SZEMPONT
A Rovatból

„Az újszülöttek számára nem az a veszélyes, ha szülésznő segíti őket a világra, hanem az, ha rosszul bánnak velük”

A szülési rendszer tervezett átalakítása akár előrelépés is lehetne, de bármilyen változás előtt egységesen biztonságossá kell tenni az ellátást - mondja Keszler Viktória, a Másállapotot a szülészetben! Egyesület egyik alapítója.


Gyökeresen átalakítaná a szülészeteket a kormány. Az úgynevezett „I. progresszivitási szintű” szülészeti ellátás azt jelentené, hogy a komplikációmentesnek ígérkező szüléseket olyan szülőszobákban végeznék, ahol nem lenne koraszülött-intenzív, neonatológus, újszülött-szakápoló, altatóorvos, valamint intenzív terápiás orvos sem. Baj esetén a kismamákat átvinnék máshová, maxium 30 perc alatt. A feltételrendszert tekintve mindez egy intézményen belüli otthonszülésre hasonlítana, azzal a különbséggel, hogy míg ott kizárólag bábák (szülésznők) vezetik le a szülést, itt szülészorvos azért lenne a helyszínen.

A rendelet-tervezet bírálói szerint az átalakítás veszélyeket hordoz magába, mert váratlan komplikációk bármikor adódhatnak. Támogatói úgy érvelnek, az otthonszülések statisztikái nem mutatják, hogy veszélyes lenne az ilyen feltételekkel történő szülés. Keszler Viktóriával, a Másállapotot a szülészetben! Egyesület egyik alapítójával arról beszélgettünk, mik lehetnek a valódi kockázatok.

– Mit gondolnak a kormány által tervezett módosításról?

– Lehetne ez egy fellélegzés, hogy végre meghallották a társadalmi igényt, az anyák és apák hangját, hogy legyen születésház, köztes választás az otthon és a kórház között, de bennünk elsőre nem tudott a megelégedettség érzése megjelenni. Nem tiszta, hogy ez most a szakemberhiányra adott válasz csupán, mert sokakban felmerült, hogy esetleg a bezárás határán lévő szülészeteket akarnák ilyen módon megtartani. De a rendelettervezetet olvasva kérdés marad az is, hogy

a nők választhatnak-e majd, hogy itt akarnak-e szülni, és hogy itt is szakorvosok lesznek-e akkor, vagy a szülésznői ellátásra építenek?

Ezt azért hozom fel, mert a nemzetközi gyakorlatban a születésház, ami sokunknak eszébe jut az alacsony progresszivitási szintű intézményről, olyan hely, ahol jól képzett, kompetens, számos feladatot önállóan ellátni képes szülésznők dolgoznak, mint az angliai midwife-led unit részlegekben.

– Tehát itt sem nyílna tér a bábáknak?

– A jelek nem errefelé mutatnak. Voltak a múltban is ilyen törekvések, hogy lehetne szülésznői várandósgondozás, nagyobb tere a szülésznőknek, de ezek sem valósultak meg a gyakorlatban, és az intézeten kívüli szülésben dolgozó szakemberek helyzete is nehezített. Azt gondolom, hogy a kompetenciák eloszlása nem változik. A magyar társadalmat inkább az foglalkoztatja, hogy a csecsemők veszélybe kerülhetnek-e egy ilyen rendszerben.

– És veszélybe kerülhetnek?

– Ha az a kérdés, hogy önmagában egy alacsony progresszivitási szint, vagy a szülésznői ellátás veszélyezteti-e az újszülött életét, arra mindenképpen azt mondhatjuk, hogy nem. Ha a szülésznőben gondolkozunk, akkor a szülésznő vagy bába abszolút lehetne az a kompetens szakember, aki képes arra, hogy a fogantatástól a gyermekágy végéig ezt a folyamatot végigkísérje, és az újszülött, illetve még korábban magzat és az édesanya egészségét támogassa. Ezért van fontossága a kockázatbecslésnek, a rizikóbecslésnek. A szülésznő az alacsony kockázatú várandósokat képes teljes körűen ellátni, azaz azokat az eseteket, amikor az édesanya egészséges, és tudjuk, hogy a babának sincs olyan várandósság alatti komplikációja vagy olyan állapota, ami esetleg alacsony születési súlyt, koraszülést, veszélyeztetett állapotot eredményezne. Egy normál várandósság, és egy élettani szülés kísérésére abszolút képes a szülésznő. Ő a kompetens szakember. Ez azért is fontos, mert azt tudjuk, hogy másfajta tudást igényel az élettani folyamatok támogatása, mint a kóros folyamatoké.

Nem minden jó orvos jó szülész, ez más kompetencia.

Tehát az orvos feladata is nagyon fontos, de alapvetően őt arra képezték ki, hogy ezeket a veszélyhelyzeteket felismerje és elhárítsa, és pont miközben ezt elhárítja, esetleg a vajúdást megakaszthatja, vagy az ellátásból fakadhat mellékhatás, kockázat, ami akkor elfogadható, ha komplikációt, súlyos veszélyhelyzetet kell elhárítani, de a normál élettani folyamatokat lassítani vagy terhelni ezzel teljesen felesleges, indokolatlanul végezve pedig ártalmas lehet.

A szülésznő abszolút egy kompetens szakember, aki képes felismerni pont azt, hogy mikor van az élettani folyamatoktól eltérés, akár a várandósság, akár a szülés idején, és számtalan eszköze van, hogy ezt kezelni is tudja.

Zárójelben hozzáteszem, hogy Magyarországon ezekhez meg kéne erősíteni az önállóságukban a szülésznőket, de alapvetően világszerte a szülésznő, mint szakma, abszolút alkalmas arra is egyébként, hogy CTG eredményt értékeljen, szívhang-hallgatást végezzen, tehát megítélje és nyomon kövesse a baba és az anya állapotát, és a szülés után pedig egyértelműen alkalmas arra, hogy a babát megvizsgálja, felmérje az állapotát. Ehhez nem kell egy külön szakember, és egyébként veszélyes is, ha erre az a szakember nem képes, aki világra segíti a babát, mert az azért késlekedéssel járhat, ha oda kell hívni valakit. Tehát fontos, hogy a szülést kísérő szakember, legyen az akár orvos, akár szülésznő, képes legyen az újszülöttet megvizsgálni, és ha szükséges, akkor újraélesztést végezni, és hogy ezt a tudást évente meg is újítsa. Tudjuk, hogy Magyarországon jelenleg egyedül az otthonszülésben dolgozó szülésznők azok, akiknek ezt a vizsgát évente meg kell újítaniuk.

– Elképzelhető, hogy most ez a szemlélet erősödik majd?

– Ebből a rendelettervezetből még bármi is lehet. Nem mondanám azt, hogy nyugodtak lehetünk afelől, hogy ebből nem sül ki nőket és kisbabákat veszélyeztető helyzet, mert ha nem változik meg az ellátás módja, színvonala és fókusza, akkor ez rossz is lehet a nőknek és a kisbabáknak.

De nem attól kell félteni az anyákat és a babákat, hogy nem lesz ott egy neonatológiai team, vagy hogy nincs ott műtő, hanem attól, hogy aki jelen van, az nem felkészült abban, hogy azt az élettani folyamatokat kísérje, felismerje és kezelni tudja a komplikációkat.

De az nagyon-nagyon félreviszi a diskurzust, ha most elkezdjük azt mondani, hogy minden nőnek arra lenne szüksége, hogy műtő legyen mellette, és hogy ott legyen a gyermekorvosi team. Egy ilyen vita újbóli megnyitása visszalépés lesz az időben, hiszen már eleve tudjuk az intézeten kívüli szülés körül lefolytatott társadalmi párbeszédből, hogy ez nem így van. Szerintem fontos kimondani, hogy tudjuk, hogy az újszülöttek számára nem az a veszélyes, ha szülésznő segíti őket a világra, hanem az, ha rosszul bánnak velük, és ha a várandósság alatt nem veszik komolyan az anya jelzéseit, panaszait. Ahhoz számos eszközünk van, hogy a várandósság alatt fel tudjuk mérni, hogy melyik anya-baba páros igényel fokozott gondozást, figyelmet, erre szolgálhat a rizikó becslése például.

– És akkor olyan ellátást tudnak rendelni mellé, amire várhatóan szüksége lehet.

– Igen. Többszintű intézmények vannak a várandósság alatt és a szülés alatt. Ezért fontos a személyre szabott gondozás, és azt mindig elmondjuk, hogy tulajdonképpen

egyet tudunk a szülészeti ellátásról világszerte, hogy attól lesz biztonságos, ha megvalósul az egy szülő nő, egy szülésznő arány.

Ez nagyjából konyhanyelven azt jelenti, hogy lehet nekünk bármekkora teamünk és akárhány szakemberünk és száz műtőnk, de ha az a várandós nem kap személyre szabott gondozást, figyelmet és támogatást, hanem magára hagyják őt a folyamat közben, akkor ez a kockázatos. Ahhoz, hogy ez a személyes gondozás megvalósuljon, elég lehet akárcsak egy szakember is, aki fel van készítve arra, hogy a szülés alatti folyamatokat és a gyermekágy első perceit felkészülten tudja támogatni. Az lenne fontos, hogy mindenki, aki ott van a születés körül, legyen az akár egy szakorvos, akár egy szülésznő, akár egy csecsemős nővér, tehát aki ott van, az mind legyen képes újszülöttet újjáéleszteni. Ennek vannak működő gyakorlatai, amit el lehet és kell sajátítani.

– Önökkel konzultáltak arról, hogy milyen változásokat terveznek?

– Nem, teljesen villámcsapásként ért minket és szerintem mindenkit. Nem feltétlenül az a lényeg, hogy a Másállapotot a Szülészetben! mozgalom tudjon róla, de az rendkívül meglepő, hogy erről sem informális, sem semmilyen csatornán nem tudott senki sem. Pedig az elmúlt pár évben történtek már olyan változások a szülészetben, például a jogviszonytörvény, a hálapénz eltörlése, amikor kiderült, hogy hiába az alapvetően jó cél, előkészítés, egyeztetés nélkül ezek nem hozzák a várt eredményt. Sokan hangsúlyoztuk az elmúlt egy napban, amióta a sajtóban ennek a tervnek híre ment, hogy bármilyen változás előtt egységesen biztonságossá kell tenni az ellátást.

Végre betölthetnénk egy hiányt, ami eddig nem volt, és lehetne egy olyan ellátási szint, ahol az alacsony kockázatú várandósok méltó, tiszteletteljes, támogató ellátást kapnak, azonban az ellátás jelen állapotában nem alkalmas erre.

Nem ócsárolni akarom a szakembereket, de nagyon sok minden hiányzik ahhoz a képzésekben, munkakörülmények terén, a szakmai felügyeletben, az irányelvekben, hogy a szakemberek a tudásuk legjavát tudják nyújtani, és az ellátás biztonságos legyen.

– Amennyiben ez egy TB által finanszírozott ellátás lenne, eközben fizetni kell a hasonló feltételeknek megfelelő, hasonló ellátást igénylőknek, akik ezt az otthonukban veszik igénybe. Mire föl ez a különbség?

– Az alapvető jogok biztosa kimondta, hogy nem teljesíti az állam a várandós nők önrendelkezési jogának védelmével összefüggő kötelezettségeit akkor, amikor

az intézményi szülést teljes mértékben, az intézményen kívüli otthonszülést viszont egyáltalán nem finanszírozza a társadalombiztosítás, így nem teljes a választás szabadsága.

Holott az minden magyar nőnek joga lenne, hogy megválaszthassa a szülése helyszínét. Az állam az egészségügyi ellátásokkal kapcsolatos teherbíró képesség korlátosságára hivatkozott, amit akkor az ombudsman elfogadott, de kimondta, hogy az államnak meg kell teremtenie a várandós nő számára az érdemi választás lehetőségét, ahhoz jogilag biztonságos környezetet, valódi alternatívát kell nyújtania, és nem tántoríthatja el indokolatlan adminisztratív és pénzügyi akadályokkal. Nem az én asztalom eldönteni, hogy más-e a tervezett ellátás, mint az intézeten kívüli szülés, de ez mindenképpen vet fel kérdéseket, hogy ha most ugyanazokkal a feltételekkel a nők hasonló ellátást igénybe vehetnek intézményen belül, akkor miért nem kaphat TB finanszírozást az intézeten kívüli szülés. Ha itt majd hiányzik az, amit sokan a kórház plusz előnyének tartanak, a műtő vagy a neonatológus, akkor valóban ez még inkább felveti ezt a kérdést. Eddig is probléma volt, hogy az intézeten kívüli szülés nem támogatott, de innentől kezdve még érthetetlenebb.

– Most, hogy ez a tervezet kikerült, kezdeményeztek-e valamilyen szakmai egyeztetést ezzel kapcsolatban?

– Ez egy nagyon friss fejlemény. Az elmúlt egy napban nem írtunk a minisztériumnak. Ahogy jeleztem, folyamatos egyeztetésben vagyunk, tehát már van eleve pát futó ügy, ami miatt többször jeleztük, hogy jó lenne egy asztalhoz ülni, de könnyen lehet, hogy a következő napokban ezt újból megtesszük, hiszen ez alapvető igényünk.

Azt már számtalanszor elmondtuk, ha az ellátást változtatni akarják, akkor a nőket, mint érintetteket jó lenne bevonni.

Most azt látjuk, hogy azon vitatkoznak a szakértők, hogy ebbe bele fog-e halni az újszülött, vagy sem. Sajnos ez egy nagyon könnyen átpolitizálható téma, mert az újszülött egészségére hivatkozva nagyon könnyen egymásnak esnek felek, és nagyon könnyű féligazságokat mondani.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Autósüldözés Rogán Cecíliával,10 ezer eurós tonhal-szusi és Orbán rivalizálása a putyini vagyonnal - Tóth Ildikó újabb részletek osztott meg a NER-luxusról
A Cápák között befektetője újabb elképesztő történeteket osztott meg a NER belső világáról. Azt is elmondta, szerinte feltűnően nem mennek sehová a NER-esek és a NER-feleségek a kormányváltás óta, inkább otthon diskurálnak az ügyvédjeikkel a jövőről.


„Nemcsak jártam NER-es milliárdos ingatlanjában, hanem Tiborczéktól vettünk egy több milliárdos ingatlant az Andrássy úton” – hangzott el Tóth Ildikótól Dull Szabolcs Ötpontban című műsorában.

A luxusingatlan-befektető, akit a közönség az RTL Cápák között című műsorából ismerhet, azt állította, egy cég megbízásából vásárolták meg a 650 négyzetméteres lakást, amit korábban üzemeltetésre használtak. A lakás belső tereiről az üzletasszony részletesen is beszélt.

„Ezen a lakáson is az látszott, hogy itt nincsenek anyagi határok.”

Tóth Ildikó beszámolt arról is, hogy barátainak „oligarcha-túrákat” szokott szervezni, és egy ilyen alkalommal feszült helyzetbe került Rogán Cecília körülbelül tízmilliárdosra becsült háza előtt. Miután lefotózta az ingatlant, elmondása szerint megjelent mellettük Rogán Cecília, majd miután továbbhajtottak, követte őket.

„Beállt mögénk, és elénk vágódott egy nagy Mercedes-dzsip, és elkezdtek belőle kiszállni az emberek, én gázt adtam, mert úgy gondoltam, hogy nincs közös témánk, úgyhogy nem beszélünk meg semmit.”

Az interjúban több más, a NER-luxus világába tartozó történetet is megosztott. Hatvanpusztát egy indokolatlan, 100 szobás, Versailles-i kastély hangulatát idéző birtokként írta le, ami szerinte nem több, mint

„rivalizálás a putyini vagyonnal”.

Beszélt egy titokzatos, olasz Alpokban található villáról is, amelynek felújításakor a megbízó egyetlen utasítása az volt, hogy „teljesen mindegy, hogy mennyit fog költeni, mert a legszebb legyen”. Bár a sajtó ezt az ingatlant Orbán Viktorhoz köti, Tóth csak annyit tud, hogy mivel a villának magyar házvezetőnője van, valószínűleg magyar tulajdonosé.

Mészáros Lőrincről pedig egy erős véleményt fogalmazott meg.

„Ez az ember nem milliárdos, ez az ember egy nagyon megbízható fiú.”

Tóth azt is elmondta, hogy a kormányváltás óta feltűnően rejtőzködnek a NER-oligarchák, pedig korábban olyan felesleges fényűzésre is volt példa, mint a most következő történet:

„A NER-esek és a NER-es feleségek eltűntek mindenhonnan a kormányváltás után. Nincsenek az utcán, nincsenek az éttermekben, nincsenek partik. Régebben rengeteg olyan parti volt, ahol hatalmas bulikat rendeztek a saját villáikban, és ezt feltöltötték a social mediába. Úgy képzeld el, hogy egy 10 ezer eurós tonhalat felszeleteltek szusinak, megérkezett a hatalmas tonhal, jöttek a japán séfek, feldolgozták, videóra vették, és ezt a barátaikkal visszanézhették később” - részletezte az üzletasszony, aki szerint most mindenki otthon ül és a jogászaival beszélget, hogy hogyan tovább.

„Most egy picit elment a kedvük a fotózástól” - jegyezte meg.

Nemrégiben derült ki, hogy Tóth Ildikó volt az, aki saját elmondása szerint 2022 tavaszán elkezdett információkat és fotókat küldeni Hadházy Ákosnak a NER-közeli feleségek fényűző életmódjáról. Az üzletasszony ezt azzal indokolta, hogy a kézzelfogható rongyrázás sokkal jobban megragadja az emberek figyelmét, mint a bonyolult korrupciós ügyek.

A teljes beszélgetést itt lehet megnézni:

Nemrég a HVG-nek adott interjút, ahol kifejezetten a NER-feleségek, köztük Matolcsy Ádám neje, és Rogán Barbara luxizását részletezte:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Szent-Iványi István: Szijjártó Péter esetében az EU-val szembeni kémkedés, Orbán Viktornál a hatalommal való visszaélés vádja merülhet fel
A külpolitikai szakértő egy interjúban beszélt arról, hogy az Orbán-kormány alatt zajlott ügyeknek milyen büntetőjogi következményei lehetnek. A vitnyédi menekülttábor tervével kapcsolatban azt mondta, teljesen nyilvánvaló, hogy a Fidesz „erkölcstelen politikai eszközként” akarta felhasználni a választási kampányban, és egyúttal kiélezni a viszonyt az Európai Unióval.


A Klikk TV Mélyvíz című műsorában volt vendég Szent-Iványi István külpolitikai szakértő volt, aki a vitnyédi menekülttábor körül kirobbant botrányt és annak politikai következményeit elemezte. Szent-Iványi István szerint a történet nehezen értelmezhető, de az a része, hogy az Orbán-kormány az Európai Uniót akarta átverni, számára teljesen hihető. Úgy véli, az előző kormány úgy akart tenni, mintha teljesítené az Európai Bíróság döntését, amely előírta egy befogadóállomás létrehozását a 2016-ban bezárt táborok helyett. A szakértő szerint a terv az volt, hogy létrehoznak egy létesítményt, amit menekülttábornak lehet nevezni, de mivel az az osztrák határtól mindössze 5 kilométerre van, az odaérkezőket azonnal „át is fogják terelni”.

Szent-Iványi szerint ez a fajta hozzáállás belefér abba a jellemtelenségbe, amit a kormány a témában tanúsított. Azt azonban sokkal felháborítóbbnak tartja, hogy a magyar közvéleményt is megtévesztették, hiszen az utolsó pillanatig tagadták a táborépítés tényét.

Szerinte az egész menekültügyet 2015 óta politikai eszközként használta az Orbán-kormány, hogy megvezesse a magyar állampolgárokat. „Ebben az ügyben gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen igaz mondat ne hangozzék el a részükről, és hát ez is ebbe a körbe tartozik bele” – tette hozzá.

A szakértő úgy látja, a kormány ezzel a trükkel akarta elkerülni a napi egymillió eurós büntetést. A titkos kormányhatározatban szerinte van egy különösen érdekes mondat, amely arról szól, hogy a kabinetnek érdeke kiélezni a migrációs vitát az Unióval a 2026-os választások előtt.

„Teljesen nyilvánvaló itt is, hogy egy erkölcstelen politikai eszközként akarták ezt felhasználni a választási kampányban, kiélezni a viszonyt az Unióval”

– fogalmazott. Ezt a helyzetet ahhoz hasonlította, amikor a Szijjártó Péter és Szergej Lavrov közötti beszélgetések részletei napvilágot láttak. Azt mondta, bár a szoros magyar-orosz kapcsolat ismert volt, a konkrétumok megdöbbentőek voltak.

„Azzal, hogy Szijjártó Péter Lavrovval milyen módon enyeleg és hogyan beszél, az mégiscsak megdöbbentő volt és megrázó” – mondta, hozzátéve, hogy a szervilis és visszataszító mód, ahogy a kommunikáció zajlott, döbbenetes volt.

Szent-Iványi István egyetértett azzal a felvetéssel, hogy kormányváltás nélkül ezek az ügyek sosem derültek volna ki, és a kabinet ugyanúgy folytatta volna a hazudozást. Felidézte, hogy 2022-ben, amikor kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat bejutott a Külügyminisztérium informatikai rendszerébe, Szijjártó Péter kampányhazugságnak nevezte a hírt. Amikor később bizonyíték került elő, a miniszter szerinte szemérmetlenül tovább hazudott. A szakértő szerint a Fidesz még a választási vereség után sem nézett szembe a hibáival, ahogy az a párt kongresszusán is látszott.

„Még a vereség után sem változtattak semmin, ott sincs semmi őszinte szembenézés, hát miért változtattak volna, hogyha győznek?” – tette fel a kérdést.

A külpolitikai szakértő szerint bizonyos ügyeknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Úgy gondolja, Szijjártó Péter esetében egyértelműen fennáll a felelősség az EU-val szembeni kémkedés és külső erőkkel való együttműködés vádja miatt.

„Ezt Szijjártó Péter tankönyvszerűen megvalósította, és erre ott vannak a bizonyítékok, a beszélgetések. Belső információkat kiadott, dokumentumokat átadott, tehát ez tiszta ügy” – jelentette ki.

Egy másik ilyen ügynek az aranykonvoj-botrányt nevezte, amely szerinte akár Orbán Viktor személyes felelősségét is felvetheti.

„Könnyen lehet, hogy itt például Orbán Viktor személyes felelőssége is felmerül, mert többen ezt mondják, hogy tőle eredt, és ez hatalommal való visszaélés” – állította.

Az interjú kitért a migrációs paktumra is, amelyet a Tisza-kormány a jelenlegi formájában elutasít. Szent-Iványi István ezt úgy értelmezi, hogy a kormány kiutat keres, hasonlóan a lengyelekhez, akik a belarusz határon kialakult helyzet miatt kaptak kivételt. A teljes elutasítást azonban nagyon rossz lépésnek tartaná. „Ennek a megítélése most egyre inkább olyanná válik, hogy ez nem egy egyszerű kötelezettségszegési eljárás” – figyelmeztetett. Elmondása szerint az EU-s szerződés negyedik cikkelye kimondja a tagállamok jóhiszemű és lojális együttműködési kötelezettségét, aminek megsértése akár a költségvetési források teljes megvonásával is járhat.

Úgy látja, a Tisza-kormány a három lehetséges opció – menekültek befogadása, pénzügyi hozzájárulás vagy technikai segítségnyújtás – közül az utóbbit választaná, de félnek attól a kitételtől, hogy ehhez találniuk kell egy olyan országot, amely igényli a segítséget.

Szent-Iványi szerint ettől nem kellene annyira tartani. „Mi magunk is külső ország vagyunk. Ugye Ukrajna és Szerbia vonatkozásában külső határt védünk, tehát önmagában a mi határainknak a védelme is az Európai Unió külső határainak a védelmét jelenti” – érvelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy

Magyarország az előző kormány miatt nagyon rossz helyzetbe került, és ha az új kabinet is ugyanazt az utat követi, nehéz lesz elkerülni a súlyos következményeket.

Kiemelte, hogy a kvóta szerinti pénzügyi hozzájárulás is sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi büntetés. „Ez sokkal kisebb összeg, mint amit most folyamatosan már levontak tőlünk, tehát el is ment ebből 600 millió” – mondta.

A teljes beszélgetés:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Borítékban átadott készpénz, ajándékok” – Panyi Szabolcs szerint így is támogatták orosz ügynökök a magyar kormánymédia embereit
Az oknyomozó újságíró szerint a közvetlen anyagi juttatás is része volt annak a támogatási rendszernek, amellyel orosz és kínai hírszerzők segítették a kormánymédia munkatársait.


Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró a bejegyzésében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt, hogy a magyar hatóságok ismerték a kormányközeli szereplők és külföldi hírszerzők viszonyát.

„Több magyar nemzetbiztonsági forrás is arról beszélt nekem, hogy a magyar szolgálatok az elmúlt években észlelték és feldolgozták számos olyan személy orosz és kínai titkosszolgálati kapcsolatait, akik az Orbán-rezsim ismert propagandistáiként dolgoztak” - írta a közösségi oldalán.

„Ezek a kapcsolatok sokszor tartalmi befolyásolást jelentettek diplomatafedésben dolgozó hírszerzők részéről, sőt olykor közvetlen támogatást is: ajándékokat, szakmai utakat, különféle fizetett megbízásokat, vagy akár borítékban átadott készpénzt.”

Az újságíró szerint ezek az esetek túlléptek egy kritikus határon, amit egy szövetségesi rendszerben lévő ország még elnézhetne. „A kapcsolat túlment azon, amit egy normális EU/NATO tagállamban még tolerálhatónak lehetett volna tekinteni.”

A határozott fellépés mégis elmaradt, aminek Panyi szerint politikai okai voltak. Úgy látja, a szolgálatok azért nem tudtak hatékonyan intézkedni, mert a propagandisták által terjesztett, Moszkva és Peking érdekeit szolgáló tartalmak egybeestek a kormány politikai céljaival.

„Ezek a propagandisták többek között a Magyar Nemzetnél, a Pesti Srácoknál, a Demokratánál, illetve korábban a Magyar Hírlapnál dolgoztak.”

Panyi arra is felhívja a figyelmet, hogy a kormánypárti médiabirodalom közelmúltbeli leépítései után ezek a személyek még szorosabbra fűzhetik a kapcsolatot külföldi megbízóikkal. „Borítékolható, hogy lesznek olyanok, akik pénzügyi és ideológiai okokból továbbra is Moszkva vagy Peking érdekeinek megfelelően próbálják majd befolyásolni a magyar nyilvánosságot – csakhogy már nem a magyar, hanem sokkal direktebb módon az orosz és a kínai állam szárnyai alatt.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Krekó Péter: Ezért nem adhat felmentést a „parancsra tettem” az Orbán-rendszer kiszolgálóinak
A szociálpszichológus szerint az Orbán-kormány nem volt klasszikus autoriter rendszer, így a propagandagépezet működtetői nem hivatkozhatnak kényszerre. A szakértő úgy véli, az államszervezetből fel lehetett volna állni, de ezzel a lehetőséggel az elmúlt 16 évben nagyon kevesen éltek.
F. O. - szmo.hu
2026. június 19.



Két hónappal a kormányváltás után a magyar társadalom még mindig bizonytalan abban, hogyan viszonyuljon az elmúlt 16 évhez, erről beszélt Krekó Péter szociálpszichológus a Telexnek adott interjúban. Szerinte miközben egyesek a feszültségek csillapítását és a jövőre való koncentrálást sürgetik, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy elsöprő társadalmi igény van az elszámoltatásra és a vagyonvisszaszerzésre, különösen a korrupciós ügyek kapcsán. Úgy véli, erre komoly demokratikus felhatalmazás van, ami nemcsak pragmatikus, de morális megtisztulási szempontból is fontos.

Ugyanakkor hozzátette, hogy a jogi folyamat nem lesz egyszerű, mivel az ügyészség és a Kúria a jelenlegi vezetéssel nem lesz a kormány szövetségese ebben. Krekó szerint a gyűlöletkeltéshez hasonló politikai visszaélések terén is jogos elvárás a felelősségre vonás, különösen, hogy a rendszerváltáskor ez elmaradt. Azt a gondolatot, hogy a „boszorkányüldözés” abbahagyása vezet a békéhez, magasztosnak, de ebben a helyzetben helytelennek tartja. „De a rendszerszintű jogi és politikai normasértések korszakát követően ez azt jelentené, hogy az elit és a társadalom szemet hunyna a bűncselekmények fölött” – fogalmazott.

A szociálpszichológus óvatosságra intett az egyéni politikai traumák társadalmi szintre emelésével kapcsolatban, ugyanakkor megjegyezte, hogy a fél ország valamilyen mértékben traumatizált, és a trauma nem múlik el a hallgatással.

Ezért is tartja fontosnak, hogy a felelősséget ne kenjék el egy üres megbékélésretorika jegyében. „Egy ilyen helyzetben a gyors túllépés alapvetően az elkövetők érdekeit szolgálja” – jelentette ki.

Hozzátette, a gyógyulás nem egy csendes folyamat. „A traumafeldolgozás törvényszerűen hangos, konfliktusos, fájdalmas folyamat, amiben a szenvedés nem öncélú, hanem azt a célt szolgálja, hogy mindez ne történhessen meg újra” – mondta. Krekó Péter kitért arra az új jelenségre is, hogy a rendszer korábbi kiszolgálói egyre gyakrabban szólalnak meg a nyilvánosságban, jellemzően önmentegető módon. Bár az ő perspektívájuk megértése is fontos, szerinte az áldozatokét még nem hallottuk eleget, és határt kellene szabni a nyilvános „gyóntatószékeknek”.

„Nem lenne szerencsés, ha az elkövetők önmentegető narratívái dominálnák a nyilvánosságot – még ha sokszor izgalmasabb is az ő magyarázataikat hallgatni”

– figyelmeztetett.

A korábbi rendszer szereplőinek médianyilvánossága kapcsán Krekó különbséget tett a volt állami vezetők és a kommunikációs gépezet alkalmazottai között. Míg előbbieket szerinte meg kell szólaltatni, és szembesíteni kell őket a döntéseikkel, utóbbiak esetében problémásabbnak látja, ha kevés szembesítés mellett mondhatják el a saját narratívájukat. Úgy véli, ez a cselekedeteiket túl emberinek láttathatja, holott azok amorálisak voltak. A propaganda eltűnésével és a kormánymédia-termékek összeomlásával párhuzamosan szerinte most kedves arcú emberek magyarázzák a bizonyítványukat, ami a gyors megbocsátás felé mutat.

„Mindez a nagyon gyors megbocsátás irányába mutat, pedig szerintem az indulatok szításában és gyűlöletkeltésben aktív szerepet játszó szereplők esetében ez nem indokolt”

– szögezte le. A szociálpszichológus szerint a felelősség megállapításánál nem szabad megállni a legfelsőbb szinten, és csak Rogán Antalra, valamint néhány vezetőre hárítani mindent. „Érdemes elkerülni azt is, hogy minden felelősséget csak a legfelsőbb szintekre vetítünk, és csak Rogán Antalt és néhány köztévés igazgatót nevezünk meg bűnösnek” – mondta. Álláspontja szerint a propagandagépezet közép- és alsóbb szintjein elkövetett tettekről is beszélni kell.

Krekó Péter kifejtette, hogy

az Orbán-rendszer egyfajta információs autokrácia volt, amely az információk rendszerszintű manipulációjával tartotta fenn magát.

Fontosnak tartja megérteni, hogy ez nem volt klasszikus autoriter rendszer. „Senkit nem kényszerítettek arra, hogy a gyűlöletkeltésben részt vegyen, senkinek sem fogtak pisztolyt a fejéhez annak érdekében, hogy a propagandát szolgálja” – hangsúlyozta. Bár voltak kényszerítő eszközök, azok nem a középosztályt sújtották elsősorban.

„Ezért sem adhat felmentést, amire a Harmadik Birodalom bukását követően sokan hivatkoztak: »parancsra tettem«” – vonta le a következtetést.

Szerinte az államszervezet szinte bármely részéből, így a propagandaintézményekből is fel lehetett állni. „Őszintén szólva ezt nagyon kevesen tették meg az elmúlt 16 évben” – tette hozzá.

A „boszorkányüldözés” vádjára reagálva Krekó elmondta, hogy a kormányváltáshoz vezető két legfontosabb érzelem a harag és a remény volt, a harag pedig a változás fontos katalizátora. Bár ennek nem szabad korlátlan utat engedni, a közvélemény morális felháborodásának kifejezését legitim demokratikus eszköznek tartja. A magyar politikára jellemző „törzsi logikai gondolkodás” veszélyére is felhívta a figyelmet, amely a saját oldalon megbocsátó, míg az ellenféllel szemben kíméletlen. „Míg valaki egy normasértést a saját oldalán megbocsáthatónak, sőt kívánatosnak tart, a másik oldallal szemben sokkal kevesebbet enged meg” – magyarázta. Úgy látja, a Fidesz összeomlásával a hatalommal való visszaélés veszélye fennáll, de az új kormány részéről lát olyan gesztusokat, amelyek ez ellen hatnak.

Krekó a Fidesz szembenézésének teljes hiányát látja.

„Egy-két kritikus hangon kívül nem hallottunk érdemi önreflexiót a Fidesz oldaláról, Orbán Viktor továbbra is a globális összeesküvéssel magyarázza a vereségét”

– állapította meg. Ezzel szemben az új kormány tett gesztusokat, például Magyar Péter bocsánatot kért a rendszer bűneiért. Orbán Viktor stratégiája szerinte ennek pont az ellentettje. „Orbán »dolgozatának« üzenete: az irány jó volt, csak nem mentünk elég messzire” – foglalta össze. A szociálpszichológus úgy gondolja, Orbán a saját politikai stílusának foglyává vált, érzéketlen lett a társadalmi hangulatváltozásokra, és a Fidesz népszerűségének zuhanása részben az önreflexió hiányának köszönhető.

Krekó Péter személyes érintettként elmondta, senki nem kért tőle bocsánatot a Covid-járvány alatti lejárató kampány miatt, de ezt nem is várja el. Fontosabbnak tartja a miniszterelnöki bocsánatkérést, bár szerinte az állam név szerint is bocsánatot kérhetett volna a Szuverenitásvédelmi Hivatal által meghurcoltaktól. A rendszer alsóbb szintjein dolgozók felelősségével kapcsolatban konkrét javaslata is van.

„Én elképzelhetőnek tartanék például egy külön szabályozást arra, hogy a gyűlöletkeltésben élen járó közmédia és más médiaorgánumok bizonyos feladatokban részt vevő munkatársai egy ideig ne dolgozhassanak az államigazgatásban vagy a nyilvánosságban”

– vetette fel. Véleménye szerint aki aktívan részt vett az információs hadviselésben, annak szembe kell néznie a következményekkel.

„Aki aktív munkát végzett az ország polgárai elleni információs hadviselésben, és civilek ellen fordította ezeket az információs fegyvereket, az nézzen szembe a következményekkel” – mondta.

A szociálpszichológus szerint az Orbán-rendszerrel való szembenézés elmulasztása illeszkedne a feldolgozatlan magyar traumák sorába, de hangsúlyozta, hogy ez a rendszer morálisan nem eshet egy megítélés alá a gyilkos diktatúrákkal. Úgy látja, a rendszer fenntartásában a magyar társadalomnak is volt felelőssége. „Ezért szerintem a rendszer fenntartásában is volt a magyaroknak társadalmi felelősségük” – jelentette ki, hozzátéve, hogy mindenkinek érdemes elgondolkodnia a saját felelősségén. Timothy Snyder „előzetes behódolás” fogalmát idézve arról beszélt, hogy sokan feleslegesen engedtek a hatalomnak. „Magyarország ennek az előzetes behódolásnak az állapotában volt. Tudom, hogy ez nem egy népszerű nézőpont, mert egyszerűbb a Fidesz túlhatalmára fogni mindent” – mondta.

A jövőre nézve a legfőbb tanulságnak a hatalommal szembeni bátor kiállást tartja. „A tanulság szerintem az, hogy ne próbáljunk megfelelni előre a hatalom akaratának, és ne féljünk kritikusak lenni” – fogalmazott. Szerinte az Orbán-kormány alatt a társadalom megtanulta, hogy lehet hatása az ellenállásnak. Ezt a kritikai attitűdöt a jövőben is meg kell őrizni, mert ez a záloga annak, hogy

az alattvalói mentalitásból egy tudatos polgári mentalitásba lépjünk át.

„Ha ellent merünk mondani a hatalomnak, egy fejlettebb, jobb társadalomban élhetünk” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk