Már az Antarktisz havában is megjelent a mikroműanyag, egy része 6000 kilométerről került oda
Nincs menekvés a műanyag elől, olyannyira beleette már magát életünkbe, szervezetünkbe, a természetbe. Olyan helyeken is felbukkannak nyomai, ahol el sem tudtuk volna eddig képzelni: az óceán legmélyebb árkaiban, a civilizációtól távoli hegyek levegőjében, sőt, emberi vérben is.
Legutóbb a Cryosphere című szakfolyóiratban közzétett tanulmányból megtudhattuk, hogy
Pedig az Antarktiszt tartották régóta az utolsó megmaradt természetes területnek, amelynek nagy részét még nem alakította át az emberi tevékenység.
Az új-zélandi Canterbury egyetem kutatói a Ross-selfjég területén 19 különböző ponton gyűjtöttek frissen esett havat, és 29 mikroműanyag-részecskét találtak egy liternyi megolvadt hóban. Ez magasabb koncentráció, mint amelyet korábban a Ross-tengerből és a Déli Jeges-tengerből vett mintákban találtak – írja a Mongabay.
Az eredmény magukat a tanulmány szerzőit is meglepte. Laura Revell professzornő egyenesen arra számított, hogy ezen az elhagyottnak hitt helyen egyáltalán nem bukkannak műanyagra.
„Újabb ösvény nyílt meg a mikroműanyagok számára a környezetünkbe, és azt mutatja, hogy a szárazföld ugyanúgy ki van téve szennyezésünknek, mint a tenger. Ha bekerülnek a környezetbe, az élő szervezetekbe, bejuthatnak az élelmiszerláncba, amelynek negatív hatásai lehetnek egészségre, beleértve a növekedési rátákra, a szaporodásra és az általános biológiai funkciókra” – figyelmeztet Revell.
Rájöttek, hogy a legtöbb műanyag az Antarktisz kutatóállomásain dolgozó kinti ruházataiból és felszereléseiből származik. Ezt bizonyítja, hogy az egyes állomások közelében háromszor akkora volt a koncentráció, mint másutt. De voltak olyan mikroműanyagok, amelyek sokkal messzebbről, akár 6000 km-es távolságról érkeztek az Antarktisz e területére – állapította meg a tanulmány.
Egyre többen keresik a választ arra, hogy a szárazföldre került mikroműanyagok miként juthatnak az atmoszférába. Az egyik elmélet szerint az óceánba.
Natalie Welden, a glasgow-i egyetem környezettudományi és fenntarthatósági előadója szerint a műanyag tartós struktúrája miatt „ideális szennyezőanyag”, mivel könnyű súlya miatt viszonylag széles területet képes beborítani, és a szél is könnyedén felkaphatja és szanaszét sodorhatja.
Ha már bekerült az atmoszférába, vagy lehull az esővel és a hóval, vagy pedig messzire szál a globális légáramlatokkal. Ha mindezekhez hozzáadjuk a vízi szállítást, a szennyvízcsatornákat és szemétlerakókat, érthető, hogy lassan alig találunk olyan helyet, ahol nem találkozunk műanyag-darabokkal – mondta Welden, aki felhívta a figyelmet arra, hogy az antarktiszi hómintákban talált szintetikus rostok nagyon hasonlítanak ahhoz, amelyek például az otthonuk közelében láthatunk, öltözködésük, ruháik mosása következményeképpen.
Aggodalomra ad okot az is, hogy az atmoszférába került mikroműanyagok befolyásolhatják a klímát, a felhők képződésében játszott szerepükkel.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
![Wikimedia Commons](https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Ross_Ice-Shelf.jpg"){kind=link}