Valami van a piros padok mögött
Piros padokat mentem fényképezni a Városligetbe. Az internet előtti világban ezeket az asztalos piros padokat ritkán lehetett üresen látni. Az ilyen asztalos padokat a ligeti sakkorzók használták előszeretettel.
Amikor fotóztam, akkor tűnt fel, hogy a padok mögött számomra új és ismeretlen emlékműegyüttes van. Ahn Eak Tai emlékműve, aki Kodálytól tanult, a Zeneakadémiára járt, és a koreai zenében magyarországi tanulmányait használta kapaszkodóul. Az emlékmű előtt kitaposott fű, ezek szerint többen látogatják.
A Múltmentő blog a szerkesztő örökölt, régi tárgyainak története, felújítása, használata. Bolhapiaci szerzemények, és azok felhasználása.
Kirándulások Magyarországon. Történetek tájakról, emberekről. Műemlékjellegű épületekről, és szakrális emlékekről.
Ahn Eak Tai 1938-41 között élt Budapesten és 1939-től két évig a Zeneakadémia hallgatója volt. Zeneszerzést Kodály Zoltántól tanult, akit egyik mesterének említenek.
A magyar állam ösztöndíjasa volt, a híres Eötvös Collegiumban lakott, ezt a lehetőséget csak a nagyon tehetséges diákok kapták meg. A hazai zenei élet más kiválóságai is felfigyeltek rá, így Bartók Béla és Dohnányi Ernő. Velük már első budapesti útja alkalmával találkozott 1936-ban, amikor meghívást kapott, hogy vezényelje a Rádió Szimfonikus Zenekart.
A második világháború előtt később is többször járt Magyarországon, vendégkarmesterként saját műveit is játszotta, többször a Rádió Szimfonikus Zenekar élén. Az egész világon elismert karmester szerezte a koreai himnusz zenéjét is. (Forrás: www.budapest.hu)
Nem világraszóló titok, de a piros padok mögött megbúvó emlékműről talán kevesen tudják miért is áll ott. Tekintsétek ezt egy újabb bizonyítéknak, hogy Kodály és Bartók valóban meghatározója volt a nemzetközi zenei életnek.
Nyomj egy lájkot, ha tetszett a cikk!