'A depresszió azt is megakadályozta, hogy elhagyjam a házat' - mentális betegséggel élő nő vallott a mindennapjairól
"A depresszió nem csak egy érzés. Amikor először megtanultam ennek az állapotnak a részleteit, gyakran összekapcsoltam az üresség érzésével, a pesszimizmussal és azzal, amit csak úgy tudok leírni, mint egy állandó, unalmas szívfájdalmat. De a kezelés megkezdése után megtanultam, ez sokkal több. Még akkor is, ha egy szenvedő személy mindent megtesz azért, hogy túljusson rajta, az az élete hátralévő részében foglalkoznia kell az állapotával" - meséli a nő, aki elárulta, hogy néha napokig nincs kedve enni, mosni, vagy tisztálkodni, annyira kedvetlen.
Néha olyan jól van, hogy már azt hiszi meggyógyult, de egy-egy újabb mélypont emlékezteti arra, hogy csak egy jobb periódusban volt éppen.
"A rendetlen lakás nem annak a jele, hogy lusta vagyok - ez annak a jele, hogy szenvedek. Ezek a tünetek" - mondja.
"Mások egy rendetlen, lusta embert láthatnak. De számomra ez az érzelmi egészségemet tükrözi, és emlékeztet arra, hogy gondoskodnom kell magamról. Mert a depresszió nem olyasmi, ami egyszer csak eltűnik. Nem vagyok hajlandó engedni neki. Ugyanakkor szükségem van egy olyan helyre, ahol elengedhetem magam, anélkül, hogy mások elítélnének - írja a fiatal lány esszéjében.