prcikk: "900 alkalommal erőszakolt meg" - egy pszichopata feleségének vallomása | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

"900 alkalommal erőszakolt meg" - egy pszichopata feleségének vallomása

A 'férj' 900 alkalommal erőszakolta meg, sőt, majdnem agyoncsapatta az árammal.


Kathleen McMurchie hat éven át volt kitéve Brian McTaggart szűnni nem akaró brutalitásának. A pszichopata 900 alkalommal erőszakolta meg volt feleségét.

Az asszony arról mesél, hogyan sikerült végül megmenekülnie végzete elől.

Kathleen, aki vállalta a nyilvánosságot, így összegezte a történteket:

„Puszta szerencse, hogy nem ölt meg engem vagy valaki mást. Brian egy pszichopata."

Az asszony megismerkedésükkor még szórakoztatónak találta a férfit - afféle társaság lelkének tartotta. Egy éve voltak együtt, amikor Kathleen észrevette, hogy 3 hónapos terhes. Azonnal összeházasodtak. A bántalmazás az esküvő után azonnal megkezdődött, és ezt követően folyamatosan fennállt, több éven át.

A házasságuk első napján a férfi arra utasította feleségét, hogy hozzon neki teát. A nő nevetni kezdett, mert azt gondolta, viccel. De a férj így reagált: „Most már hozzám tartozol. Azt teszed, amit mondok!” Amikor Kathleen nem volt hajlandó kiszolgálni őt, a férfi a hajánál fogva rángatta be a hálószobába, ahol megerőszakolta a szerencsétlen nőt, majd így szólt: „Most pedig csináld meg azt a k***va teát!”

A nő elmondása szerint semmi jele nem volt korábban, hogy a férfi erőszakos lenne. Az első eset után úgy érezte, megsemmisül.

Sokkos állapotba került, szinte fel sem fogta, mi történt vele. Amikor pedig hangos zokogásban tört ki, a férje durván ráripakodott: „Kussolj, vagy olyat kapsz, hogy mindjárt lesz okod bömbölni!”

Napokkal később ismét megerőszakolta, majd lábánál fogva nevetve kilógatta egy negyedik emeleti erkélyről. „Lenéztem, és úgy éreztem, mindjárt meghalok. Iszonyatos volt!” - idézi vissza az asszony a történteket. Ez az este is veréssel fejeződött be.

Amikor McTaggart elment otthonról, feleségét bezárta a házba. Az asszonynak reménye sem volt a menekülésre.

Onnantól fogva a férfi hetente kétszer megerőszakolta, és folyamatosan kínozta. Mind testi, mind lelki értelemben.

Hét hónapos terhes volt, amikor az egyik legdurvább eset történt vele. Éppen fürdött, amikor a férje hazaért. A férfi bement a fürdőszobába, bedugta a hajszárítót egy hosszabbítóba, és meglóbálta a szerencsétlen asszony feje fölött. Gúnyosan elvigyorodott, majd azt mondta: „Nézd csak, mit hoztam neked!”, majd kirángatta a terhes nőt a kádból. A dulakodás közben a hajszárító a vízbe esett. Az asszony lába éppen akkor ért talajt, amikor meghallotta a csobbanást. Egy másodpercen múlt, hogy nem ütötte agyon az áram, még meg sem született gyermekével együtt.

Egy másik alkalommal a férfi addig fojtogatta Kathleent, míg az asszony el nem ájult. Arra tért magához, hogy McTaggart pofozgatja, pánikba esve a gondolattól, hogy esetleg megölte. Dührohamban tört ki, mert azzal gyanúsította feleségét, hogy szimulálta az ájulást. Ezután a szokottnál még jobban megverte, megrugdosta, majd ököllel az arcába vágott.

Kathleen a sorozatos bántalmazás miatt egyre fásultabb és depressziósabb lett. Gyakran bezárkózott a mosdóba, és bámulta a borotvapengéket.

„Úgy éreztem, az egyetlen kiút a halál. De nem tudtam magukra hagyni a gyermekeimet”

- idézi vissza az asszony.

McTaggart odáig ment el, hogy azt mondta a nőnek, ha megöli magát, szeánszokra fog járni, és tovább kínozza őt. Egyik éjjel egy elhagyatott útszakaszon autóztak hazafelé. A férfi odafordult Kathleenhez, és közölte, hogy meg fogja ölni. Egyik kezével fogta a kormányt, a másikkal megragadta az asszonyt, és megpróbálta kilökni az autóból. Végül elrántotta a kormányt, és nekihajtott egy oszlopnak. Kathleen a sokk hatására reszketni kezdett, erre a férfi visszatolatott, és közölte, hogy ismétlés következik, majd teljes gázzal nekiment egy kerítésnek. Azután kilökte Kathleent a kocsiból, visszaült, és elindult a kocsival a szerencsétlenül tántorgó asszony felé. Csupán néhány centivel mellette hajtott el.

McTaggart, a többi erőszakos pszichopatához hasonlóan, a hétköznapi életben rendkívül gyáva volt. Mindig az ajtó felőli oldalon aludt, arra az estre, ha betörnének. További beteges furcsasága volt, hogy cipőket sorakoztatott fel a hálószoba ajtó aljával szemben, hogy tudja, hogy az asszony fent volt-e éjjel. Az asszony reggelente gyakran szörnyű fájdalommal kelt, mert a férfi még a vécét sem engedte használni neki.

Egyik éjjel kellő bátorságot gyűjtött, hogy elhagyja a férjét, és felhívta a rendőrséget. De mindez a nyolcvanas években történt, amikor a rendőrség még nem volt annyira megértő, mint manapság. Azt javasolták neki, hogy három gyermekével együtt zárkózzon be a házba. Ám amikor az asszony nem akarta beengedni McTaggartot, a férfi bemászott a padlásra, és felgyújtotta.

Amikor a füst kezdett beszivárogni a házba, az asszony kénytelen volt kinyitni az ajtót. A férfi fogta a kulcsot, és bedobta a tűzbe, majd jól megverte Kathleent, mert riasztani merte a rendőrséget.

„Már nem érdekelt, hogy életben maradok vagy sem. Úgy éreztem, soha nem tudok megszabadulni tőle” – mesélte el az asszony.

De aztán megismerkedett William-mel, aki nem csak a szökésben segített neki, hanem boldogságot is vitt a szerencsétlen asszony életébe. Ő lett jövendő férje.

McTaggart félt szembeszállni William-mel, így az asszonynak sikerült elmenekülnie. A pár 28 éve él együtt. A férfi kedves, jóravaló ember.

A rendőrség felkereste Kathleent, amikor más hasonló ügyei miatt elkezdtek McTaggart után nyomozni, és az asszony beleegyezett, hogy tanúskodjon volt férje ellen. De elmondása szerint még a tárgyaláson is attól rettegett, hogy a férfi kiszabadul, és megtámadja őt.

Az asszony teljesen elégedett azzal, hogy McTaggart kemény ítéletre számíthat, amikor jövő hónapban bíróság elé állítják.

„Soha többé nem szabadna kiengedni. Veszélyes, lélek nélküli ember, aki könnyedén képes lenne bárkit megölni. Boldog vagyok, hogy végre nem bánthat már senkit” – mondta Kathleen megkönnyebbülve.

Forrás: Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Az, hogy melyik csuklódon hordod a karórádat, többet elárul rólad, mint gondolnád
Praktikus okokból alakult úgy, hogy az emberek rendszerint a bal csuklójukon hordják, és ez gyakran mélyebb jelentést hordoz. Pszichológusok szerint ez a szokás önálló gondolkodásra és a konvencióktól való eltérésre utalhat.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. április 01.



Gondoltad volna, hogy még az óraviselés is árulkodó lehet? Nem feltétlenül a márkára, dizájnra vagy az árára gondolunk. (Mint például Szoboszlai Dominik vagyont érő karórájánál.)

Hanem az óraviselés módjára.

Az, melyik csuklódon viseled az órádat, többet elárulhat rólad, mint a kedvenc színed, mivel finoman utalhat a személyiségedre.

Mit kell figyelni a karóra esetén?

A legtöbben a bal kezükön viselik. Akik a jobb karjukon viselik a karórát, valami pluszt fejezhetnek ki vele.

Mielőtt azonban rátérnénk a „jobbosok” titkaira, érdemes megérteni, miért lett a bal csukló az íratlan szabály.

A legtöbb ember jobbkezes.

Emiatt egyrészt a kevésbé használt bal csuklón az óra kisebb eséllyel sérül meg a mindennapi tevékenységek során, másrészt amíg a jobb kezüket használják (például kapaszkodásra egy közlekedési eszközön) a bal kéz szabadon marad, és könnyebb rápillantani az óra számlapjára.

A klasszikus karórákat úgy tervezték, hogy a felhúzókorona a jobb oldalon legyen, ezért a domináns kézzel kényelmesebb állítani őket.

Ez az ipari szabvány és a szokás évtizedek alatt szinte észrevétlenül rögzült.

Ha ez a norma, miért döntenek mégis sokan a jobb csukló mellett? A legkézenfekvőbb ok a balkezesség.

Aki a bal kezét használja írásra vagy más mozdulatokhoz, annak egyszerűen praktikusabb, ha a jobb csuklóján van az óra.

A divat világában viszont a jobb kézen hordott óra mást üzen. Az önkifejezés egyik finom formája. Egyediségre utal.

Hírességek és vezetők gyakran tudatosan választják ezt a megoldást, hogy jellegzetes megjelenésük részévé tegyék.

Egyes spirituális nézetek szerint a kezek különböző energiákat képviselnek. A bal kéz a befogadó, a jobb a cselekvő, teremtő oldalunkat jelképezi.

Aki tehát a jobb csuklóján hordja az órát, szimbolikusan azt fejezheti ki, hogy aktívan, vezető szerepben irányítja a saját idejét.–

Pszichológusok szerint is beszédes lehet ez a szokás. A jobb kézen viselt óra arra utalhat arra, hogy az illető önállóan gondolkodik, a szokásokat nem követi vakon, és valószínűleg más területeken is kreatív, szokatlan szemléletű.

Az pedig, hogy valaki soha nem hord órát, annak a jele lehet, hogy megelégszik a telefon kijelzőjével vagy nem tudja értelmezni a számlapot, mint Kőgazdag Aurél.

Bár a legtöbb klasszikus karórát még ma is jobb oldali koronával gyártják, léteznek kifejezetten balkezeseknek szánt modellek, ahol a felhúzó a másik oldalon kap helyet.

Sőt, akadnak olyan különleges darabok is, ahol a korona nem is a megszokott helyen van. Az okosórák pedig végképp szabadságot adnak: a beállításokban egyszerűen átállítható a viselési oldal és a gombok tájolása. A gyártók kiemelik, hogy a pontos mérésekhez – például a lépésszámláláshoz – érdemes megadni, hogy a domináns vagy a nem domináns csuklónkon viseljük-e az eszközt.

A karóra egyébként a 20. század elején, különösen az első világháború alatt terjedt el a férfiak körében, majd a harcok után vált a mindennapok részévé. Ez az időszak erősítette meg a már említett praktikus, bal csuklós viselési szokást.

Hogyan dönts tehát? Gondold végig, melyik a domináns kezed, milyen tevékenységeket végzel napközben, és mi a célod: a kényelem vagy a stílusos önkifejezés.

Ha okosórát vagy aktivitásmérőt hordasz, ne felejtsd el beállítani a megfelelő csuklót a menüben, és viseld az eszközt a csuklócsontod felett, nem túl szorosan, a legpontosabb adatokért.

Végül a legfontosabb: nincs „jó” vagy „rossz” oldal.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk