Fizetős székek a Duna-korzón
Újra belepillantunk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének születésnapi évkönyvébe, hogy megismerjük, milyen volt a pesti emberek élete az elmúlt 100 évben. A Gyűjtemény munkatársai úgy válogatják a fotókat, hogy a budapestiek minden társadalmi osztályát megismerhessük.
A mai kínálatból megtudhatjátok, mennyit kellett fizetni, ha valaki pihenni akart a Duna-korzó székein és mi volt a pestiek kedvenc téli sportja. Kiderül, hogyan utaztak a mesterlegények tapasztalatot szerezni, és milyen volt az utcaseprők munkája.
Az idén száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét. Az évforduló alkalmából a következő száz napon (szeptember 23. és december 31. között) minden nap leemelünk a könyvtár polcairól egy-egy budapesti „ínyencséget” (fotót, könyvet, kéziratot, térképet, kisnyomtatványt), s közkinccsé tesszük. Bízunk benne, hogy rendhagyó megemlékezésünk értő és kíváncsi szemekre talál.
Dupla leszúrt...
és ki ne tudná folytatni: Rittberger. Műkorcsolya és jégtánc versenyek, a riporterek sziporkáznak, most is halljuk Vitray Tamást, ahogy a kűrruhákat bemutatja, és „csak a végéig így bírja, jaj, el ne essen!”
Hölgyeim és Uraim! Tessenek a korcsolyákat élezni, a lábakat bemelegíteni, mert hamarosan nyit a Városligeti Műjégpálya. Kedvcsinálónak íme néhány kép, hogyan és miben korcsolyáztak régen.
Ellinger Illés képe 1900-ból
1910
Kosztümös jégünnepély 1940-ben
A székes főváros
Buchwald Sándor vasbútorgyáros 1890-ben nagy leleménnyel jogot szerzett arra, hogy látványos vas karosszékeket helyezzen el a kiemelt zöld területeken, így a Duna-parton és a Stefánia úton, és pénzt kérhessen használatukért. A jegyeket a „Buchwald-nénik” kis válltáskából árulták, előbb 5 majd 3 krajcárért.
A bevételből a tulajdonos havi 5 koronát fizetett a fővárosnak. A székek nagyon népszerűek voltak, így később már négy-öt sorban sorakoztak a város pihenőhelyein. Éjszakára a közkedvelt utcabútorokat egymáshoz láncolták, nehogy…
A Ferencz József rakparti sétány, Háry Gyula rajza alapján, 1887.
A fotós ismeretlen, a kép 1905-1913 között készülhetett
A Duna-korzó 1910-ben
Ki lehetne rakni a "Megtelt" táblát, 1940
Buchwald engedélyét a Tanácsköztársaság idején nem hosszabbították meg, sőt, úgy döntöttek, hogy a sétálók a vas karosszékeken ezután ingyen pihenhetnek.
A székek nagy része a második világháborúban megsemmisült. A 2000-es évek elején azonban eredeti rajzok és képek alapján újragyártották, így a Duna-korzón ismét láthatjuk a jellegzetes fémvázas székeket.
Vándorlás a hosszú úton
A céhbeli mesterré avatás egyik feltétele a középkortól kezdve a vándorlás kötelezettsége volt, vagyis, hogy a mesterlegény a tanulóhelyétől távol is bővítse szakmai ismereteit. A 18. században a következő úti okmányok voltak forgalomban: Levél, Úti-Levél, Utazó Levél, Útlevél, továbbá az ilyen célt is szolgáló, a céhlegények részére kiadott Bizonyság Levél vagy Kundschaft, illetve az ezt 1816-ban felváltó Vándorkönyv, Vándorlókönyv. Az utóbbi okmányokat használták a külhonba igyekvő diákok, mesterlegények is.
Feljegyezték benne a legény adatai mellett, hogy honnan érkezett, merre megy, mi a mestersége. A mesterek kézírásos bejegyzéseikkel, hivatalos pecsétjükkel igazolták a legény vándorlásának útvonalát, a mesternél eltöltött tevékenységét, munkavállalásának időtartamát és a „magaviselését”.
Csendes János csizmadia legény vándorlókönyve
A kiegyezés után tíz évvel, 1877-ben adták ki az első útlevélkönyvecskét. Ez már nagyban hasonlított a modern útlevelekhez.
Súlyosan sepernek…
Lehetnek nők, férfiak, öregek, fiatalok, soványak, kövérek, mogorvák vagy vidámak, egy biztos: kezükben seprű és lapát van, esetleg kerekes kocsit tolnak maguk előtt. Söprik az utcát, mert: ők az utcaseprők.
Nyomukban eltűnik a szemét, a zivatarként hulló őszi levéláradat, a városi ebek kutyagumija, s az utca megtisztul. Végzik a dolgukat esőben, szélben, hóban, mert ők az utcaseprők.
Reggeli névsorolvasás az úttisztító dolgozóknál, 1906.
Utcaseprő 1917-ből
A 30-as, 40-es évek utcaseprője
A pesti utcaseprő, 1940
Utcaseprő az Apponyi téren, 1943.
Pesti utcaseprő 1949-ben
Nyomj egy lájkot, ha szereted a régi Budapestet is!