Fizikailag nem fáj, nem betegség, mégis nehéz kibírni. A magányról van szó, amely riasztó tendenciát mutatva egyre több korosztályt érint. Még akkor is, amikor a technikai fejlődés talán legnagyobb forradalmát éljük épp át, és aminek köszönhetően a világ különböző pontjain élő emberek is kapcsolatba léphetnének. A statisztikai adatok csökkentését sajnos a koronavírus-világjárvány sem segítette, de a jelenség már a pandémiát megelőzően is komoly társadalmi problémát jelentett. Mindannapjaink része, mégis számos tévhit kering róla, cikkünkben ebben segítünk!

Úgy gondoljuk, hogy a magány csak az időseket érinti, pedig felmérések szerint a 18-34 éves fiatalok gyakrabban érzik magukat magányosnak, mint az 55 év felettiek, és a magyar ifjúság Európában a negyedik legmagányosabb. Ugyanakkor számukra nem felvállalható a magány ugyanúgy, mint az időseknél, akiknek életszakaszbéli következményként jól látható indokaik vannak erre.

Például megözvegyültek, vagy elköltöztek a gyerekek, egyedül maradtak. De míg az idősebbeknél már egész jó közösségi megoldásokat dolgoztak ki (klubok, mentálhigiénés foglalkozások), addig azok a fiatalok, akik érettségiig, vagy diplomaosztásig nem alakították ki a társas közegüket, a hatalmas leterheltség, az egzisztenciateremtés és a versenyszféra miatti túlélés kevés lehetőséget hagy a magánéletre. Pályakezdőként elhelyezkedve számukra maradhat az egyedüllét és a magány, és ha a munkahelyükön nem sikerül megismerkedniük valakivel, hosszú évekre stagnálhat társnélküliségük.

Habár a modern technológia, így akár a közösségimédia-oldalak egészségtelen felhasználási szokásai kétségtelenül magányossá és boldogtalanná tehetik az embereket, ezzel együtt azonban ez a kérdés sokkal összetettebb. Éppen a koronavírus-járvány alatti bezártság az egyik ékes példája annak, hogy a technológia egy rendkívül erős kapcsolatteremtő eszköz is lehet, elősegítve, hogy új embereket ismerjünk meg, szervezzük az életünket, illetve távolról is tartsuk rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, kollégákkal a kapcsolatot.

Egy tavaly megjelent tanulmány szerint a közösségi média használata általánosságban támogatja a szociális jólét fenntartását, az ahhoz kapcsolódó érzelmi kötődés viszont már káros lehet az egészségre. Hasonló eredményeket hozott egy másik kutatás is, ami szerint az okostelefon-használat csökkentheti a magány érzetét, ha közben kapcsolatot teremtünk másokkal, ellenkező esetben viszont stresszt okozhat. A lényeg tehát, hogy a technológia megfelelő használat mellett segíthet megelőzni vagy enyhíteni a magányosságot.

A két kifejezést gyakran használják szinonimaként, valójában azonban különböznek egymástól. A társadalmi izoláció az egyedüllét objektív státusza. Ezzel szemben a magányosság a kapcsolatok hiányának szubjektív érzete. Elképzelhető például, hogy ugyan több ember is körülvesz minket a mindennapokban, mégis magányosnak érezzük magunkat. Miért lehet ez így? Nos, a magányosság abból fakad, hogy nem érezzük, hogy mások is észrevesznek minket, megértenek és értékelnek. Magyarán abból fakadhat, hogy olyanokkal töltjük az időnket, akikkel nem közösek az értékeink és az érdeklődésünk. Szintén lehetünk magányosak, ha a másokkal való interakcióink felületesek, nem alakítunk ki elég mély kapcsolatokat.

Egy, az Egyesült Államokban készült felmérés szerint például a megkérdezettek 47 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a kapcsolatai nem jelentőségteljesek, 58 százalék mondta azt, hogy senki sem ismeri igazán jól, 61 százalék pedig úgy érezte, hogy az érdeklődését senkivel sem tudja megosztani a környezetében. Világosan látható tehát, hogy nem a társadalmi kötelékek száma, hanem azok minősége számít elsősorban.

Tény, hogy a magány negatívan befolyásolhatja az egészségünket, miközben mások társasága hozzájárulhat ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Csakhogy ez sem érvényes minden helyzetre. Időnként mindenki magányos, és ez egy teljesen természetes emberi érzés: agyunk így igyekszik a tudtunkra hozni, hogy nem kapunk meg valamit, amire szükségünk lenne. A magányra gondolhatunk úgy, mint egy meghívóra, hogy nézzünk magunkba, válaszoljunk a szociális szükségleteinkre, és tegyünk azért, hogy előtérbe kerüljenek a kapcsolataink. A magányosság akár kreativitás forrása is lehet, többek között művészeket, írókat inspirálva arra, hogy kifejezzék az élményeiket.

Tanulmányok szerint a magány elsősorban akkor válik problémává, ha krónikus. Ha tartósan azt érezzük, hogy a kapcsolataink nem kielégítőek, akkor megnövekszik olyan egészségügyi problémák kialakulásának kockázata is, mint a gyulladás, depresszió vagy egyes szív-érrendszeri kórképek. Hosszú távon a magányosság kikezdi a testet is, hatalmas terhet róva az egészségre.

Új városba költözve, vagy ha egyszerűen csak úgy érezzük, nincs elegendő szociális kötelékünk, akkor valóban előnyös lehet új ismeretségeket, barátságokat kötnünk. Ugyanígy azonban az is legalább ennyire hasznos szociális egészségünk javítása szempontjából, ha megerősítjük a már meglévő kapcsolatainkat. Fontos például, hogy elérhetőek legyünk. Kutatások igazolják, hogy amennyiben megnyílunk mások előtt, azaz megosztjuk személyes érzelmeinket, gondolatainkat, úgy sokkal szorosabb kapcsolatot alakíthatunk ki velük. Legyen szó akár egy közös ebédről vagy egy péntek esti kártyázásról, minden alkalmat érdemes lehet megragadni, hogy mélyebb beszélgetésekbe bocsátkozzunk barátainkkal.

A mai napon megnyitja kapuit a Hegyvidék Bevásárlóközpontban az a hazai berkekben eddig példa nélküli bababolt, ami a vásárlás lehetősége mellett közösségi térként is szolgál majd, ahol egy egymást segítő és támogató szülői közösség jöhet létre. A leginkább „concept store”-ként jellemezhető üzlet tulajdonosát és megálmodóját, Orbán Ráhelt kérdeztük. Interjúnk.

– Organikus, Dekoratív, Egyedi. A szavak angol megfelelőjéből áll össze az ODU Store neve, ami egyúttal már önmagában is igazi kuckóhangulatot teremt. De mi is pontosan a bolt célja, missziója? Honnan indult az ötlet, és mi inspirált a megalkotás során?

– Nagyjából hat és fél évvel ezelőtt fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy egyszer szeretnék nyitni egy bababoltot. Akkoriban voltam ugyanis várandós az első gyermekemmel, Alízzal. Huszonhét évesen, azt hiszem, eléggé tudatos kismama voltam, a korosztályom átlagos képviselője. Az én generációmra talán egy kicsit jellemzőbb, hogy a digitalizációnak köszönhetően mindennek utána néz, mindenre rákeres az interneten egy-egy döntés előtt. Az első gyermek születésekor óriásinak tűntek azok a kérdések, hogy milyen babakocsit, vagy milyen bababútort vegyünk. Nagy a nyomás abban a tekintetben, hogy szeretnénk a lehető legjobb döntést meghozni, hiszen a nulláról kell berendezkedni az új jövevény érkezésére, ami első körben sok kiadással jár. Én is keresgélni kezdtem, de azt vettem észre, hogy hosszas kutatómunkát igényel, hogy végül a legmegfelelőbb terméket találjuk meg. Tisztában vagyok vele, hogy ilyenkor az anyukák nem igazán kapnak segítséget, hiszen korábban még nem volt szükség például gyerekülésre és nem is állt ekkora választék a mi szüleink rendelkezésére.

Ekkor találtunk rá például egy olyan babakocsira, amit kicsire össze lehet csukni, így könnyen elfér bárhol, ez pedig meg tudja könnyíteni a szülők életét egy-egy kirándulás vagy utazás során.

Egyre gyarapodott a listám ezekről a szükséges és egyben praktikus dolgokról, egyfajta babakelengye-lista lett belőle, mely járt barátnőről barátnőre és folyamatosan bővült. Így a második és harmadik gyermekem születésénél egyre kevesebb dolgot kellett vennem. Persze ez azzal jár, hogy Berci fiam szegény néha rózsaszín sportcipőben jár (nevet). Ugyanakkor büszke voltam arra, hogy akár 3-4 gyerek is hordta ugyanazokat a ruhákat.

– Ez a hozzáállás is jól tükrözi, hogy számotokra fontos a környezettudatosság, a fenntarthatóság, ahogy arról a honlapotokon is olvashatunk. Miben nyilvánul ez meg pontosan, és miért gondoljátok úgy, hogy egy bababolt esetében fontos erre odafigyelni?

– A fenntarthatóság egy olyan szempont, amit manapság nem lehet figyelmen kívül hagyni. Védeni kell a környezetet, hiszen ez az egy bolygónk van, a gyermekeink is itt élnek. Ugyanakkor nem szeretnék képmutató sem lenni, nem minden termékünk készül száz százalékig fenntartható alapanyagokból. A fenntartható szemléletre igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni, azáltal, hogy hosszú távon is tartós termékeket kínálunk, amiket akár több gyermek is használhat, viselhet, vagy amelyek beilleszthetők egy családi házba, és nem lomként jelennek meg, hanem hozzájárulnak az otthon harmóniájához.

Nem szerettem volna fölösleges dolgokat venni, nem tartom célravezetőnek a „fast fashion”-felfogást. Érdekes, hogy az ember egy boltot nyit, és mégis valahogy arra próbálja ösztönözni az embereket, hogy ne vegyenek annyi mindent. Ez egy furcsa paradoxon, de valahol erről van szó. Elég a kevesebb, ha az jó.

– Hogyan tudnád jellemezni a kínálatban található játékokat? Milyen jellegű termékek találhatóak meg az ODU Store-ban?

– Először is szeretném hangsúlyozni, hogy a webshopon és a boltban található kínálat nem fedi egymást. A boltunkban jóval szélesebb kínálattal találkozhatnak a vevők, hiszen nekünk nem csak az értékesítés számít, szeretnénk egy közösségi teret kialakítani, amihez fontos a személyes találkozás, kapcsolat.

A fejlesztő eszközökre is nagy hangsúlyt fektettünk a termékek kiválasztásánál, például Montessori módszer alapján készült játékokat, könyveket is vásárolhatnak nálunk.

A termékek között megtalálhatók bababútorok, babakocsik, egyéb szállítási eszközök, de gyerekruhák, mesekönyvek, játékok, készségfejlesztő eszközök, gyerekbiciklik is, a teljesség igénye nélkül. Kiemelt szempont ugyanakkor az is, hogy a kismamák különleges figyelmet kapjanak az ODU világában, ezért külön nekik szóló termékek, ápoló olajok vagy például relaxációs habfürdő, tea is található a polcokon.

– Van esetleg személyes kedvenced a játékok között?

– Nehéz lenne egy dolgot kiemelni, hiszen minden terméket személyesen én válogattam, így nagyon sok közel áll hozzám. Például van egy különleges kozmetikai termékcsalád, akiknél létezik egy olyan filctoll, ami teljesen természetes, fenntartható módon készült, vízzel lemosható, így a gyerkőc szabadon firkálhatja össze magát, rajzolhat a kezére. Nem kell aggódnunk a véletlenül rossz kezekbe került alkoholos filc miatt. Aztán ott van még a pocakcsengettyűnek is nevezett nyaklánc, amit régóta viselnek kismamák, de mi egy újragondolt, dizájnosabb verziójára bukkantunk. Az ékszer lényege, hogy a harang lágy hangját hallva megnyugtatja a magzatot, és ezt a hangot a szülés után is felismeri a baba. Nagyon hasznos az az esőruha is, amit viselve az esőben is ki lehet mozdulni a friss levegőre. Igyekeztünk szórakoztató, de egyben dekoratív és fejlesztő termékeket találni.

– Háromgyermekes családanyaként te magad is bizonyára átéled, milyen nehéz létrehozni az egyensúlyt a háztartás vezetése, a gyermeknevelés és adott esetben még egy munkahely között is. Az időhiány, az addig ismeretlen, új élethelyzet, tanácstalanság mind nehezítő tényezők. Hogyan tud ebben segíteni a fiatal szülőknek az ODU Store?

– Kihívásokkal teli volt Spanyolországból intézni a bolt elindításához szükséges folyamatokat, de az online világnak köszönhetően ma már ez is kivitelezhető volt. A BDPST Konceptben hotelek és éttermek narratívájának, koncepciójának, márkastratégiának megalkotásával foglalkozunk. Az ODU egy kicsit a két tevékenységem találkozása, hiszen az anyaságban és a közgazdaságban szerzett tapasztalataimat ötvözöm a vendéglátással.

Ide előítéletek nélkül várunk mindenkit, hogy egy olyan közösség alakulhasson ki, ahol egymásnak adnak tanácsot, átsegítik egymást ezen a csodaszép, de egyben kihívásokkal teli időszakon. Ennek a szükségességére pedig a Covid csak még jobban rávilágított. Sok anyukát láttam, akik a járványidőszakban egyedül maradtak a kérdéseikkel, hiszen nem volt olyan hely, ahol találkozhattak volna olyanokkal, akik hasonló cipőben jártak.

Idekapcsolódik az is, amit már említettem: segíteni szeretnénk, hogy a szülők jobban be tudják illeszteni gyermeküket a saját világukba. Annyiszor láttam, az apukákat próbálják bepakolni a harminc fokban a nehéz babakocsit a csomagtartóba, ami sehogy sem akar beférni. Vagy a szanaszét hagyott játékokat, amire minden pillanatban rálép valaki és sehogy sem illeszkednek a lakásba. Azt szeretném, ha az ODU egy olyan hely lehetne, ami segít abban, hogy a gyermekvállalás az örömről szóljon és kevésbé a nehézségekről.

– Egy interaktív játszósarok, szoptatósarok és egy kávézó is van a boltban. Ezáltal valóban a „concept store” elnevezés illik leginkább rá, hiszen sokkal több ez egy egyszerű boltnál. Mit gondolsz, ez a szemlélet mennyire hat újdonságként a magyar vásárlókra, mennyire lesznek fogékonyak arra, hogy a babajátékok vásárlását már ne egy egyszerű bevásárlásként fogják fel, hanem egy olyan délutánként, amikor találkoznak a környékbeli szülőkkel, és kicsit kikapcsolódhatnak?

– Szerintem abszolút fogékonyak lesznek erre Azt szeretném, ha az ODU-ba nem csak azért térne be valaki, hogy vásároljon. Ide akkor is be lehet jönni, ha valaki szívesen nézeget például babaholmikat. Kismamaként én is nagyon szerettem a bababoltok kirakatait nézegetni, számomra ez kikapcsolódás volt. Akkor is szívesen látunk mindenkit, ha csak meginna egy finom kávét és megállna egy pillanatra.

– Kiket szólít meg szerinted elsősorban az ODU Store, kik alkotják a bolt célközönségét?

– Ahogy említettem: ez a bolt tényleg mindenkinek szól. Minden anyukának és apukának kedvezni szerettem volna, hiszen nagyon sokféle család létezik, így figyelembe vettük a különbözőségeket a stratégia kialakításakor.

Kutatásokat végeztünk, számos kiállítást megnéztem, rengeteg beszállítóval egyeztettem, sok szempontot megvizsgáltunk a bolt kialakításakor, fő szempont volt a különbözőség kiszolgálása. Várjuk az anyukákat, apukákat, nagyszülőket, leendő szülőket, az ajándékvásárlókat. Mindenkinek nagyon fogok örülni! Konkrét célközönségünk nincs, mindenkit szeretettel várok, a vidékről érkezőket, a Budán élőket, a Pesten élőket, teljes állású anyukákat, dolgozó anyukákat, mindenkinek ugyanannyira fogok örülni.

– Hova tovább? A webshop februárban már elindult, amit a fizikai bolt megnyitása követ most májusban. Mik a jövőbeli tervek?

– A közösségi tér részeként szeretnénk a későbbiekben tematikus eseményeket szervezni, több előadóművésszel is beszéltünk már egy-egy tervezett felolvasóest kapcsán, de számos további ötletünk is van. Hosszú távon szeretnénk létrehozni egy saját márkát, és a BDPST Koncepttel dolgozunk a BOTANIQ brand sport klub stratégiájának megalkotásán, ahol egy ODU Kids Club is helyet kap majd. A fő célunk viszont a jövőben is az marad, hogy segíthessük, támogathassuk a szülőket, hogy a gyermekvállalás első időszaka még szebb legyen.

A szemölcsök különböző méretű bőrkinövések, amelyeket sok esetben vírusfertőződés okoz. A szemölcs általában a végtagokon jelenik meg, főként a tenyéren, ujjakon, valamint a talpakon és megközelítőleg 10%-os gyakorisággal fordul elő a gyermekek és fiatal felnőttek körében. Azon kívül, hogy a legtöbbször zavaró és esztétikailag sem előnyös a jelenlétük, elhanyagolásuk extrém esetekben akár rákos elváltozásokat is eredményezhet. Ugyanakkor eltávolításukra számos kezelés alkalmas, köztük a gyógynövények is.

A vérehulló fecskefű (Chelidonium majus L.) a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó évelő lágyszárú növény; amely Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában, valamint Afrika észak-nyugati részein honos. Főként a nitrogénben és kalciumban gazdag talajokat kedveli és leggyakrabban az elhanyagolt, árnyékos területeken jelenik meg gyomnövényként. Körülbelül 0,5-1 m magasra nő és elágazó szárain apró szőrök foglalnak helyet. Levelei karélyosak, szegélyük hullámos, a növény virága sárga színű, amely 4 sziromlevélből áll, termései hosszú, hengeres kapszula alakúak.

A vérehulló fecskefű használata egészen az ókorig nyúlik vissza: ekkor különböző szembetegségek kezelésére használták. A középkorban igen nagy népszerűségnek örvendett, számos betegség kezelésére alkalmazták, többek között szembetegségekre, toroktisztításra, fekély és bőrekcéma kezelésre, valamint kólika ellen is. A 16. századtól kezdődően sárgaságra és májbetegségekre használták főként, továbbá a népi gyógyászatban előszeretettel használták a növényt különböző szemölcsök és bőrkinövések kezelésére.

A növény igen gazdag, gyógyászatilag hasznos vegyületekben. Elsődlegesen alkaloidokat tartalmaz, amelyekből több mint 40 félét izoláltak, de megtalálható benne számos flavonoid, triterpén, szaponin, szerves sav, biogén amin, valamint fehérje is. A hatás szempontjából legértékesebb vegyületei az izokinolin-alkaloidok (0,01-1%): berberin, kelidonin, protopin, szangvinarin.

Jelenleg Magyarországon

azonban gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítményben forgalomban van, illetve homeopátiás készítményekben is. A kereskedelemben lévő termékek mellett használhatjuk a szabadban előforduló növényt is, bátran letéphetünk belőle egy-egy levelet vagy szárat és a kifolyó tejnedvvel bekenhetjük a kívánt területet.

Számos kutatás beszámolt a kelidonin májkárosító hatásáról belsőleges alkalmazás során, azonban fontos megjegyezni, hogy a szemölcsök kezelésénél külsőlegesen alkalmazzuk a növényt. A tejnedvnek fototoxikus hatása is van, így fontos felhívni a figyelmet arra, hogy kerülje a napfényt azon a területen, amelyen az ecsetelést alkalmazza.

A vérehulló fecskefű tejnedve nem okoz jelentős komplikációkat (vérzés, fájdalom, pigmentáció), mint például a sebészeti eltávolítások, lézerterápia vagy a kriptoterápia, ráadásul könnyen hozzáférhető a növény és gyakorlatilag ingyen beszerezhető. Továbbá rövid időn belül látványos javulás érhető el.

Harminc felett az ember már egy veterán autó: kell foglalkozni a karosszériával is, nem csak a fényezéssel, úgyhogy pár éve elkezdtem szervizelni magamat. A tavalyi lúdtalpbetét-készíttetés után a fogszabályzást tűztem ki az idei projektnek, miután felnőttkorban két bölcsességfogam is ránézett a kalendáriumára, hogy „úristen, a gazdatest már felnőtt, de én még nem bújtam ki, úgyhogy gyorsan kinövök totál ferdén és szétpogózom a többi foghavert, mielőtt kihúznak”.

A saját fogorvosom is elmondta az opciókat, amelyek nála elérhetőek, de a kutatómunkám végeztével a nála nem opcionális láthatatlan fogszabályzó mellett tettem le a voksomat, ugyanis szempont volt számomra az időintervallum (a fém-verzióval szemben ez másfél év helyett átlagosan fél év alatt fejti ki a hatását) és az esztétikum is (hiszen ez tényleg alig észrevehető). Nem beszélve arról, hogy nagyjából ugyanannyiba kerül, mint a hagyományos eljárás. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy átlátszó fogsor-burkot, és ezek a sínek egy pattintással bármikor ki- és betehetőek, és naponta kb. 22 órát kell viselni a sikeres végeredményhez.

Miután megtaláltam a számomra legszimpatikusabb rendelőt, ahol a nyári akción túl a közösségi médián olvasható vélemények is ódákat zengtek a szakorvos professzionalitásáról és az eredményes kezelésekről – fotókkal dokumentálva –, elmentem egy konzultációra. Egy patinás budai villaépületben eleve kevésbé feszeng az ember lánya, főleg, ha a doktornő tényleg egy tündér, és még a fogorvosi szék is egy madárcsicsergős, fenyőerdős ablakra néz. Egy tükörrel a kezemben végigmutogatta foganként, hogy melyikkel mit lehet elérni a kezelés végére, és mi az a probléma, amire nem alkalmas ez az eljárás. Például az alsó befordult szemfogaimmal várhatóan nem képes megbirkózni, de ennyi kompromisszum nekem belefér.

A teljeskörű tájékoztatás után fotókat készített a fogaimról, és egy foglenyomatot vett, ami olyan volt, mintha gyurmába harapnék: felidézte a legzsiványabb bölcsis korszakomat. Mivel kellően elszántnak mutatkoztam, átküldtek a szemben lévő épületbe egy panorámaröntgenre, és ígértek a következő hétre egy olyan 3D videót, amelyen látni fogom a teljes ütemtervet és a fogaim mozgását a kezelés alatt. Ezek a kisvideók minden szögből és verzióban meg is érkeztek a levélládámba, amelyeken már az is látszott, hogy négy apró tappancsot a felső és alsó szemfogaimra kell majd helyezni a megfelelő nyomásgyakorlás érdekében. A szakorvos még a konzultáción megnyugtatott, hogy ha szükség is lesz rá, ezek az ún. brackettek fogszínűek, úgyhogy csak az látja majd őket, aki teljesen belemászik az aurámba. Miután visszaírtam, hogy megfelel a terv, a már előre leegyeztetett időpontban mehettem is az elkészült síneimért egy héttel később.

Amikor megérkeztem a rendelőbe, hogy megkezdjem a kezelést, kellően fel voltam pörögve. Előzetesen felkészített a doktornő arra, hogy a fogközöket (egy fogzománcot nem sértő módon) meg kell kicsit reszelni ahhoz, hogy teret adjunk a fogak mozgatásának, mégis váratlanul ért az a kontraszt, ahogy a bájos csivitelést felváltotta a mini-reszelő vészjósló hangja.

Utána a minden részletre kiterjedő használati utasítást követően végre megkaptam az első láthatatlan fogszabályzómat, azaz két műanyag sínt, amelyek mellé járt a második sínpár is. Ennek az az oka, hogy csak havonta kell mennem konzultációra, viszont a síneket kéthetenként kell cserélni, tehát otthon térek át majd a következőre félidőben. A sínt felpattintani viszonylag egyszerű volt, a kipattintással első alkalommal szerencsétlenkedtem egy ideig, de az asszisztens megmutatta a sajátján, hogyan kell (ez ám a hitelesség, hogy neki is pont ilyen van, a doktornőnek pedig már volt), és azóta már flottul megy. Csak azt a képzettársítást kell fejben elengedni, hogy olyan, minta a protkódat vennéd ki, ami igen lohasztó lehet – szóval lehetőleg ne a párotok előtt parádézzatok ezzel.

Felkészítettek a rendelőben a lehetséges mellékhatásokra az első napokat illetően: nekem ugyan nem fájtak a fogaim egyáltalán, csak rendkívül furcsa volt az az állandó nyomásérzet meg az az érzés, mintha óvszert húztam volna a fogaimra, de a második napra feltörte a nyelvem alját az alsó sín széle, úgyhogy a doktornő előzetes tanácsára sima körömreszelővel igazítottam rajta.

Viszont plusz macera, mert minden evés után fogat és sínt is kell mosni, csak és kizárólag víziváskor maradhat bent a cucc, egyéb italnál pedig szájöblítés elegendő utána. Szóval hatszor meggondolod, hogy bedobsz-e egy szelet csokit két étkezés között, ezért én azt a módszert választottam, hogy kapásból ebéd után betömöm az arcomba a szokásos édességadagomat, hogy megússzam egy fogmosással kettő helyett.

A cikk írásakor még csak néhány napja viselem a fogszabályzót, de bízom benne, hogy megéri a vesződést, és eddig nagyon jók a visszajelzések arra vonatkozóan, hogy tényleg alig veszik észre a körülöttem lévők, valamint a beszédem sem lett olyan, mintha szájpecekkel magyaráznék.

Aki felnőtt korban vágna bele tehát a fogszabályzásba, annak ez az alternatíva nagyon is élhető megoldást jelent. Csak válogassátok meg, hogy milyen szakember kezébe adjátok a fogaitok sorsát, mert egy elrontott kezelésből esztétikailag és anyagilag is rémálom lehet az álommosoly helyett.

Teljesen felhagyott az autóval való közlekedéssel egy négygyermekes brit család, ezzel pedig több ezer fontot spóroltak meg - számolt be róla a Yahoo News.

Korábban egy Volkswagen Tourannal mentek mindenhová, de a koronavírus-járvány idején, amikor nem kocsikáztak annyit, megtapasztalták, mennyit lehet spórolni így. Mikor tavaly januárban elromlott a tízéves kocsijuk, és megtudták, mennyibe kerülne megjavítani, úgy döntöttek, inkább nem is kell nekik autó. Kétezer fontért el is adták, azóta pedig a lakóhelyükön, Bournville-en belül gyalog vagy biciklivel, hosszabb utakra pedig busszal vagy vonattal közlekednek. Elmondásuk szerint már legalább 3500 fontot (1,5 millió forint) spóroltak azzal, hogy nem kell autót fenntartaniuk és tankolniuk.

- mondta az anya, Ruth.

Hozzátette, hogy bár az is hozzájárult a döntésükhöz, hogy ezzel óvják a környezetet, de valójában azért léptek, mert soha nem volt elég pénzük egy igazán megbízható autóhoz. Manapság pedig a megélhetés költségei annyira megdrágultak, hogy jelenleg még annyira se engedhetnék meg maguknak a kocsit, mint akkor, amikor eladták. A 38 éves nő szerint egyébként a magas üzemanyagárak miatt is sokan elgondolkodnak mostanában azon, hogy valóban szükségük van-e autóra.