Új városi séta: hátborzongató bűnügyek Budán
Ha a főváros árnyékosabb oldaláról, rossz arcú alakokról vagy éppen tragikus bűncselekményekről beszélünk, nem biztos, hogy elsőként a csendes budai negyedek jutnak eszünkbe. Így meglepő az a statisztika, ami éppen azt igazolja, hogy nem a pesti oldal vezet a bűnügyi listán. Az elhagyatott, kietlen helyek, parkok mágnesként vonzzák a kétes elemeket és olykor a hátborzongató történeteket.
Kivégzések a Dísz téren: változatok egy témára
Ha már hátborzongató történetekről van szó: a várnegyed egy részét hosszú évszázadokig igencsak kísérteties atmoszféra uralta. A mai Dísz tér (anno Szent György tér) helyén ugyanis kivégzések zajlottak. Ha valakit vesztőhelyre kísértek, mindig óriási attrakciónak számított, a vár népe kíváncsian és szórakozást remélve gyűlt össze ilyenkor. Többféle halálnem létezett, a lefejezés például csak a kiváltságosoknak – leggyakrabban a nemeseknek – adatott meg. Az alantasabbaknak nem sok reményük lehetett a gyors és viszonylag humánus fővesztésben, őket egyszerűen felakasztották, esetleg karóba húzták vagy kerékbe törték.
Az egyik legemlékezetesebb kivégzés Hunyadi Lászlóé volt, akit V. László ítélt halálra. A legenda szerint a hóhér háromszor próbálta a fejét venni, de Hunyadi hosszú haja miatt mindháromszor hiába. A törvény értelmében negyedjére már kegyelmet kellett volna kapnia az elítéltnek, de László király nem kegyelmezett, biztos akart lenni a dolgában.
Amikor egy széfkulcsért gyilkol a személyzet...
A Dísz tértől nem is kell olyan messzire mennünk ahhoz, hogy újabb véres esemény színhelyére érkezzünk. 1883. március 30-án éjjel rablógyilkosság történt a Majláth-palotában, az áldozat pedig a ház ura volt.
Majláth György az ország egyik legbefolyásosabb politikusának számított abban az időben, erőszakos halálának híre futótűzként terjedt – másnap reggel már az utcán feketéllett a tömeg, mindenki látni akarta a holttestet és hallani a részleteket. A pesti lapok címoldalon hozták a tragédia hírét, a kíváncsiakat a tízszeres ár sem tartotta vissza. Amíg a nyomozás folyt, rengeteg összeesküvés-elmélet látott napvilágot (ahogy az lenni szokott), hajmeresztő pletykák terjedtek városszerte.
Úgy hírlik, a tettesek felkutatását maga Ferenc József sürgette; mindenesetre nagyjából két hét után sikerült felderíteni a gyilkosság körülményeit. Majláthot, bár sokan politikai ellenlábasaira gyanakodtak, tulajdon szolgája ölte meg, felbujtva két társát. Úgy tervezték, hogy kifosztják a gazdag uraságot, csakhogy Majláth ellenállt, amikor a nyakában hordott széfkulcsot akarták megszerezni erőszakkal – ez lett a veszte.
Holttestét a hálószobájában (ahol ma egy óvoda működik), érintetlen ágya mellett találták, kezét-lábát összekötözve, száját zsebkendővel betömve, nyakán kötéllel. Az elkövetőket természetesen halálra ítélték és fel is akasztották, de mire eljött a kivégzés napja, a közvélekedés páli fordulatot vett és nem ellenük, hanem mellettük foglalt állást. Gyakorlatilag betyárokká avanzsáltak, a nép jótevőivé, akik megszabadították a világot egy zsarnoktól.
Gyermekgyilkosság a Halászbástyán
A Halászbástya környéke is sok mindent megélt már, előfordult, hogy nem turisták, hanem helyszínelő rendőrök nyüzsögtek a környékén. Az 1970-es években a Miskei Imre nevéhez köthető brutális gyerekgyilkosság történt meg itt. Miskei ejtőernyős katona volt, árva fiú, akit Dayka Margit vett pártfogásába – idővel azonban kezelhetetlen és erőszakos jelleme miatt levette róla a kezét.
Miskeit huszonkét évesen ítélték halálra, mert rábizonyították a kilenc éves kislány megölését. Előzőleg többször keveredett gyermekrontási ügyekbe, de ilyen brutalitásra sosem szánta el magát. Egy délután kicsalta a kislányt az iskolából a Halászbástya tövébe beszélgetni, másnapra a gyereket holtan találták. Az arrogáns, szolgálati időn kívül is egyenruhában parádézó Miskei még a bíróra is rátámadt, amikor az kimondta rá a halálos ítéletet. Felakasztották.
Jó estét nyár, jó estét szerelem - avagy a gyilkos házasságszédelgő története
A Jó estét nyár, jó estét szerelem című filmből ismerős lehet Szöllősi György története, bár a valóság talán kevésbé volt olyan romantikus, mint ahogy a filmvászonról tűnt. Szöllősi egy feltűnően buta és feltűnően ronda férfi volt, a 60-as években mégis több nőt megszédített azzal, hogy hol görög nagykövetnek, hol lengyel diplomatának adta ki magát. Egy olasz, egy német és egy román szótár segítségével alkotta meg azt a keveréknyelvet, amivel aztán három leányzó fejét is elcsavarta.
Az elképesztő hazudozó először egy postáskisasszonyt vett célba, és bizony csak a leendő örömszülőknél elköltött vacsorán bukott le. Egy jeruzsálemi diplomáciai útra hivatkozva állt fel az asztaltól, de mivel az apósjelölt kérésére képtelen volt megmutatni a térképen, hova is készül (Amerika területén puhatolózott), hamar kisült, hogy vaj van a fején.
Következő kiszemeltjét három hónapon keresztül a legdrágább szórakozóhelyekre és éttermekbe vitte. Tette mindezt annak árán, hogy hetekig szilván élt, ugyanis valójában segédmunkásként kereste a kenyerét. A lányt rövidesen eljegyezte, de a menyasszony elkezdett gyanakodni, így egyik este követte Szöllősit. Képzelhetjük a csalódását, amikor leleplezte a nagykövetség helyett egy angyalföldi szuterénbe hazatérő vőlegényét.
Szöllősi a szakítás után vérszemet kapott: egy üveg mérgezett Cinzanót küldött egykori szerelmének. Mivel azonban vagy másfél deci sósavval öntötte fel az italt, a felbontás után senkinek sem jutott eszébe, hogy megigya. A harmadik lány azonban sokkal szerencsétlenebb sorsra jutott: őt már megölte Szöllősi, amikor rájött a hazudozásra. Még egy utolsó randevút és esélyt kért tőle, de a vacsora után a Normafa lejtőin sétálgatva elvágta a nyakát. Másnap ott ődöngött a gyilkosság helyszínén, véres zakójában – a rendőrségnek nem volt nehéz dolga.
Hamiskártyások a Vigadóban, öngyilkosok a Dunában
A Budai Vigadó még ma is grandiózus épülete napjainkban már nem az arisztokrácia kedvelt találkozópontja és fergeteges kártyacsaták színhelye, de kívül-belül híven őrzi az 1900-as évek patináját. A budaiak elirigyelték a pestiek Vigadóját, egyrészt a presztízskérdés, másrészt kényelmi okok miatt. A tizenkilencedik században ugyanis nem volt könnyű mulatság átjutni egyik oldalról a másikra és vissza. Főleg, ha éppen be volt fagyva a Duna és egy kicsit kapatosan indultak útnak.
1900-ra készült el a budaiak Vigadója Kallina Mór és veje, Árkay Aladár tervezésében. Volt itt étterem (melynek tulajdonosa a pesti New York kávéház tulaja volt), kávézó, persze az elmaradhatatlan bálterem sem hiányozhatott. És természetesen kártyaszobák – igaz, oda csak férfiak mehettek be, a hölgyek addig kénytelenek voltak egy-egy sütemény mellett pletykálkodni. Rengeteg úrifiú kártyázta itt el a családi vagyont és verte magát adósságba, részben a Vigadót előszeretettel látogató hamiskártyások, azaz sipisták trükközése miatt.
A leghíresebb hamiskártyás bandát, akik ide jártak, 11 év után kapta el a rendőrség. Ők voltak azok, akik mások pénzén gazdagodtak meg; úgy éltek aztán, mintha születésüktől fogva grófnak nevelték volna őket. Voltak, akik cinkelt lapokkal játszottak: előzőleg egy vízbe mártott fadarabot húztak végig a kártya hátoldalán – gyakorlatilag vízjelet téve rá –, ezt megfelelő fénynél az avatott szem könnyen észrevette. Egy másik módszer is igen népszerű volt a sipisták körében: kettéválasztották a kártyalapot, az egyik oldal közepére viaszt cseppentettek, majd újra összeragasztották őket. Így, ha végighúzták a kezüket a lapon, érezték, melyik van megjelölve.
Mágnás Elza csúf halála
Aki elherdálta egy-egy partin a családi vagyont, annak bizony illett öngyilkosnak lennie. A halál órájában rengetegen választották a Dunát, de akkor is, amikor valamit a lehető leggyorsabban és minden bizonyíték nélkül el kellett tüntetni – akár bűnjelet, akár hullát. Jó példa erre Mágnás Elza története, aki valójában nem is volt mágnás, de mivel örömlányként csupa pénzes férfira vadászott, megragadt rajta a gúnynév. A végzet mégsem prostituáltként érte utol, hanem akkor, amikor már valóban gazdag úriasszony volt egy vállalkozó oldalán.
Elza az 1910-es években jött fel Kassáról Budapestre, szándéka szerint azért, hogy jómódú szeretőt kerítsen magának. Egyszer bizony tényleg megfogta az Isten lábát: összehozta a sors a kor egyik legtehetősebb bútorgyárosával, Schmidt Miksával, akinek az óbudai Kiscelli Múzeum jelenlegi épülete volt a lakópalotája. Kiemelte Elzát a nyomorból, de talán éppen ez lett a nő veszte. Saját cselédlánya és annak szeretője fojtották meg, hogy ellopják az ékszereit, tetemét pedig egy jókora ruháskosárba rejtve bedobták a Dunába.
Így került egy hulla egy bőröndbe, a bőrönd pedig a Dunába
A húszas évek egyik legnagyobb port kavart és legbrutálisabb gyilkossági ügye Kodelka Ferenc hentesmester megölése volt. Léderer Gusztáv és neje régóta és egyre nagyobb összeggel tartoztak Kodelkának, végül úgy döntötték: nem törlesztik az adósságot, inkább megölik a hentest. Egy este meghívták vacsorára, és bár mérgezett borral itatták, Kodelka egyszerűen csak elaludt. Másodszorra azonban nem hibáztak; a méreg hatott, az áldozat meghalt, de ez sem volt elég.
A hullát megnyúzták és feldarabolták, testrészeit kofferekbe és kosarakba tették, majd mindet beledobálták a Dunába. Persze mint mindenre, inkább előbb, mint utóbb kitudódott, hogy valami bűzlik Lédererék háza táján, életfogytiglanra ítélték mindkettejüket. A börtönben Léderer meghalt, de a felesége jó magaviseletért szabadulhatott. Róla szól a gúnyos kis rigmus, ami valójában egy rettenetes történetet sejtet: „Lédererné, mi van a kosárban? / Kodelkának keze, feje, lába.” (Egyébként a szerencsétlenül járt Kodelka minden testrészét megtalálták később, kivéve a fejét.)
A városi sétát az Imagine Budapest szervezte.
A következő városi séta: december 7-én lesz Szederkényi Olga szerkesztő-riporter vezetésével, aki a Király utcán vezeti körbe a jelentkezőket. A sétán a gasztronómia és az irodalom keveredik majd. Találkozási pont: VI. kerület Hunyadi tér, a nemrégiben felújított park zenepavilonjánál 14:00-kor. Jelentkezni EZEN A LINKEN tudtok.
