Megnéztük a pálmafás "tengerpartot" Budapest szélén
Homokos, pálmafás "tengerpart" a főváros szélén? Na, ezt nekünk is meg kell néznünk! Meg se várjuk, hogy beindítsák az állítólagos buszjáratot, ami majd közvetlenül odavisz a Lupa-tóhoz: fogjuk magunkat, és a kellemes, nyári melegben kizötyögünk a HÉV-vel Budakalászig, és lenyomjuk a húsz-harminc perces sétát az immáron fürdőzőtóvá avanzsált bányatóhoz.
Alig várjuk, hogy megtekintsük a legismertebb fesztiválokat és szórakozóhelyeket tulajdonló Gerendai Károly legújabb projektjét, de közben azért kételkedve feltételezzük, hogy a pár napja megnyitott Lupa strandot már most végleges formájában találnánk. Jók a megérzéseink: a tóhoz közeledve egyelőre még markánsan szembetűnnek a parkolón és a környező területen munkálkodó gépek, a pénztárnál pedig érkezésünk pillanatában egyetlen egy látogató sem áll.
A strand területére belépve azért már kezdünk jobban bizakodni. A vízhez levezető, eleinte fehér kövekkel leszórt részen az én fejem már azon jár, mennyit kell ezen a helyen a "mezítláb vs. papucsban" kérdéskörrel foglalkozni. A látogatás végére megállapítom, hogy bizony, ezt célszerű okosan és előre átgondoltan kezelni: a fehér homok mellett ezekből a nagyobb kövekből kirakott ösvény vezet végig a parton, az öltözőknél és a mosdóknál is köveken lépdelünk, de ott is kavicsos, ahol a víz a homokot nyaldossa. Azt tehát nem állíthatjuk, hogy a tóhoz leérve önfeledten lendíthetjük a levegőbe a lábunkat, hogy gumipapucsunk messzire szálljon, és onnantól kezdve pőre lábakkal szaladgáljunk fel s alá egész nap. De tény, ami tény: homok tényleg van, és a berendezés is igen szép, hangulatos.
Leginkább Budapest Park-hangulatú, ami nem véletlen, hiszen ugyanez a társaság igyekszik majd kiszolgálni a fogyasztói igényeket, csak itt stílszerűen Budapest Part lesz a pultosok pólójára nyomtatva. Rá is kérdezek egy még Park-os feliratot viselő srácnál, aki, miközben éppen két jegeskávét készít, igazolja az információt. Közben a méretes jeges kávékról balra sandítunk, az italárakra, majd végigfutjuk az egyelőre egyetlenként üzemelő étterem listáját is, és diszkréten megállapítjuk: ez bizony valóban nem a legolcsóbb árkategóriájú strand lesz. Pontosabban strandrész, mert hát lesz neki fapados szakasza is, jóval egyszerűbb körülményekkel, de előkelőbb és mélyen pénztárcát ürítő rákételek meg hasonló specialitások helyett lángossal és palacsintával - ami, hogy őszinte legyek, számomra ezerszer inkább strandkaja. Nem mintha nem tartanám nagyon becsesnek, hogy - tudván, hogy fapados részleg mellett lesz vízisport-, horgásztó-, kutyás, de még nudista részleg is - a Lupa-tó strandja ezek szerint valóban minden igényt kielégít majd.
Majd. Mert egyelőre ez még nem több és nem kevesebb, mint egy csodásan épülő VIP fürdőhely. Pálmafákkal, kényelmes napozóágyakkal, a Parkból vagy a fesztiválokról ismerős konténer-stílussal, széles lounge-okkal, és a szintén ismerős többféle zenei stílussal: egyik végén populár, másik végén könnyed, chill-es house - ez utóbbi DJ-szettről. Odasétálok egy fiatal párhoz - harminc környékén lehetnek - és érdeklődöm, hogy érzik magukat. Nagyon elégedettek. Milyen a víz, kérdem. Tökéletesnek tartják, bár az igaz, hamar mélyül. Erről másokat is megkérdezek: igen egyöntetűek a vélemények. Egy negyven körüli nő kivételével, aki úgy véli, van elég sekély vízterület a gyerekeknek. Amikor ezt mondja, épp bent játszik a vízben több tízévesforma apróság is. A parttól nagyjából 6-7 méterre lehetnek, bár ott már csak a fejük látszik ki. Próbálom elképzelni,
vajon elég lesz-e ez akkor, amikor már tényleg tömegével rohamozzák meg
a családok a Lupa-tavat. Egyelőre nem tudom eldönteni, de van rá esély, hogy feleslegesen félek a "hering party"-érzéstől. Majd kiderül.
Mi is odamegyünk a vízhez, én lábbal meg is mártózom benne. Jólesik a huszonpárfokos hűtés az akkor már igen szépen tűző napon. A tó színei ránézésre gyönyörűek: a homok körülbelül kétméteres szélességben látszik, majd sötétségbe vész, ezt azonban hamar felváltja egy csodás, türkiz terület. Igazán tisztának tűnik, habár a strand vége felé haladva még szemet szúr egy a partnál pancsoló és láthatóan sok-sok ideje a vízben éldegélő, széttört, műanyag doboz maradványa, illetve egy icipici hab, amit nem tudjuk, mi okozhat.
Csinálunk egy hátraarcot, és becélzom azt a kézműves fagyizót, amivel szembetalálom magam. Megkérdezem a pult túloldalán várakozó leányzót, milyen a forgalom, így a nyitás után nem sokkal. Azt mondja, egyre többen jönnek. Első nap még nem volt vevő, de azóta gyűlnek és gyűlnek az emberek. Egybevág a tapasztalata a pultosokéval: általában délután három-négy óra környékén érkezik meg a legtöbb strandoló. Újra körülnézek és megkérem a kollégámat, hogy tippelje meg, hányan lehetnek most itt. Nyolcvan-száz fürdőzőt saccol. Szerintem is annyi lehet. Pedig még csak dél van.
Elkanyarodunk az extra pöttömöknek elkerített, szupersekély minitó mellett, amelynek partján több, egyelőre csak gerendákból álló tákolmány jelzi, hogy itt bizony rengeteg minden készül még. A napágyakat rendezgető srác épp a közelemben jár, megállítom és megkérdezem erről. Azt mondja, egy csomó étterem és bár kap még helyet a strandon.
Fontos kérdés következik: az öltözők és a mosdók. Egyelőre - és reméljük, ez így is marad - mindkettő kifogástalan, sőt. Végre megfelelő mennyiségű női WC-t látok egy helyen! Két egymás melletti ajtó mögött összesen nyolc toalettet találok, nyolc mosdókagylóval, mindegyik mellett egy flakon folyékony szappannal és papírtörlő-adagolókkal. Makulátlan a tisztaság. Apropó, a lounge-ban üldögélve is láttunk egy lányt, aki gumikesztyűben törölgette az egyik mellettünk lévő kanapét, noha ránézésre egyáltalán nem tűnt koszosnak, és épp ez az, ami jól érzéssel töltött el. Nem várják meg, hogy legyen valami látható takarítani való, fenntartják a tisztaságot folyamatosan. Na persze, lehet, hogy nagyobb kihívás lesz ez majd három hét múlva, egy kánikulai hétvégén! Bátor dolog volt majdnem mindenhova fehér színt választani, de ha van rá személyzet, akkor megoldható, hogy a teljes szerkó ilyen csodaszép maradjon.
A strandról kifelé haladva még odamegyek a vízi mentőkhöz, akik az orvos társaságában nyugisan nézelődve felügyelik a terepet. Megkérdezek egy húsz körüli fiút, kellett-e már menteni valakit. Azt mondja, még nem, csak néhány kalandvágyó fiatalt tereltek vissza a lezárt területről. Onnan, ahol később talán majd a fapados részleg lesz. Vagy a kutyás. Vagy a nudista.
A kijáratnál ismét szembe tűnnek a markológépek, egyenletes morajlásukat hallgatva még faggatom a pénztáros lányt, lehet-e saját ételt, italt behozni. Alkoholt nem, de félliteres ásványvizet, otthoni szendvicset igen. Jó ezt hallani, és ez esetben talán tényleg nem azért van kitéve a mosdók csapjai fölé a "nem ivóvíz" felirat, hogy vegyék meg a vendégek az ásványvizeket némileg borsos áron. Lehet, hogy az üzemeltetőknek tökéletesen jó üzlet lesz az, ha kifizetjük a 2000 forintos felnőtt vagy 1000 forintos gyerekjegy árát (egyébként vannak diák és egyéb kedvezmények), kibéreljük azt az egy-két 800 forintos napozóágyat, és felpattintjuk a boltban vett itókánkat. Aztán úgyis megkívánunk majd egy olyan szép nagy, tejszínhabos jegeskávét, amilyet az a srác készített.
Ha örülsz a budakalászi trópusi strandnak, nyomj egy lájkot!
