Így idézték meg Petőfi szellemét
Időről-időre felbukkan Budapesttel kapcsolatban egy különös jelző: a holtakra épült város… Építkezések során talált sírok, Dunából kimosott sírkövek utalnak mára már eltűnt temetőkre, de régi térképeket böngészve is rádöbbenhetünk, hogy egy-egy lakónegyed, piac vagy akár bevásárlóközpont helyén is sírkert húzódott.
A rég elhunytak szellemét viszont látszólag nem zavarja a fejük feletti forgalom, bár az egykori Magdolnavárosi temetőre épült paneltömbök kapcsán az 1970-es években merültek fel panaszok:
a felébresztett kísértetek lekapcsolták a villanyt, zavarták a munkásokat, vagy épp tévézni támadt kedvük.
Ráadásul annyi tapintatosság sem szorult beléjük, hogy legalább csendben tennék mindezt: furcsa lépéseket, zajokat, sőt elsuhanásokat is produkáltak. A kéretlen társbérlet miatt az újpesti lakótelepet Szellemtelepnek kezdték nevezni. Budapest szellemeinek mentségére szolgáljon, hogy számos más házat is építettek rájuk az évszázadok során, amit viszont a legtöbb esetben békében tűrtek. Sőt, a múltban sokszor kifejezetten kérlelni kellett őket, hogy jöjjenek végre egy kicsit látogatóba.
A 19. század végére ugyanis mintha egy időre még a szellemek is behódoltak volna a modernizáció előtt, és úgy tűnt, nem hajlandóak egy zajos nagyvárosban kísérteni. A Gellért-hegyen már legalább száz éve nem lehetett egy rendes boszorkányt látni, a padlásterek zajaira, furcsa árnyakra, érthetetlen fényjelenségekre a tudományos felfedezések sorra kiábrándító válaszokat adtak. Nem lehet csodálkozni azon, hogy ennyi ráció mellett az egykori polgárok hiányolni kezdtek egy kicsit misztikusabb világot. Úgy döntöttek, ha maguktól nem jönnek kísérteni a szellemek, hát akkor kicsit illedelmesebben kell kérni őket.
Ha érdekelnek még ehhez hasonló történetek, hogy miként nézett ki Budapest egykor és hogyan alakult ki a mai városkép, szeretnéd tudni milyen történeteket mesélnek el egyes épületek és hol találsz rejtett kincseket, akkor az ImagineBudapest sétáit neked találták ki. Több tucat séta közül válogathatsz, a barangolások közben pedig feltárul előtted Budapest ismeretlen arca. A sétákról bővebben itt olvashatsz.
Na de hogyan is működött a túlvilági etikett?
A szellemek megidézésének praktikáiban a spiritizmus követői mélyedtek el a leginkább. Ők egy médium segítségével próbáltak kapcsolatba kerülni a túlvilággal, a kommunikáció pedig egy asztal segítségével zajlott, aminek az egyik lábához írószerszámot helyeztek. A szellem mozgatta az asztalt, a praktikus eszköz pedig lejegyezte az átadni kívánt üzenetet. A spiritizmus Amerikából indult hódító útjára, néhány évtized alatt pedig Európa-szerte divatossá vált a szellemekkel való társalgás.
Mivel a szellemek megidézéséhez köztudottan társaság kell, az akkori gyakorlatnak megfelelően Pesten egyesületi keretek között űzték a spiritizmust: 1873-ban megalakult a Szellembúvárok Pesti Egylete, gyűléseiket a Wesselényi utca 18. szám alatt tartották. A pesti szellemidézés első központja helyén 1907 és 1908 között egy impozáns szecessziós bérpalotát emeltek. Ha erre sétálunk, a szellemeknek már hűlt helyét találjuk, de érdemes azért felpillantani a homlokzatra, mert angyalokkal azért még találkozhatunk. Valószínűleg a szellembúvárok az építkezés miatt kényszerültek költözésre, 1910-től már a Sas utcában folytatták üléseiket. A társaság népszerűségét jelzi, hogy hamarosan fiókegyletek kezdték meg működésüket: 1913-ban már 30 kisebb alcsoport működött a városban. Mindezzel párhuzamosan újabb médiumok tűntek fel. Közéjük tartozott például Papp Eszter, ő a Conti utca (ma Tolnai Lajos utca) 28. szám alatt tartott szeánszokat. Egy bizonyos Jelinekné pedig a Dob utca 104-ből bonyolította túlvilági kapcsolatait, szellembúvár szalonját kávécsarnoknak álcázta.
Különös népszerűségnek örvendett a szellemidézés a város ipari negyedeiben is: Angyalföldön többezer kövezője volt a spiritizmusnak. A szeánszok központi helyszíne Somogyi János malommunkás lakásában volt, a Zsilip utca 4. szám alatt, de a Csángó és az Árbóc utcában is tartottak találkozókat. Tábori Kornél újságíró jegyezte fel, hogyan is zajlott Somogyiék szeánsza.
A kis lakásban összegyűlt csoport Petőfi szellemét idézte meg.
Egy kislány töltötte be a médium szerepét, őt ülték körbe a munkások, akik kisujjaikat összekapcsolva invitálták a költő szellemét maguk közé. Petőfi el is fogadta a meghívást, köszöntés után kissé meglepődve állítólag csak annyit mondott: „Kedves emberek, hej de sokan vagytok”. Természetesen, ha már ott volt, azért egy verset is szavalt közönségének. Petőfi nemcsak a malommunkások között volt népszerű, egyébként is az egyik leggyakrabban megidézett szellemek közé tartozott a városban. Egressy Gábor színész, Petőfi közeli barátja is megpróbált vele kapcsolatban lépni eltűnése után. Szeánszán Arany és Jókai is részt vett, még ha kicsit hitetlenkedve is.
Az írók és költők fantáziáját később is sűrűn foglalkoztatta a szellemidézők tevékenysége. A szakavatottak közé tartozott Krúdy Gyula is, aki meglehetősen barátságosan írt a kísértetekről. Álmoskönyve szerint kísértetet látni csupa örömöt és szerencsét jelent, a babonákat leírók fejezetben még a Margit-szigeten éjféltájt végig vonuló szellemről is megemlékezett. Amennyiben ezek után mégis kétségeink támadnának Budapest szellemhistóriát illetően, gondoljunk Krúdy megállapítására: „A kísértetekben csak az nem hisz, aki még nem látott kísértetet.”
