5 dolog, ami miatt kiakaszt a karantén
Ma kimentem a közeli erdőbe rollerezni egy kicsit. Hála az én hű oxelóm nagy kerekének (és az operatív törzs még ki nem adott tilalmának) nem volt kivitelezhetetlen a dolog, bár kétségtelenül nem a legkényelmesebb terep, azonban ott legalább egyedül vagyok. A fák, a madarak, a bogarak (amiknek annyira nem örülök), én és a gondolataim.
Aki követi a Boldognak lenni oldalamat, az a videóimból tudhatja, hogy március 9 óta karanténban vagyok. Ez már lassan egy hónap, amit a társasági távolságtartás jegyében töltök. Az csak az egyik oldal, hogy a családtagjaimtól, a barátaimtól és a klienseimtől távol vagyok, de itt van a másik oldala is, hogy ennek értelmében 24 órában a közeli családtagjaimmal vagyok összezárva. Azt gondolom, hogy egész jól viselem, viselhetném sokkal rosszabbul is. Persze, néha elgurul a pirula, akkor az összes nem létező tököm tele van az összezártsággal, de amikor szelepet nyitok az érzéseimnek, akár csak azzal, hogy megengedem magamnak, hogy tele legyen a hócipőm, akkor meglátom, hogy alapjába véve szerencsés vagyok.
Mivel ma is egy elgurult pirulámat kergettem otthon, elkezdtem magamban sorolni, hogy mennyire elegem van a bezártságból, és rá kellett jönnöm, hogy elképzelhető, hogy semmi köze a karanténnak a kiborulásomhoz. Pedig milyen jó érzés volt ráfogni a nyűgöt valami külső körülményre.
1.
Elegem van, hogy a háztartás nagy részét én művelem. (Ez a bezártság miatt van, vagy mert nem vonom be szép szóval, vagy sárkány nyelven ? a többieket a feladatok elvégzésébe?)
2.
Nem tarthatom a barátaimmal a kapcsolatot. (Miért is nem hívtam fel őket videóhívással?)
3.
Nem tudok elmenni venni egy tavaszi nadrágot, amit már olyan régen terveztem. (Miért nem vettem meg eddig, de mikor is akarom felvenni? Amikor a nappaliból kimegyek a teraszra?)
Laurette Chapuis képe a Pixabay -en.
4.
Ijesztő a fenyegetettség, hogy nekem vagy a szeretteimnek baja eshet. (A vírus előtt nem volt esély arra, hogy bármilyen rendkívül gáz betegség megtámadja, vagy baleset érje őket?)
5.
Impulzusszegények a mindennapjaim. (Legyek már őszinte, hányszor mondtam az elmúlt években, hogy sokat dolgozom, állandóan rohanok valahova, és túl sok az inger, amit már nem tudok befogadni…na, ugye.)
Rá kellett jönnöm, hogy nem a járvány okozta bezártság a problémám, hanem az, hogy az összezártság miatt, minden olyan csontváz kiesik a szekrényből, amivel már régen kezdeni kellett volna valamit. Szóval, ami igazán kiakaszt, az nem az, hogy nem mehetek sehova, hanem az, hogy vannak dolgok, amiket évek óta figyelmen kívül hagytam és most ott gyűlnek a nappaliban egy-egy dobozban arra várva, hogy az új élet szokásait kialakítva a helyükre kerüljenek.
Így aztán odáig jutottam a nagy megvilágosodásomban, hogy nem is elzárva vagyok, hanem csak bekopogtatott a lehetőség, hogy olyan életmódra rendezkedjek be, amiben jól érzem majd magam, ha elintegettem, elsirattam azt az időszakot, azt a kényelmes életnek titulált hamis illúziót, amelyben eddig éltem.
Téged mi akaszt ki a legjobban a bezártságban?
