglaltság, hanem valódi terápia.

„A Megállóban mindig is fontos volt a sport, mint terápiás eszköz. Az egyik ilyen a sziklamászás, amit nevezhetünk élményterápiának is, a másik pedig a fociterápia. Azért nevezem ez utóbbit így, mert abszolút terápiás eszközként tekintünk a focira, sokat elmond az, hogy ki, hogy viselkedik a közösségben, mennyi felelősséget vállal, ki, hogy teszi bele magát a fociba, vagy mennyire önző a pályán - nagyon sok mindent lehet tanulni ezekből az együttlétekből" - fogalmaz Oláh Péter, a Megálló terápiás programvezetője.

Az addikció ördögi körében pont az a csapda, hogy a belül a biztonságra és szeretetre kétségbeesve vágyó függő a függőségével pont ezeket a valós érzéseket és szükségleteket veszíti és utasítja el, miközben az addikciójával egy hamis, álvilágot teremt magának, amiben nem jut hely másoknak. A sziklát mászó, magát egy szál kötélre és a társára bízó, a felépülésén dolgozó függő így tulajdonképpen a belső útját járja végig a sziklafalon. „Fel kell másznod egy falra, ami elsőre lehetetlennek tűnik, és rá kell bíznod magad másra, csak a másik segítségével tudsz felmenni. És amikor felértél a csúcsra, úgy tudsz lejönni, hogy elengedsz mindent és a másikra bízod magad, aki leenged" - magyarázza Oláh Péter, aki korábban maga is megjárta a saját poklát. A mászás-terápia jelentőségére sokan felfigyeltek, ősszel kerül a mozikba a Mélypont érzés című dokumentumfilm, amelyben a néző két, a Megállóban sziklát mászó függő fiatal történetén át értheti meg a függőséggel vívott harc nehézségeit.

A kívülálló képzeletében a függő általában egy leépült, utcán üres tekintettel tévelygő drogos, vagy a kocsma előtt tántorgó részeg képében szerepel, pedig a valóságban a függők sokszor teljesen átlagosnak látszó, kifelé működőnek tűnő, akár jól szituált életet élő emberek

- gondoljanak vissza Imre történetére, aki betépve autót vezetett, dolgozott, látszólag minden gond nélkül.

És függeni nem csak alkoholtól vagy drogtól - hivatalos nevén kémiai szertől - lehet. Függőség a sokszor milliókba kerülő játékszenvedély, a kapcsolatokat tönkrezúzó pornó- és szexfüggőség, a látszólag ártalmatlan, de súlyos gondokat okozó sport és edzésfüggőség, vagy akár a manapság értéknek tartott, valójában a családi és baráti kapcsolatokat másodlagossá tévő munkafüggőség. De ugyanígy a függőségek közé számíthatók a különböző étkezési zavarok, de akár az önsértésekkel járó állapotok is.

Az élet pedig sokszor könyörtelen, és a csillogó életből, a szép családból nagyon hamar lehet múlt, és a függő "megváltozom" ígéreteiből túl sokat halló, a hazugságok útvesztőjében irányt, a közös utat többé nem találó társ a legtöbbször úgy dönt, meghúzza a határokat. A jól szituált, akár sikeres, látszólag rendben lévő ember így lesz egyedül egy albérlet lakója, vagy kerül az utcára.

A Megállónál hajléktalanokkal nem foglalkoznak, ugyanakkor amikor lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek a "PUSH - az egység erősítése a hajléktalan sporton keresztül" Európai Uniós programban, kaptak az alkalmon. A projektben négy ország partnerszervezetei vettek részt, Olaszországból az Il Cigno Cooperativa Sociale rl koordinálta a projektet, rajtuk kívül közreműködött az APDES Portugáliából, és a Stichting Life Goals Hollandiából, hazánkat a Megálló képviselte. Az Európai Unió által támogatott izgalmas projekt egyrészt a sport lelki és fizikai előnyeit vizsgálta, és arra keresett választ, hogy hogyan lehet beilleszkedési utakat kiépíteni a hajléktalanok számára ezen a területen.

„A projektben mi is nagyon sokat tanultunk, meg tudtuk nézni, mások hogyan csinálják, hogyan foglalkoznak a klienseikkel, hogyan hívják be őket programokba" - mondja Oláh Péter.

„A projekt célja az volt, hogy a bevált jó gyakorlatok összegyűjtését és az ismeretek európai szintű cseréjét követően olyan iránymutatásokat határozzon meg, amelyek lehetővé teszik a segítők, szociális munkások és az edzők együttműködését és olyan sportprogramok létrehozását, amelyekben hajléktalanok is részt vehetnek majd” - teszi hozzá Havasi Péter, önkéntes nemzetközi pályázati koordinátor.

Hogy kiből lesz a függő? A kérdés jogos, de jó válasz azonban nincs rá. Függő akárki lehet, ahogy szinte mindenkinek vannak is függő viselkedésmintái, kisebbek, nagyobbak, amelyek, ha minden rendben van, nem lépnek át egy határt, nem veszik át az irányítást a személyiség felett és nem válnak kórossá. A függőség mögött általában súlyos, gyakran gyerekkori trauma, a szülők általi el nem fogadás, elutasítás, fizikai, verbális vagy szexuális erőszak áll. A menekülés azonban ebből a helyzetből fizikailag lehetetlen, így a bántalmazott, egészséges kapcsolódást nem kapó, gyakran a szülő nárcisztikus egójának hálójában szenvedő fiatal ahhoz fordul, ami legalább, ideig, óráig enyhet nyújt a belül marcangoló, ki nem mondott, ki nem mondható szorongásokra.

Az utóbbi időszak különösen veszélyes volt ilyen szempontból, mondja a Megálló intézményvezetője.

„A mostani 16-20 éves fiatalok a Covid idején súlyos traumákat szereztek. Nem voltak szociális kapcsolataik, sokat voltak egyedül összezárva gondolataikkal, a laptoppal maguk előtt.

Csak távolról tudták a kapcsolatot tartani másokkal. Ez olyan mértékű szorongást hozott ki belőlük, hogy nem szívesen lépnek ki utcára, nehézséget okoz felszállni egy buszra, vagy villamosra, vagy az, hogy ide, hozzánk a Megállóba eljöjjenek" - sorolja a jelen szomorú tényeit dr. Gádorné Wéber Ágnes. Sokuknál azt sem lehet eldönteni, melyik volt hamarabb: a függőség, és ehhez kapcsolódott egy pszichiátriai probléma, vagy fordítva: a lelki problémára kezdett el használni valaki.

A függőségből kivezető út hosszú és nehéz, de nem lehetetlen, ahogy az volt a cikk elején bemutatott Kis Imre példája is mutatja. Imre nem csak terápiát kapott, de új barátokat, célokat és egy új életet. Talpra állt szenvedélybetegként dolgozik segítőként, tapasztalati szakemberként a Megállóban, a felépülésben szerzett élményei, tapasztalatai fontos segítséget jelentenek a függők terápiájában.

„Üresnek éreztem magam, céltalannak, haszontalannak, szeretetre, odafigyelésre vágytam egyfelől, de mozgott bennem az önzés, hogy én megtehetek bármit továbbra is" - mondja Imre, de hozzáteszi: „Nagyon lassan érkeztek meg az üzenetek, próbáltam megérteni, hogy milyen lehet egy olyan élet, amiben nem a drog van a központban. Sokszor azon törtem a fejem, hogy másnak miért éri meg, hogy nem cuccozik. Aztán a sok felismerésből lett végül a meggyőződés, hogy ki kell szállnom"

A Megálló Csoport Alapítvány 1997-ben alakult. Várnak mindenkit, aki úgy érzi, a függőségből kivezető út megtalálásában segítségre van szüksége. A Megálló Házban olyan elfoglaltságokat kínálnak, amelyek egyszerre segítenek a szer- vagy viselkedési függőség leküzdésében, az élet rendbehozatalában.

Programjuk részét képezi az egyénre szabott fejlesztési terv létrehozása és a végrehajtásának segítése, a mentorálás, az életvezetési tanácsadás és a folyamatos támogatás. Ezen kívül csoportterápiás alkalmakat, közösségi tevékenységeket, így közös programokat, sporteseményeket, művészeti alkotást, személyre szabott tanítási-tanulási rendszer kialakítását, szociális ügyintézést kínálnak.

Elérhetőségek:

1084 Budapest, József utca 49.

+36 1 303 65 74

vagy

+36 30 977 36 66

info@megallo.org


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
A Bridgerton sminkese most elárult néhány komoly beauty-titkot a forgatásról – köztük azt is, mitől olyan hibátlan Sophie bőre
Nic Collins, a sorozat sminkmestere, végre megmutatta, hogyan érik el Sophie Baek irigylésre méltó, ragyogó bőrét. A trükk egy egyszerű keverési technika.


A szereplők ragyogása nem csak kosztüm kérdése: a Bridgerton 4. évadában Sophie Baek hibátlan bőre mögött fegyelmezett előkészítés, visszafogott textúrák és egy profi keverési trükk áll – közvetlenül a sorozat sminkfőnökétől. A Netflix nemrég tette elérhetővé a sorozat negyedik évadának első négy epizódját, amely Benedict Bridgerton és az új hősnő, Sophie Baek történetére fókuszál. A Daily Mail szerint a karakter szépsége a történetmesélés szerves része, ami a két világ közötti különbséget is hangsúlyozza.

Nic Collins, a sorozat haj- és sminktervezője elárulta, Sophie sminkjét szándékosan visszafogottra tervezték.

„A kedvenc részem Sophie megjelenésének megalkotásában az egész »lenti« világ felépítése volt, és annak biztosítása, hogy egyértelmű különbség legyen a két világ között.

Sophie sminkjének nagyon természetesnek és letisztultnak kellett lennie ahhoz képest, ahogyan a »fenti« szereplőket látjuk” – magyarázta a szakember.

A friss hatás elérése már jóval az alapozó felvitele előtt elkezdődött. „A bőrelőkészítés nagy része volt a reggeli rutinnak. A legtöbb napon nagyon korán voltak a sminkes hívások, ezért

egyenesen a hűtőből kivett cryo golyókat használtunk egy nyirokelvezető masszázshoz, hogy felébresszük az arcot. Ez egy annyira egyszerű dolog, de valóban meghatározza, hogyan néz ki a bőr egész nap”

– mondta Collins. Ezt követte a hidratálás egy Caudalie Beauty Elixir permettel és egy réteg Tatcha Dewy Skin Creammel. „Együtt hibátlan, »belülről ragyogó« alapot hoztak létre, ami azt jelentette, hogy a természetes smink erőfeszítés nélkülinek és valódinak tűnt a kamerán. Az egész arról szól, hogy megteremtsük azt a finom ragyogást, ami egyáltalán nem tűnik sminknek.”

Sophie legdrámaibb sminkje a maszkabálon látható, ahol az arcának nagy részét maszk takarja. „Mivel az arcának nagy része takarásban volt, igazán arra koncentráltam, hogy a szemek és az ajkak kiugorjanak.

Lágy definíciót adtunk a szemek köré, az ajkakat pedig hidratáltan és ragyogóan tartottuk”

– részletezte a sminkes. Az ajkak különösen központi szerepet kaptak. „Yerinnek már eleve gyönyörű ajkai vannak, ezért csak egy áttetsző színnel emeltem ki őket.”

A kulisszák mögött azonban akadtak nehézségek, különösen a maszkok helyén tartásával. „Határozottan alábecsültük, milyen trükkös lesz a maszkot pont jónak beállítani. Egy kis komédiává vált a forgatáson” – nevetett Collins.

Ahogy a szezon halad előre, Sophie sminkje is finoman átalakul, követve érzelmi útját.

„Annyit elárulhatok, hogy Sophie sminkje valóban átalakul a szezon során, követve a karakterívét.

A megjelenése tükrözi, hol tart érzelmileg, de ez mind nagyon finom. Apró változásokat fogtok észrevenni a színben, az intenzitásban és a ragyogásban, ahogy a magabiztossága nő.”

Ami pedig a tökéletes bőrt illeti, Collins egyetlen bevált technikára esküdött.

„A kedvenc módszerem a gyönyörű bőr létrehozására Sophie-n az volt, hogy összekevertem az alapozót egy ragyogásfokozó primerrel.”

Ezt a kombinációt a „hibátlan, természetes bőrhöz minden alkalommal bevethető” párosnak nevezett.

Via Daily Mail


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Hidegzuhany az Ozempic-kúra után: ezért jönnek vissza a leadott kilók kamatostul - mutatjuk a megoldást
Sokan a végső megoldást látták az Ozempicben, most pedig tehetetlenül nézik, ahogy visszajönnek a kilók. Egy spanyol orvos elmagyarázza a sokkoló biológiai okot és a lehetséges kiutat.


A fogyás gyors lehet, a visszahízás még gyorsabb – ez a hidegzuhany vár azokra, akik abbahagyják a népszerű Ozempic vagy Mounjaro injekciókat. A leadott kilók akár 80-90 százaléka is visszakúszhat, és velük együtt a korábban elért egészségügyi előnyök is semmivé válnak.

Egy friss, januári oxfordi kutatás szerint a gyógyszer elhagyása után a visszahízás üteme havonta akár 0,8 kilogrammot is elérhet.

A jelenség mögött egyszerű biológia áll. Dr. Gontrand López-Nava, a madridi HM Sanchinarro Egyetemi Kórház Endoszkópos Bariátriai Egységének igazgatója szerint a gyógyszerek az agy étvágyközpontjában fejtik ki hatásukat. „Ezek a GLP-1 gyógyszerek közvetlenül az agyban hatnak, blokkolva az étvágyat és a jóllakottságot jelző áramköröket. De ez a blokk csak addig működik, amíg a gyógyszert szedik” – magyarázta a szakértő. Amint a kezelés véget ér, az agy visszatér a régi működéséhez: a páciensek újra éhesnek érzik magukat, a jóllakottság érzése csökken, és rájönnek, hogy a szokásaik valójában nem változtak meg.

A visszahízás mértéke sokkoló. Dr. López-Nava a The British Medical Journalban megjelent metaanalízisre hivatkozva állítja, hogy a leadott súly 80-90 százaléka visszajön. Ezt támasztja alá a STEP 1 kísérlet kiterjesztett vizsgálata is, amely szerint

a gyógyszert elhagyók egy éven belül a leadott súly kétharmadát szedték vissza.

A legrosszabb pedig nem is a mérleg által mutatott szám. „A visszahízással a kardiometabolikus előnyök is eltűnnek” – figyelmeztet Dr. López-Nava, utalva arra, hogy a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek is visszaromolnak a kiinduló szintre.

A szakértő szerint a valódi megoldás a szokások megváltoztatása. „A megoldás egyik fele az, hogy segítünk a pácienseknek kontrollálni az éhséget, akár gyógyszerrel, akár endoszkópos bariátriai eljárásokkal. A másik fele viszont a bariátriai pszichológia és a táplálkozástudomány, mert a páciensek így tudják valóban megváltoztatni az életmódjukat és az ételhez fűződő viszonyukat” – hangsúlyozza Dr. López-Nava. A cél, hogy az evés ne az érzelmek – szorongás, gyász vagy ünneplés – levezetésére szolgáljon. Dán kutatások azt is kimutatták, hogy

a gyógyszeres kezelés melletti rendszeres, közepes vagy erős intenzitású testmozgás nemcsak az anyagcserét javítja, de a gyógyszer elhagyása után is segíthet mérsékelni a visszahízást.

A szakértők egyetértenek abban, hogy a gyógyszeres kezelés hatalmas előrelépés, de önmagában csak egy mankó. Az elhízás krónikus betegség, nem az akaraterő hiánya, kezelése pedig nem egyetlen recept felírásával, hanem egy életre szóló tervvel lehetséges. Ez magában foglalja az orvosi, táplálkozási és pszichológiai támogatást, és a gyógyszereket is kizárólag orvosi felügyelet mellett szabad alkalmazni.

Via ¡HOLA!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Kutatók belenéztek az agyba ásítás közben, és nem hittek a szemüknek
Ausztrál kutatók azt hitték, tudják, mi történik ásításkor, de egy MRI-vizsgálat mindent a feje tetejére állított.


MRI-felvételek leplezték le: egyetlen ásítás teljesen más irányba tereli az agyat védő folyadékot, mint egy mély lélegzetvétel. Ausztrál kutatók jöttek rá a meglepő jelenségre egy friss tanulmány alapján, írta a ScienceAlert. A kutatócsoport 22 egészséges résztvevő fejét és nyakát vizsgálta MRI-vel, miközben ásítottak, mélyeket lélegeztek, vagy épp megpróbálták elfojtani az ásítást.

A felvételek kimutatták, hogy ásításkor az agy-gerincvelői folyadék (CSF) a koponyától a gerinc felé mozdult el.

Ez pont az ellenkezője annak, ami egy mély belégzésnél történik.

Mindkét cselekvés, az ásítás és a mély légzés is, fokozta az agyból kiáramló vér mennyiségét, helyet csinálva a friss vérnek. Az ásítás kezdeti szakaszában azonban az agyba áramló artériás vér mennyisége nagyjából egyharmadával megugrott. A kutatók azt is észrevették, hogy minden résztvevőnek volt egy rá jellemző, egyedi ásítási mintázata, ami minden alkalommal ismétlődött.

„Az ásítás a cerebrospinális folyadékot az ellenkező irányba mozgatta, mint egy mély lélegzetvétel” – mondta Adam Martinac idegtudós a New Scientist magazinnak. „És mi csak ültünk ott, hogy hűha, erre egyáltalán nem számítottunk.”

A nagy kérdés, hogy miért van ez a különbség.

A kutatók szerint az ásításnak különleges szerepe lehet az agy „kitakarításában”, vagyis a salakanyagok eltávolításában. Egy másik elmélet szerint az agy hűtését szolgálhatja.

Az agyhűtés elméletét korábbi adatok is alátámasztják, amelyek kapcsolatot találtak a környezeti hőmérséklet és az ásítások gyakorisága között. Az agyi salakanyag-eltávolítás, az úgynevezett glymphatikus rendszer kutatása egyre fontosabb terület, és más vizsgálatok már kimutatták, hogy

alvás közben a folyadékáramlás felerősödik az agyban.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek. A tanulmányt még nem bírálták el független szakértők, és a megfigyelt hatás nem jelentkezett mindenkinél, a férfiaknál például ritkábban. Ezt azonban részben a mérőeszköz zavaró hatása is okozhatta. Az ásítás tehát jóval több lehet egy egyszerű reflexnél. Egy bonyolult, velünk született idegrendszeri program, amelynek pontos szerepét további kutatásoknak kell tisztáznia.

„Az ásítás egy rendkívül adaptív viselkedésnek tűnik, és élettani jelentőségének további kutatása gyümölcsöző lehet a központi idegrendszer homeosztázisának megértésében” – írják a szerzők.

Már csak az a kérdés, hogy amíg ezt cikket olvastad, hányszor kellett ásítanod?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk