Igazi kincs bújik meg a Szent István körúton
Talán nem is kezdhetném a Szent István körút 5. szám alatt, a körúti fák lombkoronái fölé magasodó épület rövid bemutatását stílusosabban annál, mint hogy Thury Zsuzsa Amerikából jöttem című könyvéből idézzek.
És valóban, nehezített terepre tévedünk, ha a körúton sétálgatunk. A Nagykörút arculata ma már cseppet sem Nagykörúthoz méltó, az emberek többsége talán ezért is kapcsol át kutyagumi kerülgető üzemmódba, ha egyáltalán érzékeli a külvilágot erre felé. Személy szerint cseppet sem szívlelhetem a büdös - olykor az udvarokba bekúszó - gyorsétkezdékkel, olcsóbb italozókkal, pár forintos boltokkal, igénytelen cégérekkel eltakart és menyasszonyi ruhakölcsönzőkkel szétfoltozott út jelenlegi képét.
Ugyanakkor a kincset még töredezett, ütött-kopott állapotában is megismeri az ember. Az egykor Lipót körútként (1870-1937) ismert, jelenleg Szent István körút néven hódító útszakasz mentén magasodó ötös számú ház kapuján még a házszám is csálén áll.
A szecessziós épület tárt kapuin csokorszerű díszítésekkel ékesített, fehér-halvány sárga és zöld festéssel bélelt falakkal, márványnak álcázott oszlopokkal tagolt lépcsőház fogad. A vörösmárvánnyal burkolt folyosó térkövezett udvarra, illetve jobb kéz felől a manapság liftet is rejtő lépcsőházra nyílik. Ez utóbbi előterében, valamint végig az emeleti lépcsőfordulókon és a körfolyosókon csodaszép, relatíve jó állapotban lévő, lantszerű motívumokkal díszített fekete-tört fehér burkolat fogad.
Kifejezetten a ház építészeti stílusára fókuszáló szöveget sajnos nem sokat találtam a neten. Az épület saroképület, a második címe a Falk Miksa utca 21. A Szent István körúti homlokzat legtetején olvasható, Nádor-udvar kifejezést viselő szecessziós épületet Heidelberg Sándor (1871-1918) és Jónás Dávid (1871-1951) építészek tervezték 1900-ban. (Forrás itt.) Az épület végül 1901-ben épült fel Weisz Izidor építtető megbízásából. (Forrás itt.)
Aprócska kitérő, nehezen állom meg: azért van egy sajátos humorérzéke az English feliratot idekaparó egyénnek, nem vitás.
"A ház, melyben tizenkét évet Radnóti Miklós is lakott anyai dédnagynénjeinél, Ilka és Ernesztin néninél, a Nádor-udvar nevet kapta, az egykori telekbirtokosra emlékeztetve. Lipót, majd József nádor tiszteletére nevezték Palatinusnak először az utcafronton megnyílt kávéházat is, mely nem tartozott a legismertebb kávéházak közé – Lipótváros egyébként is szerény volt ezen a területen. Az új nevén Luxor kávéház aranykora akkor kezdődött, amikor a többieknek bealkonyult. A beavatottak ezt "ezüstkornak" nevezték – állítólag Bauer György kávés a családi ezüstöt tette pénzzé, hogy beindíthassa az üzletet 1937-ben.
Ekkor már sikere volt a helynek, és
még a háborút is túlélte, de az államosítást nem.
Vasraktár, majd sportszerbolt lett belőle, úgy várta, hogy újra felvirradjon a nap a kávéházak felett. Ez 1953-ban történt meg, bár ekkor már inkább "párizsias büfé-eszpresszó volt", és csak a beavatottak tudták, hogy az irodalmi kávéházak burzsoá hagyománya él itt tovább titokban." (Forrás itt. Nem mellesleg az előbbi linkre kattintva bizony megéri elolvasni a Szerelmem Budapest blog teljes, a Luxor kávéház témája köré font, de abból szépen kikacsingató bejegyzését is.)
És bár az épületről magáról többet nem nagyon találtam az internet zugaiban, de még mielőtt átadnám a képeknek a főszerepet, meg kell említenem, hogy az azért kiderült a böngészés során, hogy nemcsak vigadtak e falak között, ugyanis a ház egyike volt a csillagos házaknak. "A zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. április 5-e óta ruhájukon hatágú sárga csillagot voltak kénytelenek viselni, június 21-i határidővel kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. A június 16-i rendelet előírta, hogy a lakók – régiek és frissen beköltözöttek – házaik bejárata fölé jól látható, mint a rendelet fogalmazott, "kanárisárga" Dávid csillagot helyezzenek el. (....) Az akkori Budapesten megdöbbentően nagy számú épületre kellett kitenni a sárga csillagot; aminek alig maradt emléke a köztudatban.
A közel 2000 épület, ahogy térképünk mutatja, az egész városban szétszórtan helyezkedett el. Fél éven keresztül minden járókelő láthatta, hogy hol laknak, és személyesen kik az üldözött budapesti zsidók." (Forrás itt, további, a házhoz kapcsolódó visszaemlékezéseket pedig itt és itt olvashatsz.)
Ha tetszett a cikk, ajánld ismerőseidnek is!
