10 emberből 4 első gyerekkori emléke csak kitaláció, meg is fejtették, hogy miért
Martin Conway professzor tanulmánya 6641 ember első emlékeit vizsgálta.
A kutatók megállapították, hogy az elmesélt emlékek közül 2487 db a résztvevők kétéves kora előtt született - például olyan pillanatokról, amikor a babakocsiban ültek. Illetve 14%-uk állította azt, hogy emlékszik egy eseményre az első születésnapa előttről is - néhányan pedig a saját születésüket megelőző emlékképeket is fel tudtak idézni.
Conway és csapata arra a következtetésre jutott, hogy ezek az emlékek nem valószínű, hogy valódi eseményeket őriznek - az emberek korából kifolyólag, amikor elraktározták őket.
Ha ez igaz, az azt jelenti, hogy sokan olyan dolgokra emlékeznek életünk korai fejezeteiből, amik soha nem történtek meg.
Ennek oka valószínűleg sokkal mélyebbre nyúlik az emberek testi állapotánál - sóvárgunk azért, hogy létezésünk egységes forgatókönyvet kapjon, ennek értekében pedig ösztönösen kitalálunk történeteket, hogy teljesebb legyen kép.
"Az embereknek van egy élettörténete, és ahogy idősebbé válnak, gyakran életük egészen korai szakaszáig kell visszanyúlniuk"
- állítja Conway.
A források ellenőrzése segíthet a kérdésben:
"Akárhányszor egy emlék felötlik bennünk, döntést kell hoznunk - megtapasztaltuk-e azt [egy eseményt], elképzeltük-e vagy beszéltünk-e róla más emberekkel"
- mondja Kimberley Wade pszichológus, a Warwicki Egyetem kutatója.
A legtöbbször megtudjuk határozni, hogy honnan származnak ezek a mentális élmények, ám olykor tévedünk.
Valami, amiről sokat beszéltünk - például egy másik ember tapasztalata - olyannyira meggyőzően ölti magára az emlékkép jelleget a fejünkben, hogy magunk is elhisszük, hogy velünk történt.
Memóriával kapcsolatos kísérletek bizonyították például, hogy kitalált életrajzi emlékeket tudtak ültetni önkéntesek fejébe, akik végül azt is elhitték, hogy elvesztek egy bevásárlóközpontban és teáztak a brit királyi családdal.
Julia Shaw, a londoni egyetemi kutatója pedig bemutatta, hogy meg lehet győzni szinte bárkit arról, hogy elkövetett egy olyan erőszakos bűncselekményt, ami valójában soha nem történt meg.
Memória-lekérdezési technikák segítségével a résztvevőkhöz három interjú során úgynevezett vezető kérdéseket intéztek.
Végül 70%-uk alkotott hamis emléket egy olyan fiatalkori bűncselekményről, ami egyáltalán nem volt valós.
Mégis, közel háromnegyedük még élénk leírásokat is adott arról, hogy hogy néztek ki a rendőrök az esetnél.
Ez bizonyítja, hogy például egy nagyon szuggesztív interjú hatására az emberek könnyen hihetetlenül részletgazdag emlékeket generálhatnak.
" A kutatásom alapján azt mondhatom, hogy mindenki képes komplex hamis emlékeket kialakítani magában, ha megvannak hozzá a szükséges körülmények"
- mondja Shaw.
Forrás: BBC
