Ez a kérdés minden télen felmerül a párok között, amikor az egyik fél tüsszögni kezd. Különösen most érdekes, szuperinfluenza idején.
Az, hogy meghitt összebújsz-e a pároddal, ilyenkor nem csupán érzelmi döntés, hanem egészségügyi szempontból is fontos.
A válasz pedig sokkal árnyaltabb, mint egy egyszerű igen vagy nem.
Amerikai Járványügyi és Betegségmegelőzési Központ márciusi iránymutatásán alapuló szakmai konszenzus egyértelmű:
ha tünetekkel járó légúti fertőzésed van (akár megfázás, akár influenza), ne csókolózz senkivel.
Akkor térhetsz vissza a szoros fizikai kontakthoz és a csókolózáshoz, ha legalább 24 órája lázmentes vagy lázcsillapítók használata nélkül, és az összes tüneted összességében javuló tendenciát mutat. Ezt követően azonban még további öt napig érdemes fokozott óvatossággal eljárni. Létezik azonban egy kőbe vésett kivétel:
ha aktív ajakherpeszed van, a hólyagok teljes gyógyulásáig a csókolózás szigorúan tilos.
De miért pont ez a szabály? A válasz a vírusok viselkedésében rejlik.
Az influenzavírus már a tünetek megjelenése előtti napon is fertőzhet, és a betegség kezdetétől számítva általában 5–7 napig maradsz fertőzőképes, a legintenzívebb időszak pedig az első három nap.
A megfázást okozó rhinovírusok a tünetek előtti egy-két napban és a betegség korai szakaszában terjednek a legkönnyebben.
Mivel a kórokozók légúti váladékkal, cseppfertőzéssel és szennyezett felületek érintésével terjednek, a fizikai közelség megsokszorozza az átadás esélyét.
Érdekes módon a tudomány szerint maga a csókolózás nem feltétlenül a legfőbb bűnös.
Egy 1984-es kísérletben, ahol fertőzött személyek csókoltak meg egészséges önkénteseket, tizenháromból mindössze egyetlen ember kapta el a vírust. Ezzel szemben, amikor együtt élő párokat vizsgáltak, a természetes átadás aránya már 33–41% között mozgott. „A vírus a légúti rendszerből származó nyákban utazik, nem a nyálban, hacsak nincs csúnya köhögésed, és a légúti nyák nem keveredik a nyáladba” – magyarázta Ron Eccles professzor. Egy másik szakértő még tovább megy.
„Az emberek kerülik a csókolózást, ha megfáztak, de nagyobb valószínűséggel adnak át egy fertőzést azzal, ha kezet fognak valakivel” – mondta Sally Bloomfield professzor a London Evening Standard lapnak, rávilágítva a kéz- és felülethigiéné fontosságára.
Ám bizonyos helyzetekben a kérdés nem vita tárgya.
Az újszülöttek és csecsemők védelme a legfontosabb. Az RSV nevű vírus, amely a kisgyermekekre különösen veszélyes, közvetlen érintkezéssel is terjedhet, például egy baba arcára adott puszival.
Ha betegnek érzed magad, a csecsemők puszilgatása tilos. Ha a gyereked beteg, taknyos, a csoportjában vagy osztályában betegek vannak, szintén ne puszilgasson kisbabákat, és ne menjetek látogatóba oda, ahol csecsemő van.
Mit tegyél, ha úgy érzed, influenzás vagy? Influenza gyanúja esetén az első 48 órában elkezdett antivirális kezelés lerövidítheti a betegség időtartamát, és ezzel a kockázatos periódust is.
Az egy háztartásban élők számára a legkritikusabb 3–5 napra praktikus szabályok javasoltak: külön alvás, külön evőeszközök és külön kéztörlő törölközők használata, gyakori kézmosás, az ágyneműhuzat cseréje minden nap, és rendszeres szellőztetés.
És amúgy se használjatok közösen törölközőket.
C-vitamin, sok folyadék, gyömbér, pihenés - ez a mi tippünk. Ha rendben van az immunrendszered, gyógyszerek nélkül is rendbe jössz néhány nap alatt. Csak bakteriális felülfertőződés idején lehet szükség súlyos esetben antibiotikumra.
A szeretetet pedig csókok nélkül is ki lehet fejezni, például a meleg tea elkészítésével.
Kockázatos-e a csókolózás?
Ez a kérdés minden télen felmerül a párok között, amikor az egyik fél tüsszögni kezd. Különösen most érdekes, szuperinfluenza idején.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Azonos kalória, 9 kilós különbség: az ikrek kísérlete borítja mindazt, amit a fogyókúráról hittünk
Egy egypetéjű ikerpár 12 héten át tesztelte, számít-e az étkezés időzítése azonos kalóriabevitel mellett. Az eredmények szerint a betarthatóság és az életmód felülírhatja a matematikai alapú diétás modelleket.
Két genetikailag azonos ember ugyanazt a célt tűzi ki maga elé: napi 2 500–3 000 kalória elfogyasztását edzés mellett. Ezt a helyzetet tesztelte Hugo és Ross Turner, a kalandor egypetéjű ikerpár, akiknek legújabb, 12 hetes kísérlete komoly visszhangot váltott ki.
Miközben Hugo közel 5 kilogrammot fogyott, addig Ross testsúlya több mint 4 kilogrammal gyarapodott.
A február 20-án publikált eredmények megkérdőjelezik a diétákról alkotott eddigi képet, és rávilágítanak, miért nem elég csupán a kalóriákat számolni.
A Turner ikrek vizsgálatának lényege nem a kalóriák számában, hanem azok időzítésében rejlett. Míg mindketten ugyanazt az energia-célértéket követték, Hugo a 16:8-as időszakos böjtöt alkalmazta, vagyis a napi étkezéseit egy szűk, nyolcórás ablakba sűrítette.
„Azt hiszem, 10 vagy 11 óra körül ettem először, és 6 vagy 7 körül fejeztem be” – részletezte a módszerét. Ezzel szemben Ross egy jóval tágabb, nagyjából 16 órás étkezési ablakot tartott.
Az ikrek korábbi tapasztalataikból már sejtették, hogy a böjtölés hatékony lehet számukra. „A böjt elég jól működik nálunk… jobban teljesítünk, amikor böjtölünk” – mondta Ross a UNILAD-nek.
Hugo bevallotta, hogy a szűk időablak miatt nehézséget okozott számára a célérték elérése.
„Nagyon nehéz volt… őszintén szólva valószínűleg küzdöttem azzal is, hogy elérjem a 2 500–3 000 kalóriát, mert lényegében kétóránként kellett ennem.”
Bár a Turner ikrek esete látványos, a tudományos közösség óvatosabb.
Egy februárban publikált, nagyszabású Cochrane-összefoglaló 22 korábbi vizsgálatot elemezve arra jutott, hogy az időszakos böjt összességében „kevés vagy semmi” többletet nem ad a hagyományos kalóriamegszorításhoz képest a súlycsökkenésben.
Egy 2022-es kutatás szerint, ahol a kalóriabevitel kontrollált volt, a nyolcórás étkezési ablak nem járt szignifikáns többlet-súlyvesztéssel az időkorlát nélküli diétához képest.
Ezzel szemben egy 2023-as, 2-es típusú cukorbetegséggel élőket vizsgáló tanulmány azt találta, hogy a nyolcórás ablak kalóriaszámolás nélkül is hatékony volt a súlycsökkentésben és a vércukorszint javításában, valószínűleg a spontán bevitelcsökkenés miatt.
A különbséget több tényező magyarázhatja. Az egyik a nem edzés jellegű aktivitás (NEAT), ami a napközbeni apró mozgásokat – séta, lépcsőzés – jelenti, és egyénenként akár napi több száz kalóriával is eltérhet.
Számít a makrotápanyagok aránya is: a több fehérje és rost jobban telít és magasabb a termikus hatása. Emellett az alvás minősége és a stressz-szint is befolyásolja az étvágyat szabályozó hormonokat.
A Turner ikrek esete azért is különösen izgalmas, mert a genetikai háttér azonossága kiemeli ezeknek a viselkedésbeli és környezeti faktoroknak a jelentőségét.
Egy korábbi, a Stanford Egyetemen végzett ikervizsgálat is kimutatta, hogy egy vegán és egy mindenevő diéta már nyolc hét alatt is drámai különbségeket okozott az ikrek koleszterin- és inzulinszintjében.
Két genetikailag azonos ember ugyanazt a célt tűzi ki maga elé: napi 2 500–3 000 kalória elfogyasztását edzés mellett. Ezt a helyzetet tesztelte Hugo és Ross Turner, a kalandor egypetéjű ikerpár, akiknek legújabb, 12 hetes kísérlete komoly visszhangot váltott ki.
Miközben Hugo közel 5 kilogrammot fogyott, addig Ross testsúlya több mint 4 kilogrammal gyarapodott.
A február 20-án publikált eredmények megkérdőjelezik a diétákról alkotott eddigi képet, és rávilágítanak, miért nem elég csupán a kalóriákat számolni.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
„Ez a tanulmány segít túllépni a régóta tartó vitán az alacsony szénhidráttartalmú és az alacsony zsírtartalmú étrendek között” – mondja Harlan Krumholz, a Yale Egyetem kardiológusa, a Journal of the American College of Cardiology főszerkesztője. A Harvard Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint az az étrend, amely túl sok feldolgozott élelmiszert, állati fehérjét vagy zsírt tartalmaz, és kevés benne a zöldség, a gyümölcs, a teljes kiőrlésű gabona és az egészséges zsír, hosszú távon nem tesz jót a szív- és érrendszernek. Ez még akkor is igaz, ha az étrend egyébként alacsony zsír- vagy szénhidráttartalmúnak számít.
„Ha csak a tápanyag-összetételre, és nem az ételek minőségére összpontosítunk, az lehet, hogy nem jár egészségügyi előnyökkel” – vonja le a következtetést Zhiyuan Wu, a Harvard epidemiológusa, a kutatás vezetője.
A kutatásban azoknak, akik egészséges és változatos étrendet követtek, magasabb volt a vérükben a „jó” koleszterin szintje, és alacsonyabbak a vérzsír-, valamint a gyulladásos értékeik.
Náluk a koszorúér-betegség – a szívinfarktus leggyakoribb oka – kialakulásának kockázata is jelentősen alacsonyabb volt.
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az egészséges alacsony szénhidráttartalmú és alacsony zsírtartalmú étrendek közös biológiai útvonalakon keresztül javíthatják a kardiovaszkuláris egészséget” – magyarázza Wu. Szerinte az étrend általános minőségére való összpontosítás rugalmasságot adhat az embereknek, hogy a preferenciáikhoz illeszkedő étkezési mintákat válasszanak, miközben továbbra is támogatják a szív egészségét.
A tanulmány korlátja, hogy önbevalláson alapult, a résztvevők pedig mind egészségügyi szakemberek voltak, így az átlagosnál magasabb lehetett az egészségtudatosságuk és jobb az ellátáshoz való hozzáférésük. Ugyanakkor a követés időtartama – több mint 5,2 millió személyév – figyelemre méltó.
A kutatás megerősíti a korábbi bizonyítékokat, mely szerint a kevesebb feldolgozott és ultrafeldolgozott élelmiszer és a több teljes kiőrlésű gabona, illetve zöldség fogyasztása a legkedvezőbb.
Harlan Krumholz szerint a lényeg egyértelmű: „Az eredmények azt mutatják, hogy a szív egészsége szempontjából az számít leginkább, milyen minőségű ételeket esznek az emberek. Akár alacsonyabb szénhidráttartalmú, akár alacsonyabb zsírtartalmú egy étrend, ha a növényi alapú ételeket, a teljes kiőrlésű gabonákat és az egészséges zsírokat hangsúlyozza, az jobb kardiovaszkuláris kimenetelekkel társul.”
A szívünk egészségének titka nem a szénhidrátok vagy a zsírok görcsös számolgatásában rejlik.
Hanem abban, hogy milyen minőségű ételeket teszünk a tányérra.
Erre jutott egy hatalmas, közel 200 ezer embert közel harminc éven át követő kutatás.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A gyilkos kór, amit sokan észre sem vesznek: nyolc tünet, ami vérmérgezésre utalhat
Új tanulmány kongatta meg a vészharangot a szepszis valódi arcáról. A kórházi betegek ötöde belehal a betegségbe, amit egy egyszerű fertőzés is kiválthat.
A megdöbbentő adatok szerint a kórházi esetek négy százalékában közrejátszik, a betegek ötöde pedig három hónapon belül meghal.
„Ez a szepszist a rákkal egyformán gyakorivá teszi, hasonlóan kedvezőtlen hosszú távú következményekkel, és olyan halálossá, mint az akut miokardiális infarktus, vagyis a szívinfarktus” – közölte Adam Linder, a tanulmány vezető szerzője. A túlélőknek sincs könnyű dolguk. „A szepszisből felépülők háromnegyede hosszú távú szövődményeket is tapasztal, például szívinfarktust, vesegondokat és kognitív nehézségeket” – tette hozzá a kutató.
De mi is pontosan ez az alattomos ellenség, a vérmérgezés?
A szepszis nem maga a fertőzés, hanem a szervezetünk pusztító válasza a fertőzésre.
Amikor egy meglévő betegség, legyen az akár egy egyszerű influenza, COVID–19 vagy egy bakteriális tüdőgyulladás, kicsúszik az irányítás alól, az immunrendszerünk az egészséges szöveteket is támadni kezdi. Az teszi különösen veszélyessé, hogy a vérmérgezést rendkívül nehéz nyomon követni a statisztikákban. Az orvosok diagnosztikai kódok alapján sorolják be a betegeket.
„Mivel a szepszis fertőzés következményeként kialakuló másodlagos diagnózis, az állapotot jelentősen aluldiagnosztizálják, mert gyakran az alapbetegség határozza meg a diagnosztikai kódot”
– magyarázta Lisa Mellhammar, a tanulmány társszerzője.
A gyors felismerés életet menthet, ezért létfontosságú ismerni a tüneteket.
Figyelj, ha zavartnak érzed magad, összefolyik a beszéded, szapora a szívverésed, lázad van vagy éppen erős hidegérzetet tapasztalsz.
Mi utalhat még erre a lappangó betegségre?
A nyirkos, izzadt, sápadt vagy foltos bőr, a légszomj és a nyomásra el nem halványuló kiütés szintén vészjel.
A betegek gyakran elviselhetetlen fájdalomról és mélységes rosszullétről számolnak be, a túlélők pedig egyfajta „közelgő végzet” érzéséről beszéltek.
Csecsemőknél és kisgyermekeknél a túlzott aluszékonyság, a szokatlan sírás és a zajos, szapora légzés adhat okot gyanúra. Ha ezeket észleled, azonnal kérj sürgősségi ellátást, és mondd ki a kulcsszót: szepszisre gyanakszom.
A svéd kutatócsoport a Lund Egyetemen egy újszerű, adatalapú módszerrel dolgozott, amely az elektronikus egészségügyi nyilvántartások átfésülésével azonosította a lehetséges eseteket, messze túllépve a hagyományos diagnosztikai kódokon. Ez a megközelítés tárta fel a probléma valódi mértékét, megmutatva, hogy a korábbi becslések jócskán alulértékelték a kórkép előfordulását. A módszerük annyira sikeresnek bizonyult, hogy most az Európai Szepszis Szövetséggel karöltve egy egész Európára kiterjedő vizsgálatot készítenek elő.
A probléma globális: a nemzetközi egészségügyi szervezetek szerint a szepszis évente milliók életét követeli világszerte, és a halálozások jelentős része megelőzhető lenne a korai felismeréssel és a megfelelő, azonnali kezeléssel. A svéd vizsgálat is ezt a célt szolgálja. „Bár a szepszisellátás az utóbbi években javult, fejlesztenünk kell a diagnosztikai módszereinket, hogy a betegeket korábban azonosíthassuk” – hangsúlyozta Linder. „Kulcsfontosságú a szepszissel kapcsolatos tudatosság növelése a nyilvánosság és a döntéshozók körében is, hogy a források megfelelően legyenek elosztva.”
Egy kutatás szerint a délelőtt beadott rákgyógyszer duplájára növelheti a túlélést – tovább vizsgálják a szenzációs tanulmányt
Több mint egy tucat megfigyeléses vizsgálat azt találta, hogy azoknál a daganatos betegeknél, akik véletlenszerűen a nap korábbi szakaszában kapnak olyan immunterápiás gyógyszereket, amelyek segítik bizonyos immunsejteket a rákos sejtek elpusztításában –, számottevően alacsonyabb a betegség súlyosbodásának és a halálozásnak a kockázata.
Mi lenne, ha egyetlen apró döntés – a kórházi kezelés időpontja – hónapokkal, sőt, akár egy évvel hosszabb életet jelenthetne egy rákbeteg számára?
Nem egy új, dollármilliókba kerülő gyógyszerről van szó, hanem egy olyan beavatkozásról, ami látszólag semmibe sem kerül: az órára nézésről.
Egy február elején publikált, mérföldkőnek számító klinikai elemzés pontosan ezt az elképesztő lehetőséget vetette fel, miután kimutatta, hogy
a délelőtt adott immunterápia drámaian hatékonyabb lehet a tüdőrák kezelésében.
A tudományos közösség kezdeti eufóriáját azonban hetekkel később egy váratlan fordulat hűtötte le: a közleményt jegyző, nagy presztízsű folyóirat maga jelentette be, hogy vizsgálatot indít a tanulmány egyes adatai miatt.
A szenzációt keltő publikáció a Nature Medicine című lapban jelent meg. A kínai Hunan Rákkórházban lefolytatott, LungTIME-C01 elnevezésű, randomizált, fázis 3-as vizsgálatban 210 előrehaladott, nem kissejtes tüdőrákban szenvedő beteget vontak be.
A résztvevőket véletlenszerűen két csoportba sorolták: az egyik fele délután 3 óra előtt, a másik pedig 3 óra után kapta meg az immun- és kemoterápiás infúziót az első négy kezelési ciklus során.
Az eredmények döbbenetes különbséget mutattak. Azoknál a betegeknél, akiket korábban kezeltek, a betegség rosszabbodásáig eltelt idő mediánértéke 11,3 hónap volt, míg a délutáni csoportban csupán 5,7 hónap. A teljes túlélés mediánja még drámaibb képet festett: 28,0 hónap a 16,8 hónappal szemben.
Február 19-én a Nature Medicine szerkesztői egy hivatalos jegyzetet fűztek a cikkhez, amelyben közölték: „A szerkesztők azért adják ki ezt a jegyzetet, hogy figyelmeztessék az olvasókat: aggályok merültek fel a vizsgálat clinicaltrials.gov-on szereplő regisztrációs adatlapja és a tanulmány publikált protokolljának verziója, valamint a tanulmány egyes megállapításai közötti ellentmondásokkal kapcsolatban.” A folyóirat vizsgálatot indított, amelynek lezárultáig a tanulmány eredményeit fokozott óvatossággal kell kezelni.
A helyzetet a szakértők is vegyes érzelmekkel fogadták. Sumanta Pal, a City of Hope onkológusa elismerte a kutatás jelentőségét.
„Szkeptikus voltam ezzel a jelenséggel kapcsolatban, noha a saját laborunkban is sikerült reprodukálnunk. Erőteljes dolog randomizált adatokat látni, amelyek ezt alátámasztják, és ez egyértelműen további vizsgálatokat tesz szükségessé”
– mondta a STAT-nak. Roy Herbst, a Yale Rákközpont igazgatóhelyettese ennél jóval óvatosabb volt. „Érdekes. Ez talán egy ébresztő, hogy jobban megnézzük… Én még nem állok készen erre… Nem lenne kivitelezhető” – nyilatkozta szintén a STAT-nak, utalva a kórházi logisztika azonnali átalakításának nehézségeire. Eközben a tanulmány egyik társszerzője, Tony Mok, a Hongkongi Kínai Egyetem professzora egy intézményi közleményben hangsúlyozta:
„Az eredmények rendkívül biztatóak, mivel a kezelés időzítésének egyszerű módosítása növelheti a terápia hatékonyságát és javíthatja a túlélést anélkül, hogy az további költséget róna a betegre vagy az egészségügyi rendszerre.”
A jelenség mögött meghúzódó biológiai magyarázat a szervezetünk belső, 24 órás órája, a cirkadián ritmus. Ez a biológiai óra nemcsak az alvás-ébrenlét ciklusunkat szabályozza, hanem az immunrendszerünk működését is. A daganatsejtek elpusztításában kulcsszerepet játszó CD8+ T-sejtek aktivitása és vándorlása a szervezetben napszakonként változik. A kínai vizsgálat alátámasztotta ezt az elméletet, mivel a délelőtti csoportban vett vérmintákban kedvezőbb immunprofilt mutattak ki, ami arra utal, hogy az immunrendszer reggelente „harapósabb” a ráksejtekkel szemben.
Az ötlet, hogy a kezelés időzítése számít, nem teljesen új.
Az elmúlt években több megfigyeléses, úgynevezett retrospektív tanulmány is utalt arra, hogy a korai napszakban adott immunterápia előnyösebb lehet.
Egy kissejtes tüdőrákkal foglalkozó kutatás például a halálozás 63%-kal alacsonyabb kockázatával hozta összefüggésbe a délután 3 óra előtti kezelést. Az ilyen vizsgálatoknak azonban van egy komoly korlátja: nem tudják kizárni az egyéb torzító tényezőket. Éppen ezért számít mérföldkőnek a mostani randomizált vizsgálat, ahol a véletlenszerű besorolás elvileg kiküszöböli ezeket a torzításokat.
A helyzetet látva sok betegben felmerülhet a kérdés, mit tegyen most. A szakértők szerint az alábbi kérdéseket érdemes feltenni a kezelőorvosnak: van-e mozgástér az infúzió időpontjában anélkül, hogy a kezelési ciklus csúszna? Az én állapotom és mellékhatásaim mellett van-e olyan érv, ami miatt az egyik napszak előnyösebb lehet? És a legfontosabb: ha csak délutáni időpont van, az biztosan rontja az esélyeimet? A jelenlegi, ellentmondásos adatok alapján a válasz erre egyértelmű nem. A legfontosabb a kezelés folyamatossága, amelyet egy bizonytalan kimenetelű időzítési kérdés miatt semmiképpen sem szabad megszakítani.
A tudományos közösség most a független megerősítésre vár. Az Egyesült Államokban már zajlik egy nagyobb, több daganattípust vizsgáló kutatás, amely pontosan az immunterápia időzítésének hatásait méri.
Mi lenne, ha egyetlen apró döntés – a kórházi kezelés időpontja – hónapokkal, sőt, akár egy évvel hosszabb életet jelenthetne egy rákbeteg számára?
Nem egy új, dollármilliókba kerülő gyógyszerről van szó, hanem egy olyan beavatkozásról, ami látszólag semmibe sem kerül: az órára nézésről.
Egy február elején publikált, mérföldkőnek számító klinikai elemzés pontosan ezt az elképesztő lehetőséget vetette fel, miután kimutatta, hogy
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
