Akár 200 jellel is kommunikálhat egy kisgyerek, mielőtt elkezd beszélni - így működik a babajelbeszéd
- Miért fontos, hogy egy anya megtanulja a babajelbeszédet?
- Pedagógusként és szülőként egyaránt úgy gondolom, hogy minden szülőnek meg kellene ismerkedni legalább a babajelbeszéd alapjaival és megadni a lehetőséget egy könnyedebb, egyszerűbb és hatékonyabb kommunikációra, már a beszéd elindulása előtt is. Többnyire az édesanyák feladata a gyermek gondozása, és mi anyák - főként az első időkben - szorosabb kapcsolatot ápolunk a picivel.
Az édesanya kaphat egy ilyen fantasztikus segítő “eszközt” a kezébe, melynek segítségével könnyebbé válik a napi rutin, a baba megértése, a gondozás, és sokkal több lesz a móka, játék, éneklés.
Ha egyre biztosabban tudom, hogy mit szeretne a babám, egyre jobban tudok rá úgy figyelni, hogy megértsem, akkor egyre magabiztosabb leszek, sikerélményem lesz szülőként és kompetensebbnek érzem magam mint anya, hiszen tudom, hogy képes vagyok megérteni és válaszolni a gyermekemnek, kielégíteni igényeit, megérteni érzéseit, közléseit.
Nem hiszem, hogy van ennél nagyobb vágya egy anyának.
Persze az édesapákat sem hagyjuk ki, hiszen szerencsére egyre több apuka vesz részt tevékenyen a gyermeke életében, ezt örömmel tapasztaljuk! És azt is, hogy egyre több apuka vesz részt foglalkozásainkon és sajátítja el a babajelbeszédet, mondókákat, játékosan fejlesztő tevékenységeket.
- Miért kellene jelnyelvet használni a babámmal?
- A babák sokkal előbb képesek a kezükkel, testükkel és nonverbális jelekkel kommunikálni, mint ahogy a beszédképző szerveik és idegrendszerük megérik a beszédre.
Az utánzás képességével már akár 6 hónapos kortól meg tudják tanulni a kézjeleket.
A babajelek beszéd előtti alkalmazása megkönnyíti és hatékonyabbá teszi a baba és szülő közti kommunikációt, sokkal egyszerűbben megérthetjük, mit szeretne, mit gondol a gyermekünk.
Elsődleges fontosságúnak tartom azt, amit a legtöbb édesanya visszajelez, hogy a babájával egy különleges, egyszerűbb és sokkal élvezetesebb kommunikáció jön létre. A napi rutin dolgai könnyebbé válnak, játékossá tehető a legtöbb tevékenység, a gyermek együttműködőbb, örömmel vesz részt ezekben. Kevesebb lesz a frusztráció, kevesebb a sírás és több az örömteli pillanat. Viszont nem szabad megfeledkeznünk a másodlagos, rendkívüli fejlesztő hasznáról sem, amit a játék, mondókák, együttes tevékenységek közben észrevétlenül történik.
A babajelek használatával nemcsak a könnyebb kommunikációt segítjük, hanem nagyban támogatjuk a gyermek készségeinek, képességeinek fejlődését, többek közt a beszédértést, a beszédfejlődést, a kognitív (megismerő) képességeket, a logikus gondolkodást, a nyelvi és szociális készségeket, a szókincset, a memóriát, az emlékezetet.
A sikerélmény által a gyermek személyiségére komplex módon hat, támogatja az önállóságot, az önbizalmat, önismeretet, és az érzelmek kifejezésére is rendkívül megkönnyítő, pozitív hatásáról tudunk beszámolni.
- Mennyire absztraktak a jelek?
- Nagyon sok jel hasonlít az adott fogalomra, vagy tudunk rá asszociálni. Például a banánt úgy jeleljük, hogy az egyik mutatóujjunkat felfelé nyújtjuk, a másik kezünkkel pedig mintha lehúznánk a banán héját, azt a mozdulatsort utánozzuk.
A babák rengeteg ismétléssel fogják megtanulni a jeleket, és természetesen nem várjuk el tőlük, hogy ugyanolyan ügyességgel használják ujjacskáikat, mint a felnőttek. Az édesanyák a helyzetekből adódóan elég korán felismerik az adott babajelet gyermeküktől.
Ahogy növekszik a baba, finommotorikája is fejlődik, így egyre ügyesebben képesek a jeleket formálni. Egy másfél-kétéves baba akár 200 babajelet is elsajátíthat, mielőtt megérkezik a beszéd.
- Úgy gondolom, hogy a jelbeszéd a babával nagyon jó és nagyon hatékony. A kérdés csak az, vajon kell-e olyan formális program, amely megtanítja a csecsemőknek ezeket az extra jeleket?
- A baba a beszéd előtti időszakban rengeteg nonverbális jelet, jelzést, saját, kitalált jelet és a testbeszédét is használja a kommunikálásra. Ebben az időszakban nekik ez a természetes közlési forma, melyet nagyon fontos támogatnunk a beszéd és kommunikáció megfelelő fejlődésének érdekében.
A pici babák örömmel tanulnak meg integetni, ha elköszönünk valakitől, vagy tapsolnak, ha öröm éri őket. Megszaglásszuk a virágot, melyet szó nélkül is tudunk, mit jelent, és azt is megtanítjuk nekik, hogy tátog a halacska, vagy a szánk elé tesszük a mutatóujjunkat, ha kicsit halkabban legyünk. A sort folytathatnánk, mert rengeteg jelet használunk a hétköznapok során is.
Ha megtehetjük, hogy ezek mellé még többet tanítunk a babának a játékon keresztül, miért hagynánk ki? Hogy megmutathassa, ha éhes, szomjas, vagy ha almát, banánt, kenyeret szeretne enni, vizet vagy tejet inna, játszani szeretne, vagy zenét hallgatni, hintázni, lovacskázni. Ha már elég volt valamiből, vagy meghallotta az ablakon beszűrődő mentőautó szirénáját.
